Zemplén, 1904. január-június (34. évfolyam, 1-69. szám)
1904-04-30 / 47. szám
Harminckettsáik évfolyam Sátoralja-Ujhely, 1904. április 30. 47. (4269.) ilegjelen minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: őátoralja-Ujhely, íötér 9. azám. Kéziratokat nem adunk vissza. Apró hirdetéseknél minden garmond szó 4 fill., vastagabb betűkkel 8 fill. Nyílttériben minden garmond sor 30 fill. POLITIKAI HÍRLAP. ifi. Meczner Gyula dr. Szirmay István dr. Háta Sándor főszerkesztő. felelős szerkesztő. főmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona, fA évre <5 kor negyedévre 3 kor. —— Egyes szám ára 3 fillér. — Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár kedvezmény. fi gazdasági egyesületről. — Cikksorozat. — Irta: Dr. Szmrecsányi Béla. A közgazdasági eszmék csak nem régen voltak képesek, a mindent betöltő politika mellett, magoknak önálló létjogot biztosítani s a hivatott elmék horizontján jelentősebb tért hódítani. Ez idő óta keletkezett közgazdasági tárgyú tudományos irodalom is, a társadalom gazdasági intézmények megalakítását pedig az állam s társadalom felvette munkaprogramm- jába. A közgazdaság eme lendületével csaknem összeesik, ha nem is naptár szerint s talán okozati összefüggés nélkül: a mezőgazdaság válságos helyzete, mely ellen évek óta a struggle for life elszántságával küzdünk mindannyian gazdák, ennek azonban gyökeres javulása még a közel jövőben alig várható. Ily viszonyok között természetes, hogy a közfigyelem mindazon testületek felé irányul, melyeknek célja vagy a célszerű közgadasági eszmék propagálása s intézmények megalkotása, vagy pedig a mezőgazdaság fellendítése. Ily célokra megalkotott testületnek tekintem én a gazdasági egyesületet. Mivel működésének számos eredményét láttam már a múltban s még többet remélnék láthatni a jövőben, ha működési köre az alapszabályok keretén belül kiterjesztetnék s szabályoztatnék, szándékom a következőkben megfigyeléseimet s javaslataimat e téren az érdeklődő közönség s hiÁ ZEMPLÉN TÁRCÁJA. Május első. I. A múlt időknek ujuló meséit Emlékim fáján újra rezgetem Szivemben újra édes álom ébred Virága vágynak: bimes szerelem! Tüzes sóvárgás perzseli a vérem Üdvöt kínáló, tiszta és meleg, Mi bennem él most az balzsamtelitett Virágigérő, színes kikelet. Szivemben egy egész tavaszt kínáló Érzés sarjadt ki most fenségesen, S a mig a szivem lüktetése rezget Nem lesz a vágynak soha vége, nem ! Ha rálehel lankasztó ősz fuvalma S kikezdné dér, ami kisarjadott: Hogyha halálba hamvad haldokolva: Talán, talán úgy én is meghalok. II. Eh! hagyjuk el; a dalból már elég volt S a holdfalásból szintén volt elég, Ha igy halad hitemre, hogy maholnap Szivem tüzétől végképen megég. Szerelmes verset írni bárha jó volt Lejárta már ez a poéta-hóbort. vatott tényezők birálata alá bocsátani. Munkám nem teljes, aineny- nyiben az Egyesület csak azon ténykedéseiről irok, melyeken módosításokat vélek keresztül vien- dőknek, sok adatom hiányzik, az egész vármegye köz- és mező- gazdasági szükségleteit és vágyait nem ismerem. Az önálló alkotás hiúsága különben sem tulajdonom; célomat elértem tehát, ha egy csekély anyagot szállítottam azon hatalmas szervezet kiépítéséhez, mely a jövőben hivatva lesz vármegyénk e fontos, kultrális, határállomásunk gazdasági fejlődését a jelenkor követelményeinek megfelelőleg vezetni. Azért határoztam el magamat most közzétenni e kis értekezésemet, mert meggyőződésem, hogy ha az egyesület jelenlegi kitűnő vezetősége fogadná el, mint helyeseket módosításaim egy részét, eme elhatározásuk a siker bizonyosságát rejtené magában. I. A gazdasági egyesületnek célja az alapszabályok 3. §. szerint: „a vármegyei gazdaközönség társadalmi tömörülésének központul szolgálva, a gazdasági szakértelem terjesztése, a mezei gazdaság és mellékkereseteinek fejlesztése és előmozdítása, a termelés fokozása és a termelvények értékesítésének előmozdítása, a vármegyei gazdaközönség hitelének és vagyono- sodásának emelése, végre a vármegyei gazdaközönség érdekeinek érvényre juttatása ..." Eh! hagyjuk el; untatnak már a versek Érzett, nem érzett, szálló sóhajok Szivek harcában büszke hadvezérré Nem tettek eddig senkit még dalok. Ne irj hát többé már szerelmi verset, Fülébo súgd: Kívánlak és szeretlek ! Németh Pál. Kató bájitalt hoz. Irta: Péter Mihály. Yógardón esett meg ez a tragikomédia. Kató szomorúan ült a ház előtti lócán. De hát hogy is ne volna ő bus. Sokan boldogak, ő boldogtalan. Ily szép vasárnap délután, minta mai is, mások az életpárjukkal üldögélnek, beszélgetnek, íréfálóznak, ő pedig egyedül van. Az ura most ott iszik valahol a korcsmában, a többi jómadarakkal. Egy sóhaj röppent el az ajaká- ról ... Istenem, ha még egyszer leány lehetnék, de meg is választanám, kihez megyek. Nem kén’ nekem senki gazdagsága. Csak egy bogárhátu házikója legyen, meg hogy szeressen az uram. Hisz a mostani állapotom rosszabb a pokolbeli kínoknál . . . Jaj, de mikor a férjhezmenetelről volt szó és mondtam, hogy nem szeretem ezt a legényt, akihez erőltetnek és amint látom az ő szive se valami nagyon Az egyesület tehát az a keret, melybe a vármegye gazdaközönsége helyezkedik, hogy igy tömörülve a törvény s alapszabályok határáig saját s közvetítése utján a nem tag kisgazdák érdekeit segítse érvényesülni. Tehát, ha a gazdaközönség nem tömörül tevékenyen a közös célra e keretbe, jóformán csak elvileg áll fenn az egyesület s a vezetőség odaadó működése dacára sem lehet tevékenysége teljesen hatályos. Nézetem szerint megyénk gazdasági egyesületében, bár sok tagja van, eme tömörülés teljesen hiányzik. Akkor, mikor az egyesület fontos tárgyai vita alá kerülnek, az elnökökön, titkáron, hivataluknál fogva résztvevőkön kívül, csupán néhány tag van jelen a helybeliek közül, mig a gazdaközönség nagyobb contingense: a vidékiek, kevés kivétellel, állandóan távol maradnak. Pedig, ahány résztvevő, ugyanannyi uj felfogásra és eszmére lehet kilátásunk, ahány résztvevő, ugyanannyi szószólója akad a vidéken is az egyesület által propagált helyes, üdvös gazdasági eszméknek. Fontos pedig, hogy az egyesület a vidéki mezőgazdaság állapotáról biztos tudomást nyerjen, ha pedig a vidéki termelők a gyűlésektől állandóan távol maradnak, járásokkénti tudósítók hiányában e célt sem érjük el. Ez az oka továbbá, hogy a gazdasági egyesület gyűléseinek tárgy- sorozatában tenyészállatok kedvezményes adományozását, műtrágya és szénkéneg eladását s más ily, főleg a kezelési szakba vágó tárhuzódik hozzám, akkor azt mondta az édes anyám: „Sohse húzódj, sohse aggódj, édes lányom, megjön az a szerelem, észre se veszed, olyan szépen összeszoktok, összetörődtök. Könnyen megy az ott, ahol van mit a tejbe aprítani, pedig neked szép hozományod van, Gergely Jancsi pedig vagyonos fiú“ . . . Hát már egy éve, hogy összekeltünk, de bizony abból a,z összetörődésből semmi se lesz . . . Én még csak éreznék iránta valami hajlandóságot, de azt világosan látom, hogy ő nem szeret, korcsmázik, duhajkodik, kerül, a szemét sem melegíti meg rajtam.“ így panaszkodott magában szegény Kató, miközben a két arca, melyek határozottan nem voltak szépeknek mondhatók, — átnedvesedtek a könyektől. Egészen el volt merülve érzelmeibe s csak arra riadt fel, amikor valaki rátette a kezét a fejére. Felnézett ... Az öreg Baguráné volt; a hirhordó, a szószátyár Baguráné. Kató elrestelte magát, hogy igy meglepte ez a vén boszorkány. Hirtelen megigazította fején a kendőt, egy-két észrevétlen kézmozdulattal letörölte arcáról a könycseppeket. Igazán, nagyon restelte Kató a dolgot, mert gondolta, hogy most már ez a Baguráné telegyakat kivéve, nagy ritkán fordulnak elő vármegyénk gazdasági állapotait feltüntető s az e téren felmerült bajok orvoslását célzó pontozatok. Nagyrészt a minisztérium általános jellegű leiratai, az O. M. G. E. s szomszéd vármegyék egyesületeinek átiratai töltik be a tárgysorozatot, melyeknek tárgyalása szükséges és üdvös ugyan, de nem mindig célozza vármegyénk gazdasági életének fellendítését — közvetlenül. Nagyon messze vezetne, ha én a vidéki közönségnek a gazdasági egyesület nemes céljai irányában tanúsított közönyét, a gyűlésektől való távol maradásának okait akarnám kutatni, de észlelem a tényt s erős a meggyőződésem, hogy e jelenségek mellett az elnökség komoly törekvései kárba vesznek. Meg kell törni e közönyt s minden eszközt meg kell ragadni, hogy a vidék tevékeny működésre vonassák be az egyesület kebelébe. E cél elérésére vetek fel a továbbiakban néhány javaslatot, eleve is jelzem azonban, hogy a szükséges eszközök számát ki nem merítem s hivatottabb elme, ha sikerült az érdeklődést felkeltenem, a megoldásnak még számos módját találandja. Egyik eszközét az érdeklődés kierőszakolásának abban vélem feltalálni, ha az Egyesület teendőinek egy része decentralizáltatik: vidéki orgánumokra bizatik. Mivel pedig a járásonként szervezendő, alap- szabályszerü mezőgazdasági bizottságokat, még ha rendszeresen meg kürtöli a falut, hogy neki milyen nagy bánata van, pedig az istenen kívül senki sem tudja, hogy van a férjével. De Baguráné nem olyan asszony volt egészen, mint amilyennek hire festette. Leült szépen Kató mellé és mintha semmit se látott volna, kezdett vele rettenetesen közönyös dolgokról beszélni. Csak épen nagy sokára, mikor mindketten mintha egészen elfelejtették volna az előbbi jelenetet: szólalt meg a vén asszony: — Kató lelkem, ne vedd rósz néven, akarok valamit kérdezni . . . Megfogta a Kató kezét, belenézett az arcába. Kató érezte, hogy a vén asz- szonynak szinte perzselő a két szeme. Megrázkódott. — Szeretitek ti egymást az uraddal ? A fiatal asszony kirántotta a kezét a vén csontok közül és a kérdésre röviden csak annyit felelt. — Mi köze hozzája. De most már az ő szeme lángolt fel és az a láng, mintha azt felelte volna: ugyan takarodj innen vén banya, hát miközöd neked a mi családi életünkhöz. Egy-két ellenkező mozdulatot is tett és fel is akart állam, de Baguráné lecsendesité. — No, no báránykám, kár ily Lapnnlc mai gzánia 8 óidat,
