Zemplén, 1904. január-június (34. évfolyam, 1-69. szám)
1904-03-05 / 26. szám
2. oldal ZEMPLÉN. Március 5. A Magyar Védőegyesület szövetkezik a nőkkel, hogy részvételükkel előbbre vigyék a magyar iparvédelem dolgát. Minthogy a magyar nők nagy rokonszenvvel karolják fel ezt az eszmét, remélhető, hogy a terv szépen fog sikerülni. Brüsszelben megkezdődött az a szenzációs por, melyet a belga király ellen tulajdon leányai, tehát Lónyay Elemér grófnő is inditott. Lipót király tudvalevőleg teljesen kitagadta Stefánia leányát s anyai jussától is meg akarja fosztani. Érdeklődéssel várhatjuk a pör eldöntését. A fővárosban gyilkosság történt. Egy fiatal ember lelőtte barátját, mert az üldözte őt barátságával. Mindenesetre oly ok, mely, hogy gyilkosságra indítson, párját ritkítja. Zólyomról olyan rémséges históriát jelentenek, minőt a legkörmönfontabb fantáziájú rablómesékben se olvashatunk. Egy leány anyjával haza tért a vásárról, hol jószágot adtak el. Két rabló reájuk lesett, leütötte az anyját, kinél a pénzt sejtették. A pénz azonban a leánynál volt, aki megszökött és egy erdei lakban keresett és talált menedéket. Álig feküdt itt le a benyílóban, megérkezett oda a két rabló és a lakban levő asszonynyal egyetértve elhatározták, hogy alája gyújtanak a leánynak és elégetik. A leány megleste tanácskozásaikat s majd teljesen meztelenre vetkőzve, egy kis nyíláson megszökött. Csendőrökre bukkant, kik a vétkes társaságot elfogták. A vöröskakas világszerte dühöng. A héten Londonban, a City egyik szűk utcájában támadt nagy tűz, mely hét emberéletet ejtett martalékául. Brassóban egy fiatal kereskedő, ifjú Binder Frigyes nem kevesebb, mint hatvanhat váltót hamisított és értékesített. Végre, amikor már a felfedezést nem tudta elodázni, önmaga jelentkezett a rendőrségen. A károsított bankok alig egy csekély hányadát fogják visszakapni a kiadott pénznek. Saint-Louisba, mint négy óv előtt Párisba, özönlenek a vállalkozó szellemű, kalandor magyarok, abban a reményben, hogy ott sok pénzt fognak keresni. E heti krónika Írója önmaga tapasztalhatta, mily siralmas, szánalomraméltó helyzetbe jutottak magyar honfitársaink, kik minden támasz nélkül keresték föl a legutóbbi gédjeinek, akik belekapaszkodtak az akasztott ember lábaiba. De Tom Lind oly erős volt, hogy elbírta a két hóhér legényt is. Emlékszem rá, hogy valaki a közönség köréből odakiáltott: — Ugyan engedjék el, — már jól megérdemelte a kegyelmet. A hóhér legények egyre húzták lefelé, egész testükkel ránehezedve, a hóhér pedig egy vasruddál a karjára ütött. A megrémült közönség már szánakozott a halálraítélten. S én is egyszerre elkezdtem félni. Talán elvesztem ezt a kitűnő kísérleti anyagot. Sokszor megtörtént, hogy a közönség kiszabadítja a hóhérok kezéből a halálraítéltet s akkor az én megfigyelésemnek vége. Intettem a hóhérnak és segédeinek és egy késsel, melyet a boncoláshoz hoztam magammal, elvágtam a halálraítélt csuklójánál az inakat. Ujjai, amelyekkel görcsösen fogta a kötelet, egyszerre kinyíltak és a test egész súlyával lelógott a kötélen. Csak később vettem észre, hogy a tőlem húsz lépésnyire álló közönség mennyire fel volt háborodva. Abban a pillanatban nem hallottam semmit, csak arra gondoltam, hogy megkapom a kísérleti anyagot s elvégezhetem azokat a kísérleteket, amelyekkel később a kollegáim körében oly nagy dicsőséget arattam. A Tom Lind kivégeztetését kövilágkiállitást. Keresni biz’ ott édeskeveset lehetett a magyarnak, csak költeni. Amerikában még sokkal rosz- szabb lehet az odajövő foglalkozás- és pénznólküli magyarok helyzete, s onnan tényleg jelentik, hogy a legnagyobb nyomorban sínylődnek a magyar ifjak, kik sem foglalkozást, sem támogatást nem kapnak. Párisban a napokban egy érdekes tárgyalás volt. Az államügyész erősen vádolt egy megtévedt ifjút, kiről annak védője bebizonyította, hogy az ügyész — természetes fia. E meglepő leleplezés után természetesen azonnal fölfüggesztették a tárgyalást, hogy más ügyészt rendeljenek ki ez ügyben. Válasz a Felsőm. Hírlapnak. Utalva a sátoraljaújhelyi kegyesrendiek ellen a Fm. H. f. évi február 24-iki számában megjelent rosszakaratú s tendenciózus cikkre, a tisztesség érzetem inditott arra, hogy nem a Fm. H. hasábjain megszokott modorban, de igaz védelmére keljek a méltatlanul meghurcolt intézetnek. — Azt hittem, hogy tisztességes hangon megirt cikkemre a Fm. H.-nak szava sem lesz. Csalódtam, mert a Fm. H. f. évi március hó 2-iki számában nemcsak hogy támadásait újítja meg, de előbbi rágalmait megismételve a „Zemplén“-nel is jónak látja foglalkozni. A kegyesrendiek további védelmemre nem szorultak, mert eljárásuk felett az elfogulatlan társadalom mondott ítéletet. De már az ellen igen is szavam van, hogy a Fm. H. a Zemplénről, bár a tőle már megszokott, de a jóizlésü társadalom által eddig még el nem fogadott modorban disku- rál. Amikor tehát azt, hogy a Zemplén „megrendelt védelmek-“kel foglalkozónak, a rosszaság ápolgató- jának, a jogtalanság védőjének s az igazságtalanság megalkotójának mondatik, a leghatározottabban visszautasítom, egyúttal azon határozott meggyőződésemnek adok kifejezést, hogy a fentebb mondottakkal a Fm. H. önmagának nyújtotta hű képét. Sátoraljaújhely, 1904. márc. 5. ifj. Meozner Gyula. VÁRMEGYE ÉS VÁROS. )( Kinevezés. Gr. Hadik Béla főispán dr. Orbán Kálmán sátoraljaújhelyi lakost díjas közigazgatási gyakornokká kinevezte. Dr. Orbán a központba osztatott be szolgálattételre. )( Áthelyezés és kinevezés. A földművelésügyi m. kir. miniszter Lan- kó Sándor ungvári kir. erdőfelügyelőt a szolgálat érdekében a turóczszent- mártoni kir. erdőfelügyelőséghez áthelyezte ; az ungvári kir. erdőfelügyelőség vezetésével pedig Kelecsényi Ferenc kir. erdőíelügyelőt megbízta. )( Helyettesítések. A főispán megengedte, hogy a beteg Szeleczky Béla m. k. állatorvos helyett a ho- monnai járásban Imre Izidor homon- nai gyakorló állatorvos, a sztropkói járásban pedig Horgonyi József va- rannói járási m. k. állatorvos teljesíthesse a tavaszi rendes állatvizsgálatokat. )( Véglegesítés. Gróf Hadik Béla főispán Popcsák György vármegyei utmestert ezen állásában véglegesítette. )( A közigazgatási bizottság legközelebbi ülése március 14-én d. e. 9 órakor lesz. Ugyanakkor délután a gyámügyi felebbviteli küldöttség is ülésezik. )( Szölövesszö és ojtvány kiosztások. A földmivelésügyi m. kir. miniszter a főispán ajánlatára Rácz Endre ondi, Csuka Lajos szerencsi, Órás Károly mádi, Talárovits Endre szegi-longi, Mottil Gyula, Jancsó Dániel, Szárnya József, Kosteczky József tállyai, Béres András, idb. Renyo János, Rimár Mihály, Jálecs- nyi György, Emri János Jutka, Emri György mikóházai, továbbá Tokár János, D. Untener János, Kájel Márton, Marczi Mihály, Kájel Károlyné, D. Untener József, Cs. Untener Mihály és Tóth Jánosné hosszulázai lakos szőlőbirtokosoknak telepítési célokra megfelelő számú szőlőojtvá- nyokat, illetőleg szőlővesszőket adományozott és ugyancsak a megalakult sátoraljaújhelyi hegyközségnek egy szőlőtelep létesitéséhez 40.000 drb. szőlővesszőt engedélyezett. hírek. — Lelkészi kinevezések. A Dudinszky Elek eltűnésével megüresedett laborcvolyai gör. kath. lelkészi állásra Firczák Gyula ungvári püspök Fenczik Endre kis-toronyai gör. kath. plébánost nevezte ki. — Reformátusok ünnepe. Hogy a földön lakó evangéliumi protestáns keresztények hálát adjanak a nagy Istennek a biblia sikeres terjedéséért, a hatalmas „Britt és külföldi bibliatársulat“ megalakulásának századéves fordulóján, 1904. március hó 6-án, a „biblia vasárnapján“ Istentiszteletre fognak egybegyűlni a föld minden részén. Százhatvan millió protestáns lélek hálafohásza száll a holnapi napon különböző nyelveken az ég felé. A sátoraljaújhelyi ev. ref. és ág. ev. templomokban holnap, vasárnap délelőtt tartják az ünnepi Istentiszteletet. — Lelkész-választás. Küzdelmes lelkészi választásra készül e hó 8-ára a s.-hidvégi ev. ref. hitközség. A régóta vajúdó s üresedésben lévő lelkészi állásra többen pályáznak. A választók pártokra szakadtak és már most csoportosulnak és korteskednek, úgy hogy a községi elöljáróság a bekövetkezhető kellemetlenségekre való tekintettel a szerencsi szolgabirótól hat csendőr kirendelését kérte. — Március idusát a nagymihályi kaszinó-egyesület a folyó évben is megünnepeli. A Barnai szálló nagytermében társas vacsorát rendez. A függetlenségi kör a Csillag-szállóban külön fog ünnepelni. — Lopott lovak. Az országutat járó kóbor cigányok egyik állandó foglalkozása a lólopás. Ahol szert tehetnek egy-két lóra, magukhoz ka- paritják és sietnek túladni az ellopott lovakon. Legutóbb egy nagyváradi csendőr járt Ujhelyben avégből, hogy a Biharból Zemplénvármegyébe menekült cigánykaraván rejtekhelyét kinyomozza. A nyomozás nagy nehézségbe ütközik, mert a cigányok mindenütt más neveket használnak s ezzel félrevezetik a hatóság embereit. Húsznál több lopott ló került eddig a csenjjőrség kezébe, melyeknek tulajdonosait most mindenfelé keresik. Egy lovat — Biharban való portyázása közben — ■ egy fára felakasztva találtak a csendőrök. A szegény páBárhol voltam is, minduntalan görcsösen összeszorult a kezem minden ok nélkül és rettenetes erővel. S egyre borzasztóbb volt és egyre hosszabb ideig tartott a roham. Attól a naptól fogva nem volt többé nyugtom egy óráig sem és nem tudtam dolgozni. A falakon, az utcán, a bútorokon, a jó ismerőseim arcán, mindenütt ott láttam azt a nagy, erős, görcsösen becsukott kezet, amely egyszerre elkezd vérezni s aztán kinyílik. És ez a kéz, — gondolják meg jól — még most is él az én balkezemben. S összehúzza a görcs, mint ahogyan azt a másikat, Tom Lindét is összehúztál Ez már csaknem két év óta tart igy. Azt hiszem, hogy férfi vagyok, — de már mégse bírom ki tovább 1 Isten velük uraim 1 Abraham Rees.“ Az elnök összehajtogatta a levelet és igy szólt: — Még azt is közölnöm kell önökkel, hogy kollégánkat a dolgozó- szobájában ma reggel fölakasztva találták. Egy eszközzel, amely ott hevert a lábainál, a balkeze csuklóján az inakat is elmetszette. Uraim, az ülést berekesztem! J. Bicard. vető hónapokban sokat dolgoztam. Nem emlékszem rá, hogy egész orvosi pályámon oly éles lett volna az elmém, mint azokban a hónapokban. Igazán akkor éltem életem legszebb óráit. Akkoriban egy kis utazást is tettem, amelynek folyamán egyik megfigyelésemben elkezdtem kételkedni. Ebből különös izgatottság támadt, amely igen feltűnő módon befolyásolta vérkeringésemet. Emésztési zavarokat is éreztem, nem tudtam aludni s a kimerülés minden jelét észleltem magamon. De azért állandóan a munkára gondoltam. Az a gondolat, hogy képtelen elméletet állítottam fel s éppen nem bizonyított dolgokat hirdetek tényeknek, arra birt végül, hogy otthagytam legjobb barátaimat, hazautaztam, hogy elhibázottnak vélt munkámat újra kezdhessem. És tulajdonképen itt kezdődik az én történetem. Még azon éjszakán, amikor megérkeztem, a szobámba zárkóztam s teljes nyugalommal hozzáláttam a munkához. Észrevettem, hogy csak idegzavarnak voltam az áldozata s hogy müvem alapja a tények vizsgálata és csoportosítása a belőlük levont következtetésekkel együtt helyes, világos s mint ilyen, legszebb jutalma fáradozásaimnak. Ekkor azonban egyszerre abbahagytam az írást, mindjárt meg fogják tudni, hogy miért. Á balkezem, amelylyel a papirt tartottam, egyszerre becsukódott magától, az én akaratom nélkül és oly erősen, oly görcsösen csukódott be, hogy a körmeim belevágódtak a húsba s a tenyeremen kiserkedt a vér. Életemben ez volt az első eset, hogy egy természeti tüneményt láttam anélkül, hogy azonnal az okait kerestem volna. Különben ettől a pillanattól fogva már semminek se kerestem az okát. Minden erőlködésem, hogy ezt a görcsöt megszüntessem, hiábavaló volt. Nem tudtam kinyitni a balkezemet, amely oly görcsösan becsukódott, hogy még a karizmaim is mintha megmerevedtek volna. Ez egy óra* hosszáig tartott. Azután a tömérdek kábítószer miatt, amelyet nagy adagokban szedtem be, elvesztettem az eszméletemet s csak akkor nyílt ki a kezem. Csak dél felé tértem magamhoz annál az íróasztalnál, amelyen még akkor is ki volt nyújtva a balkarom. Mikor az éjszakai kínos dolgok az eszembe jutottak, egyszerre egy nagy vörös foltot vettem észre a papiroson ; abból a vérből, mely a körmeim nyomán kiserkedt a tenyeremből, egész kis tócsa képződött. Ettől kezdve igazán borzalmas volt az állapotom. De minek ezt részletesen elbeszélni ? Önök értik már ezt. A TAVASZI ÉS NYÁRI idényre selyemkeltue, bársony, csipke és szalag szükségleteit vásárolja. selyemáruházában, Budapest, IV., Bécsi-utca 4. A legnagyobb választék mindenféle selyemárukban. Az idény összes újdonságai folyton raktáron vannak. Szabott árak, tnlkövetelés kizárva, minták vidékre kívánatra bérmentve küldetnek.
