Zemplén, 1904. január-június (34. évfolyam, 1-69. szám)
1904-06-09 / 61. szám
H&rmincketteáik évfolyan Sátoralj a-Uj hely, 1904. junius 9. 61. (4283.) Megjelen minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: SAtoralja-TIjhely, főtér 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Apró hirdetéseknél minden garmond szó 4 fill., vastagabb betűkkel 8 fill. Nyílttériben minden garmond sor 30 fill. POLITIKAI HÍRLAP. iíj. Meczner Gyula dr. Szirmay István Andor Károly főszerkesztő. felelős szerkesztő. főmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona, félévre 6 kot negyedévre 8 kor. — Egyes szám ára 8 fillér. — Hirdetési díj: Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár kedvezmény. fi vármegyei közgyűlés előtt.- jun. 9. A vidéki politikai és vármegyei élet szürke egyhangúságába szokatlanul pezsgő élénkséget varázsolt a mai közgyűlés. Egy kedves reminiseentia ez abból a sokaktól megsiratott régi szép időkből, amikor a vármegyék hatásköre sokkal nagyobb s befolyása a politikai viszonyok alakulására sokkal közvetlenebb volt. Az országos politikai kérdések megvitatásában ma már nagyon is másodrendű szerep jut a vármegyének. Az a magyarruhás lelkes tábor védőpajzsa volt egykor a nemzet jogainak s kitűnő iskola a jövő nemzedéknek. Azóta nagyot változtak az idők. Az a fenségesen megnyilatkozó ellenzéki szellem alkotmányos államéletünkben más tényezőknek jutott osztályrészül; s bár a vármegyék befolyása különösen nemzeti szempontból ma sem mondható fölöslegesnek, érzi, tudja mindenki, hogy ez csak igen halvány visszfénye ama régi szép időnek. Még sokan élnek azok közül, kik tanúi, sőt szereplői voltak a régi vármegyei életnek. Lelkes bámulattal hallgatja az újabb nemzedék azokat a mesébe illő hazafias szép küzdelmeket s tisztelete, csodálata a fehér fürtű honfiakról átszáll a vármegyeház ódon falaira is. S ez a kegyelet lassítani fogja hosszú időn keresztül a vármegyerendszer kimúlását. Ha régi hatásköre, jogai mind megszűnnek is, a név megmarad, mert megérdemli dicső múltjáért az örökkévalóságot. Ezt érzi mindenki, aki átlépi a vármegyeház gyüléstermének küszöbét, s ha alkalom nyílik a még megmaradt autonom jogok gyakorlására, úgy sietnek a vármegye minden pontjáról az agg megyeházba, mint akkor régente. A régi falak mosolyogva üdvöz- lik az unokákat s a róluk lesu gárzó dicső szép emlékek uj életre keltik a szunnyadó hazafias lángot. Beszél ott minden az ablakon beszűrődő napsugártól, hazatérő Rákóczynak képétől kezdve a hires zöld asztalig, s amit beszélnek, az mind oly tiszteletreméltó, oly lelkesítő. Sok minden megváltozott ebben a teremben is. Azok a hajdan oly gyakori lelkes szónoklatok csak elvétve, ritkán újulnak meg ismét. Csak egy maradt a régi: a választás. Ez ma is oly érdekes, oly izgató, mint a régi időben. Ma már elmarad ugyan a fokos és a kard, ez a két kapacitáló eszköz; de annál hangosabb a szó, a korteskedés termen belől és kivül. Szinte fölélénkül az egész város. Most, hogy főügyészi, esetleg alügyészi és szolgabirói tiszt is vár betöltésre, a jelöltek összetoborozták az egész vármegyét. Ajánlatokat, magasztalásokat, lebírálásokat lehet hallani mindenütt. Nincs a jelölteknek olyan létező vagy elképzelt erényük, vagy hibájuk, amely a napokban szőnyegre nem került volna. De hát ez igy megy minálunk s a választás után siet mindenki a bukott előtt leszólni a győztest és megfordítva. Ebben a választásban lapunk is erősen érdekelve van. Felelős szerkesztőnk, dr. Szirmay István vármegyei alügyész is a pályázók között van s ha ez a mai lap még a választás előtt kerülne a választók kezébe, én is elmondanék nehány kapacitáló varázsigét az érdekében, de igy teljesen fölösleges. Különben is azt hiszem jóbarátai és ellenfelei egyaránt iparkodni fognak erényeit és hibáit annyira kiemelni, hogy megválasztása és mellőzése biztos legyen. Én, de azt hiszem ő is inkább az előbbinek fog örülni. Mikor e sorokat írom, még nem tudok semmit sem a szavazás eredményéről. Jósolni nem akarok, de nem is tudok; legföljebb majd választás után fogok azon prófétákhoz csatlakozni, akik minden megtörtént dologra azt szokták mondani: Ugy-e megmondtam ? Hogy mit mondtam meg, azt a tisztelt olvasó keresse ki a megyegyülés részletes ismertetéséből s megfogja látni, hogy igazam volt. Ha a vármegyei tisztviselők választásán kivül semmi más joga nem maradt volna meg a régi vármegyéknek, már ezért magáért érdemes megtartani. Magyar vértől lüktető kis Rákos ilyenkor a megyeszékhely; — sőt még politikával is foglalkoznak, legalább szó van róla, hogy dr. Szirmay István a közgyűlés elé terjeszti azon indítványát, hogy a vármegye adjon kifejezést azon óhajának, hogy a szabadsághős Rákóczy Ferenc hamvait Zem- plénvármegyében tegye honi földbe a nemzet. Id. Meczner Gyula a kormányelnök üdvözlését fogja indítványozni, a vasúti sztrájk leküzdéséért a vármegyei tisztviselők, valamint a községi és körjegyzők fizetésének méltányos rendezéséért. Ennyit tudok a mai közgyűlésről, mint egy a fölséges népből, melynek az ajtók előtt a helye. A többit Írják meg a választottak, már t. i. nem a megválasztott uj tisztviselők, hanem azok, akiknek osztályrészül jutott az a kiváló szerencse, hogy szabad leereszkedőleg fogadniok a zsinóros teremőrök alázatos köszöntését; s akik alkotmányos jogaikat nemcsak szóval, mint én, hanem tettel is gyakorolhatják az urna és a zöld asztal mellett. Andor Károly. A vármegye nyári közgyűlése. — Saját tudósítónktól. — — jun. 9. Prológus. Ma, f. hó 9-én, kezdte meg Zem- plénvármegye törvényhatósági bizottsága nyári közgyűlését a vármegyei bizottsági tagok élénk érdeklődése mellett. Két okból volt ez a közgyűlés felette fontos és két ok magyarázza meg a közgyűlés iránt az általános körben megnyilvánult érdeklődést, mely legfőképen a nagy számban megjelent törv. hat. bizottsági tagok részvételében nyilatkozott meg. Az egyik ok a közgyűlés tárgysorozatába felvett főügyészi, alügyészi és szolgabirói állások választás utján való betöltése volt; a másik ok pedig a benyújtott indítványok tárgyalása. — Ezek közül az elsőt felelős szerkesztőnk, dr. Szirmay István és a vármegye törvény- hatóságának több biz. tagja nyújtotta be a vármegyéhez az irányban, hogy II. Rákóczy Ferencnek hamvai vármegyénk területén helyeztessenek el. Ez utóbbi ok különösen a Sárospatakon lakó bizottsági tagok közül vonzott a közgyűlésre tübbeket. — A második indítványt id. Meczner Gyula és társai nyújtották be a vármegyéhez az irányban, hogy a kormányelnökhöz a vasúti sztrájk leküzdéséért, a vármegyei tisztviselők, valamint a községi és körjegyzők fizetésének méltányos rendezéséért üdvözlő-felirat küldessék. Nem jellemezték ezt a közgyűlést nagy viták, nagyobb emotiók érdekessége; fontossága a fentebb említett, mélyebben fekvő okokban rejlett. Nem is zavarta a közgyűlés lefolyását semmi disbarmonia, spontán megnyilatkozása volt az a közös akaratnak, közös érdekeket célzó kivánalmaknak ; csupán Búza Barna már majdnem végtelenbe vesző beszéde volt az egyetlen dissonans hang, mely a közgyűlés harmóniájába bántóan, bár mélyebb nyomok nélkül belecsendült. A közgyűlés lefolyásáról részletes tudósításunk a következő: tír. Hadik Béla főispán megnyitója. Délelőtt pontban tiz órakor nyitotta meg gr. Hadik Béla főispán a közgyűlést a vármegye vitális érdé' keire kiterjedő, tartalom és eszmegazdag beszéddel, melyet mindvégig feszült figyelemmel, élénk érdeklődéssel hallgatott a közgyűlés közönsége. Ä beszédet, mely a vármegyét érdeklő, fontos ügyek egész sorát ölelte fel: a következőkben, egész terjedelmében adjuk: Tekintetes Törvényhatósági Bizottság ! Mély tisztelettel üdvözölve a tek. törvényhat. bizottságnak egybe- gyült tagjait, először is egy nagy- fontosságú eseményről kell ünnepélyesen megemlékeznem, mely az egész országban általános, igaz örömet keltett és amely Zemplénvár- megyét még különösen is érinti. Mint Önök tudják, Ő cs. és ap. kir. Felsége legfelsőbb kéziratban utasította Magyarország miniszter- elnökét, hogy Íí. Rákóczy Ferenc, e vármegyében született dicső fejedelmünk hamvainak hazaszállítására nézve hozzá mielébb javaslatot tegyen. A királyi kéziratnak egész tartalma, hangja olyan, hogy mély honfiúi megilletődéssel és lelkes örömmel olvassuk annak minden betűjét, s hogy minden magyar ember hálatelt szivvel pillant fel Szt. István koronájának fenkölt hordozójára. Tisztelt uraim I A földnek a nap adja a fényt, a meleget; uralkodók koronájának fényt és meleget nemzetüknek szeretete, a közöttük fennálló érzelmi és értelmi összhang, egyetértés kölcsönöznek. Ő Felsége legkegyelmesebb urunk és királyunk bele látott nemzetének, a magyar nemzetnek szivébe. Mindannyiunknak legforróbb bálája reá a felelet és indítványozom, hogy Zemplénvármegye közönsége is e legőszintébb érzelmének kifejezést adva, juttasson e tárgyban a magyar kormány utján hódoló feliratot a magas trón zsámolyához. Tek. törvhat. Biz.! Valamint a nappalt felváltja az éjszaka, úgy az örömhír után egy lesújtó gyászesetről kell beszámolnom. A közelmúltban Írógárdánknak egy kimagasló alakja, magyar irodalmunknak egy szellemóriása, Jókai Mór lehunyta örökre szemét. Mint nemzetek történetében bizonyos események, mozgalmak, jelző táblaként szolgálnak uj korszak kezdetéhez, úgy vagyunk néha egyes embereknek nyilvános szereplésével is. Jókai Mórnak, nemzetünk halottjának nevéhez a regényírás terén uj korszak hajnal- hasadásának emléke fűződik. Működése mint iró és költő, világszerte híressé tette a magyar nevet és honfiúi lelkesedése, hazájának rajongó szeretete például szolgálhatnak minden időkben. A magyar művészet géniusza pedig mély gyászt öltve, áll frissen hantolt sírjánál. Indítványozom, fejezze ki a tek. törvh. biz. jegyzőkönyvileg Jókai Mór elhunyta fölött érzett legőszintébb fájdalmát és intézzen részvétiratot a családhoz. Mielőtt a közgyűlést megnyitnám, engedjék meg kérem, hogy még néhány rövid vonásban bemutassam Önöknek a múlt tavaszi közgyűlés óta lefolyt év tevékenységének képét. Ez évnek legnagyobb része — fájdalom — a súlyos politikai helyzet folytán az országra nézve alkotásokban meddő volt. Ez persze a Dnnky fivérek cs. és kir. udvari fényképészek műtermükben junius hó 12-én (vasárnap) és junius 13 án (hétfőn) d. e. 9-töl— 12-ig és délután 1h2—V24-ig fognak felvételeket eszközölui. Lapunk mai száma 4 oldal.
