Zemplén, 1902. július-december (33. évfolyam, 64-140. szám)
1902-08-21 / 85. szám
2. oldal. ZEMPLÉN. Auguszt. 19. ben az egylet tagjaival, ha vigadtak, együtt, ha gyász lepte meg a dalárda tagjait. A fájdalmat, melyet a család tagjai kedvesük elvesztése miatt szenvedtek, megnyugvást, a jövő élet reményében biztatást, vigasztalást keltő gyászdalokat zengett a dalárok ajka elhunyt társuk ravatala felett mindenkor, hogy enyhitő irt, gyógyitó balzsamot csepegtessen a mélyen sebzett szivekre. A dalárda ily nemes irányú működése a nagyközönség osztatlan elismerését és méltánylását eredményezte csakhamar. De nem csak a város falai közt mutatta be életrevalóságát a dalárda, hanem távol vidékeken, igy a 80-as években Kassán is, ahová a városi dalárda zászlószentelési ünnepélyére meghivatott, amelynek — többek közt — az ottani városi szinházban tartott díszhangversenyén, úgy a versenyző dalárok, mint a kassai műértő közönség általános Ítélete alapján''a hazai legjobb dalárdák közé soroztatott. Huber Károly »Hej beh szennyes az a maga kendője* kezdetű gyönyörű szép magyar egyvelegjének előadásával érte el azt a hatást, amelynél fogva a kassaiak elismerő tetszését, az ottani helyi sajtó dicsérő és kitüntető kritikáját vívta ki magának. Tagadhatatlan, hogy ez az idegen városban nyert dicsőség csak fokozta a dalárda önbizalmát, ösztönzésül szolgált neki a további kitartásra, szorgalomra. így működött a kis magyar dalárda, önállóan, tisztán önerejére támaszkodva, de mindig a gyártelep fenkölt gondolkodású és nemes érzelmű elöljárósága által támogatva, pártfogolva, egész 1894. évi aug. hó 29-ig, amidőn a daláregylet még két egylettel, a zene- és öoképző-körrel szaporodott meg. íme a kis mustármag terebélyes fává nőtt. A dalárda kebeléből két egészséges és közhasznú hajtás fakadt, amely mint testvér-egyesület a magyar kultúra szolgálatában, Sátoraljaújhelyi Dal-, Zene- és Önkép- ző-kör név alatt teljesiti missiói feladatát. A dalárda, a zenekar, az önképző-kör külön-külön igazgatók vezetése alatt működik ugyan, de mint egylet, egy egyesületet képez jelenleg is, megalakulása óta dr. Hornyay Béla elnök, Oláh Béla alelnök- sége alatt. Az erőket egyesíteni, az egyletet ilyetén megizmositani, az általános közérdeklődést ily irányban is felkölteni, a legéletrevalóbb intézkedésnek bizonyult. Van az egyletnek most már dalárdája, van saját zenekara, van önképző-köre, ennek révén könyvtára és olvasó helyisége, ahol úgy a napi, szépirodalmi és szaklapok olvasásával, a könyvtárnak a tagok rendelkezésére bocsátása által, tág tere nyílik az önképzésnek, az egyleti tagok művelődésének. A most már »Dal-, Zene- és On- képző-kör* — magától érthető — magasabb nívón állván, több irányú működésével a nagyközönség és társadalommal szemben fokozottabb tevékenységet fejt ki. tvr. u. n. havi zeneelőadások, hangversenyek, időközben rendezett mulatságok ennek elegendő bizonyságai. Mióta az egylet igy megerősödött, a dalárda részt vett a miskolezi dalár- testvéregyesületnek, — amely egyesületet előzőleg a »Vartyogi nagy dalnokverseny* jelmezekben, zenekiséret- tel történt előadása alkalmára vendégszereplő közreműködésre meghivott, —• zászlószentelési ünnepélyén. Ezenkivül a szolnoki és szegedi gyári dalárda zászlószentelési díszhangversenyén működött közre, — ez utóbbiban a zenekar is jelen volt, — ahonnan babérés élővirágokból font koszorút hozott a Nagy Alföldön szerzett dicsősége jutalmául. A legközelebbi kizánduláson a »Dal-, Zene- és Önképzőkör* Diós- Győrben volt, hol szintén bő alkalom kínálkozott a közönségnek meggyőződést szerezni egyletünk életképességéről. Az egyleti élet összetartó kapcsának szimbóluma az egyleti zászló. Huszonhárom év óta az volt egyik cé- Junkj begy az egylet tagjait ez alá az összekötő jelvény alá tömöritsük. A kitartás, a testvéries összműködés, a gondviselő Isten kegyelméből megadta ezt érnünk A felolvasás után a kibontott lobogót a tribün asztalára helyezték és kezdetét vette a szögbeverés a következő sorrendben és jeligékkel: Dókus Gyuláné zászlóanya: Testvéri szeretet, nemes munka Legyen zászlótok jelszava, Kövessétek azt hi ven és kitartva, Hogy viruljon a szent haza. Dr. Hornyay Béla egyleti elnök: Mindent a hazáért, a hazának. A koszorusleányok nevében Bauer Antónia: — Büszkén lobogtassák e zászlót. Katinszky Geyza: A három-egy Isten nevében, kinek szent áldása lebegjen mindenkor ennek az egyesületnek minden jóravaló törekvése fölött. Fejes István nevében: Dókus Gyula: Lobogjon a zászló, Érts egyet magyarság, Zendüljön a jelszó : Éljen a szabadsági Szokolszky Bertalan szilvásuj- falui plébános nevében Petsár Gyula: Akik alád gyűlnek, sohase feledjék, szárnyaidat ma itt angyalok csókolták. Petsár Gyula : A zászló az egyetértés jelképe. Egy zászló alá tartozni, egy zászló alatt harcolni, mindig annyit jelentett, mint: egyetérteni. Violet Gyula nevében Petsár Gyula: Isten, király, haza — legyen e zászló jelszava. Gróf Hadik Béla név.: Dókus Gyula: A haza minden előtt. A m. kir. honvédtisztikar nevében Danek Leó: A honvédelem magasztos eszméje nevében. Szánky Nándor név.: Neubauer főhadnagy: Yidits dalra, buzdíts munkára. Dókus Ernő: Lásd mindig a hazaszeretetet, Szent István koronájának minden fiát. Matolai Etele: A dal-, zene- és művelődés készítsék elő az örök békét. E szép égszinü zászló legyen hazánkban az égi béke zászlója. Dókus Gyula: Szeressétek ezt a lobogót, Buzdítsa a munkában lankadót, Mert csak az, ki nem hevert, Várhat áldást és sikert! Görgey László miskolezi üzletvezető: Legyen ez a zászló a becsület és munka jelképe. Törők Sándor felügyelő: A magyar nemzet dicsőségére, a haza javára és a sátoraljaújhelyi egyesület dicsőségére élj örökké, lángoló lelkesedés vezessen benneteket. Kron Ignác főmérnök: Isten áldását kérem az újhelyi munkásokra. Éljen a haza! Székely Elek név.: ifj. Meczner Gyula: A magyar ipar föllendüléséért és az azzal foglalkozók boldogságáért. Politzer Sándor: Jelképe legyen a haladásnak. Görgey Gyula: Legyen ez a zászló az igazság őre. Hönsch Dezső: A helybeli ipar felvirágzásáért és a helybeli munkások jóvoltáért. Vágó Gyula: Lengjen ez a zászló büszkén, magasan a király és Haza dicsőítésére, egyletünk fokozottabb felvirágoztatására! Ezután szöget vertek még a következők: Ruttkai Mór, Moldoványi Géza, Chotvács-Herényi József, Löche- rer Lőrinc dr. és saját nevében Kin- csessy Péter, Pataky Miklós, Schmidt Lajos, Dókus László, Székely Imre, Zinner Bernát, Vadászy Antal, Spil- lenberg Bernát, Hericz Sándor, id. Bánóczy Kálmán, Rein István, Balogh mérnök, Rosznáky Gyula, ifj. Bánóczy Kálmán, Zombory János, Pekáry Gyula a saját és a függetlenségi kör nevében, Búza Barna dr., Marczinkó Ferenc, Zaj ka Férenc stb. Végül a dalárdák, műhelyek küldöttségei és helybeli gyártelep munkásai közül többen. A szögbeverés tartama alatt a templom előtti sétatérén, később pedig Hornyay Béla dr. egyesületi elnök lakása előtt térzene volt. Amint az ujonnnan fölszentelt lobogó rudjába az utolsó szöget is .beverték, a közönség szétoszlott. A lobogó. A sátoraljaújhelyi gyártelepi dal-, zene- és önképzőkör felszentelt zászlója kék selyem, a szélein arany rojtokkal és dús arany hímzéssel. A díszes lobogó közepén a magyar korona és egy lant van aranynyal ki- bimezve, fölötte „Dalra fiuk, dalra fel, dalt zengjetek 1“ A lobogó széles, kettős fehér selyem szalagján a zászlóanya neve és a zászlószentelés ideje olvasható: „Dókus Gyuláné — 1902. augusztus 17.“ A másik szalagon: „S.-a.-ujhelyi gyártelepi dal-, zene- és önképzőkör.“ A közebéd. Délben, a zászlószentelési ünnep után a városi szinházban és a Frissféle étterembeu közebéd volt, melyen mintegy 500-an voltak jelen. A színház tágas helyisége és az éttérem zsufolási megtelt, elannyira, hogy a koszorusleányok is csak a „törekvés egylet“ előzékenysége folytán juthattak helyhez, sőt még az udvaron is sokan étkeztek. Az első felköszöntőt Dr. Horny ay Béla egyesületi elnök mondotta, éltetvén koronás királyunkat. A második köszöntőt is Dr. Hornyay mondta, Dókus Gyuláné zászlóanyát és a nyoszolyóleányokat éltette, mire a kolozsvári dalárda egy üdvözlő dalt énekelt el a közönség nagy tetszése közben. Ruttkay Mór műhelyfőnök az ünnepélyre érkezett igazgatósági tagokat és műhelyfőnököket köszöntötte föl, mint akik lelkes pártfogói és támogatói az ilyen közhasznú egyesületeknek. Politzer mérnök, a dalegyesület igazgatója a vidéki egyesületek virágzásáért és tagjainak jóvoltáért emelt poharat, akik tömeges megjelenésükkel emelték az ünnep fényét. Idősb Bajusz József verses felköszöntőben a helybeli gyártelepi dal-, zene- és önképzőkört éltette, mire a házigazda szerepét teljesítő újhelyi dalárda Vágó Gyula karmester ügyes és szakavatott dirigálása mellett a „Dalárindulóra“ zenditett. Az alkalmi ének nagy tetszést aratott. A népes közebéd a leglelkesebb hangulatban 2 óra utánig eltartott. A hangverseny. A lélekemelő ünnepélyt délután 4 órakor a városi színházban hangverseny követte, melyben resztvettek az összes dalárdák, valamint a deb- reczeni, piski és kolozsvári zenekarok. A hangverseny valóban impozás volt s a szárnyaló dalokból mintha a sátoraljaújhelyi gyártelepi dal-, zene- és önképzőkör felszentelt zászlajának apotheosisa áradt volna. Különösen szép volt a debreczeni máv. műhely zenekarának productuma: Rossini Teli Vilmosának nyitánya. A dalárdák közül a szegedi, budapesti, debreczeni dalárdák váltak ki. A hangversenyt a sátoraljaújhelyi gyártelepi zene,- dal- és önképző-kör dalárdája végezte be Vágó Gyula karnagy vezetése alatt, majd a Kolozsvár máv. műhelyének zenekara, mely szép Népdal-egyveleget adott elő. A gyönyörű ünnepélyt telt ház nézte végig. V*8-kor fejeződött be a hangverseny, mely egy teljes órával tovább húzódott, mint a műsorban előre jelezve volt, minek oka az, hogy a színház lelkes ünnepi közönsége minden számot megismételtetett. S igy az idő rövidsége nem engedte, hogy a hangversenyt — prog- rammszerüen a „Nyul“-kerthelyiség- ben is megismételjék s itt csupán a debreczeni zene és énekkar adott elő két műsorszámot a tekintélyes számban összegyűlt közönségnek. Táncmulatságok. Az ünnepséget követő táncmu- mulatság — mint a műsor előre jelezte — a városi szinházban és a „Nyul“ kerthelyiségében lett megtartva. A városi szinházban valamivel negyed kilenc óra után, a „Nyul“ kerthelyiségében már nyolc órakor megkezdték a táncot, az utóbbi helyen a gyártelepi zenekar, a szinházban pedig Jónás Jancsi muzsikájának hangjai mellett. A városi szinházban rendezett táncmulatságon vett részt Dókus Gyuláné úrnő, a zászlóanya is. A négyest e helyen negyven pár táncolta, kitartó jókedvvel ropva a táncot egész a reggeli órákig ... A „Nyul“ kerthelyiségében mondhatni egymás hátán tolongtak az emberek. Alig tudtak mozogni a táncolópárok a tour-táncokban. 11-felé aztán, mikor a megváltozott idő sokakat hazamenésre késztetett, ritkultak meg kissé a sorok, de reggeli fél 4 óráig, mikor a táncmulatság véget ért, mindig tömött sorokban táncoltak a párok. És ez a reggelbe kihúzódó táncmulatság volt epilógusa a sátoraljaújhelyi gyártelepi dal-, zene- és önképzőkör fényes zászlószentelési ünnepélyének. A táncmulatságok voltak méltó befejezési egy lelket megindító, fenomenális ünnepségnek, melynek sugárözönje a gyártelepi dalárda uj lobogóját aranyozta be soha el nem halványuló sugarával . . . * Ez volt a lefolyása a s.-a.- ujhelyi gyártelepi dal-, zene- és önképző kör zászlószentelési ünnepének, mely méltó helyet követel magának Ujhely város történetének legszebb lapjain. — augusztus 19. Uj minisztérium. Újabban hangoztatják, hogy a kereskedelemügyi- minisztérium nemsokára ketté válik, és pedig kereskedelmi és vasúti minisztériumra. Az érdekelt körök nagy reménységgel néznek e kettéválás elé, de reménységük, úgy látszik, nem fog valóra válni, mert a kettéválás szándéka nem komoly. Ellentmond a szándék komolyságának a zónatarifa most közzétett helyesbítése, mely bizonyára nem népszerű dolog, mert egyes vonatkozásokban megdrágítja az utazást. Ha csakugyan szándékoznának a vasúti minisztériumot a közel jövőben megcsinálni, feltehető-e, hogy a kereskedelmi miniszter ne várt volna volna e népszerűtlen újítással ? Bármennyire tarthatta sürgősnek a dolgot a miniszter, annyira mégsem tarthatta sürgősnek, hogy ő viselje a népszerűtlen újítás felelősségét és nem a leendő vasutügyi miniszter. Az olasz borvámzárdék. Tudvalevő, hogy az olasz borvámzáradók tekintetében Széli Kálmán miniszterelnök kijelentette, ,miképp azt nem fogja fenntartani. Éppen azért hihetetlenül hangzik a közlés, mely szerint az olasz borvámzáradék kérdését a vámdij szabás tárgyalásának folyamán a következőképpen oldották meg: Az Olaszországgal kötendő uj kereskedelmi szerződésben az olasz bor behozatali vámja a régi marad, de a behozandó mennyiséget éven- kint 500.000 hektoliterre kontingentálják. Ennél több olasz bor a monarchiába be nem hozható. A mostani állapottal szemben a kon- tingentálás annyiban hasznos a magyar bortermelésre, hogy eddig a behozott olasz bor mennyisége évenkint az egy millió hektolitert mindig meghaladta. VÁRMEGYE ÉS VÁROST^ )( Visszahelyezett főszolgabíró. * Bárczy Benedek, a sztropkói járás fő- szolgabirája, mint tudjuk, annak idején a belügyminiszter rendelkezése alapján hivatalból fellüggesztetett s ellene ugyanakkor a fegyelmi vizsgálat is elrendeltetett, a mit maga az alispán foganatosított a helyszínén. A fegyelmi iratok, a pótvizsgálat irataival kiegészítve, indítványozás végett, a vármegye t. főügyésznek adattak ki. Az indítvány beérkezvén e napokban hozott határozatot az alispán és a fegyelmi törvény pénzbüntetést rendelő szakasza-
