Zemplén, 1904. január-június (34. évfolyam, 1-69. szám)
1904-03-01 / 24. szám
Sátoralja-Ujhely, 1904. Március í. 24, (2446.) Harminckettedik évfolyam. Megjelen minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. Szerkesztőség és kiadóhÍTatal: áátoralja-Ujhely, lőtér 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Apré hirdetéseknél minden garmood szó á üli., vastagabb betűkkel 8 üli. Nyllttérben minden garmond sor 30 üli. POLITIKAI HÍRLAP. ifj. Meczner Gyula clr. Szirmay István dr. Hám Sándor főszerkesztő. felelős szerkesztő. főmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona, fó évre 6 kor negyedévre 3 kor. — Egyes szám ára 8 fillér. — Hirdetési díj: Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 üli. — Állandó hirdetéseknél ár kedvezmény. jrtég egyszer a „spiritusz“ háborúról. ségi pártot nem bántottam, annál kevésbé gázoltam az ő becsületükben. Tessék csak jól elolvasni azt a bizonyos cikket: sem Pekáry Gyulának, sem a függetlenségi pártnak nem imputálok én abban semmi becsületbe vágó dolgot. Annak a hajszának az értelmi szerzőjéül, amely Schweiger ellen megindult (és pedig megin dúlt a Fra. H. hasábjain) Pekáry Gyulát sem uévleg meg nem neveztem, sem reá még csak célzást sem tettem, sőt névszerint megjelölvén a szemben álló pártok (nem politikai, de — mondjuk — »spiritusz* pártok) vezéreit, azokat egyrészről id. Mecz- uer Gyulában, másrészről Búza Barnában tüntettem fel. Pekáry Gyuláról csak annyit Írtam, hogy a legutolsó városi közgyűlésen, mikor javában dúlt a spiritusz háború, „vizsgálatot kívánt a múltakra nézve“ is. De hisz ez igaz és ezt megírni szabad, sőt kötelesség, mert igaz. Plane úgy, mint én tettem, aki a Pekáry Gyula intenciójáról egy árva szót sem Írtam, mert ott lévén azon a bizonyos gyűlésen, igen jól láttam, hogy őt indítványának megtételére a Búza Barna kétszinü magatartása vitte bele. Igenis, csak a Búza érthetetlen állás- foglalása, aki írásbeli jelentésében nem látott semmi visszaélést a múltban, Schweigerben meg nem kételkedett; felszólalásában pedig visszaéléseket engedett sejteni s mig az egyik pillanatban Meczner Gyulával azon vitázott, hogy ők (a vizsgáló- bizottság) a múltakra kiterjedő vizsgálatot nem kiváuják, addig a „képviselőtestület bölcsességét* viszont oda akarta terelni, hogy, de bizony csak rendelje el a vizsgálatot. Hogy ez igy történt, arra tanúbizonyságul hívom fel a közgyűlés összes tagjait. A cikk későbbi részét pedig rosszul idézi Pekáry Gyula. Nem azt írtam én, hogy a függetlenségi képviselőtestületi tagok Fried Lajos és Búza Barna kivételével hagyták cserben vezérüket, hanem azt, hogy „a Pekáry és Fried kivételével.“ Amiből szintén láthatja Pekáry Gyula, ha akarja, hogy a „spiritusz“- párt vezérének nem őt tekintettem és nem őt tüntettem fel. Ismétlem tehát, hogy Pekáry Gyula egyáltalában nem vindikálhat magának az én cikkemből jogcímet arra, hogy lelke felháborodjék és az én állításaimat visszautasitgassa. A függetlenségi párt pedig már azért sem érezheti magát sértve, mert éppen azt Írtam róla, hogy ehez a személyes hajszához nem volt megkapható. Ebben pedig — azt hiszem — semmi neheztelni való nincs. Pekáry Gyulával és a függetlenségi párttal tehát elintézettnek érzem a magam ügyét s a „gyanakodó lélek“ kritikáját már csak Yálasz Pekáry Gyulának. — márc. 1. Az újhelyi fogyasztási adók dolgáról a „Zemplén“ február 25-iki számában írott cikkemre Pekáry Gyula ur volt szives válaszolni. Még pedig azon a címen, hogy bántó módon foglalkoztam az ö vezetése alatt álló párttal és névleg az ő személyével is. Lelke teljes felháborodásával utasítja vissza tehát — mint mondja — a pártnak és neki imputált feltevéseket és az ő egyenes, őszinte beszédével egy kis prédikációt is rögtönzött számomra. Azon kezdem, hogy Pekáry Gyulát mindig olyan korrekt és kiválóan úri gondolkozásu embernek ösmertem, akinek a figyelmeztetését és tanácsait bárki meg8zivelheti, jó magam pedig mindig igen szívesen fogadtam azokat. Most az egyszer azonban egy pillanatra sem ösmerhetem el azt, hogy Pekárynak oka volna akár az újhelyi függetlenségi párt nevében, akár a saját személyében síkra szállani ellenem és azon a címen — hogy az ő becsületükben gázolok — erkölcsi kioktatásokat olvasni az én árva fejemre. Nincs joga és nincs oka Pekáry Gyulának ezt tenni, mert én sem Pekáry Gyulát, sem az igen tiszteletre méltó függetlenA ZEMPLÉN TÁRCÁJA. Egy levél. A »Zemplén* számára irta: Ossa Béla. Régóta vajúdik lelkemben és ime : most megírom legutóbbi s talán legigazabb szerelmem dythirambikus vallomását, amelyhez igazán méltó forma a verssorokba való rovás lenne, de igy talán közvetlenebb lesz s ez az ok, hogy verssorokba nem rovom. Megírom neked, az álmokkal teleszőtt nyár másik részesének; ba ugyan szerelmünk szingazdag, virágos nyara neked is olyan kedves volt és feledhetetlen, amilyen kedves volt és feledhetetlen leend nekem. Lehet, hogy érdekelni fog e vallomás, amely immár beszél és kiáltoz, hiszen a többi úgyis hangtalan volt: nem beszólt. Olvasd el, hogyha érdekel, ha meg nem: nevess egyet a bolondosán szerelmes fiun, akinek igazán olyan jó a szive, hogy méltó kinevetni. Három szerető lény érdeklődését adtam át a közönynek, mikor te jöttél. Nyíltan és őszintén vonultam vissza olyan rokonszenv elől, amelyet teljes nagyságában viszonozni nem tudtam volna, kezdve attól a perctől, amelyben újra összejöttünk. Akkor, már másodízben — ha jól emlékezem ... Az első találkozás előidézte történetünk rövid volt. És kezdődött ott — amit már egyik levelemben szintén megírtam (de amit te tán nem is olvastál) —hogy „egy majális va- rázsos éjszakáján (óh! mennyire kísért e varázsos éjszaka azóta!) mikor még tavasz volt, fény volt és sugár volt, kivetődtünk , a táncteremből az esős éjszakába. Én vágytam, de te akartad. Csak a fuvallat rezgette lombok permetegje hullott reánk. Akkor, ott megöleltelek és megcsókoltalak egyszer az arcodon és egyszer az ajkadon. A szerelem csókja volt az tisztán a vágytól. Nem kértem, kegyet, de te — a jobb és drágább, mint a többi — megjutalmaztál vele.“ Ezzel kezdődött a történet, az én búsongó, szerelmes történetem, amelynek azóta sokkal több volt a keserűsége, mint az élve, és sokkal több a fájdalma, mint az öröme. Nemsokára azután elváltunk egymástól. Távolság volt köztünk, nem térbeli távol, csak lelkem szakadt el a tiedtől, mikor megtudtam, hogy szivednek rajtam kívül van még lakója, akit oly gyakran emlegettél árnyalat nélküli, vidám arccal, mig az én szivem, ez a nevetségen gyenge, érzékeny szív, bele vonaglott abba a mosolygásba. Lehet, hogy te nem vetted észre, hisz arcomon csak egy árny suhant át, s csak egy árnyalattal lett észrevétlenül fakóbb, igen, de benn feltornyosult a zajló érzelmek hullámverése ... Közben aztán — ha nem is találkoztunk gyakrabban, de ritkán, alkalom adtával egy-egy csókot adtam neked, hogy ha szálló percekre bár, de felidézzem azt a csókot, amit annyi csók között kerestem gyötrő, szomju lázzal, de — bevallom — nem találtam rá soha. Körülbelül öt elpocsékolt, hangulat nélküli hónap után, mely alatt három szív lett volna az enyém osztályosa, s amelyeket cserbe hagytam érted — újra találkoztunk. Nem azon az uj majális utáni éjen, mely után újra magaménak mondhattam a tőlem elzárva tartott csókokat, de ott szobátokban, mikor a leszált alkony bizalmas félhomályában megöleltelek a feltámadt, régi vógygyal, nem érzéki, de a szív mélyén fakadt szenvedélylyel s mikor ajkam csókkal zárta le a tied és kicseréltük e két mondatot: — Szeret Iza? — Nagyon Károly. És ez a „nagyon“ a te ajakadnak talán legnagyobb hazugsága lehetett. Azóta sokszor sértett a szavad, a tekinteted, azóta erre az Ígéretre folt tapadt, habár ezt az Ígéretet nem volt szabad érinteni maculányi szennynek. Te vagy nem szerettél, vagy nem csak engem szerettél, ami elvégre is annyira mindegy, hogy nincs is a két árnyalat közt határvonal. azért sem veszem magamra, mert éu nem szoktam gyanakodni, sőt éppen azok ellen a bizonyos „gyanakodó lelkek“ ellen keltem ki múltkori cikkemben, akik felett Pekáry Gyula is suhogtatja ostorát. Én sem tartom tisztának a gyanakodó lelkeket, pláne a tendenciózusan gyanakvókat és igen szépen kérem Pekáry Gyulát, hogy ha ezeket sújtani akarja, hát ne hozzám adreszálja sorait, hanem üssön szét a Fm. H. szerkesztőségében. Vagy talán az összeegyezik a lelkiismetetes újságírással, hogy ugyanaz a Búza Barna, aki mint városi bizottsági tag írásban azt jelenti a képviselőtestületnek, hogy a Schweiger Ignác tisztességében nincs oka kételkedni (és ezt az ő nyomán megismételi Pekáry Gyula is) az újságjában azután ezt Írja: „attól a képviselőtestülettől, a mely Schweigerre bizta a fogyasztási adókezelést — farkasra a nyájat — nem is lehet egyebet várni?“ Avagy a Schweiger Ignác becsülete szabad préda? No, ez ellen a tanitás ellen bizonyára Pekáry Gyula tiltakoznék első sorban. De tiltakozzék is és me az én fejemnek essék neki, ne engem vádoljon gyanúsítással, hanem azt, aki azt csakugyan űzi, dr. Búza Barna urnák. Nem a párt, amelyhez Pekáry ur tartozik, tapossa lábbal az erkölcsi alapokat, hanem a párt hivatalos lapja, amint ezt már sokszor elmondották és igaTe nem tudtad szerelmem nagyságát mérlegelni, mert ha tudtad volna: drága kincsként őriznéd ma is ... ma is .. . igen s ma ott vagyunk, hogy én léha nők körében keresek olyan vigasztalást, ami ellan- kaszt, ami gyötör, a helyett, hogy gyönyört szerezne, s ami megmérgezi a vért s elrontja lelkemet, amely egyedüli gazdagságom, s ami a többi emberek felé emel. Pedig az én tu- lajdonképeni életem a lelkem élete. Lelkedet akartam birni egyedül és kizárólag, s mikor láttam, hogy nem bírhatom — újra félreálltam: ón nem csak első akarok lenni szivedben, de az egyedüli is. Látom, hogy ez ostoba, dőre ábránd. Én nem akarok elveszni veled együtt, nekem nem csak szerelmet, de azzal együtt boldogságot is kell lelnem és érintetlen, tiszta ihletet, amit a te szerelmed nem lenne képes nyújtani. Ezért nem tudjuk mi egymást megtalálni, mert te nem születtél poétáknak. Azok valamivel többet kívánnak, mint csókot és odaadást, azok a lelkét, a gondolatait, az érzelmeit is, kívánják birni annak, aki az övék. És épen ez a különbség az, melyet csak tiszta lélekkel és fennszárnyaló gondolkodással lehet megérteni. Ez az üdv neked meg nem adatott. Szánlak. Szánlak szivem mélyén, megsiratlak és szeretni foglak a nélf.apunk mai száma 4 oldal.
