Zemplén, 1902. július-december (33. évfolyam, 64-140. szám)

1902-08-30 / 89. szám

3. oldal.

ZEMPLfíN.

Augusztus 30.

Fejtegetése mindvégig szövegszerű és nyomonjáró maradt, nyelvezete választékos és bibliai. Az egész pedig a mondattani szabályoknak megfelelően épült fel. Mig Péter Mihály bent a templomban prédikált, azalatt kívül Erdélyi András lasztóczi lelkész hirdette az Igét a kintmaradt sokaságnak. Egyházi beszéd után egy énekvers következett, mely után Gyarmathy Soma b.-ujlaki lelkész lépett az Urasztala elé, s mondott alkalmi agendát. A lelkészek úrvacsorája után a szent-jegyek kiosztásában Sóra János hardicsai és Sütő Kálmán migléczi lelkészek segédkeztek, mintegy 300 hívőnek szolgáltatván ki a szent vacsorát.

Délben gazdag lakoma volt a lelkészlakon, melyet a szeretetreméltó háziasszony szívessége és figyelme s a szives házigazda magyaros vendégszeretete a legkedélyesebbé varázsolt. A lakoma folyamán számos íelköszöntő hangzott el, köztük épen a háziasz- szonyra és házigazdára is, akik az egyházzal egyetemben fogadják vendéglátó szívességükért e helyen is meleg köszönetünket.

Be is fejezhetném immár tudósításomat, de előbb hadd álljon még itt a templomépités történetéből nehány adat tanulságul és buzdításul.

Két évvel ezelőtt foglalta el jelenlegi lelkészállását Kozma Antal. Minden egyházi épület a végpusztulás képét mutatta. Az egyháznak pedig 800 koronánál több vagyona nem volt. Es mi történt ? két év alatt iskola és tanítói laképült, a papiak két szobával ki lett bővítve, a melléképületek rendbehozattak, végül pedig felépült a 4000 korona költséggel megújított templom, mely csin és Ízlés tekintetében párját ritkítja messze földön. És mindezekhez az építkezésekhez a jesztrebi szegény hívek összesen 6Ó0 koronával járultak, a többit az apostoli buzgóságu lelkész nemes nyughatatlansága, fáradságos utánjárása, kérése, zörgetése, kopogtatása gyűjtötte össze, pedig az összes 2 évi építkezések 7600 koronát igényeltek. Mit szóljunk, ezeket hallván : Dicsérjük-e a buzgó lelkész csodával határos eredményeket elért buz- góságát?! Nem tesszük. Hol a tett, a siker ily hangosan beszél, felesleges ott az emberi szó. Csak kívánjuk anya- szentegyházunknak, hogy mindenütt ily űgybuzgó lelkészei legyenek. Akkor nem nyom földhöz a szegénység, akkor a romokon uj élet támad. — Legyen boldog pásztor és nyáj uj temploma birtokában, az uj templom pedig hadd szolgálja hivatását, terjessze a józan vallásosságot és hazaszeretetet újabb századokon át.

Sttté Kálmán.

HÍREK.

Magyar—lengyel—búr testvériség.

— aug. 29.

Ami késik, nem múlik. Ha a magyar—lengyel—búr testvériségből még eddig nem lett semmi, nincs kizárva, hogy rövidebb avagy hosszabb időn belől ezt az arra hivatottak nyélbe ne üssék.

Az a hármas testvériség, amelyről én most Írni akarok, voltaképen a mi szűkebb pátriánkban, Sátoraljaújhelyben fog legközelebb megtörténni.

Ki ne ösmerné közülünk a mi jóképű, öles magasságú lengyel testvérünket, az öreg festőt, lovag Butkievicz Tódor bácsit. A minap emeleti csendes garzon-szobájába beállít nehány zsírosra fent bajuszu bodrogközi atyafi és se szó, se beszéd, mindegyikök leszúrt egy-egy ropogós ötöst lengyel testvérünk asztalára. Az öreg ur éppen képet festett. A sok ötös láttára abbahagyta munkáját és fölállott. Amint az atyafiak megpillantották maguk előtt az öreg festő hatalmas alakját, csak úgy hüledeztek. Egyik is, másik is motyogott valamit, de kibökni egyik se tudta, hogy mit akar. Az öreg erre letette ecsetjét és egy hosszút penderített hegyes bajuszán. Bodrogközi atyánkfiái egymásra néztek s mint

egy-egy kérdőjel állottak a lengyel testvér előtt. Az öreg csak gondolkozott, mit akarhat ez a nehány bús- magyar. Sem ő, sem ők nem értették egymás szavait. Végre kisütötte. Helyet mutatott az atyafiaknak, maga pedig kezébe vette az ecsetet és hozzálátott a munkához Ülés közben az atyafiak is mindinkább nekibátorodtak es csakhamar a legkedélyesebb társalgás íejlődött ki közöttük.

Nézd mán, mekkora üstöké van a ven búrjának.

— Hát a bajsza kutya — mondja a szomszédja.

— No már szent igaz, hogy helyesen van megteremtve az egész ember az árgyilusát; olyan akár egy szobor szól bele a legvénebb.

Oszt olyanokat fuj, hogy egy malmot is el tudna hajtani véle, vá" közbe egy vézna atyafi.

— E mán ember a talpán — fejezi be az ajtónál ülő atyafi, — és akkorákat pingál, akár a rektorunk.

A társalgásba annyira belé melegedtek, hogy egyikök mindjárt pipára is gyújtott. 1

Mikor az öreg lengyel testvér a meg nem engedett pipázásért az illem szabályait áthágó atyafira nézett — a pipa nyomban kipottyant a szájából es mire a földre ért,, apró törmel- lekke változott a szivó-szerszám.

N°> ezt jól széjjel szedte a búr, az üstökét, - szólt a pipája után nyúló atyafi.

Komisz egy tekintete van — súgja neki a szomszédja — ho°y fölaprózta a pipádat.

— Föl, a keservét — toldotta meg a pipás.

Mialatt károsult atyánkfia a pipa maradványait és a szétszórt dohányt marókra lógta, az öreg lengyel is felkelt. Még alig telt bele egy jó fél óra és az öt bodrogközi atyafi le volt pingálva. Amint a sikerült képet mutatja nekik, — egymásután magukra ismertek.

Az ámulattól és bámulattól ismét nem bírtak szóhoz jutni. Egyikök, a legokosabb sejteni kezdte, hogy az öreg aligha nem tévedett és nem értette meg őket. Az asztalra leszámolt pénzből azt következtette hogy az atyafiak azért fáradtak be a Bodrogközből, hogy leiestessék magukat.

Ismét megértetni igyekeztek egymást, de hasztalan. Végre az öreg lengyel testvér Íróasztalához ült és néhány sort irt névjegyére. A névjegygyei távozó fiúval csakhamar előjött egy úriember — a tolmács.

Az öreg lengyelnek nagy kő esett 1 ? szivéről. Elmondta a történteket elölről végig s arra kérte az imént előjött úri embert, tolmácsolná ezt a bodrogközi atyafiaknak magyarul.

Amint ez megtörtént, az atyafiak nagy bosszankodva kijelentették, hogy nekik nem kép kell; ők azért jöttek Uj helybe, mert hallották a Bodrogközön, hogy van Ujhelyben egy búr ügynök, aki személyenként 5 forint felpénzért Dél-Afrikába, a búrok közzé szállít olyan magyar munkásokat, akik a földműveléshez értenek, mert ott sok a föld és kevés a munkás. Ők pedig földművelő emberek és a búrokhoz kívánkoznak. Az asztalra az imént letett 5—5 forintot azért adták az öreg búrnak

Erre a tolmács szerepét teljesítő urf ember olyan nevetésre tört ki hogy percekig nem birt szóhoz jutni!

Ez a nevetés rosszat sejtetett az öreg lengyellel. Mindjárt gondolta, hogy itt tévedésnek kell lenni. És a mikor végre megtudta a tolmácstól, hogy az ötösök nem a kép festésére, de a fenti célra voltak szánva, mérgében egy cifrát káromkodott és úgy vágta földhöz az öt atyafit ábrázoló képet, hogy csaknem a pipa sorsára jutott.

A megszeppent atyafiiak erre ugyancsak megijedtek. Az ajtó felé sompolyogtak, de a pénzt még sem akarták ott hagyni. Lengyel testvérünk haragja azonban nem tartott sokáig. A félreértésen azután ő is nagyot nevetett és az atyafiak tenyerébe számítva az ötösöket, szívesen paro- lázott velők és megmagyaráztatta nekik, hogy ő lengyel festő és nem búr, sem nem ügynök, — sem pénzért, sem ingyen nem szállítja a búrokhoz az ő szeretett testvéreit, a magyarokat. (já.)

— Királyi adományok. Őfelsége a király, kabinetirodája utján és főispánunk közbenjárásával, Sváb György tőke-terebesi lakosnak, továbbá Király Péter pakasztói és Fedorcsák Mihály oroszpataki tanítóknak 30—30 kor. legkegyesebb adományt küldött.

— A Kossuth-szoborra újabban a következő adományok érkeztek a vármegyei pénztárhoz: Tárczy Pál gyűj - tése (Kir.-Helmecz) 138 kor. 12 fill. — Horváth János gyűjtése (Tokaj) 426 kor. 73 fill. — Halassy Pál gyűjtése (Mező-Laborcz) 126 kor. 62 fill.

— Mai tárcánkból a minden hónapban megjelenő aktuális levél közlése miatt elmaradt felelős szerkesztőnknek berlini útjáról közölt második tárcája. A jövő és az azután következő szombaton ezt a tárcasorozatot egymásután fogjuk közölni.

— Egyházmegyei közgyűlés. Az alsó-zempléni ev. ref. egyházmegye ez évi rendes közgyűlését szeptember hó 9-én tartja meg Sárospatakon. A közgyűlést megelőzőleg szeptember hó 8-án az egyházmegye papi testületének úgynevezett leikészi értekezlete lesz.

— Halálozás. Weinberger Sámuel pazdicsi nagybirtokos, a nagymihályi kereskedelmi és hitelbank érdemes igazgatósági elnöke, csütörtökön este Budapesten meghalt.

— Értekezlet a Kossuth-szobor ügyében. A szerencsi járás Kossuth- szobor-bizottsága által kiküldött albizottság Bernáth Béla országgyűlési képviselő elnöklete alatt f. hó 25-én Szerencsen a Nagy Szállodában értekezletet tartott, melynek főtárgya az volt, hogy a tervbe vett s a sátoraljaújhelyi Kossuth-szobor-alap javára rendezendő nagyobb szabású mulatság mikor tartassák meg. — Bár az értekezlet kívánatosnak tartotta volna, hogy a Kossuth Lajos születésének 100-ik évfordulóján rendeztessék, mégis — tekintettel arra — hogy ezen napon nemcsak a járásban, de országszerte hazafias emlékünnepélyek fognak rendeztetni, helyesebbnek látta, ha ezen mulatságot később, alkalmasabb időpontban fogja rendezni, mert a Kossuth-szobor alap javára csak úgy remélhettekintélyesebb összeggel járulhatni. Kifejezést adott az értekezlet azon óhajának is, hogy a születési évfordulón a járás minden községének polgárai által az illető képviselőtestületekkel egyetértőleg a történelmi nevezetességű nagy naphoz méltókó- pen ünnepeltessék meg. — Végül tárgyalta ezen albizottság Kossuth Lajos szülőházának emléktáblával leendő megjelölését is s már ezúttal elhatározta, hogy a háztulajdonos, gróf Andrássy Dénesi uradalmi főügyésze Sulyovszky István utján felkéri arra, hogy az engedélyt az emléktábla felállítására és ünnepélyes leleplezésre adja meg: továbbá lépéseket tett a bizottság abban az irányban is, hogy az emléktábla költségeire gyömölcsözőleg elhelyezett összeg mielőbb a bizottság rendelkezésére bocsáttassák.

— Szeptemberi sorozás . . . Újra itt van a szeptember s kezdődik a nagy vakáció után az iskolai év, a nehéz, komoly stúdiumok ideje. A kép, a helyzet szignaturája ugyanaz ma is, mint ezelőtt s aminő iesz a jövő. Némelyik gyermek őrömmel, más szomorúan. megy az iskolába megtanulni az irás és olvasás szörnyen nehéz mesterségét ... A nagyobbak, kiknek megszokott dolog és már nem újdonság a szeptemberrel elkövetkező iskolai év, örvendenek, hogy az iskola tájékán ott találják régi pajtásaikat, akikhez őket annyi jó óra és »stikli« emléke fűzi.

Majd megkezdődik a »diákok börzéje*, hol leszállított, olcsó áron adják az öreg Cicerót, Vergiliuszt és Hornért, de a fizika könyveket is elég »jutányosán« szerezheti ott be a Múzsák kedveltje, a diák . . . Vonzó kép ez, mert megelevenedik előttünk az az idő, amikor mi is igy éltük időnket a boldog diákkorban, amikor igy szeptember elejével mi is nyakunkra vettük a jármot, az iskola, a tanulás jármát, amely nehéz volt ugyan, de azért a jópajtások mégis csak megkönnyítették annak elviselését s most aztán örömmel emlékezünk vissza reája . . .

— Korcsik Margitka urhölgy a Werner Sárika szeptember hó 6-án tartandó koncertjén — mint ennek közlésére bennünket felkértek — a rendezőség legnagyobb sajnálatára — nem lép fel.

— Névmagyarosítás. Schneider Jakab, a sátoraljaújhelyi izr. elemi iskola tanítója, a saját, valamint gyermekei vezetéknevét a belügyminiszter 91073. sz. a. engedélyével Szabó-ra. változtatta.

— Az ipartestület táncmulatsága iránt, melyet — mint már megírtuk — szeptember 7-én tartanak a „Vadászkürt“ szálloda kerthelyiségének tánctermében, városszerte oly élénk érdeklődés mutatkozik, hogy a mulatság a legfényesebb sikernek néz elébe. A mulatságnak különös érdekességet fog kölcsönözni a szőlövásár. Szép leánykák fogják majd árulni a szőlőt, a melynek jövedelme szintén a jótékony célra van szánva. A rendezőség serényen buzgólkodik a táncmulatság sikerének biztosításán.

— Görög katliolikus búcsú. É hó

20-án, Nagy-Boldogasszony napján a helybeli gör. kát. templomban búcsú volt, melyre a közel vidékről számos gör. kát. lelkész jött el híveivel együtt. A templom a sok hivő befogadására szűknek bizonyult. A parókia előtti utcatesten, ahol a mézeskalácsos sátrak és dinyeárusok voltak elhelyezve, annyi nép tolongott, hogy a közlekedés a délelőtt folyamán fennakadt. Délben Miklóssy István itteni esperes- plebános nagy ebédet adott, melyen a helybeliek és vidékiek közül többen vettek részt.

— A külföldi postai küldemények ügyében lapunk egyik előző száma nyílt interpellációt intézett a közönség érdekében a kassai m. kir. posta- és távirdaigazgatósághoz, amelyre most az igazgatóság a következő közleménynyel felel: Vett értesülés szerint még mindig előfordul, hogy a Magyarországból külföldre s főleg az Amerikai Egyesült Államokba szóló levelek és levelező-lapok elégtelenül vannak bérmentesítve, minek folytán a hiányosan bérmentesített levélpostai küldemények a hiányzó bérmentesítési dij kétszeres összegével lesznek megterhelve, s ez által a feladók nem csak a címzetteknek okoznak akaratlanul kellemetlenségeket, hanem a hiányos bérmentesítés miatt a magyar kincstár is károsul. Ezen hibás bérmentesítés azon körülménynek tulajdonítható, hogy a közönség az 1900. évi január hóÖl-ével életbe lépett tarifális változásokat még most sem veszi figyelembe, s külföldre szóló leveleit és levelezőlapjait még most is 20, illetve 5 fillérrel bérmentesíti. A közönség tájékoztatására ez alkalomból ismételten közlöm, hogy a külföldre szóló egyszerű levél dija 25 fillér, a levelező-lap dija pedig 10 fillér; az Ausztriával, Bosznia— Hercegovinával, Németországgal, Szerbiával és Montenegróval való forgalomban pedig a levél dija 10 fillér a Ievelező-lap-é pedig 5 fillér. Az ajánlási dij úgy a belföldre, mint a külföldre szóló ajánlott leveleknél 25 fillér. Kassa, 1902. augusztns 21. A kassai m. kir. posta- és távirdaigazgatóság.

— Tűz Nagymihályon. Tudósítónk Írja, hogy e hó 27-ikén délelőtt tűz ütött ki, amely veszélylyel fenyegetett egy egész sor házat. Ismeretlen okból