Zemplén, 1904. január-június (34. évfolyam, 1-69. szám)

1904-03-17 / 31. szám

4. oldal. ZEMPLÉN. Március 17. egyetlen egy óra sem, mely a Te ne­vedhez s tevékenységedhez szorosan hozzá ne fűződnék. Ha azok a néma kövek, tégla­darabok, melyek ez intézet falait ké­pezik, beszélni tudnának, a mai ün­nepnapon az itt megjelent sokaság­gal együtt szintén mind a te dicső­ségedet zengenék. Azt zengenék ez intézet udvarának mesterileg gondo­zott pázsitjai, cserjéi, rózsa bokrai és összes élőfái: mert hiszen ezeket mind a Te vas szorgalmad hozta létre és finom érzéked csoportosította úgy, hogy azok laikusnak és műértőnek lelki gyönyönyörüségére szolgálnak egyaránt. — S minthogy ezek mind a te külső és belső értékedet tükrö­zik vissza, bátran elmondhatjuk, hogy akik a nagymihályi állami iskolát és környékét látták és ismerik: azok e képben megismernek Tégedet is. Igen tisztelt Barátom! Egy ki­tűnő pedagógusunk munkájából azt olvastam, hogy senkinek sincs mód­jában a haza iránti szeretetet annyira érezni, jobban kimutatni és úgy ér­vényre emelni, mint a nem magyar ajkú községben működő néptanítónak és hogy amely néptanító e szeretet­tel okosan bánni tud, az ilyen ajkú honfitársai érzelmein előbb vagy utóbb, de biztosan, föltétlenül győzedelmes­kedni fog. Hát tisztelt Barátom! én e pe­dagógusnak teljesen igazat adok; mert fényesen bizonyít mellette e vá­rosnak három évtized előtt még egé­szen tót, s ma már csaknem teljesen magyar lakossága, kik a Te tiszte­letedre most egy szívvel, lélekkel örömünnepet ülnek. Igen, e magyar ajkú polgárság, a Te volt tanítvá­nyaid, akik három évtizeden át úgy tekintettek reád, mint a hivő keresz­tény az ő védszentjére, tőled várván érzelmeiknek megnemesbitését, értel­müknek felvilágosítását, akaratuknak a jóban, a nemesben, a hazafiui, nem­zeti erények gyakorlásában való meg­szilárdítását; ezek igazolják az álta­lam idézett pedagógus tantételének helyességét, de ezzel együtt azt is, hogy a magyar nemzeti állam kiépí­tésénél teljesített ernyedetlen mun­kásságoddal s a nagymihályi állami iskolánál veled együtt működő tanító társaid előtt mindenkor tündöklő pél­daadásoddal mily nagy, mily elévül- hetlen érdemeket szereztél Te, s mily ■fényes és soha ki nem törülhető be­tűkkel írtad be nevedet többszörösen Nagymihály város kulturális történe­tének lapjaira. De minden ékes szó­nál szebben és meggyőzőbben tanús­kodik arról, hogy Te a Gondviselés által részedre kijelölt helyen valóban jó harcot harcoltál, tanítványaid ré­széről személyed iránt megnyilatkozó azon szeretet és bensőségteljes von­zalom, melyben nagy, nemes szived az övékkel együtt a mai napon tel­jesen egybeforrott. Ezek után igen tisztelt Barátom I nem mondok nagyot, amidőn kijelen­tem, hogy én, mint az ország egyik legnagyobb vármegyéjének népokta­tásügyi kormányzója: irigylem hely­zetedet. Irigylem pedig azért, mert én nem ihatom veled együtt a szeretet­nek abból az üdítő forrásból, mely a te működésed nyomán mindenütt fel­fakad; és amelylyel Téged ma e vá­roskának nagyja és apraja körül övez. Ez az, tisztelt Barátom! arait sem a magas állás, sem a nagy fizetés nem biztosíthatnak senkinek. Ezt olyan kiváló egyéni tulajdonokkal, oly va­rázserővel lehet a szivekben fakasz­tani csupán, amely tulajdonokkal csak azon kevesek dicsekedhetnek, akiket az Isten különösen szeret. íme a te példád fényesen igazolja azt, hogy a rátermettség, hivatás-szeretet minden életpályát, tehát a tanítói pályát is kedvessé, gyönyörűségessé és annak munkását tiszteltté, becsültté tehetik egyaránt. Lehet, hogy vannak, vagy lesznek talán, akik mosolyogni fog­nak ezen állításomon, de ezeknek én azt felelem, hogy olyanok ők a ta­nítói pályával szemben, mint a vak, aki nem képes gyönyörködni a ter­mészet szépségeiben, mivelhogy nem látja azokat; Te azonban mint ideális lelkű népnevelő, ki teljesen át tudod érezni dicső hivatásodnak magasztos voltát, — Te bizonyosan igazat fogsz adni nekem, mert hiszen te mint a nevelés titkaiba teljesen beavatott egyén, tudatában vagy annak is, hogy a tanítói hivatal nemcsak hogy igen szép és valóban lélekemelő foglalko­zás, hanem a legmagasabb fokú bi­zalmi állások egyike is, mivel ti reá- tok néptanítókra nem csupán egyes családoknak legdrágább kincse, gyer­mekeik lelki-testi élete, azok épség­ben tartása, jó irányban való fejlesz­tése van mindig bízva, hanem ezekkel együtt egy nagy nemzeti vagyon is, még pedig lehet mondani, hogy a legnagyobb ellenőrzés mellett is ellen- őrizhetlenül, mert a ti nevelői műkö­désieknek, sáfárkodástoknak eredmé­nye a maga valóságában s teljessé­gében csak akkor tűnik ki már; mi­dőn az emberek rég elfelejtették, hogy ennek hasznos vagy káros voltáért kit is illetne hát dicséret vagy gáncs. íme tisztelt Barátom I Ilyen nagy fontosságú állás az, amelyet Te be- töltesz, éppen azért nem is állhat meg rólatok, néptanítókról az a diva­tos szólásmód: hogy ti a nemzet napszámosai vagytok; mert akik csa­ládok, országok sorsát tártját kezeik­ben, tehát ily óriási vagyonnak leté­teményesei, azok nemcsak, hogy nap­számosoknak nem nevezhetők, hanem minden államban elsőrangú tényezők, nélkülözhetlen faktorok. Igaz, hogy e rendkívüli nagy fontosságú és messze kiható mun­kásságtokkal a javadalmazás arány­ban még ma sem áll; de én erősen meg vagyok győződve, hogy megér­demelt jutalmazástok soká már nem késhetik; mert kizártnak, lehetetlen­nek tartom azt, hogy egy nemzet, mely a világversenyben élni és előre­haladni akar, rövid időn tudtára ne ébredjen annak, hogy a jó tanítót, ki az államnak összes szellemi és testi erejét áldozatul viszi: eléggé megju­talmazni s eléggé megbecsülni nem lehet.. És most, tisztelt Barátom! Midőn a tanítói pálya szépségeit és kiváló fontosságát ez ünneplő közönség előtt ecseteltem és koszorúba fontam azon babérleveleket, melyeket Te ezen a pályán becsületes munkásságoddal 30 éven át magadnak összegyüjtöttél, beszédemet azzal az igaz óhajtással fejezem be, hogy Tégedet, mint tan­kerületem díszét, büszkeségét, tartson meg a jóságos Gondviselés a legjobb szellemi és testi erőben a népoktatás­ügy javára még soká, nagyon soká!! * Mathiász meghatottan mondott kö­szönetét, mialatt az ünneplők sze­mébe a hála és szeretet könye tolul. — Hódossy Béla, a vármegyei tanító­egyesület elnöke üdvözli aztán az ünnepeltet, fölsorolja azon érdeme­ket, melyeket ő a „Felsőkor“ fölvirá- goztatása által szerzett; Mathiász röviden válaszol s biztosítja az elnö­köt a további munkálkodásról. — A sátoraljaújhelyi áll. iskola tanítótes­tülete megbízásából Vágó Gyula igaz­gató átnyújtja a nevezett tanítótes­tülettől az ünnepelthez intézett elis­merő s üdvözlő okiratot, melynek fölolvasása után Mathiász szívélyesen mondott köszönetét. — A sorrend sze­rint az állami iskolai növendékek énekkara nagy bravúrral adta elő a Hodossy Béla által ez alkalomra irt Himnuszt. — Dr. Eperjessy Lajos Nagymihály város képviselőtestülete megbízásából s igy a város közönsége nevében üdvözli az ünnepeltet, miért Mathiász hálás szívvel mond köszö­netét. — Az állami isk. gondnokság elnöke: Polánvi Géza a tőle megszo­kott, ékes és tartalmas beszédben, melynek folyamán visszatekint a múltba, vázolja a régi 38 év előtti iskolai állapotokat s rámutatva a mos­tani fejlett körülményekre, a gond­nokság nevében elösmerőleg szól az ünnepelthez s átnyújtja neki a város és vidék értelmisége által adott 2000 koronáról szóló s „Mathiász József emlék-alapitvány“ jelzéssel ellátott örök alapítványi okirat egyik példá­nyát. Mathiász meghatottan mond köszönetét a gondnokság részéről iránta eddig is tanúsított jóakaró tá­mogatásért, átveszi az okiratot, biz­tosítván a jelenlevőket, hogy miként eddig, úgy a jövőben is szemei előtt egy fog lobogni s munkálkodásának egy lesz irányitója: a haza. — Föl- olvastatott az ünnepélyre érkezett első sürgöny, melyben az állami is­kolának volt gondnoksági társelnöke, lelkes munkása s áldozatrakész támo­gatója : Sulyovszky István kir. taná­csos fejezi ki jó kivánatait, nemkü­lönben fölolvastatott a vármegye fő­ispánjának igen szives távirata is. — Majd az ifjúsági dalárda adta elő szé­pen az üdvözlő dalt. — A nagymi­hályi állami iskola tanítótestületének egyik jeles tagja, (s az ünnepség ren­dezésének lelke) László E. Flóris szólt ezután s rövid beszédben biztosítja az iskola szeretett igazgatóját az őszinte ragaszkodásról a jövőben is, mely alkalomból Mathiásznak olajba festett arcképe rendeltetésének át lön adva; Mathiász érzékeny szavakkal mondott kartársainak köszönetét. Mi­után az állami iskola növendékei ne­vében Bujdos József Y. oszt. tanuló üdvözletét mond s az ifjúsági dalár­dával az egybegyűltek együtt ének­lik a Szózatot, a szép ünnepély a jubiláns sokszoros éltetésével véget ért. — Az összes énekszámok kitűnő betanítása kizárólag Klóin Sándor áll. tanító érdeme. Ünnepély után a „Csillag-szálló“ termében 160-an gyűltek egybe, a város szine-java, sok urinő a vidék­ről is. Itt olvastatott fel az ünnepek­nek 100-nál több, az ország minden részéből, sőt a külföldről is érkezett távirata, s kézbesittetett a halomszámra jött levél. Az első pohárköszöntőt Mathiász József mondta, a hazát, a királyt, a minisztert s mindazokat éltette, kik a mai napot szívélyes megjelenésökkel, táviratilag vagy levél- belileg neki olfelejthetetlenné tették. Nemes Lajos kir. tanácsos, a várme­gyének volt tanfelügyelője, Mathiász érdemeit sorolja föl. Beregszászy István, a nagymihályi áll. iskola de­rék tanítótestületét üdvözli. Füzes- séry Tamás a nőket, élükön Ma­thiász igazgató kedves nejét élteti. Polányi Géza gond. elnök a volt és a jelenlegi tanfelügyelők egészségére üríti poharát. Salgó Antal Mathiászt élteti, nemkülönben Oppitz Sándor. Polányi Géza a 30 év előtti s még életben levő három tanítót u. m. Mathiászt, Jelen Mátyást és Salgó Antalt üdvözli. Petrovics József él teti az akkori s életben levő tanítók negyedikét Rómeóét Adolfot. Az ebéd az esti órákba mélyen belenyúlt, s aztán a lélekemelő, őszinte ünneplés véget ért. Egy jelenvolt. IPAR ÉS KERESKEDELEM. A sátoraljaújhelyi általános ipar­testület folyó hó 20-án d. u. 4 órakor tartja évi rendes közgyűlését. Versenytárgyalás Sátoraljaújhely­ben. Az orth. izr. hitközség templo­mának átalakítására versenytárgyalás lett hirdetve. Ajánlatok az orth. izr. hitközséghez márc. hó 25-ig nyújtan­dók be, 5% bánatpénz Roth Vilmos hitközségi pénztároshoz. Cégalakulás. Gálszécsen Guttmann Ede özv. és fia cég alakult. A cég fakereskedéssel foglalkozik. A SZERKESZTŐSÉG ÜZENETE. Tisztelettel kérjük lapunk munka­társait és tudósitóit, hogy a vidéken rendezetti mároius tizenötödiki ünnep­ségekről szóló tudósításaikat minél előbb hozzánk jutattnl szíveskedjenek. L. Kassa. Jönni fog. Kiadótulajdonos: Éhlart Oyuls*. HIRDETÉSEK. 801/904. tk. JCirdetmény. Nagy-Rozvágy község telekkönyve, a nagy-rozvágyi 92. sz. tjkvben foglalt és a volt Composeszorok tulajdonát ké­pezett úgynevezett Pallakcsató egyénen­kénti felosztása következtében átalakít­tatott és ezzel egyidejűleg a tényleges birtokosok tulajdonjogának azokra az ingatlanokra vonatkozólag, melyekre az 1886. évi XXIX. t.-cz., az 1889. évi XXXVIII. és az 1891. évi XVI. törvényczikkek a tényleges birtokosok tulajdonjogának bejegyzését rendelik, az 1892. évi XXIX. t -cz.-ben szabá­lyozott eljárás a telekkönyvi bejegyzé­sek helyesbbitésével kapcsolatosan fo­ganatosíttatott. Ez azzal a felhívással tétetik közzé : 1. hogy mindazok, kik az 1886. évi XXIX. t.-cz. 15. és 17. §§-ai alap­ján ideértve e szakaszoknak az 1889. XXXVIII. évi t.-cz. 15. és 16. §§-aiban az 1891. évi XVI. t.-cz. 15. § a) pont­jában foglalt kiegészítéseit is, valamint az 1888. XXXVIII. t.-cz. 7. §-a és az 1891. évi XVI. t.-cz. 15. § b) pontja alapján eszközölt bejegyzéseket, vagy az 1886. évi XXIX. t.-cz. 22. §-a alap­ján történt törlések érvénytelenségét kimutatják, e végből törlési keresetü­ket hat hónap alatt, vagyis 1904. évi szeptember hó 15. napjáig bezárólag a telekkönyvi hatósághoz nyújtsák be, mert az ezen meg nem hosszabbítható záros határidő eltelte után indított tör­lési kereset annak a harmadik sze­mélynek, aki időközben nyilvánkönyvi jogot szerzett, hátrányára nem szol­gálhat ; 2. hogy mindazok, akik az 1886. XXIX. t.-cz. 16. és 18 §§-ainak, ide­értve ez utóbbi szakasznak a 1889. XXXVIII. t.-cz. 5. és 6. §§-aiban fog­lalt kiegészítéseket is a cényleges bir­tokok tulajdonjogának bejegyzése el­lenében ellenmondással élni kívánnak, Írásbeli ellentmondásukat hat hónap alatt, vagyis 1904. évi szeptember hó 15. napjáig bezárólag a telekkönyvi hatósághoz nyújtsák be, mert ezen meg nem hosszabbítható záros határ­idő eltelte után ellentmondásuk többé figyelembe vétetni nem fog; 3. hogy mindazok, a kik a telek­könyv átalakítása tárgyában tett intéz­kedések által, nemkülönben azok, kik az 1. 2. pontban körülirt eseteken kí­vül az 1892. évi XXIX. t.-cz. szerinti eljárás és az ennek folyamán történt bejegyzések által előbb nyert nyilván­könyvi jogaikat bármily irányban sértve vélik, ideértve azokat is, akik a tulaj­donjog arányának az 1889. XXXVIII. t.-cz. 16. §-a alapján történt bejegy­zését sérelmesnek találják, e tekintet­ben. felszólalásukat tartalmazó kérvé­nyüket a telekkönyvi hatósághoz hat hónap alatt, vagyis 1904. évi szeptem­ber hó 15. napjáig bezárólag nyújtsák be, mert ezen meg bem hosszabbítható záros határidő elmúlta után az átala­kításkor közbejött téves bevezetésből származó bárminemű igényeket jó­hiszemű harmadik személyek irányában többé nem érvényesíthetik, az említett bejegyzéseket pedig azok a törvény rendes utján és csak az időközben nyilvánkönyvi jogokat szerzett har­madik személyek jogainak sérelme nél­kül támadhatják meg. Egyúttal figyelmeztetnek azok a felek, kik a hitelesítő bizottságnak eredeti okiratokat adtak át, hogy a mennyiben azokhoz egyszersmind egy­szerű másolatokat is csatoltak, vagy ilyeneket pótlólag benyújtanak, az ere­detieket a telekkönyvi hatóságnál át­vehetik. Kelt Kir.-Helmeczen, a kir. járás­bíróság mint a telekkönyvi hatóságnál 1904. évi február hó 18-án. Bodnár kir, járásbiró.

Next

/
Oldalképek
Tartalom