Zemplén, 1904. január-június (34. évfolyam, 1-69. szám)

1904-03-05 / 26. szám

Earminckettedik évfolyam. Sátor alj a-Uj hely, 1904. Március 5. 26. (2448) Hegjelen minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: őAtoradja-Ujhely, lőtér 9. saám. Kéziratokat nem adunk vissza. Apró hirdetéseknél minden garmond szó á áll., vastagabb betűkkel 8 üli. Nyílttériben minden garmond sor 80 fill. Zemplén ilj. Meczner Gyula főszerkesztő. POLITIKAI HÍRLAP. dr. Szirmay István felelős szerkesztő. dr. Hám Sándor főmunkatirs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona, fé évre ( két negyedévre 3 kor. — Egyes szám ára 8 fillér. — Hirdetési díj: Hivatalos hirdetéseknél minden szó útik 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betükkel, vagy kerettel elUtott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ír kedvezmény. Deák és jflnörássy szelleme. — márc. 6. (-p.) Március 1-én ismét ösz- szetllt tehát a parlament és mi­után a korábbi harcok folytatá­sát várhatjuk, fontos, hogy rendre vizsgáljuk a harcos ellenzéki pár­tokat s tekintetbe vegyük a célt, amely körül a harc voltaképen forogni fog. A harcos pártok, ha a dolog fenekére tekintünk, tel­jesen deizorganizált pártok, s min­denképen a belső egység híjával vannak. A néppárt oly elnökkel ékes­kedik, kinek csak plátói tiszte­lettel adóznak, az elnöknek oly curulisi széke van, melyet el nem foglalhat és oly véleményei, melyeket rajta kívül senki sem követ. Az Ó alelnöke voltaképen az, aki a hazafiasság arcvértje mögött a skandalumokban ké- jelgő legénységet együtt tartja és hazafiatlan, csak a parlamen- tárizmust veszélybe döntő machi­nációkba vezeti. Á Szederkényi-csoport az ösz- szes létező parlamentek legunal­masabb szónokától vette nevét, kinek egész befolyása abbau csú­csosodik ki, hogy mihelyt hang­ját felemeli, az egész Ház ki­ürül és a szónok szorosabb hí­vei mélységes álomba menekül­nek; mellette vagy fölötte egy másik férfi áll, aki törzsnek kép­zeli magát a szálas erdőben, de aki olyan törzs, melybe már mély jelet vágott az államiiggész. A harmadiknak, a Kossuth- pártnak a parlamentárizmus elvét megóvni akaró férfiakon kivül egész csoport tobzódó stréberei vannak, kik csak fogcsikorgatva alkalmazkodnak a mostani párt­taktikához. És mindnyájuk fölött áll a disszidensek csoportjának vezére, Apponyi Albert gróf, aki a jövő harci dalának szövegét és dallamát irta és szerezte. Mind e pártreszortok azonban egyben közösek, abban, hogy ál­lapotuk gyakorlatiatlan, alig ke­resztülvihető programmjaikból eredt. Hogy a sorrendet meg­fordítsuk : Apponyi a döntő pilla­natban mindig belátta nézeteinek keresztülvihetetlen voltát s ezért kellett azokat mindig változtat­nia; a Kossuth párt tudja, hogy a perszonálunió álláspontja be­látható idő alatt nem lesz ke­resztülvihető; az Ugrón töredék, mely éppen ezért vált el a Kos- suth-szárnytól, mint Mohamed ko­porsója lóg a közös ügyek elis­merése és tagadása közt, hisz ezért ment be a delegációba; és a néppártnak szégyenkezve kell bevallania, hogy a reakció bú­zája csak szegényesen hajt ka­lászba. És igy történt, hogy az összes ellenzék azt a furca szín­játékot nyújtotta, hogy az Összes ellenzéki pártok mint távolodtak el programmjuk talajától és tér­tek a hatvanhetes párt alapjára, persze azért, hogy e pártot és ez A ZEMPLÉN TARCAJA. SEL“ és “aMI,nal w‘ ___ A tudós gyülekezet őszinte rész­véttel, megindul tan hallgatta az el- Bűnhődés. nők szavait. Dr. Rees körülbelül öt­v .jit,«.. t ven éves, szelíd, kedves modora em­ber volt. Ritka jólelküségénél fogva Waltcott tanár a bostoni orvosi értett ahhoz is, hogy elfeledtesse az akadémia elnöke, különös ünnepélyes- emberekkel azokat a nagy sikereket, séggel nyitotta meg az ülést. A jegy- amelyeket ifjúkorától fogva elért. — zőkönyv felolvasása után a következő Nagy tudományánál és ügyességénél szavakkal fordult a tudós gyülekezet fogva nemcsak hires orvos, de egy- felé: szersmind rendkívül gazdag ember is — Uraim, fájdalommal tudatom lett belőle, önökkel Ábrahám Rees kollégánknak Waltcott tanár tiszta, érthető és a halálát . . . Azok a fölfedezések, a száraz hangon olvasta fel a követ­melyeket az ő orvosi lángelméjének kező levelet: köszönhetünk, az a tömérdek szolid „Kedves einök url megfigyelés, amelyből elmés követ- Én egy óra múlva már nem le- keztetéseket vont le, tanulmányainak szék többé. Mivel azonban az életből az a nagy jelentősége, hogy az öt való eltűnésem talán megmagyaráz- világrész tudományát számos nagy hatatlannak látszanék és a saját ta- problema megvilágításával előbbre pasztalataimból is tudom, hogy az vitte s azok a rendkívüli szolgálatok, ilyen eset mily különös következte- mezeket az Egyesült-Államoknak tett, tésekre adhat alkalmat, — el akarom ezt a veszteséget épen olyan sajná- mondani a halálom okát önnek és a latossá teszik a tudományos világra, kollegáimnak. Egyáltalán szükségét mint a közönségre nézve, amelynek érzem annak, hogy ezt a kalandomat oly nagy volt a bizalma ebben a lel- elbeszéljem, mint ahogyan a gyilko- kiismeretes és ügyes orvosban .... sok, hogy bünük gondolatától meg- Mielőtt azonban az akadémia gyászá- szabaduljanak, valami ismeretlen em- nak jeléül az ülést berekeszteném, bérré rábízzák a titkukat. Csak úgy fül kell még olvasnom egy levelet, mellékesen megjegyzem azonban, hogy amelyet boldogult barátunk és kollé- az én esetemben lelkiismeret-furdalá- gánk tegnap küldött nekem azzal u sok egyáltalán nem szerepelnek, kéréssel, hogy csak itt az ülésen Hallgassák meg tehát a történe­alapot lehető legintenzivebben támadják. A valóságban azonban az eredmény más. Az ellenzéki pár­tok meggyónták a közvélemény előtt, hogy alapelveket mitsem nyújthatnak az országnak és hogy az 1867. évi kiegyezés még a messzebbmenő nemzeti követelé­sek kielégítésére is sikeres alap. így akaratuk ellen mindannyian bebizonyították, hogy az 1867 : XII. t. c. egyrészt a nemzeti fej­lődésnek minden tekintetben ele­get tenni képes, de másrészt Ma­gyarország biztosságát is kifelé erősiti és védi, hogy tehát az 1867 : XII. t. c. valóban állam­férfiul remekmű, s hogy Deák és Andrássy szelleme az obstrukció leghevesebb viharaiban is bevált. Annál fontosabb tehát most a szabadelvű pártra nézve, hogy ezt az alapot mostantól fogva csak még határozottabban védel­mezze, hogy attól minden két­értelműségeit távol tartson, me lyeket az ellenzéki magyaráza­tok visznek az 1867 : XII. tör­vénycikkbe. Ez lesz a legjobb visszave­rése az obstrukciónak, ez az igazi cél, amely végett az ob- strukciót le kell győzni. A hét története. — márc. ő. (A helyzet. — A háború. — A maczedóniai veszedelom. — Vasutasok mozgalma. — Ipar­védelem és a nők. — A belga király pőre leányaival. — Gyilkosság a fővárosban. — Borzalmas éjjel. — Tüzkatasztróí'a Londofl­temet. Két évvel ezelőtt kezdődött. Épen akkor kezdtem el a hátgerinc- bajokról szóló munkát. Ezt a mun­kát nem fogom befejezni, s még ak­kor sem fejezhetném be, ha nem há­romnegyed óra, hanem még kétszáz esztendő volna hátra az életemből. Hogy a megfigyeléseimet kielé­gíthessem, a törvényszéki elnöktől engedelmet kaptam arra, hogy a leg­közelebbi kivégzésnél ott lehessek s a boncolást azonnal megkezdhessem. Ez az eset ápr. 12-én következett be. Mellékesen megemlítem, hogy két év óta akárhányszor hallottam ezt a dátumot vagy láttam naptárban vagy plakáton: mindig úgy éreztem, mintha villamos ütés ért volna. Áp­rilis tizenkettedike! Most is úgy ér­zem, mikor ide leirom. S háromne­gyed óra múlva rám nézve is itt Jesz az április tizenkettedike. Egy Tom Lind nevű matróz volt a halálra Ítélt, aki két társát meg­gyilkolta. Különben ez nem is tartozik a tárgyhoz. Bűnösségének vagy ártat­lanságának semmi köze az én ese­temhez. Ha két ember helyett csak egyet ölt volna is meg, ha ártatlan lett volna is, — pedig nem volt az, mert mindent bevallott s csak a vég­tárgyaláson vonta vissza vallomásait, mégis mindegy lett volna rám nézve. Különben még azt is különösen, nyo­matékkai kijelentem, hogy az igaz­baa. — Hatvanhat hamis válté. — Saint- Louisba tévedt magyarok. — Fólbenmaradt vádbeszéd.) Vége a delegációknak, megkez­dődtek az országgyűlés tárgyalásai. A felség nagy rendjellel tüntette ki Pitreich hadügyminisztert s maga vitte el azt neki azokért a sikerekért, me­lyeket a delegációk alatt szerzett. Khuen-Héderváry gróf őfelsége szemé­lye körüli miniszter lett. Ha még megjegyezzük, hvgy a kormány egy csomó törvényjavaslatot terjesztett be és hogy a kormánypártot a még min­dig tartó obstrukció akadályozza a munkában, úgy nagyjában jellemez­tük a helyzetet. Á háború súlypontja ez idősze- rint még mindig a tengeren van. A japánok igen hevesen ostromolják Port-Árthurt, sőt újabban Vladivosz- tokot is; Koreát már szövetségestár- suknak szerezték a japánok, most a kínaiak is pártjukra készülnek sze­gődni. Á szárazföldi csatározások már itt-ott, különösen a Jalu folyó mentén megkezdődtek, bár csak kisebbszerü hadakozások alakjában. Nagyobb üt­közetek csak akkora várhatók, ami­kor már nagyszámú orosz hadsereg lesz a háború színhelyén, melyre, úgy beszélik, a cár is el akar menni, ha egészsége megengedi. Érdekes, hogy orosz nők is mint közkatonák mennek a háborúba. Románia és Görögország erősen készülnek háborúra, minek következ­tében Törökország sem marad tétle­nül ; ágyukat rendel, lovakat is egyre vásárol s küldi Maczedóniába a ka­tonaságnak. ügy látszik azonban, hogy Törökország és Bulgária közi egyezség fog létre jönni, bár a ma- czedon körök azzal megelégedve nin­csenek. A vasutasok országszerte gyülé- seznek ; mozgalmuk célja a fizetésjavi- tás, amit legközelebb el is fognak érni. ságszolgáltatás gyilkosaiban én soha sem hittem. Tom Lind bűnös volt, az bizo­nyos. Ott állottam az akasztófája és a kötele mellett. Önök mindnyájan tudják, hogy a tudományos megfigyelés mennyire el­foglalja. az embernek minden gondo­latát. Önök tehát nem fognak cso­dálkozni, ha azt mondom, hogy épen nem éreztem nagyobb felindulást, mint amikor a kórházban egy beteg­nek az ágya mellett állottam. Azóta gyakran gondoltam rá, hogy abban a percben miért voltam olyan bátor. Legfölebb csak azért voltam izgatott egy kissé, mert attól féltem, hogy a megfigyeléseimet nem fejezhettem be nyugodtan. Tom Lindet kivezették a fogház udvarába. Rendkívül nagy testierövel megáldott ember volt. A kezei hátra voltak kötözve. Azonban mikor a kö­telet a nyakára lökték, akkorát ru­gaszkodott, hogy a jobb karja kisza­badult. Igazán hihetetlen gyorsaság­gal belékapaszkodott a kötélbe 8 mint valami ügyes tornász, felhuzó- dott, hogy a kötél össze ne szorítsa a torkát. S Tom Lind úgy lógott a levegőben, mint a tornász, aki köté­lén csimpaszkodik. A nézőkön nagy izgatottságot lehetett észrevenni. A hóhér parancsot adott két se.­Lapnnk mr.i száma 6 oldal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom