Zemplén, 1902. július-december (33. évfolyam, 64-140. szám)
1902-10-28 / 114. szám
2. oldal. ZEMPLßN Október 28. a köztisztviselők fizetését. Igazságos volt tehát, hogy a közhiva talnoki kar, mely életfeltételeinknek gondozója, közigazgatója, részesül — mint a miniszter kijelentéséből tudjuk — igen rövidesen majd azokban a jogos anyagi javakban is, amelyek a közjóiét emelkedése utján előállottak. így például a polgári keresetek száma megsokszo- rosodott a bíróságoknál. Egy bírónak százszor annyi dolga van, mint azelőtt. De ez mit bizonyít? Azt, hogy a hasznot hajtó jogügyletek és ebből a haszon is tetemesen szaporodott. Igazságos és méltányos tehát, hogy a bírák fizetését emeljük. Ugyanígy vagyunk a többi közhivatalnoki állásokkal. A közigazgatási tisvtviselőnek p. o. most sokkal több ipari, kereskedelmi, közigazgatási ügyet kell végeznie; a postán sokkal több levelet és táviratot adnak fel, mint azelőtt. Méltányos és igazságos a követelés, hogy a postások és köz- igazgatási tisztviselők fizetését javítsuk. Persze ez már nem mehet túl az állam rendes bevételein. De ezen kereten belül kötelességünk a felesleget megosztani tisztviselőinkkel. Az állami tisztviselők fizetésrendezése fontos szociális kérdés. Az irodalom, a tudomány és művészet kedvelőit és pártolóit csakis az intelligenciában kell keresnünk. Ámde, hogy várjuk el a hazai intelligenciától, hogy könyvet vásároljon, hogy zenei, színművészeti stb. igényeit kielégítse, ha élelmére, ruházatára is kevés a fizetés. R. — október 28. Rectificatió. Lapunk október havi 18-iki számában „A sváb kliens“ cim alatt egy hir került hírrovatunkba. E hírből egy páran célzatosságot, tendenciát olvastak ki az ügyvédi-kar egyetemére vonatkozólag. Hírrovatunk vezetője e helyen kinyilatkoztatja, hogy a kérdéses hir nem eredeti hírünk, de ki, mint egy fej nélküli alak. — Egy ideig megbabonázva állottunk ott s bizony, a látvány igen alkalmas volt arra, hogy bennünket, Tamásokat, hívőkké tegyen. Négyen közülünk aztán „Rajta, Rajta“ kiáltásokkal bátorítva szorongó lelkűket, roham lépésben neki mentek a várfalaknak s irtózatos kőzáporral üdvözölték a szellemet. Ez egy ideig rendületlenül állotta meg helyét, s fenyegetett jobbjával bennünket, de midőn egy jól irányzott kődobás érte, kosarát elhajítva, irtózatos orditozás közepette eltűnt. Hiába kerestük, nem tudtuk megtalálni, ami nem is csoda, ki tudja, hol tűnt el a sok tátongó pince között. Hanem kosarát megtaláltuk, s nem messze egy fából faragott, bemeszelt fejet, melyen paróka is volt. Azóta senki se látta többé a szellemet, s valószínű, hogy valamely tréfát kedvelő ember, ki e történetet költötte, járta olykor-olykor a bolondját. A nép pedig vakon hitte a történetet, s ha későbben az anyókának elbeszéltük felfedezésünket, esküvel bizonyította, hogy az nem az igazi szellem volt. Néhány hó múlva megtudtuk a dolog nyitját is. A kovácsmester, házigazdánk segédje, kit nem vettünk be a bandánkba, pedig nagyon kért, hogy velünk jöhessen, titkon még délután kiment a várba, s tudva, hogy az este kijövünk, rendezte e rém jelenetet. Fel is tűnt nekünk, hogy azon nevezetes éjjelt az általános hirlapirói uzus révén a „Miskolczi Napló“ egyik számából lett átvéve. Mi részünkről kijelentjük, hogy e hír által az általunk feltétlenül tisztelt ügyvédikart, vagy annak tagjait megbántani nem akartuk s midőn ezt e helyen kijelentjük, hozzákapcsoljuk azt, hogy nekünk ama vádat imputálni, mintha mi az ügyvédikar egyetemét e hírrel sérteni szándékoztunk volna, legalább is nem időszerű akkor, mikor lapunk legutóbbi számaiban megjelent cikksorozattal eléggé dokumentáltuk, hogy e tisztes testület feltétlen tisztelői vagyunk. Máskülönben a hírben semmi célzatosság, rossz szándék nem lehet. Egyszerű anekdota az, melyet curíozumképen vettünk fel lapunk említett számába, nem is gondolva, hogy valaki abból célzatosságot olvashat ki. Hogy a hir minden tendenciát nélkülöz, legerősebb bizonyíték arra az, hogy a hirt a „M. N.“ közölte, mely lapnak szerkesztője tudvalevőleg — ügyvéd. Feltételezhető-e tehát az, hogy ha a hírben tendencia rejlett volna az ügyvédi-kar ellen, azt a „M. N.“ ügyvéd-szerkesz tője észre ne vette volna? De másrészt lenne-e logika abban, hogy mi azt a többször dokumentált tiszteletet s elismerést, melylyel az ügyvédi-karral szemben viseltetünk: éppen akkor, mikor vezércikkeinkben védelmére kelünk, hírrovatunk egy hírében ugyanazon megvédett testületet tendenciával, gunynyal megbántani akarnók? Mi purifi- cáltnak érezzük magunkat a vádtól, s az ügyvédi-kar feltétlen tiszteletének hangsúlyozásával kijelentjük, hogy téved az, ki ily vádat nekünk imputál, vagy imputálni óhajtana. ^VÁRMEGYE ÉS VÁROS. )( Isépy Zoltán nagymihályi szol- gabiro e hó 16-án kezdette meg szabadságát, és távollétének ideje alatt az ügykörébe osztott darabokat a főszolgabíró fogja elintézni. követő napon a segéd gazdánknak felmondott s rögtön el is távozott; szégyelte felsülését, s valószínűleg tartott tőle, hogy egyszer deákmódon „Luftot“ adunk (vulgó: deresre húzzuk), persze akkor nem sejtettük még gondolatban sem, különben „adtunk volna neki“ 1 Ilyen fantasztikus mesék, a valóság saucejában feltálalva, képesek a köznépet babonássá tenni; arra pedig egy sem vállalkozna világért sem, hogy a dolog nyitját kutatná, mert ezt „Isten kísértésének vélik; avagy nem-e furcsa história, midőn egy-két pesztrát rajta kaptam, midőn tavaly kis leányomnak (5 éves volt) azt mesélte, hogy az olyan kis gyermekek, kik keresztség nélkül halnak el, a temetőben folyton azt kiabálják: „Kereszt, Kereszt“ (keresztséget!) s az arra járók aztán a kis halott keresztjére holmi rongyokat tesznek, hogy „ne fázzék“ ! — ki akartam józani- tani e hitéből a cselédleányt, s kimentünk egyszer a temetőbe, hová nem régen egy „keresztség nélkül elhalt“ gyereket temettek el, s hiába vártuk a segélykiáltásokat! Mi nem hallottuk, de ő hallotta; s ilyen s hasonló babonaságból népünket kijózanítani nem lehet. Alkalomadtán majd egy és más alakjait fogom a nép-babonának lefesteni! Addig is a „viszontlátásra e lap hasábjain.“ Guseó Ferenc. )( Kirendelés. Az újhelyi kir. törvényszék elnöke Nemes Andor tokaji aljárásbirót a szerencsi kir. járásbírósághoz ideiglenes kisegítő bíróul rendelte ki. )( Hivatalvizsgálat Tokajban. Ta- lapkovits Vazul, kir. tanácsos, helybeli pénzügyigazgató a tokaji kir. adóhivatalban vizsgálatot tartott, mely alkalommal a tapasztalt rend fölött teljes elismerését fejezte ki. )( Az 1902. évi törvényhatósági útadó kivetésének alapját képező lajstromok felülvizsgálása és meghitele- sitése most van folyamatban vármegyénk számvevőségénél. A törv. hatósági kivetéséhez előkészített lajstromok öt járásba, és pedig a bodrogközi, újhelyi, gálszécsi, tokaji és nagymihályi járásokba a múlt héten már elküldetnek. A törvényhatósági útadóikat köz- vetetlenűl a vármegye pénztárába kifizetők 1902 évi törv. hat. utadóelőirá- saik hasonlóképp most küldetnek ki a tiz járás főszolgabirájához, hogy ezeket az útadókivetéseket kézbesítsék az érdekelteknek. HÍREK. A közelgő tél. — okt. 27. Hidegebbek már az éjszakák s a hűvös reggeleken látható már a tarlott fák redves ágán a zúz, a dér. Lassankint előcammog a tél és befogja fedni az aszfaltot fehér hólepé- vel, ha ugyan nem hó nélkül fog megérkezni közibénk, s eljön majd a hóesés elcsépelt romantikája nélkül s bár kinn — 10 fokot fog mutatni a hőmérő, nem fognak kavarogni a hópelyhek „mint az őrült gondolatai.“ Pár év óta úgyis olyan különösek a telek. Nem ritka a decemberi eső, a decemberi napsugár, csak egy ritka: a decemberi hó. Évek óta pihennek a szánok . . . Talpaiban jó otthont talált a szú: nem háborgatja senki. Elakadt vonatok, emeletmagas hófúvások hova-tovább már csak a mesékben fognak élni az utódok aja- kán. Mert pár év óta a telek enyhék és hónélküliek. A korcsolyázás szép tudománya lassan-lassan feledésbe megy. Csupán diákjaink tartják fenn a kihaló testedző virtust, de az ő berozsdált korcsolyájuknak is kevés dolga akad. A befagyott vizet egy napos eső vagy az olvadás tönkreteszi s a nemes passzió gyakorlására nem marad hely. Á korcsolyapályák is kihaltak, egyre elhagyatottabbak lesznek és az idő — és nem a közönség — részvétlensége oda juthatja őket, hogy felveri a sás, a nád s békák tanyája lesz a hely, hol régebben álarcos korcsolya bálokat tartottak, s a nád buzogánya fog rengeni a helyen, hol a sikkes „bogni“-k hagytak maguk után kicirkalmazott iveket. E télen is igy lesz majd, mert Falb ur nagyon össze-vissza jósol: napsugárt jósol farsangban, ami az igazi télnek megölő gyilkosa. így vesztünk el évek folyamán minduntalan egy-egy kedves emléket, igy nélkülözünk átélt, de meg nem ismétlődő hangulatos benyomásokat, igy marad vissza a poezis helyett idestova a sivár reálitás. Eszembe jutott pedig ez akkor, mikor Hegyaljánk egyik legnagyobb örömünnepségét, a szüretet, annak romanticizmusával együtt félig-meddig visszanyertük. Eszembe jutott a contraszt révén, mi elfeledett dolgok visszatérése, és régi szokások megsemmisülése között a contemplativ lélek előtt önkónyte- len felmerül. Sirokkó. — Felelős szerkesztőnk távollétében a szerkesztésért a főszerkesztő felelős. — Felmentések. A belügyminiszter Tolnay Béla szedliszkei, Halász Illés homonna-olykai, Kállay Mihály rákóczi és Soltész Gyula bánóezi anyakönyvvezető helyetteseket eddigi tisztségüktől felmentette. — Eljegyzés. Dr. Simon Vilmos kassai p. ü. fogalmazó, jegyet váltott néhai Kolos Gyula ítélőtáblái bíró és neje Diószeghy Ida leányával, Emmával — Kitüntetés. A magyar jogász- egylet ez a legelőkelőbb testületé a magyar jogászságnak, e hó 19-én tartott évi rendes közgyűlésén alkotta újra tisztikarát. Ez alkalommal 15 vidéki választmányi tagot is választottak, kik között van dr. Finkey Ferenc sárospataki jogtanár, az országos hírű büntető jogász is. — Esperesek értekezlete. Zem- plénvármegye működő r. k. espereseit, e hó 21-ére értekezletre hívta összo Katinszky Geyza főesperes. Az értekezleten a többi közt külön megbeszélés tárgyát képezte a zemplénvár- megyei római katholikus tanítóegyesületek főlvirágoztatása. Ezt a fontos ügyet az esperesi értekezlet a vármegyei róm, kath. papság meleg pártfogásába ajánlotta. — Nagy jótékony alapítvány. Andrássy Dénes gróf, a jótékonyságáról és nagylelkűségéről országszerte ismert főúr újabban is fényes jelét adta áldozatkészségének, midőn a múlt napokban uradalmi igazgatója Sulyovszky István utján saját és neje nevében a gálszécsi járási kórházegyesületnek kétezer koronát küldött és ezen összeggel adományát négyezer koronára, azaz ágy- alapitványnyá egészítette ki. — Ezen adomány most már oly helyzetbe hozta az egyesületet, hogy az építési munkálatoknak a jövő tavasz- szal leendő megkezdése immár biztosítva van. — Templom-megáldás. Abból az alkalomból, hogy a károlyfalvai római katholikus templomot Gratzel György eperjesi festő a hívek adakozásából műértő ízléssel teljesen átfestette — a templomot a közeli napokban ün- nepiesen megáldják. — A varannói műkedvelő-társaság e hó 22-én adta „A bor“-t, Gárdonyi kitűnő, de nehéz népszínművét. Szerepeltek: Spinethi Károlyné az Eszter, — Klauser Emilné a Göréné, — Pajkossy Kornélia a Baracs Im- réné, — Sztankó Margitka az özv. Szunyogné, — Sztankó Ella a Rozi, — Füzesséry Pál a Göre, — Bodor Gábor a Pákozdi Mihály, — Ureczky Sándor a Baracs Imre, — Leskovícs András a Durbincs, — Csajda Jenő a Baracs Matyi, — dr. Kasztriner László a kisbiró, -- Salgó Alfréd a Czeglédi, — Salgó Sándor a Katies, — Lampel Nándor, Zákány József és Madarász János a falusi cigányok, — Zseltvay Margitka a Zsuzsi, — Strompf Rezsőké a Baracs gyerek, — Pereszlényi Gezus és Buday Jenő a parasztfiuk szerepeiben. — A darab oly sikert ért, amilyet műkedvelők ezzel a darabbal csak ritkán szoktak elérni. A telt ház teljes megelégedésének adott kifejezést a darab sikerülte felett, s azon felette előnyös helyzet, hogy a darab uj díszletekkel s teljesen uj felszereléssel adatott elő, nagyban hozzájárult a hálás publikum élvezetes estéjének megteremtéséhez. Minden felvonás után kihívta a közönség a szereplőket, sőt egyeseket a nyílt színen is megtapsolt. Az erkölcsi siker tehát teljes, s csak az a sajnos, hogy az igazán nagy fáradsággal betanult darab egyetlen előadás után feledésbe ment a helyett, hogy a közel szomszéd Homonna, Nagymikály, Gálszécs műkedvelői a varannóiakkal együtt oly megállapodásra jöhetnének a jótékonyság nagyobb sikerű kultiválása céljából, hogy minden betanult darab legalább két- három helyen adassék elő, mi a közelség mellett vajmi egyszerű módon volna’kivihetŐ. Vajha szavainkat megszívlelnék, s már a közel jövőben létre jönne ily irányban a szövetségi — Előadás után tánc volt, nagyon természetesen, a hajnali órákig. —
