Zemplén, 1902. július-december (33. évfolyam, 64-140. szám)
1902-10-30 / 115. szám
Október 30. ZEMPLÉN. 3. oldal. — Dr. Klein Eberhard, ki Her- kulesfiirdőn (Mehadia) szívbajok és elhízásban szenvedők számára uj sikeres gyógyszermódokat honosított meg, télen át Budapesten folytatja orvosi működését. — Állást keres. Ügyes, gyors, jó munkás, becsületes és teljesen szakképzett jegyző, ki hosszabb tartamú önállóságától csak most vált meg, elvállal jegyzősegédi, irnoki, vagy végrehajtói teendőket. Cim és egyéb adatok Sátoraljaújhelyben, Központi kávéházban Károly pincértől tudha- tók meg. — A szerencse olyan, mint a lidérc. Az emberek gyarlósága abban tűnik ki, hogy szerencséjüket egész életükön át ott keresik — ahol nem találják. A szerencse olyan, mint a lidérc, maga mutatja meg magát, csak észre kell venni. De aztán meg is kell fogni. Ameddig a fény világit, addig kell kapni utána. A legutóbbi sorsjátékban a legnagyobb nyeremény, a 600.000 koronás jutalom, a Wolf Hugó bankháza által eladott 8/s beosztású sorjegyre esett és igy ezen legszerencsésebb főelárusitó egyszerre nyolc szegény embert tehetett boldoggá. Ahova a szerencse egyszer betette lábát, ott jó ideig meg is szokott maradni, kísérelje meg tehát mindenki szerencséjét és rendeljen osztálysorsjegyeket Wolf Hugó bankházában, Budapest, Bálvány-utca 10. Az uj terv szerinti, 5000 nyereménynyel szaporított XI. sorsjáték első osztályának húzása már 1902. évi november hó 20. és 21-én tartat!k meg. A sorsjegyek ára: egy egész 12 K., egy fél 6 K., egy negyed 3 K., egy nyolcad 1 K. 50 fillér. IRODALOM. Levél egy leányhoz. Megírom magának ezt a levelet úgy, amint azt lelkem érezi. Hadd hulljon le lel kémről a nyomtatott papirosra a titkolt érzések súlya, meg a terhe. Ha elolvassa valahol: csak arra kérem: szivével bíráljon meg engem s lelkében alkosson véleményt rólam s ne sújtson megvetéssel azért, mert igazat Írtam. Ön nő s mivel az: ön is szivével gondolkozik. Ha szive fog gondolkozni: úgy tudom, hogy talál bűnömre bünbocsánatot. * , . . Egy perc történetének visszatérő emléke kisért nappal, ha magam vagyok; s éjjel, ha leszáll a csend, s mozogni kezűnek az árnyak.. . Olyan érzés az, mintha egy régi nóta elmosódó melódiája térne vissza mindig, jólehet a nóta már el vón feledve. S amint az ember önkénytelenül dudol néha egy-egy dallamot, annyiszor és úgy tér vissza ajakamra az ön neve. Nappal, ha magam vagyok. Éjjel, ha leszáll a csend és rezegni kezdenek a lomha árnyak . . . És sokszor . . . sokszor keresem a magányt. Keresem, hogy szabadon belesóhajtsak egy nevet, amelynek zengése nekem édes; egy nevet, melyet százszor leírok egy papírlapra nem azért, hogy le legyen Írva, de mert, ha le van Írva: olyan nagyon jól esik. És aztán, mikor néha órákon át foglalkozom egy árnynyal, amely testte- len, amely nincs, csak én töltök bé véle űrt: kiábrándúlva ocsúdok fel, én, a dőre álmok esztelen lovagja. S ha végre hosszú sóvárgás után valahol találkozunk : cinikus leszek és magam is kezdem hinni, hogy én vértezve vagyok a bohóságok ellen; én már átmentem amaz érzés fájó gyönyörrel és kéjes fájdalommal tele tisztítótüzén; ismét az vagyok, akinek látszom: hideg, impresszióknak nem hódoló férfi, aki az érzést, mit, annyi dalban megír: nem ismeri, vagy ismerni többé nem akarja. Ha találkozunk hidegségemmel kínozom önt és ütök sebet a magam szivén; férfi vagyok, ki akar mindent, és még sem kell néki semmi. Szomjúság gyötör és eltolom magamtól a kelyhet. Dőre vagyok és esztelen. .. . Esztelen még akkor is, ha ajkam a tánc hevében arcát érinti s ugyanakkor senkitől sem látva — nehogy vakmerőségem félremagyarázza: tisztelettel megcsókolom kezét. Csak megcsókolom hangtalanul s nem szólok semmit. És ön magában azt hiszi, hogy gyáva vagyok, rettenetesen gyáva. Pedig csak egy dolog, ami visszatart attól, hogy megmondjak önnek valamit és ez: az önézetem. Mert valami láthatlan jó szellem visszatart attól, hogy komolyan vogyem azt, ha olykor, mint „akkor“ is, ajka az én arcomra is rávetődik egy pillanatig, mikor senkisem figyel reánk. Valami súgja nekem, hogy ön játékot játszik velem, melyben, ha nem lennék elég erős — elbuknék menthetetlenül. Nem tudom, hogy mi a célja velem, de sejtem, hogy azt nem a szive sugallja. Talán nem balvégzet az, hogy nem tudok bízni önbe. Tudom, hogy az a csók valaha más ajkán égett, szóval sokat tudok, csak hinni, egészen elhinni nem merek semmit. Elég nekem ez a fél szeretet is. Tudom, hogy szeretem, de jól fog esni elhitetni magammal, ha majd el- taszit magától s nem fogja bennem semmi érdekelni, hogy hiszen úgy se fűzte hozzám szorosabb kötelék. Egy majális varázsos éjszakáján (ah! mennyire kisért e varázsos éjszaka azóta !), mikor még tavasz volt, fény volt és sugár volt, kivetődtünk a táncteremből az esős éjszakába. Én vágytam, de maga akarta. Csak a fuvallat rezgette lombok permetegje hullott reánk. Akkor, ott megöleltem és megcsókoltam önt egyszer az arcán és egyszer az ajakán. A szerelem csókja volt az, tisztán a vágytól. Nem kértem kegyét, de ön — a jobb és drágább, mint megannyi más — megjutalmazott vele. Nem kérdezem és nem kutatom, hogy volt-e előttem valaki, van-e velem más és lesz-e utánam valaki, aki ezt joggal elmondhatja magáról. Kevésre becsülném magam, s nagyon kevésre önt — ha e szerepre vállalkoznék. Ez nem az én terem! Az én végzetem alkotni ábrándokat s elsiratni azokat, ha összedőlnek. Ont nem vádolhatom, ki tehet arról, ha a pillangó szereti a fényt s megperzseli a szárnyát. A pillangó élje életét szenvedés között tovább s önmagát. De ne a fényt, is igy teszek . . . Annyira kezdem szeretni önt, hogy kerülnöm kell, ha utunk összehoz. Dőreség volna neki menni a tűznek, s nem bánni, ha megéget. Látja tehát, hogy félek öntől s mert nem akarom komolyan venni, épp azért veszem komolyan. Az, akit én igazán szeretek, s ki azt viszonozni akarja, kell, hogy rabom legyen annyira, amennyire rabja én vagyok. Akinek nem édes e rabság gyötrelme, az nem szerethet igazán. Ön pedig csapongó . . , szabad. Gyönyörködteti a változatosság, mert talán nem tudja, hogy az érzelmekben az álhatatosság a fő, az a szent, ami felemel. Nem gátolhatom. Nem is igyekszem. Arra elég erős én nem vagyok. Az a csók nekem nem ad jogot semmire. Ha önként rabom lenni nem akar, dőreség lenne erőszakkal kény- szeritenem. ügy hiszem, ha ön nagyon . . . nagyon szeretne engem, nem kellene ezt írnom önnek. Rabok lennénk; de a földkerekség legboldogabb rabjai. Várom ezt az időt — bolond türelemmel. Várom — hisz remélni jól esik és különben is arra vagyok teremtve . . . Megunni soha nem fogom . . . Ezeket írtam. Boldogság lenne, ha komolyan venné, ha meg felkacag elolvasása után, odadobom önnek a bizonytalanságot: nem azért írtam ezeket, hogy szeretetemet erősítsem, nem . . . csupán azért, hogy lássa be, hogy mi találkozni, egymást igazán szeretni nem fogjuk soha . . . Önnek játékszer kell, és én az vádolja En nem vagyok. Erőt érzek magamban, hogy azzá engem senki sem tehet. Maradjon továbbra is álhatatlan, de édes; én pedig maradjak továbbra is vágy-beteg és balgatag. D’Elle Tasi Ágoston. Önképzököri gyűlés. E hó 25-én tartotta a sátoraljaújhelyi róm. kát. főgimnázium Jíazincz<y-önképzőköre 3. rendes gyűlését. A múlt ülés jegyzőkönyvének felolvasása és Reichard Miklós s Perényi Ede VII. oszt. tanulók hozzászólása után az „Október 6.“ c. költeményt Balázs Andor VIII. o. t. ellenbirálata alapján elfogadta a kör. A költemény szerzője br. Huszár László VIII. o. t., ki művét bírálatai elhangzása után felolvasta. Marko- vits Aron VIII. és Kerekes Béla VII. o. tanulók elfogadták Székely László VIII. o. t. „Berzsenyi Dániel költészete“ c. tanulmányát. Majd Baumgartner Lajos Vili. o. t., önképző- köri főjegyző olvasta fel a Grünwald Herman VIII. és Andorka Zoltán VII. o. tanulók bírálatai alapján elfogadott „Dalok“ c. népdalcsoporto- zatát. Ecker Mihály VIII. és Márton Elek VII. o. tanulók elvetették az „Egy őszi nap“ c. leiró költeményt. Zsákai József VIII. o. t. szavalt Petőfi „Apostoláéból egy részletet, mely szavalatra vonatkozólag Zombory A. József VIII. és Záborszky Dezső VII. o. tanulók egyöntetű bírálatainak, továbbá Perényi Ede VII. o. t. hozzászólásának meghallgatása után „dicséretes“ jelzőben állapodott meg a kör. A jövő ülés műsorának megállapítása után véget ért a gyűlés. KÖZGAZDASÁG. * Gazdasági tudósítók kongresz- szusa. Az állandó gazdasági tudósitók első kongresszusa tárgyában Kresz János áll. gazdasági tudósitó íelhivást küldött szét, mely az áll. g. tudósitók első kongresszusának előzetes programjáról következőkben értesít: A kongresszust megelőző napon, vagyis december 3-án, az Adria-szálló (Kere- pesi-út 41. sz.) egyik termében este 6 órakor a szervezkedésre vonatkozó elő- értekezlet fog megtartatni, amely alkalommal a választandó tisztviselői kar jelölése és a kongresszus tárgysorozatának megvitatása lesz napirenden. Ugyanaz nap és ugyanott az Adria- szalló vendéglőjében lesz este 8 órakor az ismerkedési estély. Az áll. g. tudósitók első kongresszusának megnyitása, a teljes készséggel átengedett Köztelek-épület (Üllői- ut 25. sz.) egyik termében, december 3-ik napján délelőtt 10 órakor, a közgyűlés utáni közös ebéd pedig délután 2 órakor az Adria-szálló vendéglőjében lesz. — Akik a kongresszuson résztvenni szándékoznak, felkéretnek, hogy ebbeli szándékukat legkésőbb november hó 15-ig bejelentsék, hogy a tagsági jegyet, valamint az esetleg engedélyezett vasúti igazolványt idejekorán beküld- hessem. Igen kérem becses nevüket jól olvashatóan, továbbá lakhely ükét, utolsó postát és vármegyét azonké- pen világosan kiírni, hogy a miatt a szétküldés akadályt ne szenvedjen. — A kongresszusi költségek fedezésére szíveskedjenek a t. kartársak két ko rónát postautalványon beküldeni, még azokat is kérem, akik esetleg a kongresszuson megjelenni akadályozva vannak hogy a lelmerülendő költségekhez hozzájáruljanak, nehogy azok egykét embernek a vállaira nehezedjenek. A költségek fedezése után fenmaradt összeg a kongresszus rendelkezése szerint, vagy a tartandó 2-ik kongresszus költségeire fog tőkésittetni, vagy bizonyos jótékony célra fog adományoz- tatni. A kongressszus tárgysorozata körülbelül ez lenne: 1. A korelnök megnyitja az ülést. 2. Az elnök és tisztikar választása. 3. Az elnök megnyitó beszéde. 4. A földmivelésügyi miniszter képviselőjének beszéde. 5. Értekezés a tudósitói tisztség fontos feladatáról, 6. Indítvány, hogy a tudósitók a hivatalokkal, egymással stb. portómentesen levelezhessenek, és legyen hivatalos pecsétjük. 7, A gazd. tudósítóknak legyen egy közlönyük, a hol eszméiket leírhatják s kicserélhetik. 8. A gazd. tudósitók legyenek egyúttal faiskola-felügyelők; azután karolják fel mindazon termelési és tenyésztési ágakat, melyeket alkalmasnak találnak. 9. A g. tudósítói intézmény szervezése és azok járásainak pontos kijelölése, 10. A magyar iparcikkek támogatása és a nép között való terjesztése. 11. A kongresszus elnöksége felhatalmaztatik, hogy a szükséghez képest minden 2—3 évben, ha lehetséges mezőgazdasági kiállítások: alkalmával, kongresszusra hívja össze a gazd. tudósítókat stb. stb. * Az orsz. gazd. munkás és cseléd-pénztárról. Elvi jelentőségű és nagy fontosságú határozatot hozott a köz- igazgatási bíróság a gazdáknak cselédjeikkel szemben, ezek betegsége alkalmával fennálló kötelezettségükre vonatkozólag. Egy concrét esetben ugyanis kimondotta, hogy a gazda cselédje után minden esetben tartozik a kórházi költségeket 30 napon át fizetni. Fennáll tehát a gazdának ezen kötelezettsége még akkor is, ha cselédjét a kórházba szállítást megelőzőleg már a lakásán gyógyittatta és pedig tekintet nélkül arra, hogy az otthon való gyógykezeltetés mennyi időt vett igénybe. Ez elvi jelentőségű határozatot a közigazgatási bíróság azzal indokolja, hogy az 1898. évi 21. t. c. 5. §-a a gazdát a kórházi költség viselésére kötelezi. Nem tekinthető tehát e kötelezettség teljesítésének e határozat szerint az a körülmény, hogy az illető cseléd már megelőzőleg rendes orvosi ápolásban részesült, de nem kórházi ápolásban. Ez a határozat is nagy mértékben ösztönözi a gazdákat arra, hogy cselédjeiket minél előbb beirattassák az Országos Gazdasági Munkás- és Cselédsegélypénztárba, mert az esetben akár saját lakásukon, akár a kórházban ápoltatták cselédjeiket, a felmerült költségeket csak előlegezniük kell, mert a pénztár, ha a cselédet nem a gazda hibájából érte a baleset, ezen költségeket mindenkor megtéríti. Saját magán segit tehát az a gazda, aki cselédjeit a munkáspénztárnál biztosítja. IPAR ÉS KERESKEDELEM. A kereskedelmi tárca költségvetése. Az 1903. évi költségvetés a kiadások főösszegét 1,090,462,670 k.-ban a bevételek főösszegét pedig 1,090. 936,474 k.-banirányozza elő, minélfogva a büdzsészerü felesleg 473.804 k. A kereskedelmi tárca összes kiadásai 236 millió k.-ra emelkednek, ebből 205.392.000 k. rendes, 6.606,000 k. átmeneti kiadás, 24,079,000 k. pedig beruházási költség. A bevételek főösszege 308 millió k., ennélfogva a kereskedelmi tárca egyenlege 72 millió k. felesleggel zárul. A kiadások következőkép oszlanak meg. — Az ipari és kereskedelmi szakoktatás céljára 1,883,840 k. — Ipari és kereskedelmi célokra a rendes kiadások keretébe 3.244.500 k. — Iparfejlesztési célokra 2.300,000 k. — A belkereskedelem szükségleteire 130,000 k. — A külkereskedés céljára 485.000 k. Hajózás céljaira 677,000 korona van előirányozva. Á SZERKESZTŐSÉG ÜZENETE. R. G. V. K. Helmecz. Köszönjük a kéziratot, de szíveskedjék értesíteni, hogy mit jelent a kézirat felett az a »IV.-ik közle- mény< ? Tévedésnek kell lenni a dologban ! Iczn. A Szántó. Az ügyes költeményt leközölhetnénk, de szíveskedjék előttünk felfedni incognitóját. r. az »Angol imperialízmusc-t nem használhatjuk, mert eroquisnak, nagyon is akadémikus stilusu. Könnyebb általánosabb érdekű dolognak esetleg helyt adhatnánk. D’E Á- Bpest Mai számra soroztuk be. Üdvözlet. Daisy. Szombati számunk hozza, Köszönjük. Nem közölhető: Zádor és Ella. (tárca.) Kiadó tulajdonos: Éhlert Gyula,
