Zemplén, 1904. január-június (34. évfolyam, 1-69. szám)

1904-03-01 / 24. szám

2. oldal ZEMPLÉN. zolták mások is. Sőt egyszer- másszor bizonyára bevallotta, ha másnak nem, hát saját magának — Pekáry Gyula is. Szirmay István. • — márc. 1. Értekezlet a Latorcza-vidéb ér­dekében. Régi panasza az Alsó-La- torcza vidékének, hogy a Felső-La- torcza és az Ondava—Tapoly szabá­lyozása óta ez a ..vidék valóságos árviz-fészek lett.. Örömmel értesül­tünk, hogy a földmivelési kormány újból kezébe vette a hosszú idő óta stagnáló kérdést és a múlt hó 26-án leküldötte a Bodrogközre Bulyovszky osztálytanácsost, aki az érdekeltség, az állami szakemberek, a Tiszaszabá- lyozó és szomszédos társulatok kép­viselőinek bevonásával Királyhelme- czen egy szakértekezletet tartott. En­nek az értekezletnek a lefolyásáról és az egész közérdekű kérdés beható ismertetéséről lapunk legközelebbi számában egy igen érdekes és ala­pos készültségre valló közleményt fogunk hozni, amelyre ezen az utón is felhívjuk olvasóink figyelmét. HÍREK. A „Kazinczy-kör“ estélye. — márc. 1. Február hó 27-én, szombaton a „Kazinczy-kör“ ismét igen sikerült házi estélyt rendezett. A műsor már előre is nem közönséges élvezetet ígértemért végre sikerült a körnek Fejes Istvánt is, ezt az édes szavú, meleg szivü poétát is megnyerni egy felolvasásra. A vármegyeház nagyterme tehát 27-én újra megtelt a „Kazinczy- kör“ már megszokott, rendes közön­ségével. A műsor első száma szava­lat volt. Dr. Hunyor Sándor szavalta el Arany János remek balladáját: „Az egri leányt.“ Hajlékony, szép csengő hangja, szabatos, jól átérzett és átéreztetett előadása zajos tetszést váltott ki. Utána következett a Fejes István felolvasása. Fejes István saját költeményeiből olvasott fel kisebb lyrai verseket és egy elbeszélő köl­teményt. Á jól megválogatott dara­bok életének különböző szakában mu­tatták be a mély érzésű költőt, mint­egy elibénk állítva tehetségének foly­tonos fejlődését, izmosodását. Előbb az ábrándos lelkű, szerelmes szivü kül, hogy fájdalmat okozna nekem az, hogy: nem vagy képes megérteni. Szeretni foglak, mert arcra olyan vagy, mint az a kép, amely lelkem­ben él, csak szivedre vagy olyan, mint az a másik kép, mely szintén rajt van szivem lemezén, de amelyet letörölni óhajtanék. Szeretni foglak, hiszen te tulaj­donképen nem is tehetsz arról, hogy fel nem fogod a lélek árnyalatait, ez olyan hibád, amely nem tőled eredt, s melyet megjavítani nincsen hajlamod. Pedig, ha tudnád mily szép, mi­lyen sugáros a mi világunkban a szerelem?! Nem tobzódás az a gyö­nyörben, nem a test raffiniált élve, de valami csodásán finom, szubtilis szerelem, amely a lélekből meríti életét, s amelynek szépsége felül múlja Seherezád meséit. Nem a vér csapongó vágya az — úgy közönsé­ges emberek szeretnek, de a lelkek harmóniája, mely olyan varázsom, olyan boldog, mint egy szerelmes, vágysóvárgó nyári éjszaka. Megma­gyarázhatatlan az és én szánlak szép szegényem, hogy te ezt fel nem fogha­tod. „Volt egy apának két fia. Az egyik, „a bölcs“ codexeket olvasott s ha elmerülhetett bennök: felragyo­gó!, a szeme, nevezhetetlen jóleső ér­zés töltötte el valóját. A másik, a fiatalabb ívogatván az éltető pálma­bort; vad fénybe kigyulladt szemek­kel nézte a codexek felé görnyedő ifjút hallottuk, majd együtt örültünk és együtt sirtunk a meglett férfi, a szerelmes férj, az egyszer boldog, máskor kesergő atya örömén és bá­natán. Á tetszés minden egy-egy vers után felzúgott a közönség soraiból, de a legmegkapóbb hatást „A szüle­tésem éjjelén“ cimü költeményével érte el Fejes István, melyben kór­ágyon fekve, súlyos betegségben síny­lődve elkövetkezik születésének éj­jele, Szent-Vincze napjának éjsza­kája és a beteg költő anyjához fo­hászkodik, hogy, imádkozzék érette a másvilágon. Érte és nejéért, aki úgy szereti őt, mint anyja szerette. A mély érzéstől áradó, szép költe­mény minden egyes hallgatót mélyen meghatott. Utolsónak Fáy Gyula tör­ténetét olvasta fel a költő, aki nász­éjjelén elhagyja fiatal nejét és elmegy küzdeni a magyar szabadságért és elesik Szt. Tamás sáncain. Á Kazinczy-kör közönsége zajos éljenzéssel és tapssal köszönte meg a „mi“ költőnknek azt az igazán emlé­kezetes élvezetet, melyet felolvasásá­val nyújtott. A másik felolvasásnak már de- rültebb thémája volt. Dr. Hornyay Béla olvasta fel egy igen sikerült, derűs epizódokkal bővelkedő előadás­ban „régi emlékeit.“ Emlékeket abból az időből, mikor ő először vett részt műkedvelői előadás rendezésében és a ránki fürdő erdejében. A felolvasás részleteit most nem ismertetjük, mert ígéretét bírjuk Hornyaynak, hogy ideadja lapunknak az „emlékeket“ és igy hiba volna kontár kivonatokban ösmertetni azt, amit olvasóink egész terjedelmében nemsokára élvezni fog­nak. Annyit azonban el kell monda­nunk, hogy a közönség igen jól mu­latott a jóizü, sikerült felolvasás alatt. A műsor utolsó száma zenei elő­adás volt. Beethoven: Adagio Canta- bile-jét és Chopin-Nocturne-jét adta elő gordonkán Orlovszky Frigyes, a kit dr. Perényi József zongorán ki­sért. A közönség feszült figyelemmel élvezte és végül zajosan megtapsolta a szép és szabatos játékot. Az izr. nőegylet bálja. — márc. 1. Adhatnék neki egy másik, mél­tóbb címet, mely ez lenne: az idei farsang legsikerültebb, legnépesebb mulatsága. De nem is lehetett az máskép. Hogy ez a bál sikerben első helyen fog állani, azt tudta mindenki jó bátyját és szánakozott rajta, a „szegé­nyen". De a bölcs elmerült eodexeibe s bár ő is megizlelte a pálmabort oly­kor-olykor, mig a fiatalabbnak eszébe sem jutott, hogy codexek olvasásába merüljön.“ Keszavadász, a hindi költészet nagyja mondja el ezt a mesét s olyan találó reánk is ez a mese. Én is élvezem néha-néha azokat a gyönyöröket, amiket te annak vélsz, de te az én világom, az én különle­ges, exclusiv világom gyönyöreit soha. Ezért foglak én téged szeretni mindig „úgy“ és „amúgy“ soha. Nagy az én fájdalmam, mély a keservem, hogy nem szerethetlek „amúgy“ is. Mégis csak kiváló, bölcs férfiú volt Keszavadász, de kár hogy annak a fiatal pálmabort élvező ifjúnak bajára nem mondott egyúttal orvos­ságot is. Akkor az én feléd vágyódó szivem mélységesen tiszta szerelme kigyógyithatott volna a hindi iró or­vosságával téged is. Akkor megtudnád, hogy mily szá- nandóan kicsiny boldogság volt a te boldogságod a mellett, amit én isme­rek s hogy milyen szánandóan kis értékű a te szerelmed, illetve az a sajá­tos, egyéni valami amit te s egyáltalá­ban a nők szerelemnek mondanak . . . A sorsod az lesz: hogy átálmodva száz szerelmet, nem fogsz érezni egy igazit. Különben ez nemcsak a te sor­sod, ez a nők legnagyobb részének a sorsa. Még talán azoké is, akik azt hiszik, hogy boldogok. előre. És amit vártunk: beteljesedett. Annyira népes, nagysikerű mulatság volt az izr. nőegylet múlt hó 27-én a városi színházban megtartott bálja, hogy legragyogóbb lapját képezi az idei báli krónikának. Este kilenc órakor már megtel­tek az összes páholyok előkelő, disz- tingvált közönséggel, megtelt lent a parkett s hullámzottak rajta tömött sorokban a táncoló párok. Az első négyes két colonjához 80 pár állott fel. Ebben a farsang­ban erre példa még nem volt. A má­sodik négyest ötven pár táncolta. Fél 1 órakor megnyílt az étte­rem s mindenki kedve szerint dús­kálhatott a földi javakban. A szín­házban is teríteni kellett, mert az étterem nem volt képes befogadni a jelenvoltakat. De nemcsak népességére volt e bál elsőrendű, de fényére is. Olyan distingvált, előkelő publikum volt ott, hogy gyönyörűség volt nézni. Áz arany fiatalság az utolsó szálig ott volt. A sikerre büszke lehet a bál rendezősége, büszke lehet a nőegylet fáradhatatlan titkára Klein Andor is, akinek a bál sikerében igazán na­gyon sok, nagyon méltánylandó része van. Reggeli V26 óráig folyt a tánc kitartó jókedvvel az „aranyérmes“ Lukács Károly muzsikája mellett, akinek talpalávaló nótáit bizony, bi­zony soká nélkülöztük. De ezen a bálon rákezdett újra ismerős, nekünk annyira kedves nótáira s mintha véle a régi bálok kedélyessége is vissza­tért volna. Egyébként a bál sikeréről hiába­valóság volna beszélnem. Mindent megmagyaráz az alábbi névsor, pedig concedálom, hogy megkettőzött figyel­mem dacára is lesznek kihagyott ne­vek. Ez a névsor mindent megmagya­ráz és mindent sejtet. Asszonyok: ifj. Bajusz Józsefné, Burger Edéné, Bettelheim Miksáné, Bettelheim Mórné, Breiner Hermannó, Blumenfeld Adolfné, Blumenfeld La- josné, Braun Jenőné, Czakó Ignácné, Dókus Gyuláné, Danilovits Lajosné, Dévai Lajosné, dr. Erényi Manóné, dr. Ember Lászlóné, Engel Samuné, Engel Jakabné (Kassa), özv. Ember Ernő Mihályné, Éhlert Gyuláné, dr. Fridmann Árminná, dr. Fried Lajosné, dr. Fried Samuné, Fábián Mórné (Tállya), özv. Fáik Károlyné, Fridrich Mórné, Fridrich Vilmosné, Gál Mórné, Guttmann Mórné (B .-Szerdahely), Groszmann Gáborné, Göllner Lajosné, Gottlieb Ignácné, Gottlieb Ernőné, Dr. Haas Bernátné, özv. Hell Adolfné, Halász Hermanné, Halász Ignácné, özv. Hertzka Ottóné, dr. Kellner Sománé, Kádár Gyuláné, Karsa Kál­mánná, Klein Gézáné, Klein Sá- muelné, Kemény Ferencné, Kaufman Árminná, Kun Frigyesné, özv. Korn- stein Mórné, Kincsessy Péterné, Lan­desmann Miksáné, Landesmann Ádolf- né, Landesmann Jakabné, Lebovits Adolfné, (Spatak), dr. Ligeti Józsefné, Nagy Albertné, Nyeviczky Pálné, Neu­bauer Miksáné, dr. Szepesi Arnoldné, Szőllősi Arthurnó, Szabó Jakabné, Sin­ger Izraelné, Schön Mórné, dr. Schön Vilmosné, özv. dr. Steinerné (Bpest,) Safir Márkuszné, Schön Sándornó, dr. Stern Árminná, Schweiger Áron­ná, dr. ,Szentgyörgyi Zoltánná, Rei- chard Árminnné, Reichard Lajosné, Reichard Gyuláné, dr. Révész Mik­sáné, dr. Rosenthal Sándorné, özv. Rosenberg Sámuelné, dr. Rosenberg Bernátné, Reich Mórné (Luka), özv. Rácz Kálmánné, Róth Józsefné, Róth Vilmosné, Róth Mórné, Róth Bernátné, Radó Ödönné, dr. Rei­chard Salamonné, Teich Zsigmondné, Vitézné Liszy Cornél, Vértesi Zsig­mondné, Weisz Emilné, Widder Gyu­láimé, Werner Miksáné, Zimmerman Zsigmondné (Tolcsva), Zinner Hen- rikné, Zinner Adolfné. Leányok: Bettelheim Anna, Berta, Blanka, Ilona és Paula, Braun Etel, Danilovits Mici és Viola, Demián, Március 1. Sári (Lőcse), Ember Jujóka, Fábián Terka (Tállya;, Falk Mina, Fried Etelka, Fridrich Rózsi, Goldblath nő­vérek (Debrecen), Göllner Aranka, Groszmann Milla, Glück Szidi, Hertzka Ottil, Landesman Bella és Irén, Le­bovits Ilonka (Spatak), Markovits Zsófi, Nyeviczky Gabi és Pöszi, Reich Margit (Luka), Róth Gizi, Rosenberg Ilon (Varannó), Répássy Margit, Róth Zselka, Rózsási Boriska, Sei- gelmann Blanka (Kassa,) Szepesi Paula, Szőllősi Paula, Szilágyi Jo- lánka, Szentgyörgyi Sári, Singer Róza, Schön Hermina, Zöldi Frida és Honor, Werner Sári, Zinner Erzsók.-th. — Lelkészi kinevezés. Gyurisin Mihály szerencsi gör. kath. segédlel­kész Mátyáczra helyettes lelkészül kineveztetett. — Áthelyezés. A m. kir. földmi- velésügyi miniszter Szmik Gábor helybeli kir. főerdészt Kassára; — és Grosch Dezső kir. segéd mérnö­köt hasonminőségben a brassói kir. kulturmérnökséghez helyezte át. — Nyugalmazott fötörzsorvos. Szőllősi Lipót nyug. honvéd főtörzs­orvos saját kérelmére nyugdíjáztat­ván, Sátoraljaújhelyben telepedett meg, ahol orvosi gyakorlatot szándé­kozik folytatni. — Eljegyzés. Fülöp Tivadar Bal­mazújvárosból eljegyezte Schwarcz Farkas helybeli fakereskedő leányát, Herminát Sátoraljaújhelyben. — A tűzoltó-egyesület február hó 28-ára hirdetett évi rendes köz­gyűlése nem tartott meg. A közgyű­lés határidejét a parancsnokság leg­közelebb közzé fogja tenni. — Felolvasás a munkás Önképző­körben. A munkás önképzőkör fel­kérte Polgár Ernő joghallgatót, lapunk munkatársát, hogy a körben felolva­sást tartson. Polgár Ernő „A keresz­ténység befolyása a magyar nemzetre“ című történeti tanulmányát olvasta fel múlt hó 27-én. A tanulságos érteke­zést általános érdeklődéssel és zajos tetszéssel fogadta a jelen volt közön­ség. — Öngyilkossági kísérlet. A sze­relem vitte erre a végzetes lépésre Tamás Margitot, egy kisvárdai szüle­tésű, 17 éves csinos képű leányzót, aki Szűcs József helybeli kovács- és kerékgyártónál állott szolgálatban. A fiatal, romlatlan lelkű leány remény­telenül beleszeretett szolgálatadójának egyik segédjébe, aki ösmeretségük rövid ideje alatt komoly szándék­kal udvarolt és házasságot is Ígért a leánynak. A szerelmes Margitnak azonban egy jóakarója besúgta, hogy a kerékgyártósegéd, akit szerelmével kíván boldogítani, másfele is eljár és rutul visszaél bizalmával. Ez a vá­ratlan hir annyira elkeserítette Ta­más Margitot, hogy nyomban meg­érlelődött nála az öngyilkosság gon­dolata. Vasárnap este 8 óra tájban a nélkül, hogy szemére vetette volna kedvese hűtlenségét, hirtelen a Ke­reszt-téri lakásához tartozó kúthoz sie­tett, mely szemközt van a kerékgyártó- segéd szobájával, és kedvese nevét kiáltva, a négy méter mélységű kútba vetette magát. A házbeliek nyomban segítségére siettek, de a leány — a mentési kísérleteket visszautasította és minden áron bele akart fulladni a másfélméter mély vízbe. Szándé­kát azonban el nem érhette, mert alig merült alá, ruhája mindig a viz- szinón tartotta. Mintegy fél órai kí­sérletezés után sikerült az öngyilkos­jelölt leányt a kút mélyéből a láncra erősített veder segélyével a felszínre hozni. Azután dr. Stern Ármin városi alorvost hivatták hozzá, aki sértet­lennek és teljesen egészségesnek ta­lálta a szerelmes kis leányt. Most már kiábrándult és tovább teljesiti napi munkáját, mintha mi sem tör­tént volna. — Kivándorlók figyelmébe. A fél­hivatalos „Budapesti Tudósitó“ ezt a figyelmeztetést teszi közzé: Mint ér­tesülünk, Rio de Janeiróban „Emprez*

Next

/
Oldalképek
Tartalom