Zemplén, 1904. január-június (34. évfolyam, 1-69. szám)
1904-02-25 / 22. szám
Sátoralja-Ujhely, 1904. Február 25. 22. (2444) Harmmckettedik évfolyan. Hegjelen minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. Szerkesztőség és kiadóhiratal: Sá.toralja-Ujh.Qly, íötér 9. számKéziratokat nem adunk vissza. Apró hirdetéseknél minden garmond sző 4 fill., vastagabb betűkkel 8 fill. Nyilttérben minden garmond sor 30 fill. Zemplén POLITIKAI HÍRLAP. iij. Meczner Gyula főszerkesztő. dr. Szirmay István felelős szerkesztő. dr. Eám Sándor főmunkatirs. Előfizetési ára: ^ Egész évre 12 korona, fé'évre 6 kor negyedévre 3 kor. —• Egyes szám ára 8 fillér. — Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár kedvezmény. Spiritusz háború. — febr. 25. (Sz i.) Én édes Istenem, de sok mindenféle háború is folyik most a világon. Ott messze, a felkelő nap, a theaházak és gésák országában verekszik a muszka, meg a japán, — lent, de azért nem a legsötétebb Afrikában a német és a hererók; Bécsben Apponyi és Tisza, idehaza pedig a nemes városi képviselőtestület, vagy — ha jobban tetszik — id. Meczner Gyula és — ugyan kitalálod-e szives olvasóm? — Búza Barna a spiritusz felett. Még pedig nem a felett az isteni spiritusz felett, amelyikből mind a kettőjüknek bőven kijutott, s amely közönséges szóval neveztetik észnek, értelemnek, elmebeli tehetségnek, — hanem ama másik spiritusz felett, amelynek szesz az ő közönséges neve és bőséges bevételi forrása államnak, városnak és mindazoknak, akik azzal kereskedni szoktak. Ha még nem tudnád szives olvasóm, hát elmondom egy pár rövid szóval, hogy miért kellett a szesz miatt háborúnak folyni Ujhely városában. Azért, mert évek hosszú során a városi fogyasztási adóknak — notabene: a fogyasztási adókat bérben bírja a város az államtól — Schweiger Ignác volt A ZEMPLÉN TÁRCÁJA. Csókolj. Csókolj, A csók: a mámor és az üdv, A csók: az édes balzsam, A csókod éltet s vágyra gyújt, Az ajkamon ha csattan, A csók: a tűz, a csók: a kéj, csók : az életem ; Csókolj hát egyre lángolón, Csókolj csak édesem. Csókolj, Ma még a vér gyorsan lüktet Még nem petyhüdt erünkbe, De vajh! ki tudja, hogy holnap Nyugvóra nem térünk-e? És csókos ajkad néma lesz S hideg az én testem, Csókolj hát egyre lángolón, Csókolj csak édesem. Csókolj, Csókolj, amig az ifjúság Még lobogtatja vágyunk, Mig szürkülő s kopasz fővel Meggörnyedten nem járunk, Mert hajhl akkor eltün a vágy S a mámor végesen, Csókolj hát egyre lángolón, Csókolj csak édesem. Wihs Béla. a kezelője és azért, mert van itt a városban egy úgynevezett szesz szabad raktár is, amely megint a Takarékpénztáré és erről a két tényezőről, t. i. Schweiger Ignácról, meg a Takarékpénztár ról — vulgo: Dókus-bankról — úgy tudja az itteni ellenzék, hogy nagy szerepet szoktak játszani a képviselő választásoknál. Természetes tehát, hogy a fogyasztási adók dolgát körül kellett venni a suttogó gyanúsítás mindenféle változataival és el kellett hinteni a rágalom magvait, hogy a fogyasztási adóknál, a „szeszénél bűzlik valami. Az ilyen magocskák gyorsan csíráznak és ugyancsak bokrosán hajtanak. Kihajtottak itt is. Egymást érték a külömböző vizsgálatok: fináncok, számvevők, pénzügyi fogalmazók és titkárok egymás után bújták, kutatták a tnénkő nagy számadásokat, bárcaköny- veket, kimutatásokat, leszámolási jegyzékeket, de bizony nem tudták kisütni, hogy az a bizonyos „bűz,“ amelyről olyan sokan állították, hogy csavarja az orrukat, honnan fakad. Sőt konstatálták, hogy a fogyasztási adók könyvvezetése, számadásai kifogástalannl helyesek. A suttogás és gyanúsítás azonban mégsem akart megszűnni. Ekkor azután a képviselőtestület kreált egy bizottságot a saját kebeléből és megbízta, hogy vizsgálja hát meg a fogyasztási adók kezelését és tegyen jelentést majd a tapasztalatokról. A bizottság tagjai Búza Barna és Grün- baum Simon voltak. Tovább, mint egy évig foglalkozott a fogyasztási adók kezelésének tanulmányozásával ez a bizottság, mig végre elkészült feladatával és beadta jelentését. A spiritusz háború uyilt kitörésének ez a jelentés szolgált alapul. A vizsgáló-bizottság ugyanis — jóllehet az eddigi kezelő lelkiismeretességében és tisztességében nem kételkedik, sót Írásbeli jelentésében még azt mondja, hogy ilyen kételkedésre oka nincs — még is szigorúbb ellenőrzést kiván és javaslatot dolgozott ki, hogy miként gondolná a szigorú ellenőrzést biztosítani. Éhez a jelentéshez természetesen hozzászólott a város pénzügyi-bizottsága is (mert a javasolt ellenőrzés uj kiadásokkal is járna) és — nem fogadta el a Búza—Grünbaum-féle javaslatot, hanem maga dolgozott ki uj el- ^nőrzési szabályzatot A háború tehát — egész formális hadüzenetek után — annak rendje és módja szerint kitört. Az első összeütközés már a 19-iki közgyűlésen megtörtént, de a döntő ütközet C3ak tegnap folyt le és a Buzáék csúfos vereségével végződött. Tegnap ugyanis kiszélesedett a harctér. Nem csupán az ellenőrzés reformja felett folyt a tusa, hanem kipattant a Buzáék titkos óhajtása is. Pekáry Gyula vizsgálatot ki- vánt a múltakra nézve is, fegyelmi eljárást és egyebeket emlegettek úgy Schweiger, mint azok ellen a tisztviselők ellen, akik a Schweiger kezelésének ellenőrzésével megbízva voltak, de a képviselőtestület 3, mond három szavazat kivételével mellőzte az indítványt, sőt nagy többséggel elösmerést is szavazott Schweigernek. A spiritusz háború legcsiklandósabb része ezzel befejezést nyert. De befejezést nyert az ellenőrzés reformjának az ügye is ; a közgyűlés 41 szótöbbséggel a pénzügyi bizottság javaslatát fogadta el tárgyalás alapjául és beható, részletes vita után kidolgozta a fogyasztási adók kezelésének és ellenőrzésének uj szabályzatát. Az uj szabályzat kritikáját s a közgyűlés lefolyásának részletes képét a jövő számunkba fogjuk olvasóink elé állítani; most csak a spiritusz háború ethikai mérlegét akarjuk még felállítani. Az ethikait, mert ez a háború a tisztesség és a közérdek jelszavai alatt indult, hogy szolgálatot tegyen — a legönzőbb pártérdeknek. Ezért kellett elhinteni a gyanút, ezért kellett handrámai szende, vagy a „modern“ vig- játékbeli asszonyka szerepkörére tartana igényt. Szóval a hölgyek és urak azon fáradoznak, hogy „lehetőleg a legjobb világításba helyezzék“ magukat. A fiatal hölgyek mind a pamla- gon akarnak ülni és kikacagják az ósdi leányok naiv babonáját, nem félnek ők, hogy nem mennek férjhez. Mindegyiküknek van a kezében „valami,“ ami az élet viharában támaszul szolgálhat. „Érett“ hölgy mind, valamennyi. Meg hát aztán miért is ne mennénk éppen férjhez, hisz’ a Rózsi, meg a Nelli sem voltak különbek nálamnál, mégis kapott mindkettő férjet, — gondolja magában mindegyik, bár fenhangon hirdeti, hogy ő nem is akar férjhez menni, az nem életcél. — Nem is olyan szép ez az íróasztal, nem is értékes ajándék ! Nézd Ella, milyen brilliáns gyűrűt kaptam múlt héten apától. — Születésnapodra, Mici? — Nem, csak „agy,“ feleli hanyagul a szép leány. Képzeld csak, a tegnapi estélyen megharagudott reám Kovács, mert mikor felkért táncra, hát azt feleltem neki, hogy csak a tizenegyedik tourom szabad, nem furcsa, ezért megharagudni? — kérdi Mici. A leányok addig kérik Katicát, mig végre előhozza az uj báli toillet- tejét. Megbámulják, megdicsérik a szép kis ruhát, alig hogy megfordul Dnnky fivérek cs. és kir. udvari fényképészek műtermükben február hó 28 áu (vasárnap) és febr. 29-éu (hétfőn) d. e. 9-től—12-ig és délután Va2—Vs4-ig fognak felvételeket eszközölni. Lapunk mai száma 4 oldal. Revanche. A »Zemplén* számára irta: Davídovits Margit. Mihályiné rokoko-szalonjában csak úgy hemzseg a sok nép; asszony, leány és sok-sok fiatal ember. Mihályiné meghívta az összes asszony- ismerőseit, Katica, a ház kisasszonya, meg a barátnőinek nyújt revancheot. — Okos asszony ez a Mihályiné — mondja az éles nyelvű kis Ka- bosné, a ház asszonyának a „legjobb barátnője“ — egész télen jár jourokra, Katica is megjelenik az összes házibálokon és leány-jourokon és aztán egyszerre összehívja az egész clique-t és lerázza a nyakáról a kötelezettségeit. — Hagyja el édes Kabosné, mindenki úgy „revanchirozza“ magát az élvezett vendégeskedésért, ahogy épen „bírja.“ Nekünk, hál’ Istennek" nincs szükségünk az ilyesmire, ugy-e édes ? Mi adhatunk akár minden nap egy jourt. — A kis szőke asszony úgy belesimult a fauteuil párnáiba, mint egy lusta cica és boldogan mosolyogva bólint a fejével: igaz, igaz 1 Az asszonyok a rokoko-szalon- ban csevegnek tovább, a leányok pedig a „fiuk“ kíséretében bevonulnak a Katica szobájába. — Itt sokkal fesztelenebbül fecseghetünk, mint az asszonyok között, mondja egy pufók- arcu fiatal ember és mind lelkesen helyeslik szavait. Hogyne, hiszen Karcsi mondta, a „kedves“ fiú, akit mindnyájan oly nagyon szeretnek. Nem nagy lángész ugyan, de olyan kedves fiú és a papája a leggazdagabb nagykereskedő — no hát, nem az egész világon — de legalább is a Fürdő-utcában. — Láttad már a Karcsi fehér automobiljét? — ez a kérdés száll ide s tova. Mert Karcsi uj fehér automobilt kapott a papájától s ez az újdonság roppant forrongást idéz elő az ifjúság között. — Karcsi szép fehér automobilt kapott. . . szóval Karcsi édes, okos fiú . . . Azután megbámulják a Katica uj kis íróasztalát — születésnapi ajándék. Hányadik születésnapjára kapta ? — kockáztatja meg a kérdést az egyik „kedves“ fiú. A leány elpirul (pedig nincs oka a pirulásra, hisz’ alig húsz éves), a társaság hangos kacagásban tör ki és a szellemes megjegyzés gazdája büszkén mosolyog . . . Végre helyet foglalnak a sikkes, modern leányszobában és a társalgás megindul. Nem beszélnek mind egyszerre, nem kacagnak hangosan. -Jh, ez már rég divatját múlta. Csak kettesben beszélgetnek, halkan, egész halkan. A fiatal emberek erőltetett orrhangon hadarják el szellemes mondásaikat, a leányok visszafojtott althangon mondják el legújabb eszméiket és elveiket. A testtartásuk mesterkélt, az arckifejezésük affektált, gesztusaik szinésziesen kiszámítottak, mintha mindegyikük legalább is a
