Zemplén, 1902. július-december (33. évfolyam, 64-140. szám)

1902-10-28 / 114. szám

Október 28.

ZEMPLÉN.

3. oldal.

A táncolok közt, a műkedvelőkön ki- vül ott láttuk : Bodor Gábornét, Plencz- ner Alajosnét, Máté Jánosnét, Kóler Annus, Gál Sári, Gaál Margit, Ver- ner Emma, Pikna Vilma, Dudics nővérek és Zseltvay Idát.

— Öngyilkos csendőrtiszthelyettos. Homonna városában mélyen megdöbbentő öngyilkosság történt okt. 24-én. Szabolyevits Vladimir csendőrtiszthelyettes, a homonnai csendőrszárny parancsnoka egy hatlövetű forgópisz- tolylyal melbelőtte magát. Takarítónője vette észre az öngyilkosságot. Mikor reggel 7 órakor a csendőrtiszthelyettes szobájába nyitott, fegyverdör- renés zaja riasztotta meg. A szobába lépve, iszonyú látvány tárult szemei elé: a tiszthelyettes ott feküdt átlőtt mellel, vértől borítva a szoba padlóján. A takarítónő segélykiáltásaira csakhamar előjött Nagy Sándor csendőrőrmester otthon lévő társaival, majd pedig dr. Rosenfeld Miksa kórházi főorvos, aki már csak a beállott halált konstatálhatta. Az öngyilkosságot megelőző este Szinnáról jött haza, hol a csendőrőrsöt szemlélte meg. Itt már hivatalos távirat várt reá, mely Ung- várra szólította s egyszersmind a kerületi parancsnokság rendelete, hogy a szakaszparancsnokságot kirendelt utódjának adja át. Sokan ezzel az áthelyezéssel hozzák összefüggésbe végzetes tettét, ami azonban alig valószínű, mert az áthelyezési távirati rendelet vételétől öngyilkosságáig eltelt idő rövidsége sehogysem hozható összhangba azzal a határozottsággal, melylyel tettét végrehajtotta. Este felment a kaszinóba, hol billiárdozott, azután több barátja társaságában Pólik

S. vendéglőjében megvacsorázott, a cigány nótája mellett táncolt s jóval éjfél után ment haza. Otthon édesanyjához és Nagy őrmesterhez címezve két levelet irt. Az őrmesterhez irt levelében a többek között ezeket irta: „Megundorodtam az élettől, megyek oda, ahol több boldogságot lehet találni,“ majd tovább ily folytatja: „ne tartsanak itt sokáig, mert pihenni vágyom.“ Haláláról táviratilag értesítették Baján lakó édes anyját, özvegy Szabolyevits Mihálynét. A délelőtt folyamán érkezett meg testvérbátyja, Szabolyevits Dusán, aki öngyilkos öcscsének hulláját, miután felboncol- tatott és Kuttka István gör. kath. esperes-plebános által beszenteltetett és inegáldatott, — hazaszállittatta Bajára. — A megnyerő modorú, általános szeretetnek örvendő fiatal ember szomorú sorsa mély részvétet keltett Homonnán.

— Kossuth Lajos kút Sárospatakon. Egy vállalkozó, Zalai István monori lakos és egy részvény-csoport azt a célt tűzte maga elé, hogy Sárospatakon a Kossuth-utcán, a Kossuth Lajos-emléktáblával megjelölt ház előtt, egy fúrott köz kutat létesít Kossuth Lajos-kút elnevezéssel. A részvények ára 40- korona. A kutat 35 méterig 1300 koronáért készíti a vállalkozó, aki azonban csak akkor kap fizetést, mikor a kút elkészült s elegendő és jóizü vizet szolgáltat.

— Dal Koinlóssy Emmáról. Kassán nagy tetszésben részesül Kom- lóssy Emma énekesnő éneke és j'átéka, úgy hogy valóságos „Komlóssy láz“ ütött ki. Városunk is megérdemelt kitüntetésben részesítette a kitűnő fiatal énekesnőt s azért érdekelni fogja egy kassai Komlóssy-enthuszi aszta következő tudósítása. Komlóssy Emmára irt vers nem tökéletes, hanem a hév az teljes. így szól:

„Kassa város ismét lázban, — Komlóssy játszott a Napfogyatkozásban : — Mint csalogány, úgy énekelt,

— E játékában is remekelt; — Meg- uj rázták minden dalát, — Megtapsolták minden szavát. — Közönség hő lázban égé, — Tapsnak nem volt hossza vége, — Könybe lábadt minden szem, a — Mikor dalolt a szép Emma. — Tenger virág jutott neki,

— Elhalmozták a hívei. — Koszorút is kapott, babért. — A sok virág kis vagyont ért. — Most már nem beszélnek másról — Kassán, csak a szép Emmáról. — S félve kérdik minden este: — Mikor viszik — ments Isten! Pestre, — Mert úgy Kassa vón’ hiányos, — S tönkre megy Komjáthy János.

— A „Zemplén“ 1903. évi naptára a jövő hó folyamán jelenik meg- Hirdetések a naptárba még elfogadtatnak. A kinyomatott példányok olyan sorrendben fognak kézbesittetni, amilyen időrendben beérkeztek a naptár kiadójához az előfizetések.

— Bosszuállás. Kvakóczon Kre- szák János ottani gazda a korcsmából kiutasította Danyó János cigányt. Ez utóbbi hazament, csakhamar azonban visszajött forgópisztolylyal a kezében s kérdőre vonta Kreszákot, vajon van-e kedve őt most újból kiutasítani. Az igenlő válaszra a cigány Kreszákot hasba lőtte, ki most élet halál között lebeg. A tettest a csendőrség latartóztatta és a varannói kir. járásbíróság ellene szándékos emberölés kísérlete miatt megindította az eljárást.

— Hideg fürdő. Könnyen végzetessé válható baleset érte Kecskés György tokaji hentest. A Tiszán való átkelése közben csónakja felborult és a benne ülő hentes a Tisza hideg vizébe esett és elmerült. Kis vártatva azonban felbukkant és szerencsésen partra úszott.

— A vízvezeték ügye. Sátoraljaújhely rendezett tanácsú város tudvalevőleg csatornázással egybekötött vízvezeték létesítését vette tervbe. A tervnek mielőbbi megvalósíttatása céljából a város polgármestere föliratot intézett a földművelésügyi miniszterhez, melyben arra kéri a minisztert, hogy a vízvezeték létesítésére vonatkozó tanulmányok megkezdése végett a m. kir. országos vízépítési igazgatóság közegészségügyi osztályának közegét küldje ki Sátoraljaújhelybe.

— Lopások. Sárospatakon a közeli napokban több lopás történt, így pld. Zsoldos Benő főiskolai tanártól kukoricát, özv. Kálníczky Károly- nétól pedig apró marhát és ágyneműt loptak el ismeretlen tettesek.

— Az égő lámpa áldozata. E hó

25-én Délczeg János cipész neje égő lámpával lakásából a kamarába ment. A kezében volt lámpa hirtelen lobot vetett és hatalmas lánggal égett, amitől az asszony ruhája is tüzet fogott. Szerencséjére az arra járók észrevették az égő asszony kritikus helyzetét és egy ruhadarab rá vetésé vei elejét vették a további szerencsétlenségnek. Délczegnó igy is súlyos égési sebeket szenvedett kezén és karján.

— A sarlacli-járvány — mint nekünk Varannórói Írják ,— ijesztő mérvben terjed a gyermekek közt. Eddig már 5 gyermek esett áldozatul a borzasztó gyermek-rémnek. Az iskolákat még eddig nem zárták be, de alig ha lesz kikerülhető.

— Halálos esés. Andrássy Géza gróf uradalmában alkalmazott egyik béres Helmeczkén oly szerencsétlenül esett le munkaközben szekeréről, hogy nyomban szörnyet halt.

— Elfogott jó madár. Egy rossz útra tévelyedett embert fogott el a debreczeni rendőrség e hó 27-én. Smid János volt sátoraljaújhelyi lakatossegéd, legutóbb pedig hivatal- szolga valami csínyt követett el, amiért a debreczeni királyi törvényszékkel gyűlt meg a baja. Itteni tartózkodásának ideje alatt pedig a helybeli egyik osztálymérnökségtől magával vitt nehány vasúti szabad-jegyet, amivel ismét csak olajat öntött a tűzre. Most mindkét dolgáért kereste a büntetőhatóság. E közben az újhelyi rendőrkapitányság kipuhatolta debreczeni tartózkodási helyét s erről az ottani társhatóságot értesítette, így került azután Smid a debreczeni rendőrkapitányság kezébe.

— Pályázat. A szerencsi kir. járásbíróságnál telekkönyvi átalakító napidijasi állásra pályázat van hirdetve ; a pályázati kérvények két hét alatt adandók be.

— Rendőri hírek. Lopás. Hlub

Ferencné sátoraljaújhelyi lakost e hó 26-án éjjel meglopták. Az ismeretlen tettes előbb az ablakot feszítette föl s azután a lakásba hatolva, onnan ágyneműt, fehérneműt és 6 korona 40 fillér készpénzt ellopott. — Házi tolvaj. Özv. Heppl Ferencné helybeli lakos kárára cselédje 40 korona készpénzt lopott ruhája zsebéből.

TANÜGY.

Szerény megjegyzések*)

„A népnevelés ügyében“ eimö cikkre.

Irta: Biliary Emil.

„Audiatur et altera pars.* II.

Úgy látszik, hogy (y) ur hallott valamit a püspök urnák a csebinyei, haburai és csertészi iskolák ügyében a közigazgatási bizottsághoz intézett f. évi április hó 14-én kelt átiratáról, mert idézeteket is tesz közzé a cikkében, de kiforgatva, hogy annál jobban üthessen egyet »a ruthén ajkú görög katholikusok főpásztorán és egyenesen »rossz akaratú gondolkozásnak« minősiti a főpásztornak eljárását, s rá fogja, hogy a püspök »a szertartások ismeretét, a vallás erkölcsi nevelést nem akarja feláldozni az állami iskolának.« Ha még igy is irta volna, még ez se oly ok, hogy (y) ur oly ádáz ellenszenvvel és gyűlölettel szóljon a főpásztorról, hanem a közigazgatási bizottsághoz a főpásztor kötelességéhez hiven a többi között ezeket Írja:

. . . »van szerencsém teljes tisztelettel értesíteni méltóságodat, hogy hatóságomnak nemcsak a f.-csebinyei, haburai és csertészi iskolák rossz állapotáról van tudomása, hanem arról is, hogy a népoktatási ügy az egész Eperjes egyházmegye területén ez idő szerint még nem felel meg a hazai népoktatási törvényeknek, miért is részemről egyházmegyém népoktatását az egész vonalon hazafias és a gör. kath. szertartás szellemében átreíor- málni elhatároztam« . . . „azért a püspöki hatóság a népoktatás előmozdi- tásására, felvirágzására és a magyarosodás ügyének gyarapítására a legnagyobb készséggel, majdnem erejét felülmúló anyagi áldozatokat hozott már eddig is és a jövőben is erejéhez uj áldozatokat hozni késznek nyilatkozik* . . . ,az iskolaügy rendezését magának okvetlenül fentartani akarja, illetve a magyarosodás ügyének előmozdításában, előbbrevitelében feltétlenül, elmaradhatatlanul nemcsak részese akar lenni a püspöki kormány, hanem, — személyes érdeket kizárva, — a haza és gondjaira bízta hívei iránti lángoló szeretetéből kifolyólag, iskoláiban a magyarosodás érdemét magának kívánja fentartani« . . . »végre pedig azon oknál fogva is, hogy a püspöki hatóság az említett f.-zempléni népoktatási ügyek rendezésénél, a vallás-erkölcsös nevelést és a gör. kath. szertartás szellemének szorgos ápolását semmi körülmények között figyelmen kívül nem hagyhatja« ; . . . »van szerencsém a tekintetes közigazgatási bizottságot tiszteletteljesen arra kérni, hogy ... a püspöki hatóságnak hathatós támogatásával segitőkezet nyújtván, , . . hogy a népoktatási ügyet megfelelően rendezhessem, — időt engedni« . . . stb. íme az átirat lényeges része. Azt hisszük, ehhez nem kell kommentár. Csak még azt tesszük hozzá, hogy a nagy tanügybarát püspök a saját költségén egyszázezer (100,000) koronából egy az állam ellenőrzése alatt levő, minden tekintetben megfelelő tanítóképzőt és inter- nátust építtetett fel és több ezer koronával segített részint uj, részint renovált iskolákat felállítani egyházmegyéjében.

Ezért nem meghurcoltatást, meg- támadtatást, de hálás köszönetét érdemel a gondos főpásztor.

Ha (y) ur vagy valaki kételkedik a fent idézettekben, akkor a kezemnél levő átirati másolatot bármikor elolvasás végett rendelkezésre bocsájtom, sőt ha erre a főpásztor megadná az enge- delmet s a »Z« m. t. szerkesztője he- yet engedne a »Z« hasábjain, akkor az egész átiratot közölném, hogy a m. t. olvasóközönség meggyőződhessék, váljon az a főpásztor megérdemli-é, hogy (y) ur, vagy bárki által is úgy megtámadtassék. De azt hiszem, hogy már a fentebb közöltekből is meggyőződhetett az i. t. olvasóközönség: jogosult, helyes volt-é, avagy igazságtalan és helytelen (y) ur támadása.

Higyje el nekünk (y) ur, hogy az oly igaztalanul sértegető cikkek a tanügynek nem előnyére, de hátrányára vannak. Ezeket mind »sine ira et studio« Írtam meg csak azért, hogy egy pereig se legyen a nagy olvasó- közönség abban a gondolatban, hogy a nagynevű s érdemű főpásztor valami helytelen, vagy hazafiatlan dolgot követett volna el és hogy az állami és felekezeti tanügy és népnevelés céljaiban megértsük egymást.

Csak még egyet (y) uram s uraim! Ne azt nézzük ami szétválaszt, de ami összehoz és összetart minket s ez a hazaszeretet.

A magyar haza szeretete lelkesítsen minket a tanügy terén és válvetve legyünk azon, hogy népünkből úgy az orosz- mint a tótajkuból derék magyar embereket nevelhessünk, hogy egyek legyünk nemcsak érzelemben, de nyelvben is. Ezt, higyjék el, úgy az állami, mint a hitfelekezeti iskolákban is elérjük, ha türelmesen, szorgalmasan, szeretettel és egyetértőén dolgozunk. »Concordia res parvae crescunt, dis- cordia maximae dilabuntur« tartja a latin közmondás és igaz is.

Volt idő, az igaz nagyon régen, amikor a gör. gath. pipok se tudtak mindnyájan magyarul, nem régen pedig még a tanítók se tudtak magyarul beszélni, és ime, mostan nincs egy gör. kath. pap se és nincs egy képzett tanító se, aki nem tudna magyarul, sőt minden gör. kath. pap- és ta- nitónál^ a családi, a házi nyelv a magyar. És higyjék el, — hisz a tapasztalat, a történelem bizonyítja, — hogy amilyenek a nép vezérei, olyan lesz a nép is. Magyarok a gör. kath. papok és a tanítók, magyar lesz a nép is.

IPAR ÉS KERESKEDELEM.

Folyamátvágás körüli földmunka.

A nagyrőczei és kisdobronyi határokban a Latorcza folyón 13., 14. és 15. számmal jelölt átvágások létesítése céljából 613701 köbméter szárazban foganatosítandó földmunkára a sátor- alja újhelyi folyammérnöki hivatalnál nov. 3-án d. e. 9 órakor versenytárgyalás fog tartatni. Feltételek ugyanott.

Szakirodalmi pályázat. A szegedi kereskedelmi és iparkamara, mint a magyar kereskedelmi és iparkamarák szakirodalmi alapjának kezelője 1000 (egyezer korona) dijat tűz ki a következő szakmunka megírására: A kereskedelem és a fogyasztási szövetkezetek. A pályaműben kifejtendő a kis- és nagykereskedések, valamint a szövetkezetek egymás közt való viszonya és ennek a jövőben várható alakulása és eredménye. A jeligés levéllel ellátott pályamunkák 1903. évi május 15-ik napjáig küldendők be a kereskedelmi és iparkamarához Szegedre.

A SZERKESZTŐSÉG ÜZENETE.

Előfizető Mád. Sorsjegye a Vl.-osztály- ban nem nyert.

B. Helyben. Közleménye teljesen magán érdekű lévén — nem közölhető.

B. O. Miglécz. Ha a „Nyílt tér“-be kívánja közölni a küldött választ szíveskedjék értesíteni.

Iksznó. Boérkezott pályamunkáját nyugtázzuk.

Kiadó tulajdonos: Shiert Gyula,