Zemplén, 1904. január-június (34. évfolyam, 1-69. szám)
1904-03-22 / 33. szám
2.'oldal. ZEMPLÉN. Március 22. március hó 17-én. Hazafias üdvözlettel Tisza s. k. Tek. Szinyey Ger- zson pártelnök urnák Sárospatakon. Thaly Kálmán emlékére. Annak a rendkívüli szolgálatnak emlékére, a mit Thaly Kálmán ismeretes nagy cselekedetével Magyarországnak, sőt azt lehet mondani, az egész monarchiának tett, Berzeviczy Albert köz- oktatásügyi miniszternek ép oly finom, mint művészileg szerencsés gondolata folytán, pompás arany-érem fog készülni. Ez érem művészi kivitelben örökiti meg Thaly cselekedetét, és tiszta aranyból készül. Kivitelének költségeit az egyes pártok aláírások utján fogják fedezni. Maga a függetlenségi párt is legnagyobb lelkesedéssel fogadta a közoktatásügyi miniszter eszméjét. Á miniszter különben már meg is rendelte az érmet, egyet aranyból Thaly számára, — s ezt a nagy hazafinak és történettudósnak ünnepiesen fogják átadni, — de rendelt azonkívül a miniszter példányokat az összes hazai múzeumok és gyűjtemények számára. Ugyanez ügyre vonatkozólag a Búd. Tud. a következőket írja: Parlamenti körökben nyomban a márczius 10-iki ülés után felmerült az eszme, hogy Thaly Kálmánt a parlamentáris rend helyreállítása körül elért nagy sikere alkalmából az általános hála külső jelével is meg- kellene tisztelni. Berzeviczy Albert közoktatásügyi miniszter megpendítette az eszmét, hogy ezt egy arany- plaquette alakjában tegyék, a mely Thaly Kálmánt, mint békeszerzőt örökítse meg, s a melynek kivitelével Teles Edét, a ki e genreben már többször kitűnt, bízzák meg. Felírást is ajánlott a miniszter, a mely igy szólna : A harcok Írójának — a béke szerzőjének. Az eszmét a parlament valamennyi pártjában nagy tetszéssel fogadták s megállapodás is történt : ennek az aranyplaquettnek költségét, körülbelül 2000 koronát, a parlamenti körök adakozásából fedeznék, még pedig úgy, hogy az aláírásokat a képviselőházi elnökség tagjai nyitják meg, hogy pedig minél többen járulhassanak hozzá a költségek fedezéséhez, az adakozás maximumát 20 koronában állapítanák meg Az aranyplaquettet magát az ünnepelt ellenzéki államférfiunak adnák át megfelelő ünnepséggel, mig annak ezüst és bronz másolatait olcsó áron mindenkinek hozzáférhetőkké tennék. visszahúzódott s egy pár perc múlva a szomszéd szobából hívta Emmit. Azt hitte, mert háttal állottunk az ajtónak, észre nem vettem, pedig a tükörből láttam: milyen kaján mosoly lebegett az ajka körül, amikor visszahúzódott, mintha mondotta volna vérszomjas ajaka: ah! a kezeim közt vagy már. Mennyi álnokságot árult el ez egy tekintete is. Ezután nem csókoltam meg Emmit, lehűlt a vágyam. Nagyon a lel- kembe fúródott az a kaján mosoly. Most még ridegebb lettem a „kedves mamával“ szemben. Elhatároztam, hogy még egy tekintetemmel sem kapatom el. Nem kérek és nem fogadok el tőle egy szemernyi szívességet sem, nehogy aztán a jövőm megrontására jogot formálhasson magának ebből. Mikor mindez elhatározások szigorú betartására fogadalmat tettem: egy ünnepélyes pillanatban megkérdeztem Emmit. — Emmi, akar-e a feleségem lenni? Ázt felelte: — Kérjen meg a „mamától.“ — Kérjem .meg a „mamától“ ? Már mint én? Én kérjek valamit a „mamától“ ? Nem, soha! VÁRMEGYE ÉS VÁROS. )( Pályázók a várni. t. főügyészi és alügyészi állásokra. A halálozás folytán megüresedett t. főügyészi állásra előre láthatólag a jelenlegi két alügyész: dr. Szirmay István és Somogyi Bertalan fognak pályázni s az ekként megüresedő alügyészi állásért pedig pályáznak: dr. Hunyor Sándor, dr. Isépy Tihamér és dr. Tátray Dezső sátoraljaújhelyi ügyvédek. Az üresedésbe jött főügyészi szék a törvényhatóság júniusi közgyűlésén fog betöltetni. )( A vármegye közgyűlése. Zem- plénvármegye törvényhatósága f. évi márc. hó 29-én d. e. 10 órakor tartja rendes évnegyedes közgyűlését, melynek 26 pontból álló tárgysorozatát jövő számupk hozza. — A közgyűlést megelőzi az állandó választmány ülése, mely márc. hó 26-án d. e. 9 órakor a vármegyeház kistermében gróf Hadik Béla elnöklésével lesz megtartva. )( A közigazgatási bizottság legközelebbi rendes havi ülése április hó 11-én délelőtt 9 órakor lesz. )( Az 1901. évre vonatkozó föso- rozás. Tudvalevő, hogy a folyó évben két fősorozás lesz. Az 1903. évre vonatkozó fősorozásról már előzőleg megemlékeztünk. A honvédelmi miniszter egy újabb kiadott rendeletével az 1904. évi ujoncállitásra vonatkozó utazási és működési tervet az illetékes hadkiegészítő kerületi parancsnokságokkal egyetértőleg akként rendelte megállapítani, hogy az 1904. évre vonatkozó fősorozás folyó évi május 24-től bezárólag junius 28-ig terjedő időtartam alatt legyen foganatosítandó. A miniszteri rendelet értelmében azon járásokban, melyekben az aratás a tapasztalat szerint már junius közepe táján szokott kezdődni, a sorozás feltétlenül az aratást megelőző korábbi időpontra lesz kitűzendő, hogy az aratási munkákban senki ne háborittassék. A sorozási tervek elkészítésénél figyelemmel kell lenni a felekezeti ünnepnapokra és a vasárnapokra, a midőn is a sorozás szünetel. )( A központi választmány ülése. A központi választmány f. hó 22-én az alispán elnöklete alatt tartott ülésében megválasztotta az 1905. évre érvénynyel bírandó országgyűlési képviselőválasztók névjegyzékének ösz- szeállitásával megbízott küldöttségeket. Minden küldöttség egy elnökből, két rendes és egy póttagból áll. A küldöttségek munkálataikat az indem- nitási törvényjavaslat szentesítése után nyomban megkezdeni és április 15-éig befejezni kötelesek. — A választmány továbbá ezen ülésben Sárospatak nagyközség azon kérelme fölött döntött, hogy Sárospatakon az adócenzus ne az urbériséggel Bodroghalász község után, hanem valamely más, ugyanolyan viszonyokkal bíró szomszédos hegyaljai község után vétessék. A választmány kimondotta, hogy Sárospatakra nézve Olaszliszka adóviszonyait veszi alapul, ahol a legke- vésbbé megrótt V* úrbéri telek adója 5 korona 36 fillér. HÍREK. Fata morgana. A sZemplén« számára irta: S. Lőw Róza. Friss hó borította előttem a végtelenbe terjedő tájat, mely a kereszt- utnál négy megyébe nyúlik el. Tiszta fehérség mindenfelé. A fekete föld ünneplő mezbe öltözött, pedig oly hallgatag, szomorú minden. Mintha a nagy, imádott természet unott, boldogtalan uriasszonynyá változott volna s habszinü pongyolában, nagy csendesen várva-várná a majd egyszer mégis bekopogtató boldogságot. Vagy, mintha a szerelmes természet is elfáradt volna életküzdelmében s pihenésre tért volna s e széles világ a természet díszes ravatala volna. Csend, nagy, halotti csend mindenütt. A nagy égboltozat szépséges színével mintha mosolyogva ráborulna, mintegy vigasztalva a gyászoló, szerelmes, termékeny földet: „Csak alszik, szunnyad minden. — Majd felébred nemsokára az örökké szép természet! Felébred hangos madárdallal, bóditó virágillattal, balzsamos melegséggel, szerelmet lehelő levegőjével. A zúzmara lepte kis utszéli fácskákon is azt csiripeli az itthon maradt veréb- pár. Csak az én szivembe nem cseng a téli napsugár biztatása. A mosoly- góan kéklő ég biztató integetése. A verebecske csattogása. A fényes, nagy mindenség Ígérete. Én csak egy kedves nyári tájkép emlékén merengek gyönyörködve, mikor a sürü bokorban ültünk ketten. Levelei közzé beleszürődött a lemenő nap utolsó fénysugara. Amott raessze-messze, a bércek fölött az égalján csodalátvány tárult élőnkbe. Meglepő szépségű, ragyogó, tüzet szikrázó, fénysugárt íövelő, rózsás lángot terjesztő, tündérmesékről regélő, boldogságot ígérő, szerelmet suttogó „fata-morgana.“ S mi néztük, néztük hallgatva. Sziveink hangos dobogása, szemeink kifejezése tanúskodott benső világunk elevenségéről. Azokban tükröződött vissza a „fata-morgana“ fényes képe. Amint egymás kezét fogva elfordultunk e csalóka képtől, sivár, puszta kép tárult elénk; nagy, üres tér, mint a mi életünk. Barátom elborult tekintete a szürke bárányfelhőhöz hasonlít, mely ott azt meséli: hogy mögötte, fölötte még annyi sem jut, mint idelenn. Tudtuk, hogy igy lesz. Úgy váltunk el esküvőnk napján, kiki másfele. Remélve, hogy egymás nélkül is tudunk boldogulni,, ha akarunk. Persze nem úgy volt. Öregek lettünk. Azt meséljük itt a bús találkánál, hogy hitveseink ma is teljesen idegenek reánk nézve, csak a gyermekeink a mieink és a lelkeink? Öh, azok gondolatban de sokat találkoznak! Elmellőzik, kergetik, felölelik (mikor hogy) egymást. S mikor igy édeskettesben ülünk — ifjúságunk, családunk mögöttünk — azt mondom: A szerelem nem illúzió. A szerelem nem puszta érzékiség. A szerelem lélekből fakadt érzés. Éltető láng, mi emészt, ha vágyait el nem értük s viruló paradicsomot teremt nevető-kacagó, eleven világgal, ha elértük. A vágytól, a képzelettől is mily fénylő a tekintetünk. S otthon — uram bocsá! — mily fásult, unott az arcunk. Mily fulladt körülöttünk a levegő. Mily szürke a legszebb naplemente is. Mily unalmasak a csillagok s rosszak a gyerekek. Gyermekeink egykor rokonszenvezni fognak. Egyforma kedélytelenek. Egyenlő komor hangulatban születtek.------Mi mások lettek volna ?! — Kérdezzük egymástól: mi módon töltsük életünk. Morfium segítségével — mondom én. Munkába temetkezve — feleli ő. Sziveink akkor érzik, hogy még nem csípte meg őket a dér. Hogy még tudnék élőiről kezdeni elhibázott életünk, ha igv ülünk néma kettesben. Édesen ragyog a téli napsugár. Csikorog a hó a szán alatt. Vígan csilingelve visz a keresztútig a kényelmes szán s a világ hatalmas ura: a „muszáj“, a keresztút vágja át életünk útját, örömeit. Ajkaimról tűnik a mosoly. Szivem érzi a válást. Szemem könybe borul. Nem látok telet, fagyot, csak lelkemben, szivemben. Mellettem kezemet fogva, biztatóan szorítva, ül ifjú életem legszebb reménye. Szemeiben ott fénylik a ragyogó, menyeket Ígérő, sziveket ujjongásba hozó, integető, de soha utói nem érhető „fata-morgana.“ gC* Lapunk legközelebbi száma, a GyümölcBoltó-Boldogaszszony ünnepnap miatt, f. hó 26-án fog bővebb tartalommal megjelenni. — Fekete vasárnap. A világ katholikusai az elmúlt vasárnapon ünnepelték a böjt egyik legjelentőségteljesebb napját. Krisztus a pusztába vonult üldözői elől s bőjtölve, imádkozással töltötte idejét. E nagy nap emlékére a kereszteket lilaszinü fátyollal vonják be s csak nagypénteken veszik le a fátyolt. A katholikus templomban böjti Isten-tiszteletet tartottak. — Anyakönyvi kinevezés. A belügyminisztérium vezetésével megbízott miniszterelnök Zemplénvármegyében a sókuti anyakönyvi kerületbe Pvibula Györgyöt anyakönyvvezető-helyettes- sé kinevezte. — Mizsák István temetése. Tegnap ment végbe Mizsák Istvánnak, Zemplénvármegye elhunyt tiszti főügyészének a temetése. A ravatal délelőtt tiz óráig a megboldogult lakásán volt felállitva, ekkor azonbaD a „Kegyelet" emberei átszállították a koporsót a vármegyeház udvarára és ott helyezték ravatalra. Díszes koszorúk borították a barna érc koporsót, köztük gróf Hadik Béla főispán gyönyörű élővirág koszorúja, lila selyem szalagján ezzel a felírással: „Tisztelete jeléül — Hadik Béla.“ A vármegyei tisztikar hatalmas koszorújának szalagján „Zemplénvármegye tisztikara Mizsák István tiszti főügyésznek“ felírás állott. A gyász- szertartás d. e. 11 órakor kezdődött és megjelent arra az egész város színe java mind: a vármegyei tisztikar gróf Hadik Béla főispán és az alispán vezetése alatt, hozzájuk csatlakozott Molnár István ny. főispán is; a városi hatóság a polgármester vezetése alatt; megjelent a pénzügyigazgatóság tisztikara, a sátoraljaújhelyi lelkészek, bírák és a társadalomnak úgyszólván minden osztálya. A megboldogult családjából testvére Mizsáu András és unokatestvére id. és ifj. Mizsák József, továbbá Mizsák Péter és Mizsák János állottak a koporsó mellett. A gyászszertartást a sárospataki akadémiai énekkar nyitotta meg egy gyönyörű gyászdal eléneklésével; majd Fejes István mondotta el a gyászbeszédet. Ezzel a beszéddel lapunk más helyén már foglalkoztunk, de itt is ismételjük, hogy a költői szárnyalásu búcsúztató szemmel látható mély benyomást tett a gyásztisztességtevők nagy seregére, mert mindannyioknak szivéből beszélt Fejes István, mikor a meggyőződés ritka melegségével sorolta fel a megboldogultnak számos érdemét. Majd ismét az énekkar énekelt és ezzel a gyászszertartás Ujhelyben véget ért. A koporsót a Kegyelet egy csukott szállító kocsijában Yilybe szállították, hogy a megboldogult kívánságához képest ott, szülőfalujában, elhunyt szüleinek tetemei mellett helyezzék örök nyugalomra. Vilyben 3 órakor folytatódott a temetés. Itt megjelentek: Dókus László és Bernáth Aladár tiszteletbeli főjegyzők, Pilissy László árvsz. ülnök, Somogyi Bertalan és dr. Szirmay István tiszti al- ügyészek, Kossuth Elek ny. főszolgabíró, Rácz János terebesi,t Yisnyey Zoltán mikóházi jegyzők. És megjelent a kis falunak apraja nagyja, hogy elkísérjék örök pihenő helyére az ő szemük fényét és mindig készséges hü gyámolójukat. A sírjánál, mely egy magas hegy oldalban, a templom tövében fekszik, Kőrösy József vilyi ev. ref. lelkész mondott imát és gyászbeszédet. És ma már ott fekszik Mizsák István a szülőföld könnyű hantjai alatt; megszűnt egy lázas, tevékeny élet és kihűlt egy sokat szenvedett, melegen érző szív, melyet éveken át gyötört és kinzott az a sorvasztó betegség, mely halálát okozta. Legyen áldás és béke porai felett, emlékét pedig őrizzük meg híven, amilyen hü volt ő is mindig kötelességeihez. — József és Sándor napja. Névnapot ünnepelni régi, jó magyar szokás. Olyankor, amikor valamely elterjedt névre kerül a kalendárium, egész kis ünnepet jelent a városban. Sok szerencsekivánat hangzik el e napon s gazdag névnapi ebédeket és vacso-
