Zemplén, 1902. július-december (33. évfolyam, 64-140. szám)
1902-12-02 / 129. szám
Deczamber 2. ZEMPLÉN. 8. oldal. dicsekedhetnek. Névszerinti Szladek József Nagymihály község bírája 38, Hancsin János isztáncsi biró 31, Le- bovics Bernát 31, Kun Mihály bottyáni biró 30, Géczy György zétényi biró 28, Bilecz János smugóczi biró 23, Molnár János mihalyi, Bakura Ferenc ág-csernyei és Popik János laborcz- volyai birák pedig a 21-ik éve, hogy helységeik közönségeinek bizalmából bírják a helyhatósági hatalom jelvényét, vagyis a bírói pálcát, mely az ő kezeikben apai örökség. Mennél később azármaztas-ák át firól-fira ! )(Képviselőtestületi ülés. Székely Elek polgármester a következő meghívót bocsátottá ki a legközelebb tartandó képviselőtestületi ülésre : A képviselőtestület t. tagjait van szerencsém 1902. évi de cernber hó 3-án délután 2Vä órakor a városháza közgyűlési termében tartandó rendes képviselőtestületi ülésre meghívni. Hazafiui üdvözlettel : Székely Elek polgármester. H IREK. — Személyi hir. Andrássy Sándor gróf országgy. képviselő — mint részvéttel értesülünk — hosszabb idő óta velejtei kastélyában betegen fekszik. A gróf baja meghűlésből eredt. —, Halálozások. Mély részvéttel vettük a következő gyászjelentést: Nagy-bessenyői Bessenyey István úgy a maga, mint felesége született Kor- láth Sarolta, valamint az összes kiterjedt rokonság nevében is fájdalomtól megtört szivvel jelenti, hogy a legjobb testvér, szerető sógornő és rokon : kis- baczonyi özv. Baczony Mátyásáé szül. nagy-bessenyői Bessenyey Erzsébet életének 39-ik, özvegységének 19-ik évében, rövid, de kínos szenvedés után 1902. november hó 30-án délután V2Ö órakor elhunyt. A megboldogult drága halott hült tetemei december hó 2-án kedden délutáni 2 órakor fognak Mig- lészen a református egyház szertartásai szerint a családi sirkertben örök nyugalomra tétetni. Áldás és béke lengjen a kedves halott porai felett. — Csipkés János leleszi nyug. tanító 74 éves korában f. hó 27-én elhunyt. — líucsuestély. Abból az alkalomból, hogy Barthos István honvédszázados, — ki nemcsak a tisztikar, de városunk előkelő társadalmi köreinek is általánosan tisztelt tagja — Kolozsvárra lett áthelyezve: fényes bucsúestét rendeztek tiszteletére bajhajlékunkat megkeresni! . . . Kegyelmed túlboldoggá tesz bennünket! . . . rebegte az özvegy örömkönnyekkel szemében. A dicső Hunyady azonban széles keblére ölelve a két gyönge, reszkető asszonyt, többször homlokon csókolta őket. — Boldog anya, kinek ilyen fia van s a hazáért feláldozta magát. S elmondta Titus hősies halálát. — Büszke légy leányom 1 férjed neve aranyos fénynyel fog ragyogni az örökkévalóság végtelen könyvében 1 — szólt ajfiatal nőhöz. — Tudtam én ! ő méltó gyermekem 1 Tudtam én, hogy hősiesen fog harcolni, — rebegte az anya és köny- nyei omlottak szemeiből: „Hiszen meghalt az a drága, egyetlen gyermek is 1“ — Nem siratom, mert emlékét gyaláznám vele 1 szólt büszkén az ifjú hölgy s titkon morzsolta el azt a gyáva könyet: hiszen nagyon szerette . k . — Ti most már egészen egyedül álltok a világon — szólt tovább a fővezér — jertek váramba, én fogok rólatok gondoskodni. Az anya tagadólag rázta meg fejét. — Nem, dicső vezér! férjem és fiam tettei igy megfizetve lennének s mire volnánk mi akkor büszkék ? Ne nyújts nekünk segélyt, jobban felhasználhatod azt, ha rajta csak egy zsoldost is szerzesz a haza védelmére.- Megélünk mi magunk is. Metársai, barátai és tisztelői f. hó 1-én a Bock éttermében. Körülbelül százan jöttek össze a bucsuestén Barthos István tisztelői közül, hogy megjele- nésökkel is dokumentálják azt az igaz vonzalmat, mely Barthos Istvánt az újhelyi társadalom szine-javával összekötötte. A vacsora folyamán elhangzott toasztok bizonyították be leginkább, hogy milyen általánosan szeretett tagja volt a társaságnak Barthos István. A bucsuestén több toaszt hangzott el, melynek sorait Matolay Etele alispán, mint a legöregebb bajtás nyitotta meg, éltetvén keresetlen, szívből jövő szép szavakkal a búcsúzó derék bajtársat, a társaság kedvelt tagját és jó barátot. Utána id. Meezner Gyula a szivünkhöz nőtt m. kir. honvédség és polgárság közös, minden ha fennálló zavartalan egyetértés és jóviszonyát hangoztatva az itt állomásozó kitűnő honvéd tisztikarért ürített zajos tetszés és taps között áldomás pohárt. Staut József szép vissza emlékezésekkel a boldog ifjú korra Barthost, volt iskola társát, az önzetlen barátot éltette. A búcsúzó mindazt megille- tődve köszönte meg, éltetvén elöljáróit, bajtársait, tisztelőit, barátait. Dókus Gyula szintén a búcsúzéra és családjára mondott szép felköszöntőt. A vidám hangulatú estének különben egyik kimagasló momentuma volt. Dr. Kossuth János remek számba menő dikciója, mit az ünnepekre és a hazafias honvédségre mondott. A lelkes éljenzést és tapsot keltett beszéd után id. Meezner Gyula a tőle megszokott szép fel köszöntőben Kossuth Jánost mint a törhetetlen meggyőződésű hazafit éltette. Juhász Jenő, Arnótfulvy István ezredest, viszont az ezredes a honvédség és polgárság között való egyetértést hangoztatva, a város közönségét, s a jelenlevőket éltette. Barthos ismételt toasztjában Arnótfalvy ezredest. Benárd őrnagyot mint elöljáróit éltette, mire az őrnagy szellemes jellemzéssel, Barthos, a kiváló század parancsnokról, emlékezett meg. Desseffy Aurél és Tátray Dezső szintén a búcsúzó jó barátot, majd Barthos József Maío/ay alispánt éltette és még több dikció hangzott el a kedves alkalmon, ami fényes bizonysága volt a honvédség és polgárság között való jó egyetértésnek és a baráti érzés őszinteségének, amely itt oly inpozáns módon megnyilatkozott. A társaságot különben a bucsúpohár a hajnali órákig együtt tartotta. nyemnek ép karjai vannak, bírja a munkát, azután meg bátyja is haza jöhet még. (szegények 1 ők nem sejtették, mi történt azzal.) Ha azonban igazán jót akar tenni kegyelmed: itt fekszik a szomszédunkban egy szegény asszony halva, kinek férjét megölték a törökök, fia pogány lett és ez a bánat, párosulva a nyomorúsággal, sírba vitte őt. Ezt az asszonyt el kellene temettetni, mi szegények vagyunk hozzá, tegye meg kegyelmed. Hunyady szemeiben a meghatottság könnye ragyogott. Ott hagyta, le sem is törülte ezt az előtte ösmeretlen len sós vizet, hanem lelkesülten felkiáltott : — Nem, nem féltem nemzetemet. Mig hazám ilyen asszonyokkal és ilyen fiákkal bír, addig jöhet a török hordák megmérhetlen sokasága; addig e maroknyi nép megdönthetetlen gránit- szirt lesz, aminek sem vész, sem vihar nem árthat meg soha. * A szép Fatima nemcsak vőlegényét, hanem apját is hiába várta visz- sza. Az is fűbe harapott Nándorfehérvárnál. Valami bolond golyó épen akkor találta homlokon, mikor a vakmerő Ferhádot kézzel-lábbal biztatta alulról, hogy: „Csak rajta, rajta Ferhád fiam! a tied lesz Fatima!“ * Dugovics Titus nevét pedig el nem homályosulhatő dicsfény övezi örökkön-örökké. (Vége.) — Egy főszolgabíró ünneplése. Iíaraszthy Miklós homonnai járási főszolgabíró 25 éves szolgálati működésének évfordulóját a homonnai járás intelligenciája fényesen készül megünnepelni. Az e tárgyban összehívott értekezlet megállapította, hogy az évfordulót hálaadó istentisztelettel, a jubiláns üdvözlésével és közebéddel fogja megünnepelni. A kaszinó az ünnep napján diszgyűlést tart. Az ünneplés napját egy közelebb tartandó értekezleten állapítják meg. — A „Halálos csönd“ premierjének színi referádáját, egyéb közlendőink csütörtöki számunkra szorították. — Rectilicatió. A Szerencsen megjelenő, „Tokaj Hegyalja“ november 27-iki 48. számában „Valóban kalandor lenne?“ címmel egy hir jelent meg. A hirt lapunk is átvette, csupán a „Tokaj Hegyaljá“-nak a tartalékos testőr hadnagyokat illető véleményét hagytuk el, mely alapos tévedésről telt tanulságot. És ime: kisül, hogy a „T. H.“ a dolog alapjában is tévedett. Lapunkat ugyanis felkereste a kérdéses úri ember, bebizonyította előttünk kétségtelen bizonyítékokkal, hogy az egyenruhát nem jogtalanul használta és a cs. és kir. testőr gyalogszázadnak tényleg tartalékos hadnagya, legfelsőbb elismerésképen egyúttal a „signum laudis“ éremnek is birtokában van. Ily értelemben recti- fikáljuk az átvett hirt, midőn kijelentjük, hogy annak azon hiszemben adtunk helyet, mivel feltettük, hogy ily hírek eredeti, első közlője alapos információkat szerez be ily kényes dolgokról magának. — Országos vásár. A folyó évi karácsonyi országos vásár folyó hó 15—16-án fog Sátoraljaújhelyben megtartatni. — A Sátoraljaújhelyi Kölcsönös Önsegélyző Hitelszövetkezet f. é. november hó 30-án id. Meezner Gyula elnöklete mellett népes közgyűlést tartott, mely alkalommal az igazgatóság által javaslatba hozott alapszabály módosítását a részvényesek elfogadták. — Kérelem. Beregszászy István tanfelügyelő a következők közlésére kérte fel lapunkat: „A főlisztelendő lelkész- és iskolaszéki elnök urak figyelmébe. Fölkérem a Zemplénvármegye területén levő iskolák iskolaszéki elnöki tisztét viselő lelkész urakat, hogy azon iskolák részéről, melyeknek tanítói fizetéskiegészitési vagy korpótléki államsegélyt élveznek, — az államsegélyek felvehetéséhez szükséges nyugtákat láttamozás végett hivatalomhoz (1903. január 1. kelettel kiállítva) még december hó 15-éig szíveskedjenek beküldeni ; mert az év utolsó napjain érkező nyugtákat nem lesz képes hivatalom oly időben expediái ni, hogy azok a kívánt időre visszaérkezhessenek. Egyben szives figyelmükbe ajánlom a főtisztelendő lelkész uraknak, hogy amennyiben a folyó évi államsegélyek felvételét, illetve a tanítók kezeihez történt kifizetését igazoló bélyeges nyugtákat hivatalomhoz eddig be nem küldötték volna, azt e hó első felében szintén szíveskedjenek beküldeni, mert ezek kézhez vétele nélkül az újabb államsegély-nyugtákat nem láthatnám el a kellő záradékolással. Beregszászy István kir. tanfelügyelő. — Betörések a vidéken. Már nem is megy ujdonságszámba, ha betörésekről értesítik lapunkat. És ez igy megy nap-nap után. Nincs mentség, nincs segedelem. A csend és rend őrei tehetetlenül fáradnak éjjel-nappal egyaránt, úgyszólván minden igyekezetük eredmény nélküli. Tegnapelőtt Szerdahelyen és Szőllőskén, tegnap Berecz- kiben, ma Legényén s holnap isten tudja melyik községet fosztja ki az éhes rabló-had. Alsó-Bereczkiben Bo- ronkay Farkas földbirtokos házának udvarán levő kézi pincét törték fel s az ott talált borokat, valamint más élelmi szereket nyaláboltak el. A tettesek mindezideig sehol sem kerültek meg. NYÍLT TÉR.*) A fogadatlan prókátorjelölt. Dr. Bánóczy Kálmán hosszú és híg lére eresztett cikkében meg akarja reparálni gazdájának egy hírlapi botlását, a mely abból állott, hogy a gazda azt állította lapjában, hogy nálam honvédtisztek Lukács Károlylyal a Gotterhaltét huzatták. Én ezt a közönség elébe tálalt valótlanságot nehány sorban a »Zemplén*-ben kellő értékére leszállítottam, mert nem volt igaz, hogy a Gotterhaltét nálam huzatták és valótlan volt az is, hogy a Gotterhaltét Lukács Károly húzta. Bánóczy, az uj cikkíró ur irói zseniálitá- sának tárházából előszedve egy szóhalmazt, hamisítatlan ellenzéki fordu lattal oda módosítja egyik előbbeni cikkét, hogy a Gotterhaltét húzták ugyan, de nem Bocknál és nem Lukács Károly húzta és a jövendőmondó előrelátásával a többek között ezeket írja: »Hogy nem a Bock éttermében huzatták, az csak véletlenség, ha ott lett volna cigány, ott huzatták volna.« No hát én nem vagyok olyan tálenumos legény, mint ifjabb Bánóczy Kálmán dr. ügyvédjelölt ur, de van annyi ép eszem, hogy ha már cikkezni akarok és egy hazugságról, melyben személyem is érintve volt, azt akarom kisütni, hogy az igazság, ilyen esethez hasonló zöldséget az olvasóközönségnek föl nem tálalnék, mert elvégre nincs mindenkinek egészséges, jó gyomra, hogy az oda nem való dolgokat megemészsze. Arra, hogy vendéglős létemre tollat veszek a kezembe, az indít, hogy a jelzett cikknek reám vonatkozó része teljesen valótlan. C'kkiró ur azt mondja, hogy a „Zemplén“ engem strohmannak rántott e ő, hogy én védjem meg a m. kir. honvéd tisztikart. Hát nem látja-e be mindenki, hogy a strohman Bánóczy ur, mert mi jusson szépitgeti és kél védelmére egy másik cikkírónak, a ki valami illetékes és megbízható forrásból merített hir alapján olyat irt vendéglőmről és Lukácsról a mi nálam és Lukácscsal egyáltalán meg nem történt. Azt minden okos ember tudja (B. ur nem akarja tudni), hogy tiszt urak nem szorultak az én védelmemre és hogy semmi értelme (akár csak a Bánóczy cikkének) nem volna, hogy én mint vendéglős beleártván a tiszt urak privát dolgába. Ahhoz mindkettőnknek semmi beleszólása nincsen. Én is remélem, hogy Bánóczy úr hebel hurgyaságait csakugyan megbotránkozással utasítják vissza a tiszt urak s a hívatlan prókátorságával is tisztában vannak. A tiszt urak dolgáról arra hivatottak mondhatnak véleményt, de semmi esetre sem lehetnek rájuk semmi hatással B. ur kotnyelekedései És én sem tartozom eltűrni olyan valakitől a leckéztetést, aki még maga is leckére szorul. Várjon még nehány esztendőt B. ur és akkor kritizáljon és leckéztessen. (Feltéve ha akkorára tudni fog.) Szájaskodását ma nem veszi senki komolyan. Ha arról ir, hogy Ujhelyben a tiszüirak a Gotterhaltét huzatták, nincs jogom szólani, de ha azt állítják, hogy azt a hymnuszt nálam húzták, kötelességem felszólalni, mert rólam van szó. Hát ezek után. én csak azt mondom a B. ur idézett szavajárásával, hogy az csak véletlen, hogy a B. ur cikke olyan gyarló, írattak volna más strohmannal, a kinek állításai, logikái megemészthetők. ____ Bock Imre. *) E rovat alatt közlőitekért nem vállal felelőséget a Szerk. A SZERKESZTŐSÉG ÜZENETE. — Z. Szerencs. Volna benne tartalmasság, de azt is émelygéssé teszi a sok erőltetett díszítő jelző. Hanem a rlthmus, avers főkellóke az kimaradt belőle. D. G. Helyben. Majd át adjuk alkalom adtán. Vera. Egy kis türelmet, mikor a beérkezés sorrendjében rá kerül a sor jönni fog. Nem közölhető: Tüzek. (Vers.) Kiadótulajdonos: Ebiért Gyula
