Zemplén, 1904. január-június (34. évfolyam, 1-69. szám)
1904-02-27 / 23. szám
2. oldal ZEMPLÉN. Február 27. VÁRMEGYE ÉS VÁROS. )( Tavaszi katonai lószemle. A kassai m. kir 5-ik honvédhuszárezred részéről kiküldött bizottság előtt folyó évi március hó 14-én fog a tavaszi lószemle Sátoraljaújhelyben megtartatni. A szemle a honvédlaktanya udvarán lesz. )( A kapuzárás. Egy uj szabályrendeletet dolgozott ki újabban a város rendőrkapitánya, mely közrendó- szetünk fejlődését jelentékenyen fogja előmozdítani. A rendőrkapitány az uj szabályrendeletet, mely a házak vagy telkek bejáratának elzárásáról és a kapualjak kivilágításáról szól, hat pontban állította össze s legközelebb beadja a város tanácsához. A szabályrendelet szövegét a közönséggel való megösmertetés végett a következőkben adjuk: „Szabályrendelet a ház-, vagy telek bejáratának elzárása s a kivilágítás tárgyában. 1. §. Minden ház- vagy telek bejárata május 1-től szeptember 30-ig esti 10 órától reggeli 5 óráig; október 1-től április 30-ig pedig este 10 órától reggeli 6 óráig zárva tartandó. — 2. §. A bejáratok kellő időbeni elzárásáért és megnyitásáért első sorban a házmesterek és házfelügyelők, ezek nem létében a háztulajdonosok felelősek. — 3. §. Az első szakaszban meghatározott idő alatt, ahol házmester vagy házfelügyelő van, a ház vagy telek bejáratának kinyitásáért és isméti elzárásáért személyre való tekintet nélkül éjjeli 12 óráig 10 fillér, 12 órán túl 20 fillér fizetendő. — 4. §. A város azon emeletes házainak kapualjai és lépcsőházai, melyekben egy lakónál több lakik, az alkonyat beálltától a kapuzárás idejéig, világítással látandók el. — 5. §. Az ezen szabályrendelet ellen vétők kihágást követnek el és felerészben az országom és felerészben a városi szegényalap javára eső 4 koronától 10 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel, be- hajthatlanság esetén pedig megfelelő elzárással büntetendők. — 6. §. Jelen szabályrendelet végrehajtásával a városi rendőrkapitány bizatik meg, határozata ellen a felebbezés Il-od fokban az alispán, III-ad fokban a m. kir. belügyminiszterhez intézendő. )( Hivatalos hirdetmény. A város tulajdonát képező, a városi szőlő telepen lévő 23 drb. uj hordónak nyilvá- nyilvános árverésem eladása elrendeltetik s az árverés megtartására határidőül 1904. évi márc. hó 10. napjának d. e. 10 órája a városi szőlő telepre kitüzetik. Erről a venni szándékozók azzal értesitetnek, hogy a hordók a legtöbbet Ígérőnek készpénz fizetés ellenében nyomban átfognak adatni.. Sátoraljaújhely, 1904. évi febr. hó 25-én, Székely Elek polgármester. HÍREK. Karnevál a tengerparton. A Zemplén számára irta: Mok Ferencné. Abbázia, 1904. febr. hó. A svéd királyné tiszteletére zászló- diszben van Abbázia. Talán a Loúvre zászlógyűjteményében sincs annyi szin összehalmozva, mint amennyi szinü tarka zászló itt leng a főutca oszlopain. Érdeklődve néztem, mennyiféle lakója van ennek a tengerparti fürdőnek s szinte belefájult a szemem, úgy kerestem egy magyar zászlót. Végre láttam egyet. Kíváncsian néztem oda: egy cipőkereskedő tüntetett hazafiságával, az övé volt nemzeti szinü zászlónk. Ezt az egyet láttam a sok orosz, olasz, osztrák szinü között. Nem volt időm a búslakodásra, a karneváli virágkorzó megindult. Még a nap is mosolyogva nézte azt a sok bohóságot, mely itt felvonulást tartott. Szebbnél-szebben díszített virágkocsik haladtak el előttünk: rózsa, kökörcsin, pipacs, fenyő, jázmin, napraforgó, hólabda stb. Aztán jött egy kocsi apró hegyimanókkal, akik súlyos kalapácsütést mértek egy vasüllőre. Itt egy néger dada szaladt, maga előtt tolva egy üres bébé-kocsit. Majd rózsaszín virágernyő alatt lépést jött egy rózsa-kocsi, mosolygó, Alt-Wien kalapos hölgyekkel. Most pierottok biciklin jöttek s olyan fütyülést vittek véghez, hogy még a katona-zenét is túllármázták. Ismét egy kocsi fenyők között ülő törpékkel. Utána egy kagylót ábrázoló díszes, nagy fogat. A kettévált kagylóból kékruhás leányok mosolyogtak, több rák is ült a kagylóban s egy cápa hajtotta a lovakat. Most egy japán ur sétált s drótra fűzve orosz halakat mutogatott. Alkalomszerű tréfa volt: a büszkén lépegető mikádó a rab „gefangenen Russen“-nel. 10—15 fehér-kék pierott ült egy széles, szépen díszített szekeren s oly confetti dobálást vittek véghez, hogy a jókedv mind jobban és jobban fokozódott. Most egy zöldséget s déli gyümölcsöt áruló kocsi következett, utána egy bájos rokokó-fogat — aztán ismét egy automobil karikatúra, benzin készlet helyett egy csomó széna volt odakötve a nagyszerűen utánzott gépkocsihoz. Jött egy arató-kocsi. A magyar gazda ült szép, fehérhaj u társával buzakalász kocsiján, arató leányok, legények, nemzeti szinü szalagokkal díszítve, mezei virágokat dobáltak. Ismét egy automobil zongoraszekér, rajta korcsmázó, táncoló párokkal ; lépésben utána egy pipacscsal díszített kocsi. Színes, tréfás, s mégis bájosan szép volt ez a farsangi felvonulás a fiumei katonabanda vig indulói mellett. Egy előkelő fogat, két sötétpej lóval, szürke libériás kocsissal, inassal lépést igyekezett kijutni ebből a kacagó, confettiző tömegből: a svéd királyné volt, három kísérőjével. Az egyszerű fekete kalap alól egy őszbe- hajló, sápadt, jóságos arc mosolyogva kisérte a karneváli bolondságokat. A szenvedőnek látszó királyi vendégre bizonyára jótékony hatással lehetett ez a mozgalmas, vig kép, a sok felhangzó kacaj, kiáltás. A hajókürt jelezte az utolsó hajó indulását, lesietett a mólóra a fél fürdőtelep. A katona-zenekar a hajó első részében foglalt helyett s vidám indulókat játszott. A 10—15 egyenlő ruhába öltözött pierott a móló legszélén vidám táncra kerekedett. Kedves kép volt: az alkonyodó nap bú- csusugaraitól kisért hajó, a zene, a táncoló kék-fehér bohócok, itt-ott egy felhangzó dal s mindehhez a halk, csendes hullámverés. Az abbáziai virágkorzónál sokkal érdekesebb képet nyújtott a fiumei karnevál-felvonulás. Eredetibb volt s igazán olaszos a humorában. A piazza Adamich-on a katonazenekar játszott, az ablakok, erkélyek zsúfolva voltak nézőkkel. Egyik balkonról a másikra papir-szerpentine- ket dobáltak: csupa szin és tarkaság volt még a levegőben is. Az utca sarkain zsákszámmal árulták a papirés cukor-confettit, mindenütt kiabálás, kacaj, fütyszó. A fiumei kormányzó nyitotta meg a virágkorzót; egyszerű eleganciával díszített sárga ákác-kocsija volt. Hagyományos szokás szerint pénzt szórt a tömeg közzé. Az első kocsit követte a többi. Fehérparókás kocsisoktól hajtott rokokkó-fogatok s szebbnél-szebben díszített virágos kocsik, a bicikliclub jelképes fogata, láng vörös ruhájú pierottok, karikatúrák. Csak annak lehet fogalma egy igazi confetti-csatáról, aki olaszokat látott farsangi kedvben. Komoly arcú tengerésztisztek, elegáns úri nők, hamis szemű bakfisok, uracsok, utca- suhancok, sartarellák (varróleányok) kiapadhatatlan jókedvvel dobálták egymást. Nem volt rangkülönbség: a tréfában egyenlő itt mindenki. S minő kellemetlen ez az erős cukor- confetti dobál ás az olyanra, ki nincs ehhez szokva. Azt hinnők, hogy megsebesítik az arcunkat. A virágos kocsikban ülők arcvédőt is használtak, mert mint a jégeső, úgy érte őket a confettizés. A mólóról meg tolongott a közönség, mindig uj és uj hajók zsúfolásig telve érkeztek meg: az egész vidék látni kívánta a tréfás korzót. Egy elegáns fogatban láttuk a luxemburgi nagyherceget, bundák között eltemetve, őt is az érdeklődés hozta át Abbáziából. A sok tarka látványtól, zenétől, zajtól kifáradva végre hajóra ültünk. Hűvös est volt, a hajó lassan hullámzott a gyöngén nyugtalankodó tengeren. Az istriai hegyek csúcsain hó terült el, a hegyek lábánál meg az örökzöldben pihenő fürdő, villatelepek, apró falvak. Az ég széle bíborban volt s ez a bíbor visszaverődött a tenger zöld vizén, felséges színjáték volt ez s a sok farsangi zaj után egy feledhetetlen, érdekes természeti látvány. Rövid pihenő volt ez a negyven percnyi hajózás. Abbáziában jelmezestély volt, vígan akart az üdülő, fürdőző közönség bemenni a hosszú böjtbe. A „Stefánia-szálló“ gyönyörű szép disztermében ismét egy mozgalmas, farsangi képnek voltunk tanúi: bohócok, odaliszkek, arató lányok, tiroli lányok, dominók, görögnők, pierottok stb., mint egy kaleidoszkóp színei, úgy váltakoztak szemünk előtt. A fürdőzenekar felváltva játszott egy cigánybandával. Szép, kedves, mulattató volt a táncoló, jelmezes alakokat nézni. Csak egy hiányzott: nem hallottunk egy vig csárdást s nem láttuk táncolni szép nemzeti táncunkat. Ej tél után a német színtársulat varieté előadást tartott, s ezzel elbúcsuz- tatták Karnevál herceg őfenségét. — Kinevezés. Mint értesülünk a földmivelésügyi m. kir. miniszter Molnár Béla gálszécsi lakos, volt orsz. képviselőt, a hegyvidéki kirendeltség kormánybiztosának helyettesévé nevezte ki. Ez a kis párhuzam és birkózási jelenet a maga természetes egyszerűségével a leghatásosabb. Jön a „Kezdet“ az iskola. Ekkor látja be az apa, mennyire elhibázta gyermeke nevelését. Az mindent akar inkább, csak tanulni nem. Nem birja ki az iskolai fegyelmet és a komoly munkát, s az az otthon lángésznek tartott gyermek szülői szégyenére az utolsók közé kerül, de csak a tanulásban, mert a pajkosságban és diák- esinyekben folytatja az otthon megszokott szabadságot. Yerejtékes munkája közben látja be az apa, hogy micsoda ravaszságot igényel az ilyen gyermeknél a tanulás megkedveltetése; micsoda erőkifejtésbe kerül az ambíció felébresztése, mikor a gyermek „fütyül már az apai szóra.“ „Egy csendes természetű, semmi szilaj hajlammal nem biró gyermekkel még csak hagyján, azzal csak bánni kell tudni. Ámde az olyan elevenelméjü és rakoncátlan gyermekkel, mint az én Pisti fiam, bizonv keserves művészet valamire menni.“ Jön a szép szó, az Ígéret, a szidás, a feddés, hiába. Pistikéből Pista lesz, aki növekedik korban, rosszaságban, de nem bölcsességben. Kétségbeesetten kapkod az apa mindenhez, érzi, hogy ez nagy részben az ő hanyagságának és elhibázott rendszerének következménye s majd túlszi- goru lesz, majd szélsőségig engedékeny, de azért mindig Pista kerekedik fölül s zsarnoka marad a háznak. Egyik diákstikli követi a másikat. Az első cigaretta keserves kinjait felváltja a tánciskola romantikája, majd a kóborgás, kártyázás, legutoljára marad keserves kínjaival a tanulás. Év végén, közvetlenül a vizsgák után beállít az édes apjához. — Te papa, ugy-e szeretnéd, ha gazdag ember lennék? — Persze, hogy szeretném. — Én is. Kigondoltam valamit. —• No. Es vájjon mit? — Ugy-e, Kosch bácsi a kereskedésből lett gazdag? — Abból. — Te pedig hivatalnok vagy és neked nincs semmid, csak adósságod ugy-e ? — Hja! fiam, a hivatalnoki fizetésből nem lehet vagyont gyűjteni. — Akkor kereskedő leszek. Én gazdag akarok lenni. — Helyes fiam, nagyon helyes, légy kereskedő, nem bánom. Negyednap hazahozta a bizonyítványát. Mint ismétlő ismét elbukott háromból. Ezért akart gazdag lenni. Mit volt mit tenni, itt már nem segített semmiféle nevelési theória. Az iskolába nem lehet visszavinni, a szégyen megvan s az apa kezdi önmagával elhitetni, hogy ennek igy kellett lennie. A csodagyermek, a kis lángész, az elkényeztetett urfi, a szépruhás diákgavallér Gerber bácsi pud- lija mögé kerül. A szülők reményeivel együtt elrepültek az ő ábrándjai is. Fájdalmát ugyan enyhítette az édes mazsola és más sokféle nyalánkság, de mert otthon ura volt mindennek, itt sem tudott különbséget termi az enyém és az övé között s cimborái számára egyre tünedeztek a pezs- gős üvegek és csemegék. A vig életnek azonban Gerber bácsi szomorú fölfedezése véget vetett és István urfi, hogy a tettleges elégtételadástól megszabaduljon : — megszökött. Ezt a tényállást Gerber“ bácsi 300 koronás számlájából és az ezt kisérő leveléből tudják meg a szülők s egymást okolják a gyermekük rosszasága miatt. Élmondják mindennek, csak jónak nem. Az anya a férj gyöngeségét, ez az asszony szigorúságát hányja fel s a végén mindketten sírva fakadnak, megsajnálják a gyereket, aki most Isten tudja hol bolyong, talán még betevő falatja sincs. Szegény gyermek! . . . S kezdik egymást vigasztalni. Ne telj annyukom, nem lesz semmi baja. Meg él az a jég hátán is. Hiszen tudod milyen élelmes volt mindig. Zseniális a gyerek, az hozza magával. Lásd „a zsenik mind igy kezdik az életet, O meg modern gyerek minden izében. Bizonyos vagyok benne, hogy még kiváló ember lesz belőle. S kifizetik az első adóságot. Ez a kötet tartalma, ezt a nevelési abnormitást mutatja be nem annyira elmélkedve, mint inkább egyszerű, közvetlen előadásban a szerző. Már tárgyánál fogva is elég érdekes arra, hogy a közönség a kötetet szívesen fogadja. Minél több példát ismer valaki a mai családi nevelésről, annál könnyebben ad igazat az iró tendenciájának: figyeljük meg a ferde családi nevelést eredményében, magában a gyermekben s okuljunk a példákon. A modernséget ne a gyermeknek adott és megengedett féktelen szabadságban keressük. A nevelésnek megvannak az évezredektől szentesített módjai. A fejlődőJ gyermeknek neki való táplálékot kell adni s a liberalizmus a nevelési eszközök Sirolin Á legkiválóbb tanárok és orvosoktól mint hathatós szer: tüdőbetegségeknél, légzőszervek liurii- tos bajainál úgymint idült bronchitis, szamárliurut és különösen lábbadozöknál influenza után ajánltatik. Emeli az étvágyat és testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a köpetet és megszünteti az éjjeli izzadást. Kellemes szaga és jő ize miatt a gyermekek is szeretik. A gyógyszertárakban üvegenkint 4.— kor.-ért kapható. — Figyeljünk, hogy minden üveg alanti czéggel legyen ellátva. F. lIOFIMt.\.\M KOCHE & CO vegyészeti gyár BASEL (Svájcz.)
