Zemplén, 1904. január-június (34. évfolyam, 1-69. szám)
1904-03-12 / 29. szám
2. oldal ZEMPLÉN. Március 12. rodik és ráülepedik nemcsak a harcolók öltözetére, de a lelkére is. Á jók, a becsületes hazafiak azonban megértik az igazak szavát és megvetéssel sújtják a gyanakvókat és konkolyhintőket. Van abban lélek* tani igazság, logika és történelmi következetesség, hogy a legideálisabb szabadsághösnek, Rákóczi Ferencnek történetírója tud elsősorban felemelkedni a hazaszeretet legideálisabb álláspontjára. Sokáig éltesse őt a szabadság istene. VÁRMEGYE ÉS VÁROS. )( Helyettesítés. Gróf Hadik Béla főispán, Szeleczky Béla homonnai volt járási napidijas állatorvos elhalálozása folytán a homonnai járásban felmerülő állatorvosi teendőknek eset- ről-esetre való, ideiglenes ellátásával Imre Izidor homonnai állatorvost, a sztropkói járásban felmerülő ilyen teendőknek ideiglenes ellátásával pedig Horgonyi József varannói járási m. kir. állatorvost bízta meg. )( A vármegyei közgyűlés — mint értesülünk — f. évi március hó 29-én lesz. )( Március 21-én soroznak. Áz ujoncjavaslatoknak általánosságban és részleteiben való elfogadása után a honvédelmi miniszter rendeletet bocsátott ki az összes törvényhatóságokhoz, hogy a sorozások az egész ország területén március huszonegyedikén kezdetüket veszik. A polgári hatóság minden előkészületet megtett a sorozásra. — Az újoncok, miután a beosztást már előbb végrehajtották,május hó 4-én vonulnak be csapataikhoz, mire a póttartalékosokat azonnal hazabocsátják. A lovasságnál és a tüzérségnél a lóállományra való tekintettel, mely ápolásra szorul, a visszatartott legénységet előreláthatólag csak májusban bocsátják haza. )( Az országgyűlési képviselőválasztók 1905. évi ideiglenes névjegyzékének összeállítása. Tudvalevő, hogy az 1899. évi XV. t.-c. 195. §-a értelmében az országgyűlési képviselőválasztók névjegyzékének kiigazítása minden óv március hó első napjaiban vességre kérem. Utazzék. Annyit s oly messzire, amennyire csak lehet. En érzem, hogy ebben a távollétben tőlem, kegyed meg fog engem szeretni, szive kell, hogy hozzám forduljon. Tegye meg Elly s meglássa: boldogok leszünk 1“ Tetszett a terv. Erős, piros tenyerébe betettem a kezem s megígértem, hogy addig utazom, mig a szivem meg nem szólal! Szüleim nem ellenezték ezt, az önök szemében talán bizarrnak, excentrikusnak látszó tervet. Tavaly őszszel egy barátnőmmel s egy társalgónővel útra keltem. Átjöttem Európába s azóta egyik országból a másikba utazom s tanulok, látok, élvezek. Most Délolaszországot barangolom át. Nápolyban a társalkodónőm megbetegedett, Edith, a barátnőm nála maradt, én meg ide jöttem az osztrák Riviérára s azután elmegyek az önök . . . — „Barbár honába?“ — kérdeztem egy kis szelíd gúnynyal! Mosolygott. — Nem madame; az önök — szépséges hazájába. Angliában részt vettem egy felolvasáson, melyet Gi- neverné Győri Ilona tartott a magyarokról s azóta érdeklődöm hona iránt. Igaz, kissé alterált ez a mai, izgatott keresés a podgyászom után, de most röstelkedve látom be tévedésemet s kiengesztelve megyek Budapestre. — És mister Jósé? — kérdeztem ártatlan arccal. — Jósé mindennap kap egy sor megindítandó. Minthogy azonban e kiigazítás a törvény értelmében a megelőző év adókivetési munkálatai alapján végzendő és minthogy az 1903. évi költségvetés még meg nem szavaztatott s ennek következtében a múlt évben az adókivetési munkálat sem volt joghatálylyal elkészíthető, ennélfogva az esetben, ha a választói névjegyzék kiigazítása céljából szükséges munkálatok jelenleg megindit- tatnának, az 1899. évi XV. t.-c. idézett rendelkezésének betartása elháríthatatlan akadályokba ütköznék. Ez indokból egyelőre, vagyis addig, a mig az 1903. évi kivetés joghatálylyal való elkészülésének ideje bekövetkezik, az 1904. évi választói névjegyzék elhalasztása iránt a belügyminiszter a törvényhozás elé megfelelő törvényjavaslatot nyújtott be és felhívta a központi választmányokat, hogy célszerűség szempontjából indokoltnak látja, mikép az összeiró-kül- döttségek munkálataiknak tényleges foganatosítását a törvényhozás további rendelkezéséig felfüggesszék, a mely körülmény egyébként, mivel a törvény szerint a kiigazítási munkálatok április 15-éig fejezendők be, törvényes akadályba egyelőre nem ütközik. )( Vámbeszedósi jog bérbeadása. Királyhelmecz városnak a heti vásárokon, az országos vásárokon szedhető vámszedési joga, továbbá a vágóhídi dijak szedési joga 1904. évi április 1-től — 1910 március 31-ig terjedő hat., egymásután következő évre Királyhelmecz városházánál 1904. március 22-én d. e. 9 órakor fog bérbe adatni. HÍREK. Krónika. A Felsőmagyarországi Hírlap legutóbbi számának első oldala zöld színben lett nyomva. Március van, semmi kétség Megjött már a kikelet, Meghozta az ibolyákat S a tavaszi verseket. Ezt hirdeti már a naptár Ezt hirdeti völgy, halom S tavaszi dal, mely fel csendül Minden dalos ajakon. Hirdeti ezt überciher S sutba dobott téli rokk. S ezenkívül hirdeti ezt Még pár ilyen régi ok. írást tőlem: „My best regards — Elly.“ Ennyi! S ha várnom kellene, mig a szivem megdobban e jó, de fád ember iránt, úgy hiszem, életem alkonyáig barangolhatnék a nagy világban. Pedig haza kell mennem, ott akarok a St.-Louis-i kiállításon lenni, ha a miss Broron jobban lesz, akkor haza evezünk az én imádott, édes hazámba! Szinte áhítattal nézett a csillagos égre s aztán, mint egy álmos madárka a fészkébe, úgy bujt el a kényelmes foteuil párnái közé. Nem beszélgettünk többet, kimé- lettel respektáltuk egymás hangulatát, mely az álmok terére vitt. II. Vacsora alatt, miközben rezignált elszántsággal ette az előtte (és előttem is) ismeretlen ételeket, hirtelen átszólt hozzám: — Dear lady! magyar cigányzenét, szeretnék hallani! Átadtam a missnek az „anonsz- lapot.“ Olvasgatta s azután az asztalon át megfogta a kezemet: — Jöjjön velem! Szeretném megfigyelni a magyar nőt, mikor zenét hall. Egy fehérhaju matróna lorgnon- ján át élesen nézve a missre, igy morgott: „Schoking! vacsora után lefekszünk s nem megyünk koncertet hallgatni 1“ Nem igy lett. Á jó, fehérhaju néni vacsora után feltette ezüst-próHirdeti a langy fuvallat, Hirdeti a nap meleg, No meg az a kis esetke Mely e héten megesett. Tavasz jöttét, amely immár Tél helyére költözött, Egy helyi lap úgy fogadta, Hogy zöld színbe öltözött. Tendenciát nem kutatok En a színben, nincs okom, Pia nekik a zöld szin tetszik, Ki vehető azt zokon ?1 Csupán egy a kívánságom Szerény kívánság nagyon . , . Az a zöld szin, mely pompázott Múltkor az első lapon: Uralkodjék diadallal Mindig az fh. felett Ha a tartalom sötét zöld A nyomás is az lehet.-th. A kormányozható szerelem. — márc. 21. (Két kivasalt ur a „Becsületszó“ előadása alatt a szinbáz első széksorában ül. Az első szünet alkalmával az Orchester falához támaszkodva látcsővel flxirozzák a jelenlevőket.) Az első ur: Testvér a züllött istenek között! — amint rám pislantsz — én itt előkelő idegennek érzem magam. Légy cieeroném tehát a la- birinthusban és ismertess meg — legalább nóvleg — a szép hölgyekkel. A második ur: A legnagyobb készséggel vagyok szolgálatodra, csupán csak az a szerény megjegyzésem, hogy szép és gazdag tulajdonsággal felruházott hölgy manapság fehér holló számba megy. Az első: Nos, mire való e litánia ? A második: Csak azért kedves madaram, mert jól tudom, hogy te a leányok börzei árfolyamát lesed. Az első: Hová gondolsz? Most minden érdek nélkül a hegyaljai szép leányokat, asszonyokat akarnám megismerni. A második: E felbuzdulásnak tünetei ugyan gyanúsak, mert hired megelőzte jöttödet, node azt büszkén mondhatom, hogy Sáros Aphroditéi a mieinkhez vásári portékák. Az első: Lássuk csak! (Látcsövén a publikumot bámulja.) A második: Irány az I-ső emeleti középpáholy balsarka; ott ül a zempléniek büszkesége; legszebb virága. mes színházi köpönyegét s rosszkedvet tettetve, intett nekünk: „Nahát jertek gyerekek, a Jancsi mit muzsikál, hadd hallgassuk!“ Elmentünk, részint kényszerűségből, részint udvariasságból. Az elegáns étterem tetszett a missnek, jól találta magát a mi kis társaságunkban s vidám mosolygással itta a punchot. Magyaráztam neki, hogy divatos most az elegáns világban a „cakewake“-tánc. Mintha tarantella csípte volna meg, felugrott s nem törődve a rajta csüngő temérdek szempáron, szinte hangosan mondta: „my God! hát önöknél a nobilis világ járja ezt a táncot? Fi doncl Amerikában csak a néger, érti kérem? a néger, ez a gyűlölt s megvetett faj szokta ezt a himbálódzó táncot lejteni!“ Nem volt időm magyarázatokra, mert a prímás ott állt asztalunknál. A miss ránézett a szép, barna emberre s ridicüljébe nyúlt. 6—7 aranyat tett a hajlongó „Jancsi prímás“ tányérjába, — Mit parancsol nagyságod, hogy játszam? — Csak magyar dalokat kérem! — • felelte szerényen a kis miss. Majd elővett egy képes lapot s halkan odasugta nekem: „Jósénak irom, hogy még mindig nem szeretem, de remélem, hogy ezzel a gyász- hirrel nemsokára személyesen ked- veskedhetem neki, ha haza utazom a kiállításra!“ Az első: (Gukkerén merően néz a jelzett irányba.) Barátja az erénynek, ilyen nem terem minden bokor- ban. A második: (Önérzetesen.) Nekem mondod? Az első: Vájjon ki ő és merre van hazája? A második: Rijk Gitta a neve és lakik Fő-utca 205. sz. ház I. emeletén. Az első: (Örömmel.) Holnap a telekkönyvnél van dolgom és . . . A második: Kárba veszett fáradság ; hozománya csupán a szépsége. Egy kis ideig szünet áll be. Az első: (vontatott hangon)Hallod komám, minnél jobban megfigyelem, annál több szépséghibát észlelek rajta. A második: (Iróniával.) Persze, hogy nem szép; ibolyakék szem helyett fekete illene ugyebár ? Az első: Igazad van borzongok az ibolyakék szemektől és . . . A második: És nagyon filligrán leányka ? Az első : Határozottan nem váló feleségnek. (A beszélgetést a csengetyü éles hangja zavarja meg. Leülnek és az előadásra ügyelnek. Majd ismét felvonásköz van és a két említett ur az étterembe készül menni, — a kimenetet elzárja azonban egy csomó fiatal ur, kik a földszinti páholyban levő hölgyeket ostromolják —s igy ők is veszteg maradnak. Az első: Kinek a pap, kinek a papnő, nekem mindenesetre a leánya felelne meg, de sohasem, ha ilyen leánya volna (és rámutat ujjúval a fiatal uraktól környezett páholyban lévő hölgyekre.! A második : Mielőtt a végleges sententiát kimondanád, mint jó baráthoz illik, figyelmeztetlek, hogy e hölgynek hozománya 100,000 forint. Az első: Nem hiszem! Te csak úgy dobálódzol az ezresekkel. A második: Itt már érdemes a telekönyvet böngészni, az mindenben igazat ad nekem és most nézd meg csak jobban látcsöveden a hölgyet. Az első: (Kapkodva emeli szeméhez gukkerét.) Te pajtás, hisz ez elragadó teremtés! Comme ille faut! Ha szives leszel, holnap duettban vizitelünk. Por. — Március tizenötödike. Néhány nap múlva lesz ötvenhatodik esztendeje annak, hogy a magyar ifjúság megmozdult lerázni magáról a rabláncot. Fölemelte a fejét és megmozgatta a világot. Mint már közöltük, — De a fogadása miss! — Nem tesz semmit; azért kap ő menyasszonyt. Most e hosszas utazás alatt Edith barátnőm szerette meg, a sűrű szerelmes levelek révén az én Jósé bátyámat. S igy én magamra nézve már nem találom kötelezőnek a fogadást, Edith hadd boldoguljon szegény! Tíz órakor öreg gardedámunk jelt adott. Hazafelé indultunk. Egy nagy hotell előtt elhaladva, a fürge szemű miss észrevett egy törökruhába bujtatott, fekete arcú fiút. — Jósé is ilyen napsütött! -- mondotta nevetve. — Napsütött? Hiszen ez egy néger fiú! — Néger? — s a következő percben ott állt a csodálkozó fiú mellett s angolul szólította meg. — Madam! ez egy arab fiatal ember! A néger oly fekete, mint az én blúzom I Kezét nyújtotta a mosolygó arab nak. Áz öreg hölgy indignálodva rázta fejét. — De kérem kisasszony! az egy alkalmazott, egy cseléd s kegyed kezét nyújtotta neki? Ismét az a szép, okos felnézés a leány részéről. — Ő is ember. Örültem, hogy hazám nyelvén beszélhettem vele! Egy vendéglő ajtaján egy részeg ember támolygott ki. Önkéntelenül az amerikai leányra
