Zemplén, 1902. július-december (33. évfolyam, 64-140. szám)
1902-10-28 / 114. szám
114. (2244) Harmincharmadik évfolyam Sátoralja-Ujhely, 1902. október 28. Megjelen minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. Szerkesztőség és kiadóhivatali Sátoralja-Ujhely, főtér 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Apró hirdetéseknél minden garmond sző 4 fill., vastagabb betűkkel 8 fill. Nyílttériben minden garmond sor 30 fill. POLITIKAI HÍRLAP. ifj. Meczner Gyula Biró Pál dr. Hám Sándor főszerkesztő. felelős szerkesztő. főmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona, félévre 6 kor negyedévre 3 kor. Egyes szám ára 8 fillér. — Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár- kedvezmény. akik meggyőződésből lépnének az egyházi rendbe. A világi intelligencia szaporodván, ezzel kapcsolatban sem az értelmi pályák existenciális feltételei nem szaporodtak, sem az egyes pályákon a helyesebb felosztás elve keresztülvive nem lett. Például a jogászok mindinkább szaporodnak. De a jogász pályák ma is ugyanolyan létszámmal bírnak. Csak az ügyvédek száma szaporodik év- ről-évre, pedig már a mostani létszám mellett is alig tudnak az ügyvédek megélni egymástól. De itt van a honmentő gondolat: a jogi szakoktatás reformja. Részben megszigorítják a jogász pályát; részben egységesítik a kvalifikációt. Ettől az utóbbi reformtól várják a helyesebb eloszlását az egyes pályákon a fiatal jogász-nemzedéknek. Azt hiszik, hogyha a biró és az ügyvéd egyforma kvalifikációval fog bírni, úgy a bírósági hivatalokra többen pályáznak, mint most, midőn a legmagasabb jogi képzettséggel biró ügyvédnek mintegy lefelé menést jelent, ha bírósági hivatalt vállal, melyet kevesebb kvalifikációval is elért volna. Lehet, hogy ez a körülmény is apasztani fogja az ügyvédek számát. Igen ám, de a magyarországi közhivatalnoki pályák éppen nem vonzók. Rengeteg sok a munka és csekély a fizetés. A magyar állami tisztviselő, főként akinek családja van, bizony igen szigorú gazdálkodás mellett tud megélni. Ekkor is szakadatlan nélkülözéseknek van kitéve. Az még szerencse, ha nélkülözni tud, ha megtud magától tagadni valamely élvezetet az állami tisztviselő. Mert ha ezekkel a spártai erényekkel nem bővelkedik, úgy hamar hűtlen lehet állásának tisztességéhez és sikkaszt a rábízott közvagyonból, vagy részrehajló, megvesztegethető lehet a közérdek rovására. Szerencsénkre, hogy a mi derék köztisztviselőink ezekkel a lemondás, a szerény és igénytelen életmód erényeivel nem szűkölködnek. Ha nagyra volt Görögország az ő egyetlen Arisztidesé- vel, aki habár az ország vagyonával rendelkezett, mégis oly szegényen halt meg, miként állami költségen kellett eltemettetni, úgy mi is büszkén hivatkozhatunk arra, hogy érdemes köztisztviselői karunk díszes sorában igenis nem egy Arisztidessel találkozunk, akiknek szegénységük mellett legtöbb erényük az egyéni megbízhatóság. Azonban a köztisztviselők óhajtott és követelt fizetésemelése ellen ezt az erényt felhasználnunk nem szabad. Az állami tisztviselők fizetésének rendezése az igazság, a méltányosság kérdése és egy igen fontos társadalmi kérdés. Más pályák zsúfoltsága meg lesz szüntethető, ha a köztisztviselők élet- feltételeit szaporítjuk. Gazdasági életünk, anyagi erőnk forrásai tetemesen gyarapodtak azon idő óta, amidőn utoljára rendezték társadalmi kérdések. — okt. 27. Egy ország műveltségének és fejlődésének biztosítékai az intelligencia nevelésében vannak lefektetve. Kérdés, milyen intelligenciát neveljünk a magunk számára? Ha ezt a kérdést megoldottuk, a játszmát tulajdonképpen megnyertük. Mert nagyon nehéz eltalálni, hogy milyen intelligenciát neveljünk. Nálunk Magyarországon pedig bebizonyosodott, hogy eddig téves irányban haladtunk. Itt van a sok jogász, ügyvéd, hivatalnok és az egyetemek jogi fakultásai és a jogi akadémiák még mindig túlzsúfolva vannak. A joghallgatók száma évről-évre emelkedik a helyett, hogy apadna. De túlzsúfolva van a budapesti műegyetem is technikai hallgatókkal. Az igaz, hogy tulajdonképpen ez az egyetlen műszaki iskolánk van az egész országban. Ellenben az orvosnövendékek száma évről-évre apad, valamint évenként minél több gyakorló orvos hagyja abban a praxist és más foglalkozás után lát. A fővárosban nem egy pénzintézet hivatalnokai között több volt gyakorló orvos fordul elő. Ugyanigy nem igen megy ifjúságunk a papi pályára. A dúsgazdag római papság száma szintén apad. A püspökök panaszkodnak, hogy a szemináriumokba felvétel végett kevés ifjú jelentkezik. A ZEMPLÉN TÁRCZÁJA. Az átok. Deákkori élmény. II. A pórnép száján sok oly szálló- hagyomány kerül sokszor napilágra, amely magában véve lehetetlen valami s mindjárt észreveszszük, hogy azt valamelyik több olvasottsággal biró ember csak azért terjesztette el, hogy egyrészt a hiszékeny nép vallási fanatizmusát fokozza, másrészt magának — a butábbak felett — fölényt biztosítson. E hagyományokban a legérdekesebb különben az, hogy a lehetetlen dolog megtörténtét vakon hiszik, ezt pedig részben az antosuggestio, részben pedig a vallási fanatizmus, de leginkább a történetet elbeszélő személy titkos közreműködése teszi. A köznép majd mind babonás. Holmiféle, mitsem jelentő jelenségekből ítél, jósol s e jóslásokat a régi „haruspex“- ek módjára valóknak hiszi. De menten eloszlik a varázs, ha a cselekmény kuliszái mögé tekintünk s leleplezzük a titkot. * Múltkor leírtam „Boszorkányidézés“ cimü tárcámban vázolt kukurica- fosztáskor hallottuk a következőket elbeszélni. Ugyanaz az öreg anyóka mesélte, ki a „boszorkányidézés“ titIme, nincs helyes beosztás, nincs okos ökonómiánk az intel- legencia nevelésére és alkalmaztatására nézve. Némely pálya túlzsúfolt, a másik pályán pedig alig akad vállalkozó. Ennek pedig különböző okai vannak. Az orvosok válságának oka könnyen megmagyarázható. Az orvostanhallgatói pálya a leghosz- szabb, öt évig tart. A legterhe- sebb és a legköltségesebb és mégsem nyújt biztos exisztenciát. Az orvosok ugyanis a városokban túlzsúfolva vannak, a vidéken pedig néhol 10—15 kilométer távolságban, sőt napi járásnyi területen sem található orvos. A belügyi kormány ezeken a vidékeken államosítani akarja a közegészségügyet, akként, hogy ide ingyenes orvosokat nevez ki és ingyenes gyógyszertárakat állít föl. De ez még mind csak tervbe van véve, mert minálunk sok min- dev tervben van és semmihez sincs pénzünk. A közegészségügy ekként való államosítása utján az orvosi kar helyes el- és megosztást nyerhetne. A városi orvostul- zsufoltság megszűnnék, mert az állami orvosi állásokra szívesen pályáznának azok a városi orvosok, akiknek most alig akad gyakorlatuk, mig az államnál tisztességes és biztos jövedelemre tennének szert. A papi pálya üressége jóformán a világfelfogással áll kapcsolatban. Mindinkább kevesbedik azok száma, kaiba is beavatott minket. Hinni — természetesen — nem hittük; de a a fiatal, mindent kifürkészni akaró, deáklelkünkre hatott a történet, legalább egy kalandra volt kilátásunk. Szólt pedig a történet ekképen: A 40-es években élt a Szepessé- gen egy igen gazdag zsidó korcsmá- ros, ki kiterjedt bor kereskedést űzött. A szomszéd faluban pedig élt ugyanakkor egy jómódú német gazdaember, ki sokszor közvetített a zsidó javára egy-egy borvételt, vagy eladást. Történt pedig, hogy német emberünk leányának esküvőjét ünnep- lendő, a korcsmárosboz jött egy hordó bort venni. S miután éppen szombat volt, a korcsmáros átadta factorjának a pincekulcsot, válasszon egy tetszés szerinti hordó bort, az árán majd megegyeznek. A pincében levő 50 —60 hordó bor között volt egy üres is, melyben a korcsmáros arany-ezüst pénzét tartotta, a pénzt a bordó felső nyilásán eresztgetvén le, úgy, hogy semmi jel sem mutatott arra, hogy abban nem bor van. Különös számításból ezen bordót a hosszú pince legvégére tette, s ha valaki e hordó borát kivánta megizlelni, ügyes manipulációval valami pokoli kotyvalé- kot töltött a kóstoló poharába, úgy, hogy a szája-izét egy hétre tönkre tette; ez természetesen csak a gazda személyes jelenléte mellett történt. De ezúttal a szombat miatt le nem mehetett, de meg eszébe sem jutott az, hogy bizalmas embere, — kit egyszer szintén már megitatott e kotyvalékkal, mely a bordó mellett elrejtett antalagban volt — kifoghatna raj la. Emberünk azonban ráakadván az ominózus bordóra, tele- csaszolta azt egy mellette álló bordóból, a bordósort egy gyei beljebb vette, s mintha a közepéből választott volna, a pénzes kamrát kiguritotta és szekerén bazavitte. Hosszú idő múltán vette észre korcsmárosunk a suskust, s miután sem szépszerivel, sem perrel nem volt képes vagyonát többé visszaszerezni, bánatában felkötötte magát pincéjében; halála előtt megátkozta vagyona elrablóját, hogy sem e, sem a túl világon ne legyen soha nyugta. — Múlt az idő. Hofbauer barátunk — igy bitták a rablót — azon idő óta betegeskedett; a lelkiismerete furdalta addig is, de hogy meghallotta, bogy a korcsmáros bánatában öngyilkos lett, ágyba roskadt s egy év múlva, a korcsmáros halálának évfordulójára fekete lelke alá szállt a pokolra . . . Vagyonos ember lévén már, neje fényes temetést rendezett neki. A koporsót kitették az udvarra, s midőn a temetést teljesítő lelkész rákezdett a „Circum dederum“ra, az összereglett nép ir- tózattal látta a halottat házának tetején ülni. Hosszú kísérletezés után sikerült a halottat ismét a koporsóba tenni, de midőn a koporsóval a temető felé indultak, ismét kiugrott belőle a halott. A nép megbotránkozását és jajveszékelését látva, elrendelte a pap, bogy a halottnak fejét vágják le, megakarván akadályozni a további kellemetlenségeket, — de ez sem használt. A bulla minduntalan eltűnt a koporsóból, s fejét kosárban cipelve, járta a háztetőt. Ekkor a pap a városi várba excorcisálta a halottat s a temetés végbe ment. Azóta, — mondá az anyóka — minden éjjel 12 és 1 óra között ott jár Hofbauer, fejét kosárban cipelve, a sárosi vár fokán. Ezt természetesen meg kellett tapasztalni, s tizenkét legbátrabb deákból álló csoportunk egy este kisétált a sárosi vár alá. Hogy az időt el ne aludjuk, kettő-kettő egy-egy óráig őrt állt, az égő tüzet gondozván. Gyönyörű holdvilágos októberi éjszaka volt. Felhőtlen ég mellett, oly meleg volt az időjárás, hogy bátran lehetett kün aludni. 11 órakor reám s K .........y barátomra került az őrállás sora. A nagysárosi templom tornyán éppen 12-őt ütött az óra, midőn felkeltettük a csapatot. Nevetve, gúnyolódva kiabáltuk Hofbauer nevét, s ime ... a vár fokáról kődarabok gurulnak alá, s a tej- hold világa mellett megjelenik egy alak a vár fokán, kosárban cipelve valamit. Három hatalmas fa terjeszkedett ott azon a helyen, ahol az alak a pincéből felszállt, s úgy állt meg, hogy a fa árnyéka miatt fejet nem láttunk, s az egész úgy nézett HSfp** Lapunk mai ásássá 4 oldal,
