Zemplén, 1904. január-június (34. évfolyam, 1-69. szám)

1904-04-30 / 47. szám

2. oldal.

ZEMPLÉN.

Április 30.

is volnának alakítva, sem tartom elég erőteljes szerveknek e teendők elvállalására, nagy fontosságot tulajdonítok a Gazdakörök megalakításának. Ezeknek céljáról, rendszeréről máskor lesz talán alkalmam értekezni. Annyit azonban már most is említhetek, hogy ha ezek hivatott egyének vezetése alatt működnek, élénkséget, lendületet hoznak a vidék gazdasági életébe s biztosítják a gazdák cselekvésének egyöntetűségét, mi a mai nehéz viszonyok között a sikernek egyik záloga. Egyöntetű vezetés nélkül azonban egy decentralizált intézmény sem prosperálhat, ezért fontosnak tartom, hogy a gazdakörök ne társadalmilag alakitassanak meg, de a Gazdasági Egyesület szervezze őket s ez tartsa meg továbbra is velők szemben a főfelügyeletet s a szokott kapcsolatot. A Gazdakörök qua testületek is tagjai volnának a Gazdasági Egyesületnek s mivel működésűknek irányelveit e vezető orgánumtól nyernék, biztosra vehető, hogy a Gazdakörök vezetői az Egyesület gyűlésére bejárnának magukkal vonva még nehány érdeklődőt ; hoznának relációkat s uj eszméket magokkal a vidékről, s viszatérve hivatott apostolai volnának a vidéken az Egyesület kebelében hallott és tapasztalt eszméknek közvetítői s szószólói volnának. Különösen a kisgazdák érdekeinek az Egyesülettel szemben, mely áthidalás szerintem fő- fontosságu s jelenleg teljesen hiányzik. A gazdakörök vezetői egyúttal évnegyedenként beszolgáltatnák kerületük mezőgazdasági statisztikájának adatait, mely fontos teendőről értekezésem folyamán külön pontban óhajtok megemlékezni. A megalakítása a Gazdakörnek nagyobb nehézségeket úgy hiszem, nem okozna, mert ma már hazánk területén számos, ilyen helyesen működő testület van, s a kész alapszabályokat helyi

hamar megharagudni. Hát igaz, hogy nekem semmi közöm a más dolgába, de azért a szivem megesik rajta, ha valakinek bánata van. Csak ezért kérdeztelek, de ha terhedre van, nem faggatlak.

Katónak pedig valami jóleső melegség ömlött el a testén, hogy ezt az utálatos hirharangot ily röviden rendreutasitotta. De azért ismét csak elbeszélgettek.

— Adjon isten nektek is, — köszöntött vissza Tóth Jánosnak és feleségének, akik az utcán előttük elmenőben „Jó napot“ kívántak nekik.

Már jó messze voltak, Baguráné megszólalt, csakugyan csendeskén, mintha magának beszélgetne.

— Ezek se tudják nekem megköszönni, amit velük tettem. Tavaly még verte-ütötte a szegény gyenge asszonyt, lám, hogy szeretik már egymást. Az a kis „bájital,“ amit kom- mendáltam nekik, amit közösen megittak, egészen összeforrasztotta őket. Az egész falu bámulja ezt a nagy csudát.

Nem folytatta tovább, mert egy rettenetes sivitásra felkapta a fejét. A gyerekek ugyanis a falu közepén lévő térségen karikáztak; a karika a kis Bagura fiúnak a csupasz lábához ütődött. Ezért volt a nagy sivalkodás.

viszonyainkhoz mérten átdolgozni csekély fáradtság, pénzáldozatokkal összekötve pedig nincs.

De volna más módja is a vidék érdeklődése felkeltésének. Tapasztalatom szerint az embereket anyagi érdekük kielégítése utján lehet legsikeresebben egy célra tömöríteni. Ez általános elv alapján úgy hiszem, sikerülne a vidéket élénkebb részvételre bírni, ha a Gazdasági Egyesület, a már fennálló megyebeli összes hitel s fogyasztási szövetkezetekkel élénkebb összeköttetésbe lépne s a szükséghez képest újakat alakitana, mint azt az alapszályok 4 §-ánsk 6 pontja kötelességévé teszi, ha megkísértené terményértékesítő szövetkezetek alakítását (u. a. §. u. a. pont.) ha birtokeladások, bérletek kötése s kölcsönök közvetitésénél hatályosan, a maga erkölcsi súlyával közbenjárna (alapszabály 4. §. 10 pontja), ha pályakérdéseket tűzne ki és díjazná (4. §. 3 pontja,) ha tevékenyen befolyna s különösen a kisgazdák érdekeit hathatós támogatásban részesítené tagositási s vizszabályozási ügyekben (4. §. 17 pontja,) ha a termények értékesítésének komoly közvetítője lenne azáltal is, hogy malmokkal, gabonaraktárokkal, nevesebb terményüzletekkel, élénk ösz- szeköttetésbe lép s a megyebeli gazdaközönség előtt a terményárak konjunktúráit folyvást nyilvántartja.

Nehogy félreértsen a tisztelt olvasó, már itt megjegyzem, hogy a Gazdasági Egyesület a fentvá- zolt alapszabályszerü kötelességeit nem azért nem gyakorolja mind- ezideig sikerrel, mintha az ügybuzgó vezetőség azok fontosságával teljesen tisztában nem volna, hanem mivel ily teendők ellátására egyedül a titkár áll rendelkezésre, ki azonban a legkülömbözőbb munkákkal oly annyira túl van terhelve, hogy fizikailag képtelen munkakörét jobban kiterjeszteni. E tarthatatlan állapot megváltoztaPersze Baguráné sem volt rest, szaladt szétütni a pajkos gyerekek között.

Kató utána nézett; legalább eny- nyit gondolt magában.

— Vén szipirtyó vagy te.

De a gyerekek lármájának le- csendesedtével valami kis rugó megmozdult a fejecskéjében és az a kis rugó kezdte egyre-másra előtérbe tolni a következő szavakat:

— Bájital . . . Tóth János és a felesége ...

Nem szerették egymást. . . Most már igen. Baguráné . . . Báj italt ittak . . . Egészen kipirult az arca. Eljött az este. Lefeküdt. Hallotta az ura lépteit. Botorkálva jött haza, részegen, be sem jött a házba, ment egyenesen az istállóba.

Katónak egész éjjel nem jött szemére álom, folyton a Baguráné szavai motoszkáltak a fejében . . . Bájital . . . Tóth János . . .

Reggel felkelt, ment egyenesen Baguránéhoz. Ez úgy tett, minthogyha haragudnék valamiért, de a Kató lágy, kellemes beszédjére mégis csak kisimult az arca.

— Nagy újság vagy az én szegény házamban Kató, miért jöttél kedves lányom.

Kató kissé szégyenkezve kezdett beszélni, de aztán mégis csak előtásának módozatait is jelen munkám tárgyául a továbbiakban fel- veendem.

(Folyt, köv.)

— április 29.

Küldöttségek a kereskedelmi és honvédelmi miniszternél. Tokajból, Abauj-Szántóról és Mádról Hiero- nymi Károly kereskedelmi miniszternél tisztelgett egy küldöttség Bernáth Béla orsz. képviselő vezetésével. Kérték, hogy a Szerencs—debreezeni gyorsvonatnak csatlakozása legyen a budapest—lavocznei gyorsvonattal, hogy a gyorsvonatok Forró-Encsen és Mád-Zombornál is megálljának. Hieronyrri Károly kereskedelmi miniszter a kérelmet átvéve, megjegyezte, hogy a gyorsvonatok gyakori megállását az általános vasúti politika szempontjából nem helyesli, ha azonban a kérelemben említett állomásokon a forgalom olyan, hogy ott a gyorsvonatok megállhatnak, szívesen fog eleget tenni a kérelemnek. — Nyíri Sándor honvédelmi minisztert egy mádi küldöttség kereste fel Bernáth Béla orsz. képviselő vezetése alatt. A küldöttség tagjai között voltak gróf Esterházy Gyula, Pálóczy József, Borsai Miklós, Schneider Károly birtokosok stb. Csendőri ki- rendeltséget kértek a község területére. A miniszter a lehetőséghez képest teljesíteni fogja kérelmüket.

HÍREK.

Május elseje.

Sátoraljaújhely, ápr. 30.

Március 15 ike után május elseje ! A nemzeti nagy felszabadulás után az egész emberiség felszabadításának boldogító sejtelme. Márciusban még csak csirájában van az, ami májusban már annyira kifakadt, hogy szinte pompázik. Ez a nap a keze munkája után élő emberiség szent és nagy ünnepe. Egy nap, a mely felé milliók reménye és kívánsága, bizalma és óhaja, az érzések egész világa tekint. A márciusi nagy napokat megaláztatás előzte meg, amely megtört azon a harcon, mely a szabadságért folyt kemény és ádáz tusában. A szabadságot kivívtuk magunknak, enma- gunknak urai vagyunk, de az igazi szabadságot, azt, amit halhatatlan Petőfink világszabadságnak nevezett, azt, amely az igazi testvériséget és

adta, hogy mily nagy szeget ütött az ő fejébe a Baguráné néhány elejtett szava a bájitalról, meg a Tóth Jánosról. Most már megvallja, hogy bizony nekik is szükségük volna ilyenre, mert gyötrelem az ő élete ; a János tegnap este is pityókosan jött haza. Pokol az ő tűzhelye.

így, úgy, mig utóljára megeredt a könye, mint a záporeső.

— Ejnye galambom, hát még csak a kellene, hogy kétségbe essünk. Töröld le a könyeket.

Baguráné maga ment, hogy törül- gesse. így ni. Ki látott ilyet, sírni, mikor van segítség.

— No hát hallgass. — Megcirógatta a kis pihegő menyecskét.

— Délután elmégy Patakra. Van ott egy asszony, Karvalyné. Mondd meg, hogy én „küldtelek. Add elő neki a sorodat, ü neked bájitalt készít, hogy ha uraddal közösen meg- iszszátok, úgy fogjátok egymást szeretni, hogy irigyeli majd az egész falu. Tóth Jánosné is igy volt akurát. Fonnyad a szentem arca, vész nap- ról-napra. Ejnye fikkom teremtette. Ennek a szegény asszonynak nem szabad igy elsorvadni. Kikérdezem a lelkemet. Persze ő bizalmasabb volt, mint te.

egyenlőséget fogja meghozni, azt csak a május elsejéhez kötött ideák fogják megvalósítani. Ezeknek az ideáknak nagy becsét legjobban azok érzik át, akik leginkább érzik azoknak nagy szükségességét is. Ez a nap a munkások ünnepe, azoké az embereké, akiknek kérges tenyerébe van letéve a mi jólétünk, akiknek serény mun- '» kája biztosítja számunkra a mindennapi anyagi és szellemi élvezetek egész sorozatát.

Ha március tizenötödikén a nemzet meg is kapta a felszabadulást, a nép, az részben most is sínyli azokat az állapotokat, melyek megszüntetése végett annyi tenger sok vér folyt. A munkások sokat, nagyon sokat tanultak a szabadságharcból. Megtanulták főképpen azt, hogy az emberek nem annyit adnak, mint amennyit tőlük elkunyorálni lehet, hanem annyit, mint amennyit tőlük elvenni lehet. A tőke jobbágyai, a modern feudál rendszer eme kihasználtjai már észretér- tek. Észre téritette őket egy láthatatlan valami, aminek azonban olt a nyoma mindenütt, ahol csak ember veti meg a lábát. Ez a láthatalen nagyhatalom a felvilágosodottság, mely észre téritette az emberiséget, önérzetet és önbizalmat adott beléjük, aminek segítségével síkra mertek szállni külső ellenséggel, a zsarnokokkal és belsővel, az előítéletekkel. Amióta a zsarnokságot az alkotmányos élet váltotta fel, azóta minden néprétegben észre lehet venni olyan törekvéseket, amelynek célja az egyéni szabadság. Ézt az egyéni szabadságot óhajtják minden nemzet munkásai és ki tudja milyen megrázkódtatásokba kerülne, ha ezt nem az evolúció utján, hanem a gyors elhatározás által sugallt szándékkal akarnák keresztülvinni. De ők bíznak ügyük diadalában, mely a meggyőződés ereje által és kitartással fog elterjedni széles e világon.

Ki tudja, ez a nemzedék eléri-e majd azt, hogy tapasztalhatja a szo- ciál bürokrata eszméknek a maga nagy egészében érvényesülését. Egy későbbi boldogabb nemzedék lesz az, amely talán kicsinylő gúnynyal néz majd vissza a mi napjainkra, amikor ' május elsejét csak a népességnek egy rajongó töredéke ünnepelte meg.

A munkások ünnepe mindnyájunk ünnepe. Ki velük érez, az a legmagasztosabb eszme iránt tanúsít fogékonyságot.

Szilánk.

— Azt hittem, hogy nőni csak gúnyolódni fog rajtam.

— Gúnyolódni 1 Jaj tubicám, hisz majd meghasad a szivem, ha ilyen eseteket kell látnom, mint a tiedet.

— De hát száz szónak is egy vége. Délig járj a férjednek a kedvébe, ebédre főzz jó ebédet. Ebéd után pedig, végy magadhoz egy üveget, vagy 3—4 forintot, észrevétlenül menj be Patakra. (Patak csak egy fél óra járásra volt.) Este az elhozott orvosságot igyátok meg együtt.

így, igy aranyom ... Nem tudott szegény Kató betelni a hálálko- dással.

*

Otthon a férj majdnem délig aludt az istállóban. Mikor felébredt és ment a szobába, hogy megebédeljen, elgondolta, hogy lesz most nagy csetepaté. De nem. Ehelyett az asszony nyájasan fogadta, jól megebédeltette.. Ennyi jóságra benne is felébredt a lelkiismeret, elhatározta, hogy ezután rendesebb lesz, ha már Kató nem is szereti. Igen, mindjárt délután munkához lát. — A csűrön kellett valami igazítást végezni. De mivel maga ezt nem tehette, elment a szomszédba lévő komáját segítségül hivni.

Egy fertályóra múlva látta Kató, hogy az ura és a szomszéd füA TAVASZI ÉS NYÁRI

Idényre selyemkclme, bársony, csipke és szalag szükségleteit vásárolja.

selyemáruházában,

Budapest, IV., Bécsi-utca 4.

A legnagyobb választék mindenféle sr- lyemártskban. Az idény összes njdon- ságai folyton raktáron vannak. Szabott árak, tulkövctclés kizárva, minták vidékre kívánatra bérmentve küldetnek.