Zemplén, 1902. július-december (33. évfolyam, 64-140. szám)
1902-08-21 / 85. szám
Sátoralja-Ujhely, 1902. augusztus 19. 84. (2224.) Harmincharmadik évfolyam. Megjeleli minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. Szerkesztőség és kiadóhivatal t SAtoralja-TJjhely, főtér 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Apró hirdetéseknél minden garmond szó é fill., vastagabb betűkkel 8 fill. Nyílttériben minden garmond sor 30 fill. POLITIKAI HÍRLAP. ifj. Meczner Gyula Bíró Pál dr. Hám Sándor főszerkesztő. felelős szerkesztő. főmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona, félévre 6 kor negyedévre 3 kor. —• Egyes szám ára 8 fillér. — Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár- kedvezmény. Zászlószcntelés. A sátoraljaújhelyi gyártelepi dal-, zene- és önképzö-kör zászlószeutelési ünnepe. Sátoraljaújhely, augusztus 17. A mi csendes, kis városunknak valóban eseményszámba menő ünnepe volt augusztus hó 17-én, vasárnap. A sátoraljaújhelyi 23 év óta fennálló és virágzó gyártelepi dal-, zene- és önképző-kör tartotta zászlószentelési ünnepét. Nagyszabású, impozáns volt az ünnep, méltó azokhoz a derék férfiakhoz, akik a vasárnapi fényes ünnep rendezői voltak. Impozánssá tette a zászlószentelési ünnepet a nagy számban, messze vidékről is idesereglett lelkes közönség, amely tömeges megjelenésével az összetartásnak oly fényes tanujelét adta. Csak összetartás és testvéri szeretet hozhat létre ily fölemelően szép ünnepet, mint amilyen a vasárnapi volt. Az az összetartás, melyet a magyar államvasutak gyártelepi egyesületeinél az egész vonalon tapasztalunk. Egyike azoknak az egyesületeknek a sátoraljaújhelyi gyártelepi dal-, zene- és önképző-kör is, mely szintén növeli az embersze- retetet és éleszti a munkakedvet. A józan elvből fakadt egyesülési vágy az összetartózandóság- nak, erőnek jele; a helyes jó alapokon nyugvó egyesület segítője a gyengének, serkentője a tunyának, orvosa a fekélyesnek. Ilyennek tudjuk és óhajtjuk mi a helybeli gyártelepi dal-, zene- és önképző-kör tiszteletreméltó egyesületét is, ilyennek reméljük zászlószentelő szép ünnepök után. Szeressék és féltsék azt a megszentelt, szeplőtelen lobogót, mely ha megvédik, szeretik, — dicsőséget és babérokat hoz majd egyesületeiknek. * A zászlószentelési ünnepről részletes tudósításunk a következő: Szerenád és ismerkedési est. Á folyó hó 15-én és 16-án pénteken és szombaton érkező közel ezerre menő vidéki közönség szombat estére a „Nyúl“ kertben találkozott a fehér asztalok körül az újhelyiekkel. Ott volt mind a négy zenekar és az összes dalárdák. A kertet már este 7 óra tájban annyira ellepte a közönség, hogy később alig lehetett mozogni a tágas kerthelyiségben. A fedett teremben az újhelyi zenekar játszott, a dalárdák pedig fölváltva énekeltek a kertben a zenekar részére felállított pódiumon és a táncteremben; közbe-közbe a vidéki zenekarok is játszottak néhány darabot. Az ismerkedési estélyen valamennyi dalárda éneke tetszett, legnagyobb sikert azonban a budapesti, debreceni és miskolci dalárok aratták; szabatos előadásuk és a kitűnő hanganyag az elsők közzé emelte őket. Szép énekükért temérdek tapsot arattak. A nagy számú közönség a legkedélyesebb hangulatban maradt együtt a késő éjféli órákig. Az ismerkedési estét megelőzőleg este 7 órakor Dókus Gyulánó, a zászlóanya szerenádot kapott, melyet a Gyula-lak előtti parkban és az utcán nagy közönség hallgatott. A felvonulás A gyártelep előtti fordulónál, a Ronyva-hid mellett Hradyl Ágoston ügyes kezét dicsérő Ízléses diadalkapu volt fölállítva, középen lanttal s fölötte a magyar koronával. A korona és lant körül a következő fölirat volt olvasható : „Dalra fiuk, dalra fel, dalt zengjetek.“ A diadalkapu mögött, végig az utón voltak fölállítva a különböző dalegyesületek és zenekarok saját lobogójuk alatt. A Borsi felé vezető ut mentén állottak föl a magánfogatok és bérkocsik, amelyeken a nyoszolyó- leányok és kísérőik foglaltak helyet. Ott gyülekezett a lovas bandérium is. A gyártelepi kis állomásról a Rákóczy-uteai kőbidig vezető úttestet, valamint a Rákóczy-utcát, Wekerle- és Széchényi-teret mindkét oldalon óriási néptömeg lepte el és kíváncsian várta a fölvonulási. Kilenc óra után nehány perccel Oláh Béla gyári műszaki tisztviselő megadta a jelt az indulásra és az impozáns menet megindult. Nyomban az indulás után az újhelyi gyártelepi zenekar zenditett rá egy indulóra. Legelői a csikósrubába öltözött ban- déristák haladtak lóháton. Utánok következett a sátoraljaújhelyi gyártelepi zenekar, majd az újhelyi gyártelepi dalárda, melynek élén bárom zászlótartó haladt a bevont fölszentelendő lobogóval. A dalárdát követték a gyári tisztviselők és a dal-, zene- és önképzőkör választmánya. Ezután bosszú kocsisor következett, melyben a következő nyoszolyóleányok foglaltak helyet vőfélyeikkel: Bauer Tola, Bauer Mariska, Bérezik Juliska, Bónis Berta, Bónis Ella, Cservenyák Margit, Erős Karolin, Gávai Margit, Gönczi Margit, Horváth Mariska, Hornyák Margit, Kole- szár Erzsiké, Kruczik Erzsiké, Lercb Annuska, Malárcsik Mariska, Novák Anna, Nagy Ilonka, Orbán Margit, Reiter Gizella, Ruzsinszky Margit, Schweizer Poldi, Scbleisz Mariska, Szabó Juliska, Yincze Piroska, Wona- tovics Mariska és Zajka Jolán. A hosszú kocsisor végén haladt egy díszes négyes fogat, melyen a zászlóanya, Dókus Gyuláné szül. Spil- lenberg Zsófia Öméltósága ült a dal-, zene- és önképzőkör elnökével, dr. Hornyay Bélával. Ezután a következő sorrendben vonultak a díszes menetben: az idegen műhelyek főnökei és az igazgatóság tagjai, valamint a notabilitások, a helybeli általános ipartestestület, a budapesti észak-főmübelyi „Törek- vés“-dalárda, a debreczeni zenekar és dalárda, a kolozsvári zenekar és dalárda, a miskolezi dalárda és badastyán-egyesület a badastyán- egylet zenekarával, a piski-i zenekar, a szegedi dalárda, a szombathelyi küldöttség, a zágrábi dalárda és végül a helybeli műhely munkásai, mindany- nyian jelzőtáblákkal négyes sorrendben. A rendkívül hosszú menet fölvonulása valóban impozáns volt és ritka látványt nyújtott Ezer és ezer ember gyönyörködött a díszes menet fölvonulásában, mely a legszebb képet a Rákóczy-utcán nyújtotta. A fölvonu- lás, dacára a tengernyi népnek, példás rendben, a legcsekélyebb zavar nélkül történt meg, a miben Schmidt Lajos rendőrkapitány és a vezénylete alatt állott rendőrségnek, valamint a dalárda által kijelölt rendezőbizottságnak egyaránt érdeme van. A mint a bosszú menet eleje: a bandérium a templom elé ért, a menet vége még a Rákóczy-utca alsó végén, a kőbidnál járt. A templom elé érve, a lovas bandérium a Papsor-utca torkolata előtt állott föl, a kocsikban érkező nyo- szolyó leányok és vőfélyek pedig a közönség egy részével a templomba tőrt. A dalegyesületek és zenekarok a templom előtt elvonulva, a sétateret megkerülték és a vármegyeháza előtt fölállított, csinosan díszített tribün mellett helyezkedtek el. Az Istenitisztelet. A róm. katb. plébánia templom teljesen megtelt hívőkkel. Bent volt a zászlótartókkal a fölszentelendő lobogó is. A misét Katinszky Geyza plébános szolgáltatta fényes segédlettelEgy félóra múltával, a mise befejezése után a közönség kivonult a templomból és a lobogó után haladva, a u-ibün elé ért, a hol nyomban kezdetét vette az ünnep legszebb, legkiemelkedőbb része: a zászlószentelés aktusa. A zászlószentelés és szögbeverós. A tribün, ahol a zászló szentelése és utána a szögek beverése ment végbe, a vármegyeházával szemben volt fölállítva. Bent a tribünön foglalt helyet Dókus Gyuláné, a zászlóanya és tőle jobbról és balról a különböző helyekről érkezett notabilitások és koszorusleányok. A tribün legfelső lépcsőfokánál, a középen egy asztalka állott, amely előtt Katinszky Geyza plébános a vele szemben lobogó zászlót megáldotta és fölszentelte. Ezt megelőzőleg imát mondott. Ezután Violet Gyula róm. kath. káplán mondott a sok ezernyi közönség előtt a vármegyeháza erkélyéről messze hallható, a vallásosságtól és hazafias érzéstől sugalt alkalmi beszédet, melyet általános tetszéssel fogadott és a befejezés után meg is éljenzett a szép beszéd hatása alatt lelkesülő közönség. Az alkalmi szent beszéd után a tribünön Vágó Gyula állami elemi iskolai igazgató, az újhelyi gyártelepi dalkör karnagyának a 23 év történetét magában foglaló felolvasását hal- gatta meg a közönség, melyet egész terjedelmében itt adunk: Idestova egy negyed századdal ezelőtt, a midőn az »Északkelet Vasút« gőzöseinek sivitását visszhangozták a Hegyalja és Beszkidek ormai, amidőn még nem a magyar állam tulajdonát képezték itt a gyártelep zakatoló gépei, csilingelő kalapácsai s egyéb beszédes és csudálatos hangvegyüléket idéző szerszámai, amidőn még az édes, zeng- zetes magyar nyelv és beszéd közé oly gyakran vegyültek az idegenből importált cseh, német és morva munkások szavai, — mert nem lévén elegendő magyar szakembere a társaságnak, a gyártelep alkalmazottainak jó részét más, tőlünk nyelvben és érzelemben különböző elemek képezték, — itt a sátorhegy tövében, a nagy nyelvújító Kazinczy mauzóleuma és a szabadsághős Rákóczy születési helyének szomszédságában egy magában hazafias és kulturális missziót rejtő eszme fo- gamzott meg a gyártelep még kis számban levő magyar alkalmazottjainak szivében. Ez az eszme az 1879. évi aug. hó 14-én tartott gyűlésünkön öltött testet, azzal, hogy Wolfszgrú- ber, — most Fehérvári István elnöklete, Vágó Gyula karnagy vezetése mellett megalakulta .Sátoraljaújhelyi gyártelepi dalárda« Azok, akik a magyarság, a magyar hazafias érzelem ápolása és hódítása, a nemzeti ős erő és nagyság érvényesítése s dicsőítése érdekében indították meg ezt a mozgalmat, már-már alig találhatók sorainkban. Emlékezzünk meg ez ünnepélyes alkalommal kegyelettel mind azokról, akik nem érhették meg e napot, hálás tisztelettel azon kevesekről, akik velünk ünnepük ma a megkezdett, idők lolytán lelkes táborral támogatott munkásságuk sikerét és diadalát. Igen, tisztelt ünneplő közönség! A sátoraljaújhelyi gyártelepi dalárda megalakulásával a magyarság erős várat nyert a 80-as években az idegen elemek közepette. Kezdetben szerényen bár, de mindig több és több sikerrel működött célja elérésében. A magyar dal a dalárok ajkáról varázs erővel röppent szét. A magyar ritmus csudálatos elbűvölő hatást gyakorolt még azokra is, akik azelőtt azt hírből sem ismerték. Lányi Ernő, Them Károly és Huber dalai befészkelték magukat, az idegen ajkúak szivébe is, s velünk együtt énekelték ők is a »Ne sírj, ne sírj, Kossuth Lajos«-t, a »Fo- hász«-t, a »Szabadságdal«-t, és a sok magyar hazafias szellemben irt, magyar hazafias érzelmet gerjesztő, Rákóczyak, Bercsényiek tetteit dicsőítő s a magyar nép érzelmi világát, kedélyét illusztráló szebbnél szebb dalokat. Ily átalakító hatásúnak bizonyult már kezdetben a sátoraljaújhelyi gyártelepi dalárda az őt környező, nem magyar vérből származott munkás és alkalmazott társaira nézve. így lassanként a kedélyek és érzelmekre gyakorolt hatás teremtette meg azt a közszellemet, ame yet magyar hazafias közszellemnek nevezünk. így hódította vissza magyar földön, magyar dallal a dalárda az ő ősiességét, a magyarság részére a hegemóniát. De nemcsak a gyártelep falai közt s annak alkalmazottai körében volt szerepe a mi u. n. gyártelepi dalárdánknak. Ott volt a dalárda a nagykő • zönség szolgálatában mindenkor, amidőn hivatása úgy hozta magával. Hazafias ünnepeinken hazafias dalaival lelkesité minden alkalommal honszerelemre az őt követő sokaságot. Az 1848 iki nagy napok évfordulójának megünneplése, nemzetünk nagyjainak tiszteletére, méltatására rendezett ünnepségeinkből mindig kivette az őt megillető részt, azokon hol mint önálló rendező, hol közreműködőként szerepelt A társadalom iránt is hiven teljesité kötelességét a dalárda. A sok jótékonycélu hangverseny és mulatság rendezése által évek hosszú során át ezreknek tette türhetővé a sors által rájok mért csapásokat. A különben is széttagolt társadalmat a közönség részére rendezett előadások s az előadásokat követő vigalmak tartásával időről-időre egyesité. Együtt volt érzelemLapnak mai *s4xoa 4 oldal, "^SH
