Zemplén, 1904. január-június (34. évfolyam, 1-69. szám)
1904-06-28 / 69. szám
Z E MP LÉ N. unius 28. kölcsönökké le- ^tathatók. azért észrevételein- ekes körök figyelmébe. magyar nyelv terjesztése Terebesen. Sátoraljanjliely, 1904. junius 27. Ez alatt a cim alatt multi számunkban közre adtunk egy tudósítást, melyet Tőketerebesről olyan helyről kaptunk, amelynek megbízhatóságában semmi okunk sem volt kételkedni. A tudósítás Saxun Izidor tőke- terebesi g. kath. esperes-plebános eljárásával foglalkozott, felemlitvén, hogy az iskolás gyermekeknek a saját pénzén vett, cyrill-betükkel nyomtatott, szláv nyelvű imakönyveket osztott ki, azzal az állítólagos indokolással, hogy magyar nyelvű imakönyveket kapni nem tudott. Már a tudósítás közreadásánál az a szándék vezetett minket, hogy a bizonyosra vett cáfolat révén alkalmunk legyen a való tényállást meg- ösmertetni a közönséggel. Most azután megjött a cáfolat és mink igen szívesen tért adunk annak is és sietünk kijelenteni, hogy nézetünk szerint az esperes-plebános urat magyarellenes tendenciókkal ezen tényállás alapján igazán bajos lenne vádolni. Egy észrevételt azonban engedjen meg nekünk az igen tisztelt esperes-plébános ur. Ha nincs magyar imakönyv, ne tessék semmijét se ajándékozni, mert az félreértésekre vezethet, különösen a megajándékozottaknál. Jobb azt rábízni magukra az illetőkre, hogy lelki szükségletük kielégítéséről maguk gondoskodjanak — szláv nyelven. A cáfolat különben következőleg hangzik: Tőkotereiios, 1904. junius 25. Tekintetes lapszerkesztő úr! Tek. szerkesztő ur, becses lapja a „Zemplén“ 67. számában csekély személyemmel foglalkozik, felhozva azt, hogy én a tőketerebesi gör. kath. vallásu iskolás gyermekek közölt nemcsak magyar, de egyszersmind cyrill-betükkel nyomtatott, orosz imakönyveket is osztottam ki, a cikk állítása szerint azért, mivel csak 27 koronáért kaphattam magyar nyelvű g. kath. imakönyveket. A tényállás a következő: Az iskola gondnokságától magyar imakönyvekre 23 kor. 30 fillért kaptam, de szétosztottam tényleg gk. magyar imakönyveket 33 korona értékben. Hogy tehát magyar imakönyve legyen minden tanulónak, 10 koronát még a sajátomból pótoltam. Ezen kiosztott könyvek cime: „Jerkát az ágyra. A macska ijedt nyek- kenéssel ráesett Kempelen mellére, onnan fölugrott az almáriom tetejére, mint egy fekete ördög. Kempelen bácsi nem szólt semmit, hanem visszafeküdt a párnára. Én pedig hirtelen elfujtam a laterna gyertyáját, aztán kiszaladtunk az ajtón, miközben jól összeütöttük a fejünket. A macska a lábunk alatt rohant ki. Azt hittük, hogy Kempelen bácsi fel fogja lármázni az egész házat, de biz az meg se moccant a szobájában. Dúsa aztán megmosakodott, anélkül, hogy valaki észre• vette volna a cselédek közül s mire édes rnamáék visszajöttek Szombathy- éktól, akkor már mi ketten mélyen aludtunk, ki-ki a maga szobájában. Mikor reggel fölébredtem, igen örültem a sikerült tréfának, de apa rosszkedvű volt reggelinél és azt mondta, hogy Kempelen bácsit haldokolva találták a szobában. Erre már én sem örültem. Kempelen bácsit a nyavalya törte és félrebeszélt és édes mama azt mondta : nagyon kellemetlen, hogy éppen a mi házunkban lett beteg. Később Dúsával kimentünk az ököristálló mögé és ott ünnepélyesen megesküdtünk, hogy ezt nem fogjuk elmondani senkinek. Meg is tartottam az esküt, csak két jóbarátomtek, imádjuk Krisztust!“ Ezen imakönyveket a III. osztályba járó tanulók kapták, mivel ezek magyar imakönyvvel még nem bírtak. A IV. osztályú tanulók már a múlt évben kaptak ugyanilyen magyar imakönyvet, tehát részükre ugyancsak saját költségemen magyar énekes könyveket rendeltem; melynek cime: „Az Ur Angyala“. Ezen könyvet azért rendeltem, mivel ezen énekes könyv lett a múlt évben Ungváron tartott egyházmegyei nagygyűlés határozatával, az egész munkácsi egyházmegye területén fekvő iskolák tanulói részére elfogadva, a megyés püspök által ajánlva és jóváhagyva; annak magyar és ó-szláv egyházi nyelven való nyomatása pedig el lett rendelve. Az ungvári „Dnio“ könyvnyomdától azonban, melynél a rendelést tettem, a következő választ kaptam : „A rendelt „Urangyala“ helyett, mely már budapesti kiadójánál is elfogyott, „Anhel hoszpodeny“-t küldünk“. Ezen ó-sziáv énekes könyv szószerinti fordítása az „Urangyalá“- nak. Approbált magyar énekes könyv nem állván rendelkezésemre, ezen könyvet osztottam ki nem az állami iskola helyiségében, de saját lakásomon, a IV. oszt. tanulók között: azok között, kik a jövő tanévben iskolába járni már nem fognak és akik magyar imakönyvvel már a múlt évben el voltak látva. Saját lakásomon osztottam ki ezeket azért, nehogy az a magyar nyelv és a gk. hittan magyar tanítási nyelve elleni demonstrációként tekintessék. Kiosztottam azért, mivel sz. misénk és a többi egyházi szertartásaink megengedett nyelve az ó-szláv: ezen könyvre tehát tisztán csak a gk. szertartás szempontjából van szükség; kiosztottam azért is, nehogy a gyermekek szülei helytelen irányú — nem approbált — templomi ó-szláv énekes könyveket vegyenek gyermekeiknek; amint ezt már többször sajnálattal tapasztaltam. Ezen előadott tényemmel eleget tettem a magyar nyelv terjesztése szempontjából az iskolai gondnokság szép intenciójának; de eleget igyekeztem tenni egyszersmind hivatalos állásomból folyó, azon kötelességemnek is, mely gör. kath. szertartásunk és egyh. énekünk ismertetését Írja elő. Sohasem állítottam azt, hogy csak 27, vagy 33 drb. gk. magyar imakönyv kapható Magyarországon ; de sajnos, az egyházmegye által elfogadott és egyházhatóságilag jóváhagyott, fentemlitett magyar énekes könyvből —• a Vett értesítés szerint — nem kaphattam ez idő szerint. Máskülönben nagyon örültem volna, ha az ismeretlen eikkiró ur a nak mondottam el, de ők viszont esküt tettek, hogy a kinpadon sem vallják be az igazgató urnák. (Mind a kettő igen elszánt ismétlő.) Kempelen bácsi még öt napig feküdt nálunk, de nem halt meg, hanem hazavitték tragacson. Még akkor se tudta, hogy fiu-e vagy leány. Azóta elmúlt egy esztendő és most már egészen jól van. A múltkor láttam a templomban, bottal jár, de azért egészen jól van, csak cukkol egy kicsit. Á vakáczió, fájdalom, igen gyorsan röppent el, mint rendesen és Dúsa igen sajnálta, mikor a kedves szülei három hét múlva már kibékültek és őt hazavitték. Ámbár csak leány, mégis be kell vallanom, hogy nem ismertem még fiút, aki olyan lett volna, mint ő. Mert akárhányszor fájt is néki valamije, azért sohasem sirt, még akkor sem, amikor megrugta a Fánni. (Fánni egy csikó.) És nem is árulkodott soha. Most is sokat gondolunk egymásra és gyakran igen szép képes levelezőlapokat kapok tőle. Ha nagy leszek, talán feleségül veszem, mert ő ezt igen óhajtja, de előbb meg kell tanulnom a boxolást, különben mindig neki lenne igaza, ami lealázó volna rám nézve. f. hó 20-án tartott gk. hittani vizsgán megjelent volna; ott hallhatta volna, hogy a gk. tanulók milyen szépen éneklik a templomban használatos énekeinket magyar nyelven, nemcsak az iskolában, de egyes darabokat a gk. templomban is. Magyar nyelvünket a gk. egyházban a római szentszék oltárnyelvvé — dacára az országszerte megindult akciónak — sajnos, mindeddig nem emelte, nem kanonizálta; mig ezen örvendetes tény bekövetkezik, addig szertartásunk szempontjából — templomi használatra — kénytelenek vagyunk approbált ó-szláv énekes könyveket is adni a nép kezébe. Ezen állításaimat a kezeimnél levő okmányokkal is bármikor beigazolhatom ; de beigazolhatják azok is, akik az általam tanított gyermekek hittan vizsgáján jelen voltak. Kiváló tisztelettel kérem a tek. szerkesztő urat, méltóztassék ezen válaszomat b. tudomásul venni. Alázatos szolgája: Saxun Izidor, gk. esperes-plebános. A zemplénvárm. orvos-gyógyszerész egyesület tanulmányi kirándulása N-Mihályba és Szob- ráncz fürdőbe. — Saját tudósítónktól. — — jun. 28. Á zemplénvármegyei orvos-gyógyszerész egyesület a szomszéd vármegyék társegyesületeivel f. hó 26-án Nagy-Miháiyba érkezett egyrészt azon alkalomból, hogy a nagy-mihályi közkórházban emléktáblával örökítették meg az ágy alapítók neveit, másrészt, hogy dr. Chudovszky Mór kórházi főorvosnak tapasztalati előadásait meghalgassák. Ä kirándulókat a nagy-mihályi orvosok és gyógyszerészek fogadták az állomásnál, honnan hosszú kocsisorban vonultak az ez alkalomból feldíszített közkórház elé — itt várták a vendégeket gróf Sztá- ray Sándor, Dókus Gyula vármegyei alispán, továbbá a kórház igazgatósága, tisztviselői s nagyszámú közönség. Délelőtt 10 órakor vette kezdetét az ünnepély gróf Sztáray Sándor orsz. képviselőnek, mint a kórházi választmány elnökének megnyitó beszédével, ki ismertetve a kórház fejlődésének történetét, jelt adott az épülét előcsarnokában elhelyezett emléktábla leleplezésére. Az emléktábla fehér márványból készült — rajta gf. Hadik Barkóczy Endre, gf. Sztáray Antal, gf. Andrássy Dénes, gf. Andrássy Géza és Sulyovszky István ágy alapítók nevei láthatók. Azután üdvözölte az egyesületet s a nagyszámú intelligens közönséget, mely az emberbaráti intézmény megtekintésére összegyülekezett. Dókus Gyula várm. alispán szép szavakban méltatta gr. Sztáray Sándornak ezen emberbaráti intézmény iránt táplált’érdeklődését, a vármegye közönsége nevében üdvözli őt, végül dr. Löcherer Lőrinc o. gy. e. elnök köszönte meg a szives fogadtatást. Az ünnepélyes megnyitót dr. Chudovszky Móric a közkórház igazgatófőorvosának mély tudományra valló értekezése követte, melyben vázolta a sebészet terén elért eredményeit, bemutatta a modern berendezésű kórházat és betegeit, mely után az ünnepély véget ért. Ezután a társaság a parkba dúsan felteritett villásreggelihez ült, hol számos pohárköszöntő is volt, igy dr. Chudovszky a királyért, dr. Löcherer Lőrinc Chudovszky főorvosért és a kórház válaszarányáért, dr. Katona borsodvárm. főorvos a vendéglátó háziasszonyért — ürítettek poharat. Nagymihályból az egyesületi tagok kocsikon a szobránczi fürdőbe utaztak, hol a gróf Török és Sztáray- családok megbízásából dr. Rusay fürdőorvos fogadta s lekötelező szívélyességgel kalauzolta az egész társaságot, egyszersmind ismertette hazánk e kiváló gyógyerejü fürdőjét. A fürdő megtekintését ebéd követte, itt sem volt toasztokban hiány, dr. Mijó ung- megyei főorvos éltette a Zemplénvárm. orvos-gyógysz. egyesületet, dr. Löcherer a vendéglátó grófi családot, Kincsessy alelnök Dókus Gyula vm. alispánt, mint az orvos-gyógysz. egyesület disztagját, a ki sok oldalú elfoglaltsága mellett is időt szakított arra, hogy e kirándulás díszét emelje. A társaság Lányi Gyula zenekara mellett a késő esti órákig a legkellemesebb hangulatban volt együtt. VÁRMEGYE ÉS VÁROS. )( Vármegyei törvényhatósági rendkívüli közgyűlés. Zemplénvárrne- gye törvényhatósági bizottsága, gróf Hadik Béla főispán elnöklete alatt f. évi julius hó 5-ikén délelőtt 10 órakor rendkívüli közgyűlést tart, melynek egyedüli tárgya lesz: a f. 1904. évi X. t.-c. végrehajtása tárgyában kiadott 62000/1904. sz. belügyminiszteri rendelet alapján a vármegyei alkalmazottaknak a fizetési osztályokba és íokozatokba való beosztására vonatkozó intézkedés. Ezen rendkívüli közgyűlést az állandó választmánynak ugyanazon napon délelőtt 9 órakor a kisteremben tartandó ülése előzi meg. )( Anyakönyvi kinevezések. A belügyminisztérium vezetésével megbízott miniszterelnök Zemplénvárme- gyében a papinai anyakönyvi kerületbe Lelkes Gyulát, a legyesbényeibe Nyomárkay Gyulát, a homonna- olykaiba Nátafalussy Bélát anya- könyvvezető-helyettesekké kinevezte. )( Körjegyző-választás. Az újonnan rendszeresített sztárai körjegyzőségben a jegyzőválasztást e hó 2Í-én tartották meg, mely alkalommal Tolnay Béla sztropkói segédjegvzőt választották meg körjegyzővé. tUPP* * Julius hó elsejével uj előfizetést nyitunk lapunkra, mely alkalomból felkérjük azon t. olvasóinkat, kiknek előfizetése ezen a napon lejárt, nem- külömbea azokat, kik az előfizetési dijakkal hátrálékban vannak, hogy lapunk jelen számához mellékelt utalványok felhasználásával az előfizetést megújítani, illetőleg a hátrálékot beküldeni szíveskedjenek. - A hátrálókok az utalványon fel vannak tüntetve. — Nyáron az egész fürdőévad alatt előfizetőink kívánságára a lapot bárhová utánuk küldjük még akkor is, ha többször változtatják tartózkodásuk helyét. Tisztelettel: A kiadóhivatal. HÍREK. Érett ifjak táncmulatsága. — jun. 27. A sátoraljaújhelyi főgimnázium ez idén érettségizett fiatalsága folyó hó 26-án tartotta meg a „Bock“ kerthelyiségében majálisát, melyet fényes tradíciói tesznek a táncmulatságok krónikására nézve jelentőssé. Á délután kezdődő s egész éjen át tartó zápor sem volt képes visszariasztani a mulatságon való részvételtől városunk mulatni vágyó fiatalságát s a folyton zuhogó eső dacára is 80 pár állott colonba, mikor négyesre harangozott be a cigány. Jókedv, derű, szin és hangulat aranyozta be e mulatságot, meg e mulatsággal már együtt járó poezis; hiszen ez az a mulatság, amelyben az érett ifjak — lerázva magukról az iskola porrétegét — az életbe lépnek, az életbe, amely még ilyenkor annyi rózsaszínű álom valósulását Ígéri,
