Zemplén, 1904. január-június (34. évfolyam, 1-69. szám)
1904-03-15 / 30. szám
4. oldal. ZEMPLÉN. Március 15. akár asszu szerepelhessen ! ! — Hogy aztán mily árakon adhatják a nagyban dolgozó firmák e folyadékot, erre vonatkozólag egy esetet hozok fel. Egy helybeli szőlőbirtokos néhány év előtt egy soproni olasz borkirálytól tévedésből — mert hasonló nevű borkereskedőnek volt szánva — egy levelet kapott, melyben az állt: „itt küldöm önnek a szomorodni bort, literjét 18 kron, aszuborból a minta megy.“ Ezen szám igazán ékesen beszél és sokat megmagyaráz 1 Ha a kimutatásba bepillantunk, még a következő érdekes dolgokat figyelhetjük meg. Ugyanis láthatjuk, hogy a rendelő igen gyakran egyúttal mint feladó szerepel; feltűnő továbbá, hogy a nagyborkereskedők saját nevüket csak itt-ott szerepeltetik, vagyis „strohmanok“ igénybevételével dolgoznak; végül szembeötlő, hogy különösen Lefkovits Jakab és Amsei névre érkezett a legtöbb küldemény ; e két egyén pedig a helybeli borkereskedők „strohmanja“ ként szerepel, mert Lefkovits Jakab egy szegény fuvaros, kinek egy hordó pancsot sem hiteleznének, dacára a csekély értéknek, mit e küldemények képviselnek ; Amsei pedig tudtommal a Haas Adolf helybeli borkereskedő pincemüvésze. A dolog érdemére nézve teljesen mindegy akár Haas Adolfnak, akár Spitz Dubinak, vagy másnak érkeznek a küldemények Lefkovits és Amsei nevek alatt! ! Ezen adatokból mindenki világos ítéletet alkothat magának, miért nincs abszolúte ára a bornak és miért van a szőllőbirtokosok exiztenciája alapjaiban megtámadva! ! Cikkem elején megemlítettem, hogy mikor a rekonstruált szőlők teremni kezdtek, a bor ára a legvér- mesebb reményeket is kielégítette; miért volt ez? Erre is megadom a választ. — Az olasz borral és egyéb fludiumokkal kereskedőnek szükségük van egy minimális kvantumu igazi hegyaljai borra, hogy ebből edé- nyenkint néhány literrel beleöntsenek az olasz és egyébb borokba, az által az ital megkapja a hegyaljai bor kellemes szagát és némileg ennek izét is. Mikor tehát az újra telepitett szőlők teremni kezdtek, fenti okból az első kis mennyiségű terméseket a kereskedők elkapkodták; később midőn a több szőllő nagyobb terméseket eredményezett, a kereskedők egy literrel sem vettek és ma sem vesznek többet, mint a mennyi nekik a bornak hegyaljai karakterűvé tételéhez szükséges; innen a roppant pangás és a kereslet hiánya! Hátra volna végül az a bizonyos vény! Itt igazán nem nagy dolog volna ezen visszás állapotokat megszüntetni. Nem kellene egyéb, mint az illető miniszternek szigorú rendeletet kiadni, hogy a borkereskedők pincéi alkalmas módon ellenőriztessenek; honnan, mennyi és miféle bort szereztek be és ha olaszbort hozatnak. hogy azt ismét tovaküldjék, a hordók feltűnő jelzéssel láttassanak el, hogy: „Olaszbor.“ Különben mindegy, bármilyen intézkedéseket tegyenek a baj szanálására, de tény, hogy itt minél elébb radikális, sőt kivételes eszközökhöz kell nyúlni, mert ellenkező esetben a beteg rövid időn belül, biztosan elpusztul ! Ez adatokból most már minden elfogulatlan szemlélő magának tiszta ítéletet alkothat, ehhez kommentár nem kell. De tovább megyek. Azt Írják támadóim, hogy: hazugság, hogy a Kláber cég egy itteni borkereskedőnek 18 krajcárért szamorodni bort ajánlott volna. Érre vonatkozólag csak azt jelentem ki, hogy múlt évi szeptember hó 14. vagy 15-én Ligeti Bertalan szőlőbirtokos ur id. Bánóczy Kálmán ur előtt, előttem és mások előtt beszélte el, hogy ezelőtt több esztendővel Klábertől egy levelet kapott tévedésből, mert a levél Ligeti Ignác helybeli borkereskedőnek volt szánva, mely levélben szórólszóra az állt, mit cikkemben a 18 kros árról Írtam. Igazat Írtam-e vagy sem ? A Szaniszlóról érkezett borokat gróf Károlyi-féléknek mondják ; a városi fogy. irodából közölt kimutatásban feladóként Tauber szerepel, ez a két név úgy tetszik nekem, hogy nem azonos! Nyiltterezők továbbá tagadják és hazugságnak Írják, hogy Amsei Haas Adolfnak pince-mestere volna, vagy vele bárminő összeköttetésben lenne. Erre vonatkozólag ismét kénytelen vagyok a következő kijelentést tenni: Társadalmunk egyik szereplő tagja — kinek szavában sem jogom, sem okom nincsen kételkedni és ki járatos a fogyasztási irodában — beszélte el nekem, hogy mikor Amseit elővették, hogy miért jönnek a küldemények az ő nevére, hiszen Amsei nem borke- reskő, Haas Adolf lement az irodába és kijelentette, hogy az Amsei névre érkezett küldemények őt illetik ! Egyúttal fel vagyok hatalmazva annak kijelentésére, hogy ha akár Haas Adolf, akár más borkereskedő, vagy bárki más kétségbe vonná, amit Amseiről, illetve Haas Adolfról Írtam, nem felel meg a valóságnak, akkor azonnal megnevezhetem az illetőt, sőt ő is nyilatkozni fog. Igazat ir- tam-e vagy sem?! Végül tagadják és hazugságnak mondják a nyiltterezők, hogy az újhelyi borkereskedők az olasz borokat hegyaljai borokként árusítják. Erre vonatkozólag csak azt jegyzem meg, — tisztelet a kivételeknek — hogy ha hitelesen bebizonyítják ezen állítás ellenkezőjét, akkor kész vagyok oly satisfakciót adni nekik, amilyet ők diktálni fognak! 1 Igaz ugyan, hogy bizonyítani annak kell, aki valamit állít, de ez állítást illetőleg a szőlőbirtokosoknak és a nagy publikumnak meg van a véleménye és e vélemény azonos az enyémmel. Es itt még csak egy kérdést vetek föl. Miért öntetik át a 8—12 hl. űrtartalom hordókban érkezett olaszbor a nálunk divó 130—145 literes hordókba? Csak nem azért, hogy azt ismét, mint olasz bort adják el?! Eme tényeket azért tartottam szükségesnek registrálni, hogy lássa, olvassa mindenki, tehát az is, aki nem ismer, hogy én semmi egyebet, mint a tiszta valót Írtam meg tiszta lelkiismerettel. Sem némelyek iránti animositás, sem mások iránti gyűlölködés vagy egyéb nemtelen indokok nem vezettek és nem is vezethethet- tek cikkem megírásánál, — mert ilyenekre okom sem volt; — hanem igenis vezetett és vezetni fog ama tudat, ama cél, hogy tisztán a közügyét, a közjót szolgáljam minden mellékes kilátás nélkül, teljesen önzetlenül !! Gúnyolódnak továbbá Haasék, hogy amilyen rósz korcsmáros voltam, éppen olyan rósz nemzetgaz- dász vagyok 1 Tudtommal voltam gazdasági gyakornok, tanársegéd, a „Gazdasági Lapok“ segédszerkesztője és 10 év óta pénzintézeti pénztárnok vagyok, de arról nincs tudomásom, hogy korcsmáros is lettem volna. Megjegyzem, hogy a korcsmáros mesterséget is egészen tisztességes foglalkozásnak tartom, csak az fő, hogy a korcsmáros is becsületes legyen. Irodalmi téren 18 éve működöm, hogy milyen eredménynyel, azt elbírálni nem Haas Fülöp és nem Haas Adolf illetékesek. A nyilt-térben vannak még egyéb ízléstelen kijelentések is, ezekre — mivel már a tárgyhoz sem tartoznak, nevetségesnek tartanám egyáltalán reflektálni is. Lovagias térre nem tereltem ez ügyet, mert azon hitben vagyok úgy én, mint az általam megkérdezett gavallér úriemberek, hogy ennek, mint a közügyből eredő dolognak, a nyilvánosság előtt kell lefolynia. Végül megjegyzem, hogy pennámat nem mártottam piszokba, hogy a felém szórt szennyet hasonlóképpen rájok kenjem, ezt tiltja önérzetem, jó ízlésem és reputációm, őket tehát e térre nem követem, de igenis meginditom ellenök a sajópert. Sátoraljaújhely, 1904. márc. 14. Csapó Lajos. KÖZGAZDASÁG. * A Bodrogközi immunis homoki szölötelep részvénytársaság f. 1904. évi március 13-án tartotta évi rendes közgyűlését. Mérlegének és igazgató- sági jelentésének főbb tételei a következők : Az 1903-ik üzleti év nyers bevétele 38013 kor. 51 fii. volt, ebből a befektetésekre elköltött összegek és a folyó kiadások levonása után maradt tiszta haszonnak 8213 kor. 51 fii. mely nyereséget a közgyűlés a következőképen osztotta fel: Jutalékokra 1051 kor. 31 fii., a tartalékok gyarapítására 3310 kor. 46 fik, osztalékra 3000 kor., eiővitelre 811 kor. 74 fii. Az osztalékot március 14-től kezdve fizeti a társulat, még pedig egész részvényenként 10 kor. fél részvényenként 5 kor., az 1902. és 1903. évi szelvények együttes bemutatása mellett. NYÍLT TÉR*) Nyilatkozat. A „Zemplén“ cimü lapnak 29. számában Csapó Lajos urnák szóló válaszban a Haas dynastiának köz- becsülésben álló két tagja: Haas Fülöp és Adolf, rövidebben az Amsei név alatt ismert érdekcsoport engem is apostrophál, mint olyat, aki olasz borokat hozok be a városba. A milyen ártatlanul van ez a pár sor odavetve, époly gonosz annak a háttere ; kettős ezólt akarván ez által szerzőjük elérni, nevezetesen, hogy egyrészt személyes gyülölségüknek áldozhassanak, másrészt a közvéleményt attól a jogos felháborodástól, — amelyet közismert eljárásuk méltán okoz, — egy más ártatlan ember megtámadásával, —• eltereljék. A dynastiának a „Magyarország“ czímü fővárosi napi lapban ismertetett ez az olasz ága azt hiszi, hogy a közvéleményt tévútra vezeti saját tényeit illetőleg, ha egy más embert ártatlanul kikezd. Hát tisztelt Amsei csoport! Mindennek nevezhető ez, de semmiesetre sem tisztességes eljárásnak, mert, ha sikerült is eláraszta- niok a Hegyalját olasz borral, ez az ellenem intézett támadásuk eredményre nem fog vezetni. Úgy tudom, hogy a „Magyarországnak ma már minden nevezetesebb külföldi lapok által is átvett czikke nem engem, hanem önöket t. Amsei csoport emelte ki az olasz néppel való szerfölötti sympathiájukért ezzel szemben a közvélemény azt várja, hogy védjék magukat és igazolják be ártatlanságukat, ne pedig azt, — ki a játékba be se folyt, — alaptalanul megtámadják. Teljesen bizom a közvélemény tárgyilagos ítéletében, azonban, hogy mi a való ebben a dologban, arra nézve a következőket adom elő: Ezelőtt több, mint 11 évvel hozzám jött egy Weinberger József nevű borfaktor és azt az ajánlatot tette nekem, hogy lépjek vele társaságba egy borüzlet alakítására, erősen biztatott, hogy, mint közvetítő, nagy összeköttetései révén, képes egy üzletet a legvirágzóbb stádiumba juttatni. Okom nem volt benne kételkedni, mert úgy ismertem, mint igyekvő embert, aki, ha én az üzlethez szükséges pénzt rendelkezésére bocsátom, valamire viheti. Azonban eme feltevésem be nem vált, mert az üzlet rám nézve nagy vesztességgel végződött, de a mi a *) E rovat alatt közlőitekért nem vállal felelősséget a Szerk. dologra tartozik nem ez, hanem a következő: Társam a borok teljhatalmú bevásárlásával és kezelésével megbizatván, több vidékről vásárolt bort, igy többek között bátyjának Weinberger Májernak közvetítésével a Gara és Blau budapesti czégtől is vásárolt egy quantum bort körülbelül 40 hlitert 1893-ban, tehát, amikor a Hegyalján még nem is termett bor, a phyloxera által elpusztított szőlők még reconstruálva nem voltak. A mint már jeleztem én a kezelésbe, eladásokba, vásárlásokba be nem folytam, hanem a dolognak csak financiális oldala tartozott rám és igy arról, hogy Weinberger a Gara és Blau czégnél olasz bort vásárolt, csak akkor szereztem tudomást, a mikor a számla megérkezett, akkor, minthogy Weinberger társam és meghatalmazottam volt, nem tehettem mást, minthogy a számlát kifizettem. Én tehát, a mint az említett tényállás igazolja, ezen egyedüli esetben is társamnak a cselekménye folytán jutottam ahhoz a pár hl. olasz borhoz, de ez 1893-ban történt, mikor még nem termett Hegyalján bor és nem 1903-ban, mikor az olasz bor teljesen nélkülözhető. Mikor pedig nyomára jöttem a dolognak, rövidesen szakítottam is Weinbergerrel és az egyesülést felbontottuk, a Gara és Blau czégtől visszamaradt néhány hl. boron pedig igyekeztem azonnal túladni, a mit az olasz ág legnagyobb képviselője Haas Adolf meg is vett. Ez az egyesülés rám nézve csak egy melléküzletet képezett és az ehhez tartozó borok külön bérelt pinczékben Weinberger József kizárólagos kezelése és ellenőrzése alatt állottak. Most pedig felhatalmazok bárkit, hogy a fogyasztási adóhivatalnál bármely évtől kezdődőleg utána nézzen a dolognak és ha az én czimemre vagy a la Amsei részemre olasz borokat lát érkezettnek, akkor visszavonulok és nincs többé megjegyzésem. Hát kérdem ezek után nem sa- tyra-e, hogy olyasfélék, mint Haasék merészelnek a borkereskedelem védelmére kelni és ennek ürügye alatt becsületben megőszült embereket megtámadni, engemet, akinek szerénytelenség nélkül mondva, a bortermelés terén némi múltja is van. Az én egyéniségemet mindenki ismeri, azért bővebb igazolásra szükségem nincs, mindazonáltal a következőket tartozom kijelenteni: 1. hogy pincémben hatósági vizsgálatot sohasem tartottak; 2. hogy sohasem állottam borhamisítás vádja alatt; 3. hogy a bortermelést sohasem igyekeztem a természet szeszélyei alól felszabadítani; 4. hogy évenkint csak egyszer szüretelek, — a szőlőben; 5. hogy a boromtól sohasem rontotta meg senki a gyomrát; 6. hogy vizes bort sohasem árultam. Most pedig végezetül azt ajánlom Haaséknak, hogy kövessék azt a közmondást: Mindenki seperjen a maga háza előtt, ha ezt el nem fogadják, seperjenek legalább a pin- czéjük előtt. Saujhely, 1904. márc. 14. Róth Bernát. A SZERKESZTŐSÉG ÜZENETE. Március tizenötödikének évfordulója alkalmából tisztelettel kérjük lapunk munkatársait és tudósítóit, hogy a vidéken rendezett, március tizenötödikl ünnepségekről szóló tudósításaikat minél előbb hozzánk Jutattni szíveskedjenek. L. A. Emil. Jövő számban csinálunk valamit. Nem közölhető: Ünnep. (Vers.) Kiadótulajdonos: Éhlert Gyula.
