Zemplén, 1904. január-június (34. évfolyam, 1-69. szám)
1904-02-27 / 23. szám
Február 27. ZEMPLÉN. 3. oldal. | Thuránszky Ferenc, j Ismét elköltözött egy a régiek, a jók, az igazak közül. Thuránszky Ferenc halt meg, az a szép, szelíd arcú öreg ur, akit mindnyájunknak olyan jól esett magunk között látni. Thuránszky Ferenc — Thuránszky László, vármegyénk főjegyzőjének édes atyja — a nemzeti újjászületés korának gyermeke volt, aki korán, alig 17 éves korában beállott honvédnek és dicsőséges szabadságharcunkat annak utolsó fázisáig végig küzdötte. Utoljára a Kazinczy hadtestében szolgált és mint hadnagy Zsibónál tette le a fegyvert. Azóta szalóki birtokán gazdálkodott, de városunkban is gyakran megfordult, mert élete végéig élénk érdeklődéssel vett részt a közügyekben is, de különösen szeretett itt lakó fiainál, Lászlónál és Zoltánnál időzni. Most is látogatóban volt László fiánál s ott érte utói minden betegeskedés nélkül a váratlan halál, a csütörtökről péntekre hajló éjjelen. Igaz és mély bánattal veszünk részt a mélyen lesújtott család fájdalmában, mert tudjuk, hogy jó és igaz embert siratunk. A gyászesetről a család a következő gyászjelentést bocsátotta ki: Özv. Thuránszky Ferencné szül. Kossuth Ida mint neje; özv. Kossuth Mi- hályné szül. br. Horváth Leopoldina mint sógornéja; — Thuránszky Paula mint testvére; — továbbá gyermekei: Thuránszky László és neje Pilissy Jerne gyermekeikkel László és Ju- dithtal; — Thuránszky Tihamér; — Thuránszky Zoltán és neje Ambrózy Nándin és kis fiók Gyurka; úgy a magok, mint a többi rokonság nevében is mély fájdalommal tudatják a forrón szeretett, felejthetetlen férj, sógor, testvér és a legjobb apa, nagyapa; thurapataki és komjatnai Thuránszky Ferenc földbirtokos, Zem- plénvármegye törvényhatósági bizottságának tagja, 1848—49-iki nyugalmazott honvéd-hadnagy f. évi febr. hó 26-ik napján hajnali 4 órakor, életének 73-ik évében rövid szenvedés után történt gyászos elhuny tát. A megboldogult hűlt tetemei itt Sátoraljaújhelyben rövid könyörgés után f. évi febr. hó '26-án d. u. 4 órakor koporsóba tétetvén, f. évi febr. hó 28-ik napján d. u. 4 órakor fognak Szalókon az ev. ref. egyház szertartása szerint örök nyugalomra helyeztetni. Sátoraljaújhely, 1904. évi febr. hó 26-án. Áldás és béke drága poraira 1 — Mátyás apostol. Ránk hozta a második telet Mátyás apostol. Ahogy a példabeszéd mondja, ha nem talál Mátyás telet, hoz havat és szelet. Elhozta mind a kettőt. Az utcákon sár van a lucsokká olvadó hórétegtől. Ismét táncol a tányér a borbély-mücélszerü alkalmazásában nyilatkozzék. Nem természetes dolog az, ha a fejlődő gyermeket a felnőttek társaságába kényszerítik. Természeténél fogva hamarabb elsajátítja a ferdesége- ket és hibákat, s mig egyrészt hamar túléretté válik, másrészt a korai érettség tünetei sem maradnak el. Hamar elernyed, nem talál gyönyörűséget a korához illő szórkozásokban, fásulttá lesz, kerüli a munkát, elkedvetlenedik s jő a túlterheltség az idegrendszer szomorú visszatartásában: elveszti akaraterejét a jóra, a munkára, az élettel való férfias küzdelemre. A szülő engedékenységével maga játsza el tekintélyét s hibáját csak akkor látja be, amikor már késő, a mikor már a nevelést újra nem kezdheti. Ez a cél lebegett a szerző lelke előtt, amikor munkáját megírta s már ezért is dicséretet érdemel. Nagyon sok példáját láthatta kortársai között ennek a ferde nevelésnek, hogy ifjú lelke ilyen szokatlan tartalmú és irányú munka megírására sarkalta. Uj, töretlen örvényen halad s munkája inkább vig szatirikus rajznak, mint vig elbeszéléseknek volna nevezhető. Magának a ténynek leplezetlen s gyakran túlzó őszinteséhely előtt s várjuk az első jelentést „Farkasok a láthatáron“ címmel. Ilyen szeszélyes a Mátyás. — Ha telet talál, akkor jeget tör s naposra vál; ha nem talál Mátyás telet, hoz havat és szelet. — Támadás a gymnazium ellen. Egy diák consilium abeundi-t kapott. „Valakinek“ ez nem tetszik, a nyilvánosság elé viszi a dolgot és a F. H. hasábjain mentegeti a diákot. A F. H. persze két kézzel kap az alkalmon és thémán és a valaki (Aliquis) nyilatkozatát olyan kommentárral teszi közzé, amely valóságos nyílt támadás a gymnazium és tanári kara becsülettel kiérdemelt jó hire ellen. Nem kevesebbről beszél ez a kedves újság „mint a gymnazium legújabb botrányáról“ meg arról, hogy az újhelyi gymnazium nívója az utóbbi évek alatt olyan érzékenyen sülyedt, hogy a szülök már tanakodnak, oda adják-e a gyermeküket? Igazán, ha nem volnánk már hozzá szokva ahhoz a szomorú dologhoz, hogy a F. H. valóságos sportot üz a politikai üldözésből, vólóságos undorral kellene elfordulnunk az ilyen megrovási kalandok-tól. Hát csakugyan, a gymnáziumnál olyan sűrűn fordulnak elő a botrányok, hogy lehet újabb és legújabb botrányokról beszélni? Végig kérdeztem majdnem az egész várost, de senki nekem egyetlen egy esetet felemlíteni nem tudott sem a közelebbi, sem a távolabbi múltból, amelyet mint botrányos dolgot emlegetnének a gym- náziummal kapcsolatban. Meglett, komoly férfiakkal, gondos családapákkal állottam szóba, de senki előttem másként, mint a teljes elösmerés és tisztelet hangján az újhelyi gym- náziumról nem nyilatkozott. — Honnan veszi tehát a Fm. H. az ő botrányait és nivó-sülyedést emlegető frázisait? Sehonnan. Tárgyilagos forrásból semmi esetre sem. Nincs az egész városban olyan elfogulatlan ember, aki ezeket a támadásokat megerősíteni hajlandó, vagy képes lenne. Á távozásra kényszeritett diák esete sem alkalmas arra, hogy abból „botrányát faragjunk, vagy arra következtessünk, hogy az iskola nívója sülyed. Lehet, hogy az az ítélet szigorú, talán túlságosan szigorú, de a szigorúságot valamelyik iskolában, még mióta a világ fennáll, sehol sem minősítették az erkölcsi felfogás és az ethikai gondolkozás meglazu- lásának, vagy sülyedésének, amit a F. H. bizonyítani akar. A diák-bálokat pedig nem Ujhelyben találták ki, hanem régi és kedves hagyománya az igen sok iskolának és mindenesetre meg van az a jó oldala, hogy ha iszik és mulat is a diák, hát azt a tanárai előtt és felügyelete gével akar hatni itt ott az irodalmi ízlés rovására is. Mint szatírában a túlzásnak van ugyan jogosultsága, mert a hibákat nem szabad olyan alakban bemutatnia, hogy azok inkább a hiba megkivánására vezessenek; hanem arra mégis vigyáznia kellett volna, hogy a gyermek minden tul- érettsége mellett is mindig gyermek marad s bár meglepő kérdései és feleletei is lehetnek, mindazonáltal gondolkozása ne legyen a felnőtt ember agyműködéséhez olyannyira hasonló. Többször sikerül ugyan a valódi jellemző hang alkalmazása, de ilyenkor annál könnyebben kiérezhető a hirtelen ellentét s szinte érezzük, hogy most nem a gyermek, hanem az okoskodó, böloselkedő szerző szólal meg gyermek hősének az ajakán. Előadásában mindig közvetlenségre törekszik s inkább beszéltet, mint beszél. Ezt a módszert szerencsésen alkalmazta. Tanitóirányu műnél egy sikerült példával jobban lehet hatni, mint sok oldalra terjedő magyarázgatással. Szinte érezzük, hogy a tíz részlet közül azok sikerültek leginkább, amelyekben a szerző gongolkozó énjével a háttérben marad, nem böleselkedik, hanem hőseivel beszéltet. Itt azonban egy kis alatt teszi, ami egészen más dolog és más dolog az, amit a F. H. közöl, hogy t. i. a gymnázium tanárai alkalmat adnának tanítványaiknak arra, hogy éjszakázzanak és lumpoljanak. Ilyen alkalmat a mi tanáraink nem nyújtanak tanítványaiknak. Ismételhetjük tehát, hogy a F. H. mostani kiroha násával szemben találja magát az egész város jobb meggyőződésével és igazságérzésével. Ezt a tényt már azért is sietünk megállapítani, mert nem feledkezhetünk meg egy pillanatra sem azokról az érdemekről, miket a mi gymnáziu- munk tanárai olyan fáradságos és nehéz munka árán már régen megszereztek maguknak. Ne is tévesz- szen meg senkit a Fm. H. vádaskodása, annál kevésbé, mert most is igen láthatóan kilóg az a bizonyos „lóláb“ az egész támadás alól, amelynek pártérdek és pártérdekből teljesített szolgálat a neve. M. — Ki az öngyilkos! Előző számunkban megírtuk, hogy a Sátorhegy erdejében Huszára Mihály városi erdőőr egy fára akasztott embert talált. Az nap megjelent a helyszínén Pilissy Béla alkapitány és dr. Stern Ármin városi alorvos, akik az öngyilkos embert előbb levétették s azután a hordágyba helyeztették. Az orvos véleménye szerint és a Sátorhegy közelében lakó tanuk vallomása alapján megállapították, hogy az öngyilkosság aznap, február 25-én délelőtt történhetett, mert egy vincellér a reggeli órákban még látta, amint a később öngyilkossá lett férfi az erdőbe vezető utón haladt. Délutánra az akasztott ember csaknem a felismer- hetetlenségig megkékült és megfagyott. Később azonban sikerült személyazonosságát a nála talált munkásigazolványból és több jelenvolt határozott felismerése után megállapítani. Áz öngyilkos Botka Gyula 32 éves napszámos. Külerőszak nyomai nem voltak testén találhatók s igy kétséget kizárólag öngyilkosság esete forog fenn. Hulláját az erdőből a köztemető halottas kamarájába szállították s onnan temették el. Az ön- gyilkosság oka ösmeretlen. — Komjáthy jön. Komjáthy János színtársulata, mint egy távirat jelenti szerdán, csütörtökön és pénteken előadásokat tart a színházban. A műsort keddi számunkban közöljük. — Furcsa idő. Á Felsőm agyarországi Hírlap egyik utóbbi számában a következetlen időről szólva bánatos hangon jajdul fel mondván, hogy; „már csak a Zemplén ökre következetes.“ A F. H. eme rokonszenves vonzódása a „Zemplén következetes ökré“-hez igazán meganachrónistikus hibát is elkövet. A „Naplójegyzetek-“ben ugyanis a még Írni is alig tudó gyermek élményeit az ő saját naplójegyzetei alapján ismerteti. Kétségtelenül elég derűsek e jegyzetek s olvasásuk közben jókat nevetünk rajtuk, de olyan tökéletesek, hogy nem bírjuk elhinni neki, hogy a folyton bukdácsoló rossz tanuló ilyen irodalmi stilusu naplót tudjon vezetni. Ezt a hibát azonban könnyen megbocsáthatjuk a szerzőnek, jellemző akart lenni s úgy gondolkozott, mint egy vásott gyermek, ha nem is irt úgy, mint egy rossz tanuló. Egy nagy hibája mégis von könyvének. Tanitóirányu munkát ad olvasói kezébe, olyan munkát, amelynek minden része egy eszme szolgálatában áll, egyszóval iránymunkát. Okosan tette volna, ha irányeszméit nehány soros előszóban közölte volna az olvasóval. E nélkül azonban vig novella-gyűjteményt váró olvasói közül többen csalódva teszik le könyvét és épen azon oldalát fogják meg- és elítélni, amelyekért elsősorban dicséretet érdemel. Merész dolog azt várni az olvasótól, hogy az maga hámozza ki a műből az iró tendenciáját ; bár kétségtelen, hogy legnagyobb ható, sőt nemcsak megható, hanem természetes is. Ha a F. H. annyira vonzódik a következetes ökrökhöz : ez egyéni Ízlésére vall s nem vehető tőle rossz néven, ha épen az ökröktől merít ihletet „országos nyilvánosságot érdemlő“ iratainak megalkotásánál. Mert, hogy a F. H. iratai országos nyilvánosságot érdemelnek, annak bizonyítéka a „Kakas Márton“ múlt november 15-ikén megjelent száma, hol egy tárca alkotására azt izenték a F. H. tárcaírójának, hogy az ő alkotásai országos nyilvánosságot ér demelnek, de azért nem nevetni valók, mert a szerző mindent kiengesztelő szerénységgel szólaltatja meg hősét a tárca végén: — „Nevettek fiuk ? Hát csak nevessetek, mit tehetek róla, ha én ostoba elefántnak születtem.“ Ez volt a múlt év novemberében ; ez év februárjában pedig a F. H. genije áttért az „elefántokéról a „következetes ökrökhöz.“ Hát, hogy ő ennyire szereti az állattant, arról senki nem tehet. Mindenki azon körből vesz hasonlatokat, ahol járatos. — Az izr. nőegylet hálja ma este fog a városi színházban előreláthatólag a legnagyobb siker mellett lezajlani. A mulatságról, mely rendkívül látogatottnak Ígérkezik, jövő számunkban részletesen referálunk. — Az állami közigazgatás egyszerűsítése. Az Állami Tisztviselők Országos Egyesületének igazgató-választmánya elhatározta, hogy az állami adminisztráció egyszerűsítése érdekében közreműködik azon célból, hogy az komolyan, erélyesen és aleg- gyakorlatiasabban keresztülvitessék. E célból egy bizottságot küldött ki, amely munkaprogrammját a következőkben körvonalozta: ÜJA decentralizáció a legszélesebb mederben keresztülviendő és ezzel kapcsolatban a kül- és végrehajtó-hatóságok nagyobb hatáskörrel ruháztassanak fel. 2. Megállapítása azon hivataloknak, amelyek a munkaerők jobb kihasználása s a személyi és dologi kiadások megtakarítása céljából egyesitendők volnának. 3. Meghatározása annak, hogy az ügykezelésben az iktatástól az ügyirat befejezéséig — milyen köny- nyitések és egyszerűsítések lennének eszközölhetők. 4. Az elintézési tervezetnek felülbirálata több tisztviselő által, hol és mennyire lenne korlátozható a személyes felelősség érvényesítése mellett? 5. Központi igazgatásnál csak oly tisztviselők nyerjenek alkalmazást, akik külső hatóságnál több évig hivataloskodtak. 6. Minden szolgálati ágban a megfelelő szakvizsga letétele követeltessék. 7. Az ügyvitel egyszerűsítése, egyöntetűsége és gyorsítása céljából a sedicséretére az válnék a szerzőnek, ha ezt az eredményt előszó nélkül is elelérhetné, de ma igen kevesen olvasnak gondolkozva különösen „vig“- nak jelzett könyvet. En azt hiszem olvasói lesznek munkájának, de attól félek, az olvasók között kevés lesz a szülő, akiknek pedig elsősorban készült a könyv. Elsősorban diákok fogják azt átlapozni, még pedig lelkiismeretesen; nem azért, hogy abból okuljanak, hanem azért, hogy valamit Pistától eltanuljanak. A gyermek, a diák hiába csak ,gyermek és diák marad. Én a józanul gondolkozó szülők figyelmébe ajánlom e kis munkát. Ők élvezhetik, de egyúttal okulhatnak is belőle. A könyv sok jó oldala feledtetni fogja hiányait s ha megértik, már akkor elmondhatják, hogy nem fecsérelték haszontalan élvezetre idejüket. Ne tekintsék azt, hogy fiatal iró munkája van előttük. Ha okos dolog van a papiroson, nem kérdezzük az iró életkorát. Józan világnézete fiatal embernek is lehet, hisz az öregektől tanulta, s az igazság igazság marad akár serdületlen gyermek, akár elaggott, galambőszfürtü öreg ember ajkáról halljuk is azt. Andor Károly,
