Zemplén, 1902. július-december (33. évfolyam, 64-140. szám)

1902-10-30 / 115. szám

2. oldal. ZEMPLÉN Október 30. jogos kívánalmaikat a kisebb java- dalmazásu állami tisztviselők. Vannak azonban sokan, akik az állam által megadott 16—18 millió koronát is nagy hálával fogadják. Ily érdekes contrasztja ennek Guseő Fe- rerenc vm.-i könyvelő felhívása is, me­lyet alább közölünk le. Ebből lát­ható az az ellentétes világítás, amely­ben a tisztviselők jövendő sorsukat látják. A felhívás a következő: Kérelem Zemplónmegye kir. adóhivatali tisztviselőihez! Tisztelt uraim! Lukács László pénzügyminiszter őexcellenciája a képviselőházban be­mutatta exposéját. Mindnyájunknak, de különösen nekem, — ki a Kassáról 1896-ban megindult fizetésemelési moz­galom szervezője és intézője voltam — köny szökik szemeimbe, midőn látom, hogy azok a szép remények, melyeket akkor tápláltunk, most már meg lesz* nek valósítva. A rendes mederben megindult mozgalom, sajnos — néhány, sem általam, sem kassai tisztviselő- társaim által meg nem irt, soha ki nem nyomatott cikk által annyira el­mérgesedett, hogy joggal és méltán vonta magára a kormány haragját, — s e véres hangú cikkek nekünk impu- táltattak, mert a mozgalmat mi indi- tottuk meg. Ezen oknál fogva, mert 1896-ban az egész ország adóhivatali személyzete mozgalmunk meginditását a »kassai adóhivatalt tiszti személyzetére, ez utóbbi pedig én reám ruházta, talán mint illetékes egyén az iránt keresem meg tiszteletteljesen megyénk összes adóhivatali tisztviselőit: szíveskedjenek a Lukács László pénzügyminiszter ur őnagyméltóságához felterjesztendő hála felirat szövegezése s előállítása iránt tárgyalva, annak keresztülvitele iránt sürgősen intézkedni. Bízzanak meg az urak valakit, ki ezen feliratot megszer­kessze, kiállíttassa, s majd 14 nap alatt őnagyméltóságának átadja. A költség csekélység, mert a memoran­dum szép leírását magamra vállalom, éppen csak a bekötés költségeiről kell gondoskodni. Ez kötelességünk uraim ! s bár ez időszerint nem vagyok adóhivatali tisztviselő, ha Isten is úgy akarja, rö­videsen ismét az leszek ; s ha az egy­kori mozgalmat megindítottam, — melynek rossz vége engem nem ter­hel hibával — kötelességemnek tar­tom elsőnek felszólalni, s önöket erre, amit feljebb elmondottam, felkérni. Azon reményben, hogy kérelmem nem lesz »falra borsó« s hogy azt édes mindnyájan olyan örömmel, lel­kesedéssel, s a pénzűgyminister úr egész társadalom az érdekeltség zsi­nórrendszerén van alkotva. Egyöntetű társaság sem létezik, hát még egyön­tetű, egyetértő társadalom ? 1 Tehát a szellem pang — ez a tár­sadalom egyik szervi baja — a szel­leme lusta és ez is betegség! Hozzá kell látnunk, érdemesnek lenni hazánk múltjához és egyesült, kitartó erővel, legyen az a társadalom bármely réte­gének tagja — lássunk hozzá a jelent is nagygyá, híressé és dicsővé tenni. Ez a mi serény kötelességünk! Én részemről csak szerény porszem vagyok a tenger sima tükréhez képest, mely­hez a társadalmat hasonlítanám; de bátorságot vettem magamnak ez „el­csépelt“ témát ugyannyira megírni, hogy legalább a nagyérdemű olvasó­közönség kénye-kedve szerint leránt­hasson. A szüretekről jövő tárcámba Írok; addig is annyit, hogy magam is szü­retelek, — s eddig többet szűrtem a tár­sadalmat, mint sajnos! a bort. Persze mind a kettőt sprittel! Továbbra is kérem a szerkesztő­ség jóindulatát, mit tőlem telhetőleg igyekszem majd kiérdemelni. Ä maguk hű kis munkatársuk : X. Elza. őexcellenciája iránt érzett igaz hálával, — mint én — végrehajtják, vagyok Hazafias üdvözlettel igaz hívük: Guseó Ferenc, vm. könyvelő, volt kir. adótiszt. VÁRMEGYE ÉS VÁROS. )( A közig, bizottság legközelebb november 12-én (tizenkettedikén) d. e. 9 órakor tartja rendes havi ülését Hadik Béla gróf főispán elnöklete mellett. )( Közpénztárak vizsgálata. Az alispán elnöklete mellett ténykedő kül­döttség legutóbb tegnap vizsgálta meg a vármegyei közpénztárt, úgyszintén a gyámpénztárt is. A vizsgálat folyamán lényegesebb észrevétel nem merült fel. Számba vétetett a két pénztárban: 2,373,817 K. 38 f. értékű vagyonkész- let, melyből 1,398,221 K. 19 f.-nyi ér­ték a vármegyei pénztárban kezeltetik. )( Vadászterületek, Csabalócz— Szterkócz és Virava községek elöljáró­ságai lapunk utján is tudatják, hogy a két helység határában gyakorlandó vadászat joga a f. évi nov. hó 13-án illetve nov. hó 14-ik napján haszonbér­letbe fog kiadatni és pedig tizenkét évre. )( A jegyzői nyugdíjalap felügyelő választmánya nov. hó 3-án (harmadikán) d. e. 11 órakor az alispán elnöklete mellett ülést tart. ( Magyarország Földmivelósügye c. alatt 200 lapra terjedő könyvet adott ki a földmivelésügyi miniszter. A könyv 1897-től az 1902. évig terjedő viszo­nyok alakulását mutatja be a múlt év végén jelentkezett állapotok sze­rint. Megtudjuk az érdemes műből — hogy azt a községi jegyzőknek, vala- mint lelkészeknek és tanítóknak, a kik ez iránt egyszerű levélben, vagy akár levelező-lapon a m. kir. földmivelésügyi minisztérium könyvtárához fordulnak, ingyen küldik meg a minisztériumból. HÍREK. — Felelős szerkesztőnk távollé­tében a szerkesztésért a főszerkesztő felelős. — Halottak emléke. November hó 1-én, Mindenszentek napján ke- gyeletes ünnepet tart a római katho- likus főgymnasium ifjúsága. Délután fél 3 órakor testületileg vonul ki ta­nárai vezetése alatt a régi róm. kath. sirkertbe, a hol az elhunyt tanárok sírja felett lerója hála- és kegyelete adóját. A gyászbeszédet a temetőben Péchy Dezső VIII. o. t. fogja tartani. Beszédében különösen Illésházy János elhunyt főgymnasiumi tanárról fog megemlékezni, aki éppen 8 év előtt volt a jelenleg VlII-ik osztályba járó főgymnasiumi tanulóknak az I-ső osz­tályban főnöke. Zsákay József VIII. o. t. és Perényi Ede VII. o. tanuló alkalmi szavallatokat tartanak. — Kinevezés. Lengyel Manó, m. kir. honvédőrnagy, miskolczi honvéd-hadkiegészitő parancsnok al­ezredessé neveztetett ki. A kitűnő katonát, Ujhely város társadalmának a közel múltból általánosan ösmert, rokonszenves tagját ért, megérdemlett kinevezéshez mi is örömmel gratulá­lunk 1 — Berendelés. Szunyoghy Dezső, kir. főmérnök, kerületi felügyelő szol­gálattételre a kereskedelemügyi mi­nisztériumhoz berendeltetett. — Mérnöki áthelyezések. A keres­kedelemügyi miniszter Raab Ferenc kir. mérnököt Battonyáról és Fischer Géza kir. segédmérnököt Szolnokról a sátoraljaújhelyi államépitészeti hi­vatalhoz áthelyezte. — Az ősz beköszöntött, most már egész erélyesen, nem hagyva maga után semmi kibúvót. A sár­guló falevelek egyre hullanak, a csí­pős szél minden perc múltával ren­dezi levéltemetéseit, a távoli hegye­ken megérkezett a téli hó; bele kell nyugodnunk a megváltozhatlan sorsba. Egy-két melegvérű athléta még meg­kísérli könyebb kabátban dacolni az őszi vendéggel, de önkéntelenül zsebre vágja kezeit s jelzi ezzel mondva­csinált virtusát. A védekezést, az ámítást még lehet egy darabig flanell vagy barchetinggel folytatni, de a kályhában egyre szaporodó fahasá­bokkal a téli kabátok is mindjobban előrukkolnak s egyszerre csak az edzett és kevésbbé edzett férfiak egyenlően magukra öltik a melegeb­bet. Nem is vetik le többé, ha egy-két napra mégis érkeznék újra csaloga- tóul a vénasszonyok nyara. Úgy va­gyunk vele, mint az egyszeri gyer­mek a farkas hírekkel: ha egyszer itt is volnának azok a kecsegtető me­legebb napok, nem hinnök el nekik, hogy igazán meleget hoztak. — Kinevezés. Az igazságügymi­niszter Vay Dénes sztropkói lakost a szikszói kir. járásbírósághoz Írnokká kivezte. — Reformációi emlék-ünnepély lesz okt. 31-ón, vagyis pénteken d. u. 5 órakor az ev. ref. parochia tanács­termében. Az ünnepély műsora a következő: 1. Gyülekezeti ének. 2. Ima és megnyitó beszéd. Tartja Fe­jes István ev. ref. lelkész. 3. Felol­vasás. Tartja Korbély Géza ág. ev. lelkész. 4. Fohász Kohntól, előadja Szalay Béla vezetése alatt a vegyes énekkar, melynek tagjai: Spillenberg Sarolta, Szmik Margit, Szigethy Lidia, Nagy Margit, Borcsik Mar­git, Szép Ilona, Mester Dezső, dr. Piskóty Ferenc, Lábos Béla, Csizy Béla; a szóló részleteket Mester Ist­vánná úrnő fogja énekelni. 5. Szava­lat Harsányi István segéd lelkésztől. 6. Férfi négyes Bethowentől, előad­ják : Mester Dezső, dr. Piskóty Fe­renc, Lábos Béla és Csizy Béla. 7. Szavalat Hornyák Irén polgári isk. növendéktől. 8. Gyülekezeti ének. — Yakmerö betörés. Folyó hó 29-éről 30-ára menő éjjel vakmerő rablást kísérlett meg két újhelyi ci­gány napszámos Bállá Mihály Be- reczki-utcai csizmadiamester lakásán. Éjjel 12 óra tájban a két cigány be­osont Bállá udvarára s előbb a konyha ajtaját feszítették föl, majd a szobába nyíló ajtó félfáját faragták ki annyirra, hogy az ajtó ütközőjét könnyen be­nyomhatták, aminek következtében az ajtó megnyílt. Mikor ezzel is el­készültek, behatoltak Bállá szobájába és a komót-szekrényt kezdték fesze­getni. Erre a neszre már figyelmessé lett az álmából fölriadt Balláné és elkiáltotta magát: — Rablók vannak a szobában 1 Kiáltására férje is fölébredt és mielőtt valamelyiket e!fogta volna a cigány betörők elmenekültek. Egyikök menekülése közben az ajtón keresztül a szobába lőtt, de szerencsére nem talált. A 7 miliméteres golyó a 3 centiméter vastagságú faajtóban fenn­akadt s igy senkiben kár nem esett. A cigányokat, mikor a szobában ku­tattak, Balláné az utcai villanylámpá­tól az ablakon át a szobába átszűrődő világosságnál felösmerte s igy a be­törőket nyomozó rendőrség a vett személyleirás után csakhamar el­fogta a tetteseket Budai János és Berki Pál cigányok személyében, akik mindent állhatatosan tagadnak. El­lenük bizonyít az a körülmény is, hogy előtte való este Bállá csizmadia­mesternél jártak és vasárnapra egy 16 koronás csizmát akartak készíttetni, Bállá azonban nem volt hajlandó meg­rendelésüket elfogadni. A két betörő­tolvaj most a rendőrség zárkájában várja további sorsát. — Sok-e a tanítónő ? A „Tanítók Otthonáéban a nemrég megalakult nőnevelési osztály azt a kérdést ve­tette föl, vájjon igazán sok-e a taní­tónő? — amint ez már-már szálló­igévé vált. A kérdés tárgyalása a kö­rül forgott, hogy nem a tanítónő sok, hanem kevés a szétválasztott iskolák száma; és hogy különösen a feleke­zeti iskolák fönntartói igen csekély mértékben alkalmazzák a nőket. El­határozták, hogy fölterjesztésben arra kérik a közoktatásügyi minisztert, szólítsa föl az egyházmegyei főható­ságokat, hogy alkalmazzák nagyobb számban a női tanítókat, illetve job­ban gondoskodjanak a leánynevelés­ről, amely ellen még mindig olyan sok a panasz. — A „Zemplén“ 1903. évi nap­tára a jövő hó folyamán jelenik meg. Hirdetések a naptárba még elfogad­tatnak. A kinyomatott példányok olyan sorrendben fognak kézbesittetni, amilyen időrendben beérkeztek a naptár kiadójához az előfizetések. — Négy szekér cigány. Furcsa karavánt kisért tegnap délután két csendőr Sátoraljaújhelybe. Egy sátor­alját a Fáraók kóbor ivadékából. Az asszonyok és purdék, Vidák Károly vajdájukkal együtt húszán voltak és fázva bújtak össze az ekhós szekere­ken. Gödöllőre való teknőt készítő cigányok voltak s Velejte körül fog­ták el a csendőrök. Az egész kara­vánt illetőségi helyére toloncolták. — Kukoricafo8ztás. . . . Ilyenkor őszszel, amikor az utcát szegélyező vén fák már teljesen elhullatták árnyatadó lombjukat, amikor az áb­rándos fűzfapoéták az enyészetről da­lolnak kevés kivétellel egy kaptafára készült verseket, amelybe soh’sem fe­lejtik el imádottjuk egy-egy jó, vagy rossz tulajdonságát belefonni: ilyenkor kezdődik a kukoricaszedés és a vele járó fosztás. Jókor reggel neki indul­nak a mezőre, rendesen két egymás­hoz csatolt kocsival. Ezeken ül a falu fiatalsága. Felváltva egy legény, egy leány és igy tovább. Vig dallal, duhaj jókedvvel indulnak. Ezzel térnek haza a „fosztóház“-hoz és ha a fosztás haj­nalig tart is, nem fogynak ki a dalból, nótából. Az öregek is belekóstolnak egy-egy nótába, vagy ha ezt megun­ták, vig tréfával, enyelgéssel mulat­tatják a mindig szép számban jelen­levő vászoncselédeket. Szóval a kuko- ricafosztás valóságos népünnepély, ősi hagyomány, amely nem pusztul el soha. Istenem, hány fiatal szív lobban ilyenkor heves szerelmi lángra, hány szívbe költözik uj remény, uj élet, amikor künn az enyészet uralg, szo­morúan dudol az őszi szél, hordja a sárga faleveleket s beáll a horvadás ... — Mikor a cseléd pezsgőt iszik. Breiner Herman „Központi kávés“ háziszolgája megirigyelte valamelyik mulató vendégtől a pezsgőt. Mivel becsületes utón nem tudott a jóizü Törley-hez férkőzni, fogta magát és belopódzott a pincébe, ahol 30 üveg pezsgő várta azt a pillanatot, amikor valamely vigkedélyü társaság elfo­gyasztja. A sors azonban úgy rendelte, hogy a pezsgőt nem odafent az urak, de lent a pincében a kávéház-tulaj- donos cselédsége itta meg. Előbb a rácsot távolították el és az ekként támadt nyíláson keresztül szedegették ki egyenként a palackokat és fogyasz­tották háborítatlanul gyors egymás­utánban. Durrogtak a pezsgők és a női és férfi cselédség pompásan mu­latott és rendületlenül ivott a kávé­ház — aljában. Csak a cigány és nóta hiányát érezték szörnyen; de inkább el voltak a nélkül, csak ki ne pattanjon turpisságuk. Ez a kedélyes állapot igy ment gyakrabban és is­métlődött mindaddig, mig a pezsgő teljesen el nem fogyott. A minap az­után, mikor Breiner egyik vendégét pezsgővel akarta kiszolgálni, lement a pincébe, ahol hasztalan kereste a jó Törley-pezsgőt, csak nem talált egy szál üveget sem. Hosszú keresés után végre a szén között ráakadt a pezsgős üvegekre üresen. A károsult kávéház-tulajdonos most följelentette pezsgőre szomjas cselédségét, akik.-a közösen fogyasztott pezsgőből mint­egy 200 korona értéküt ittak meg. — Országos vásár. Az úgyneve­zett Imre országos vásár ez évi no­vember hó 3-án és 4-én fog Sátoralja­újhelyben megtartatni. — Rendőri hírek. Lopás. Zöldi János, A. M. háziszolgája e hó 28-án az udvaron álló, szekérbe fogott ló­nak a hátáról egy gubát lopott. A károsult panasza folytán megindított nyomozás során a tettes a gubával együtt kézrekerült. A tolvajt átadták a büntető-bíróságnak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom