Zemplén, 1904. január-június (34. évfolyam, 1-69. szám)
1904-06-28 / 69. szám
<f Sátoralja-Ujhely, 1804. junius 28. 69. (4291.) Harminckettedik ővfo-lyan. Megjelen minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: ödtoralja-TJjhely, lőtér 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Apró hirdetéseknél minden garmond sző 4 üli., vastagabb betűkkel 8 fill. Nyílttériben minden garmond sor 30 üli. ilj. Meczner Gyula főszerkesztő. POLITIKAI HÍRLAP. dr. Szirmay István felelős szerkesztő. Andor Károly főmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona, félévre 6 kői negyedévre 3 kor. Egyes szám ára 8 fillér. — Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden sző után 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár kedvezmény. fi kisbirtok terhei. Irta: Dr. Szirmay István.- jun. 28. A költségvetési vita szóáram- latában egy igen okos beszéd is elhangzott. Horánszky Lajos képviselő, boldogult Horánszky Nándor szép tehetséggel megáldott fia fejtegette a kisbirtok szomorú helyzetét, kiszámítván az azt terhelő, tetemes jelzálogos adósságokat és felhiván a kormányt, hogy nyújtson segédkezet a kis- birtoknak állami eszközökkel leendő megmentésére. El kell ösmernünk, hogy a Horánszky felszólalására égető szükség volt, hogy az adatai megbízhatóak és igazán itt az ideje, hogy komoly kezdeményezés induljon meg a kisbirtok helyzetének érdekében. De hát — mert nincs olyan dolog a világon, amelynek a maga de hát-ja meg nem volna — a Horánszky által javaslatba hozott módon és eszközökkel még igen messze látjuk az orvoslás megkezdésének idejét és bizony szó fér ahoz is, hogy az ajánlott orvosság be fog-e csakugyan válni. Felesleges volna bosszadal- masabban indokolni aggodalmainkat, hisz’ látjuk, hogy a mi szerencsétlen politikai viszonyaink között törvényhozási gépezetünk abszolúte nem ér rá a szoros értelemben vett törvényalkotásra. Évtizedek óta készül a polgári törvénykönyv, okosabbnál- okosabb tervezetek dolgoztatnak ki, de egyik sem birja megérni, hogy a ház asztalára kerüljön. Á ZEMPLÉN TÁRCÁJA. Régi dal. Nem adtam én fel eddig álmot, S nem adtam én fel vágyakat, Szakítottam a kételyekkel S nem volt előttem — „nem szabad!“ Nagyon sok álmom nem valósult, Nagyon sok vágyam porba hullt, Szivem nagyon sokat tanult meg De gyáva lenni nem tanult! És ime most: uj vágy előttem: Üdvöt kináló, nagy, meleg, S az önbizalmam hamvadóba’ Uj harcba menni nem merek. Igen, e vágyat visszafojtom És erősbülni nem hagyom, Lemondok róla mindörökre A mig le lehet mondanom. így csak az én szivembe’ lesz seb S az én napom lesz csak sötét, Később oh! te is ráfizetnéd Éltednek minden örömét. Németh Pál. A törvénykezési rendtartás javaslatát már az igazságügyi bizottság is letárgyalta, mégis ki tudná megmondani, hogy mikor lesz abból törvény. A közigazgatás államosítása pláne törvénybe is van igtatva, mégis mosolyogva és bizonyos szánakozással tekintenénk arra, a ki a közel jövőben látná annak megvalósulását. Valóságos szerencse, ha a parlament évenkint gondoskodni tud az állami szükségletek fedezéséről s a véderő kiegészítéséről. Újabb törvényhozási alkotásokban már igazán nem hisz és nem bízik a publikum és igy szinte csoda kellene ahoz, ha napirendre kerülne a kisbirtok helyzetének állami eszközökkel leendő szanálása. De ezenkívül igen sokan vannak abban a hitben is, hogy állami eszközökkel egyáltalában nem is lehet ezt a kérdést helyesen megoldani. Ezt azonban majd meglátjuk később, majd akkor, lia előttünk fognak feküdni a konkrét javaslatok. Addig pedig abban a szükebb körben, a meddig a mi szavunk elér, ajánlunk valamit azoknak, akiket ez a kérdés érdekel. Ki ne tudná azt, hogy ma a pénz olcsó. Olyan olcsó, hogy például nagy bankok folyó számlára elhelyezett összegek után nem fizetnek többet 21h °/o-nál. Olcsó, törlesztéses kölcsönöket nyújtanak szerte az országban a gyámpénztárok is és ez utóbbiakban annyira felhalmozódott a pénz, hogy például Zempléuvár- megye árvaszéke, csak a legközelebbi napokban tárgyalta egy A bátor ember. — Elbeszéli egy kis fiú. — Irta: Herczeg Ferenc. (Folytatás és vége.) Erre nagy ijedtség támadt a szobában és én azt hittem, Kempelen bácsi mindjárt kiveszi a töltött revolvert és agyonlövi Dúsát. Édes mama azonban kivezette Dúsát és büntetésül nem adott neki gyümölcsöt, pedig Dúsa vendégünk volt. Engem is kikergetett apa, de ez nagy igazságtalanság volt, mert én meg se mukkantam, sőt aznap véletlenül igen jól viseltem magamat. Dúsa azonban igen dühös volt, hogy nem kapott gyümölcsöt és egyre azt mondta nekem, hogy nem viszi el szárazon Kempelen bácsi. Két napig dühös volt, mert nem eresztették az ebédlőbe, hanem külön terítettek neki a gyerekszobában, akkor aztán kész volt a boszuállás terve. Estére végre is hajtotta és én segítettem neki, bár nagyon féltem és ellenkeztem, mégis segítettem neki, mert amit ő akart, azt mindig megtettem. Az urak egész estig vadásztak és künn a tarlókon zsiványpecsenyét más törvényhatóságnak az átiratait a felett a kérdés felett, hogy miként lehetne a keresletet fokozni, a gyámpénztári kölcsönök igénybe vétele iránt. A mi gyámpénztárunkból pedig az elmúlt év folyamán talán tiz kölcsön sem vétetett fel s a kivet kölcsönök összege 40.000 koronát sem haladt túl. De azért, ha megtekintjük a telekkönyveket, megdöbbenve tapasztaljuk, hogy különösen kis- birtokokon 8, 9, sőt 10 %-os kölcsönök is vannak teljes fedezet mellett bekebelezve. A kisbirtok szomorú helyzetének okát tehát ezeknek az adatoknak az alapján magában a közönségben kell első sorban megállapítanunk és magát a közönséget kell felhívni arra is, hogy helyzetének javítása iránt legalább azokat az eszközöket keresse fel és vegye igénybe, a melyek ma is rendelkezésére állanak. Természetes, hogy e tekintetben feladat nehezedik a hatóságokra is. A közigazgatási hatóságoknak például kötelességében állana, hogy az árvapénztári kölcsönök népszerűsítése érdekében lépéseket tegyenek. Jegyzőknek, közgyámoknak utasítást kellene adni, hogy az árvatári kölcsönök feltételeit a néppel ösmertessék meg s midőn például egyes hagyatékokkal kapcsolatban hagyatéki terheknek, hagyományoknak kifizetéséről vagy osztályrészeknek pénzbeli kiegyenlítéséről van szó, világosítsák fel az érdekelteket, hogy az árvapénztárból milyen úton és milyen feltételek mellett kaphatnak kölsütöttek, úgy, hogy mikor hétkor hazajöttek, majd leragadt a szemök a nagy fáradságtól meg a, bortól és tüstént ágyba feküdtek. Édes mama a húgaimmal odaát volt Szombathyék- nál teán, de Dúsát és engem nem mertek magukkal vinni. És ekkor hajtottuk végre a tervünket. Dúsa kibontotta a haját, az arcát befehéri- tette lisztporral és korommal nagy fekete karikát csinált a szeme köré, aztán egy fehér lepedőt vett magára, mint a kisértetek szokták. A fekete kandúrt bepólyázta egy gyerekpólyába, de a farkát künnhagyta, hogy megfoghassa a kezével. Én pedig magamhoz vettem a varázslámpámat, melyet laterna magica-nak hívnak s amelyet az édes Jézuska hozott nekem 4 frt 50 krajcárért, mert karácsonykor elég jó bizonyítványom volt és akkor még senki sem merte volna remélni, hogy év végén megbukom két tantárgyból. Én sem. Mikor a vendégszoba előtt hall- gatództunk, Kempelen bácsi már úgy hortyogott, mint az inárcsi fürészma- Ipm, amely gőzerőre van berendezve. Óvatosan benyitottunk a sötét szobába. Dúsa szembeállott az ágygyal, csont. Másrészt pedig meg kellene szabadítani az árva kölcsönök nyújtását azoktól a nehézségektől, amelyekkel az ma összekötve van. Az úgynevezett pupilláris biztosíték alatt ma azt érti a törvény, hogy aki gyámpénztári kölcsönt akar fölvenni, annak háromszor akkora értékű ingatlant kell fedezetül kimutatnia, mint amilyen összegre kölcsön- képen szüksége van. Ennek semmi értelme sincs. Csak megnehezíti a kölcsönnyújtást, de reálisabb fedezetet még sem nyújt, mintha például kétszeres értékű fedezet kivántat- nék, de az érték biztosabb alapon számitatnék ki. A gyakorlati életben ugyanis azt tapasztaljuk, hogy miután az adóalapon kiszámított érték a legtöbb esetben háromszoros fedezetet nem nyújt, becslés alapján történik az érték kiszámítás s igy azután kikerül a háromszoros fedezet, de már tetemes költségek árán, amit a fél tartozik viselni s ami egyik oka annak, hogy a publikum idegenkedik az árvakölcsönöktől. Vagy az adóalapon való érzék kiszámítását kell tehát felcserélni egy megbízhatóbb érték kiszámítási alappal, vagy pedig a háromszoros fedezettől kell eltekinteni, ha népszerüebbekké akarjuk tenni az árvaházi kölcsönöket. Kettős érdeket szolgálna ez az ujitás: gyümölcsözőbbé tenné a gyámoltak és gondnokoltak pénzeit és már most eszközül szolgálna arra is, hogy a kia- birtokot terhelő magas kamatozású jelzálogok sokkal előnyöés pedig a dívány mellé állottam és fogam borzasztóan vacogott a félelemtől, de azért mégsem szaladtam el. Ekkor a laternából két fényt vetettem a falra és Dúsa odaállott a fényes tányérba és a szemét forgatta. A fekete macskát pedig a karján tartotta, mintha pólyásgyermek volna. Ámbár tudtam, ámde Dúsa mégis olyan iszonyú és kísérteties volt, hogy halálra megijedtem és a laterna reszketett a kezemben és a két fény is táncojt. De azért mégsem szaladtam el. És Dúsa ekkor üvölteni kezdett. — Kempelen! Kempelen! — üvöltött — Kempelen! Hanem a bácsi igen mélyen aludt és csak akkor ébredt föl, amikor Dúsa már sokszor üvöltött. Ekkor egyszerre felült az ágyban és mereven nézte a reszkető fényt : — Ismersz Kempelen? — üvöl- tette Dúsa. — Ki az? Mi az? — ordította a bácsi. — Suskovicsné vagyok, akinek meggyilkoltad az urát. Ä gyerekemnek nincs sem apja sem anyja, elhoztam neked, nesze, neveld föl 1 Azzal a farkánál odadobta macsMT Lapunk ma! ez Aim a 4 oldal.
