Zemplén, 1902. július-december (33. évfolyam, 64-140. szám)

1902-11-25 / 126. szám

2. oldal.

Z E M P L fi|N

November 25.

— nov. 24.

Kérelem a magyar sajtóhoz.

Szabó Jenő főrendiházi tag, mint a gör. kát. magyarok országos bizottságának elnöke, a nagykárolyi magyar- ajkú görög katolikusok és egyházi főhatóságuk közt legutóbb felmerült konfliktus alkalmából a következő kérelmet intézi az összes magyar sajtóhoz :

Kérelmem az: ne nevezzenek ben nünket ruthéneknek. Nagykárolyi hittestvéreink semmit sem tudnak arról, hogy őseik oroszok, vagy ruthének lettek volna, sőt magyar családfájukat egész Kr. u. 905-ig, vagyis Gyula ve- zérig igyekeznek felvinni. Ezt tettük mi mindnyájan a római szentszékhez intézett emlékiratunkban. Tettük ezt legjobb történeti meggyőződésünk és családi hagyományaink alapján, Azóta célul tűztük ki, hogy részletesen tanulmányozzuk és megirjuk az ó-hitü magyarság történetét, de e cél követésénél arra a meggyőződésre jutottunk, hogy hiú törekvés a szegény ó-hitü magyar köznépnek családfáját oly mesz- szi időkre felvinni. Bizonyos csak az, hogy ha a régi latin okmányokban ruthénusokról, vagy a magyar okmányokban oroszokról, rácokról és oláhokról van szó, a történésznek ezt a megjelölést nem szabad vakon követnie, mert e megjelöléssel régibb időkben első sorban az illető népnek vallási hovatartozóságát értették, — a fajbe!i hovatartozás pedig csak másod sorban jött tekintetbe, a nemzetiség pedig éppen nem, mert a népnek akkor még nem volt nemzetisége. Hiszen pl. a nagyváradi gör. kath. egyházmegyében, melynek 168 parochiája közül 44, tehát egy teljes negyedrész magyarajku, ezeket a magyarokat a latin nyelven megjelenő egyházi Sche- matizmus még ma is ruthenusoknak nevezi.

De nem is szükséges Gyula vezérig visszamenni, — elég visszamenni 1649-ig, illetve 1700-ig, amikor t. i. a schizma elhagyásával az egyházi Unió létrejött. Elég bebizonyítani, hogy 1649-ben, illetve 1700-ban nemcsak a latinul úgynevezett ruthenusok és az oláhok, de magyarok is léptek unióra. Tény, hogy 1605-ben egy ó-hitü férfiú, a Hajdudorogon most is virágzó gör. kath. Farkas-családnak egyik Őse, Farkas Mihály volt a hajdúk kapitánya. Tény, hogy 1696, november 4-én, a hírneves máriapócsi kegyhely akkori régi gör. kath. templomában, az erre vonatkozó jegyzőkönyvek tanúsága szerint tisztán magyar hívők;

úgymint Eőry Mihály, Molnár János, Molnár Simon, Deják Simon, Pallós Dániel és Mészáros Mátyás voltak azok, kik a Mária-kép könyezését legelőször észrevették. Már pedig csak nem lehet feltenni, hogy az 1649-iki Uniótól eltelt 47 év alatt az ottani hívek elmagyarosodhattak volna.

Tény, hogy a később létrejött máriapócsi zárdának is magyar hajdü nemes, Rácz Demefer vo't az alapitója. Tény, hogy 1748-ban a hajdudorogi mindkét pap (úgy az »orosz,« mint az »oláh,«) az akkori egri püspök előtt magyar nyelven tették le a hitvallást. Az egyiket Doroghi Andrásnak, a másikat Ollányi Konstantinnak hívták. Mit bizonyít ezzel szemben az, hogy 1767-ben egy Hajdudorogon működött királyi bizottság elrendelte, miszerint jövőre a főbíró mindig »orosz vallásu« (ruthenus), az első tanácsos pedig »oláh* legyen? Hiszen köztudomású, hogy Hajdudorogon a hajdúk megszállása előtt is sohasem voltak oroszok, hanem csak rácok, akiket a trónvesztett Brankovics telepitett oda, de akiket a hajdúk jobbára elűztek. Nem nehéz tehát bebizonyítani, hogy 1649- ben, illetve 1700-ban nemcsak ruthenusok és oláhok léptek unióra, hanem ó-hitü magyarok is.

Ahhoz, hogy hegyvidéki oroszajku hittestvéreinket a latin terminológia szerint jövőre ruthénnek nevezzék, nekünk gör. kath. magyaroknak tulajdonkép semmi közünk nincsen, de kérdem : mi szükség van erre a névváltoztatásra ? A magyar nyelv nem ismert e nép számára más megjelölést, mint az oroszt s ez soha sem képezett akadályt az ellen, hogy ez a nép végig küzdje a magyar oldalán összes szabadság csatáinkat, legutóbb maga a nagy Oroszország ellen is, amelyet ez a his-orosz fajú nép nem minden történeti alap nélkül sohasem nevezett »orosznak,« hanem csak »maszkádnak, aki tőle az idők folyamán még a nevét is elrabolta.

Az eddigi »orosz« elnevezés éppen a legkritikusabb időkben Dobránszky idejében és az 1868-iki nemzetiségi törvény keletkezésének idejében nagyon jó szolgálatot tett a magyarnak, mert nehány túlzó kivételével, éppen a muszkaság gyanújának elhárítása végett úgy az egyházi, mint a világi intelligencia sorából senki sem akart »orosz« lenni, hanem vagy egyszerűen »magyar«, vagy pedig »magyar-orosz.« Ez az utóbbi megjelölés hegyvidéki népünkre már csak azért sem helytelen, mert a külföldön ő is nhernek vagy uhro-ruszinnak nevezi magát s ezt az utóbbi megjelölést alkalmazzák

reá a nagy oroszok is. Nevezzék hát ezt a népet , magyar-orosznak*, de semmi esetre sem ruthénnak, mert ez az elnevezés nemcsak nem magyaros, hanem a szó teljes értelmében üszköt dob közzénk, magyar és orosz-ajkú görög katholikusok közzé, akik jó testvérek voltunk mindig és jövőre is azok akarnánk maradni. Üszköt dob közzénk azért, mert ha ez a divatos »ruthén« elnevezés megmarad, — hiába küzdünk, abból ránk is ragad valami, de mi életre-halálra küzdeni fogunk ellene, mert nem akarjuk, hogy gyermekeink ruthének legyenek.

VÁRMEGYE ÉS VÁROS.

)( Elutasított felebbezós. A magyar kir. Curia dr. Búza Barnának — kilencvennégy sátoraljaújhelyi lakosnak a jövő évi országgyűlési képviselő-választók névjegyzékébe leendő felvétele és öt választónak törlése iránt beadott feleb- bezését hivatalból elutasította, Ványay Kálmán sátoraljaújhelyi és Oláh Tamás varannó- hosszumezői lakosokra vonatkozó központi választmányi határozatokat pedig indokainál fogva helyben hagyta.

)( Áz ebadó-összeirásokról szóló lajstromok felülvizsgálata is befejeztetvén, a vármegye alispánja intézkedett, hogy időnyerés tekintetéből ezek a lajstromok, melyek beszedési jegyzékül is szolgálnak, közvetetlenül küldessenek ki a községekbe az 1902/3. évi ebadónak most már további késedelem nélkül történő behajtása és a vármegye ebadóalapjába legkésőbb a f. évi dec. hó 20-ig leendő beszolgáltatása végett.

)( Községi kölcsön. Tokaj város képviselőtestülete a f. hó 20 án megtartott rendkívüli közgyűlésen egyhangúlag elhatározta, hogy régi terhes tartozásai convertálása, továbbá iskola és kórház építésére 200.000 korona törlesztéses kölcsönt vesz fel.

)( A „Zemplén 1903. évi Naptára,“ mely immár huszadik évfolyamába lép és vármegyénk közéletében az évkönyv fontosságával bir s valóban be- dekkeri jelentőségre emelkedett nemcsak a közhivatalok, de a helységek köz- és magán életviszonylataiban is, e héten elhagyja a sajtót. Ára 80 fillér. Postán küldve 10 fillérrel több. A vidékre megrendelt példányok szétküldését dec. hó 1-én megkezdi a kiadó- hivatal.

)( Az ebek száma ez időszerint hatezer és pár száz az egész vármegyében. Szembetűnő az ebadó életbeléptetésének hatása tiz év alatt. Mikor 1892/3- ban adó alá először írták össze vártólag simogatta meg az asszony kezét.

— Beszéljen asszonyom! Gyónjon meg minden hűséges barátjának.

Klára meleg arcát a férfi kezéhez szorította és úgy beszélt, miközben belenézett a barna szempárba.

— Meggyónom György 1 Rövid ez a gyónás, egy érzés a bűnöm. Szeretem György ! Egy asszonysziv őrült, boldogtalan szenvedélyével, az első szerelem átkos hatalmával. S azt akarom, hogy szeress engem, emelj magadhoz, fogadj a szivedbe. Szeretem azt a te nagy művész-lelkedet, veled akarom megosztani szivem minden érzését, lelkem legkisebb gondolatát is. Szeretni akarlak György, szivem minden vágyával, erejével. Nem 1 ne szeress 1 hagyj magamra, menj, menj !

A férfi arcáról eltűnt az utolsó vércsepp is. Sötét szeme felragyogva, születettel nézett az asszony sápadt arcába.

— Klárám 1 nem lehetek birád, mert én is szeretlek. Szeretlek régen, de csak nem rég jöttem ennek tudatára. Szeretem azt a te érintetlen, rajongó lelkedet. El fogok utazni Klárám, messzi keletre megyek, hogy többet ne is találkozhassunk. Hosszú utamra magammal viszem a te édes arcod emlékét, tiszta szerelmedet és lelkedet, mely az ón lelkemhez forrott. Méltó

megyénkben székelyesen szólva az »éj jeli bátorok«-at, (vulgó: a kutyákat), akkori létszámuk felülhaladta a tizenkétezret. Ez a létszám most tiz év folyamán felényire apadt.

HÍREK.

— Egyházmegyei hir. Katinszky Geyza, újonnan kinevezett zemplén- vármegyei főesperes insteliációja folyó hó 21-én, hétfőn reggel tartatott meg a kassai dómban fényes egyházi ünnepséggel.

— Kántortanitói kinevezés. Csacskó András ideiglenesen Petrikre helyezett okleveles tanító ugyanoda rendes minőségben kineveztetett.

— Esküvő. Csicseri Szalánczy Ferenc tartalékos huszárhadnagy, szabolcsi földbirtokos, idősb csicseri Szalánczy Ferenc és neje hegymeghi Hegymeghy Erzsébet fia f. hó 29-én esküszik örök hűséget mátyásfalvi Mattyasovszky Sárikának, néhai mátyásfalvi Mattyasovszky Kálmán és neje újlaki Rácz Gizella leányának.

— Eljegyzés. Dr. Rosenberg Mór, Purjesz egyetemi tanár első assistense Kolozsváron, folyó hó 25-én váltott jegyet Bettelheim Márton helybeli bor- kereskedő leányával, Laurával.

— Házasság. Gombos János kis- dobrai kántor-tanitó folyó hó 20-án vezette oltárhoz Papp Emilia kisasz- szonyt, özv. Torebes Jánosné nevelt leányát.

— Cáfolat. Több lap tudósítása nyomán elterjedt hir volt az, hogy Szunyoghy Dezső kir. közúti felügyelő, műszaki tanácsost a kereskedelmi minisztériumba szolgálattételre behívták. Illetékes helyről vett értesülésünk szerint e hir minden alapot nélkülöz.

— Felolvasó-est. A sátoraljaújhelyi reformátusok harmadik vallásos irányú felolvasó-estéje folyó hó 27-én, vagyis csütörtökön d. u. 5 órakor lesz parókiájuk ízléses tanácstermében. Ez est műsorát egy felolvasás, a vegyes-énekkar szereplése és szavalatok fogják alkotni. — Külön meghívók ez estékre nincsenek kibocsátva. Vendégül bárkit szívesen fogadnak. Belépődíj nincs.

— A „Homonnai izr. filléregylet“ következő meghívót bocsátotta ki: Meghívó. A dr. Thomán Dávid ur védnöksége alatt álló „homonnai izr. filléregylet“ 1902. évi december hó 6-án a „Stefánia“ szálló termeiben tombolával egybekötött jótékonycélu fillér-estélyt rendez. Lengyel Samuné tisztb. elnök, Friedman Rózsi elnök,

akarok vonzalmadhoz lenni s azért hagylak itt most, midőn a legboldogabb vagyok ebben az életben, hogy ne lássuk egymást, de a szivünk mégis hűséges ragaszkodásban egymásért dobbanjon, .^s Klárám erős lesz. Reám fog gondolni s az én mondhatatlan szenvedéseimre, vágyamra — és akkor könnyebben fogja az életet tovább küzdeni. Szerelmem vár lesz, mely megóv az élet keserűségeitől. Most egy bucsu- csókot édes szerelmesem! Hadd érzem ajkaimon a te első és utolsó szerelmi csókodat, hegy ennek édes emléke bearanyozza majd magányos, szomorú életemet.

Klára két kezébe vette a férfi fejét, határtalan bizalommal, édes gyöngédséggel nézett a fényes, sötét szemekbe, majd megsimogatta a férfi fehér homlokát, hullámos haját.

A szerelmes asszony forró ajaka hosszan tapadt az ifjú szájára s azután hosszú percekig ott pihent György lázasan dobogó szivén.

Klára magára maradt. Mozdulatlanul, lehajtott fővel állott festőállványa előtt, majd • letérdelt arra a helyre, hol György állott utoljára s a tiszta, eszményi boldogság könnyei végigperegtek szelíd, megenyhült vonásain. . . .

— Vége. —

ablakok táncot kezdtek járni . . . s most az asszony szivéhez kapott s hangtalanul összeesett. Sokáig feküdhetett eszmélet nélkül, mert midőn szemét végre kinyitotta, a kályhában az utolsó parázs is kilíamvadt s hideg lett a szobában. Klára fejét fogta meg, mintha egy gondolatot erővel akarna onnan kiűzni, a szive meg úgy fájt, majd megszakadt, oly nehéz lett a bánattól. Alig tudott hálószobájáig vánszorogni, ott térdre esett ágya előtt s imádkozott. De imájába is György nevét szőtte be, s ez az ima nem tudta úgy megerősiteni, megvigasztalni, mint máskor. — Nagyapám ! jöjj hát, segíts most rajtam! Nem várod unokádat, midőn oly szerencsétlennek, oly nyomorultnak érzi magát ? Hát nyugodtan tudsz pihenni, midőn én a fájdalomtól majd meg őrülök ? Midőn nincs egy világos gondolatom, nem tudom mit tegyek ? Miért nem tiltottál el attól a házasságtól, melytől oly távol volt a szivem? Most, most kell megtudnom, mi a szerelem, az igazi, a nagy, mindenható szerelem, midőn már késő, és én a másé vagyok ? György! minek láttalak meg, minek engedtél belenéznem a lelkedbe, nemes, ideális szivedbe 1 Minek is hozott téged utamba a balsors, ha nem ismertelek volna meg, nyugodt békével leéltem volna ezt az életet, mig igy mi lesz velem ?

Mond mi lesz ? Kibírom ezt a lelkifájdalmat, vagy elpusztulok ebbe a gyötrelembe. Az idő meggyógyít ? Soha! A szívből fájdalmat, csalódást nem törlik ki az évek! Nem vétkezem-e már is a hűség esküje ellen, midőn a te képed van szivemben, rólad álmodom ébren és alva ? György segíts! Segítened kell!

Hajnalodott már és a szegény asszony még ott térdelt ágya előtt, önmagát, sorsát vádolva, átkozva.

Y.

A „műterem“ rózsás iámpafényé- ben oly halványnak, szenvedőnek látszott Klára arca. Tornyay nyugtalanul nézte az asszony ideges mozdulatait, bánatos szemét.

— Miért hivott asszonyom? Ha bármiben szolgálatára lehetek, biztosan számíthat őszinte, hűséges barátjára !

Klára az asztalra hajtotta fejét és zokogott, halk, szaggatott zokogással.

— Asszonyom! Klára! mi baja az Istenért!? — kérdezte a férfi mély zavarral.

— György 1 György 1 segítsen! Mondjon egy kegyetlen, hideg szót és akkor talán lecsillapodik a szivem. Mondja, hogy gyűlöl, hogy megvet és ... és ón talán mentve vagyok!

A férfi gyöngéden, megnyugta-