Zemplén, 1902. július-december (33. évfolyam, 64-140. szám)
1902-10-14 / 108. szám
Sátoraljaújhely, 1902. október 14. 108. (2238.) Harmincharmadik évfolyam Megjelen minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoralja-tJjhely, főtér 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Apró hirdetéseknél minden garmond sző 4 fill., vastagabb betűkkel 8 fill. Nyílttérijén minden garmond sor 30 fill. POLITIKAI HÍRLAP. ifj. Meczner Gyula Bíró Pál dr. Hám Sándor főszerkesztő. felelős szerkesztő. főmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona, félévre 6 kor negyedévre 3 kor. Egyes szám ára 8 fillér. — Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár- kedvezmény. fi magyar tanítókhoz. — október 14. Magyar nyelven dicsérjük az Urat! Széles e hazában, a melyet az első magyar király bölcsessége megváltott az őspogány hittől, magyar nyelven zengjen a dicséret a magyarok Istenéhez, a ki annyi viszály és balszerencse közt megtartotta nemzetét egy ezredéven át. Hangzatosabb, édes bübájjal csengőbb, szebb nyelv van-e a világon a magyar nyelvnél? Magyar fülnek édes zenéje, magyar léleknek, magyar szívnek legszebb imádsága ez! Ebben a nagy emberi társadalomban a sok cifra, hatalmas, büszke nemzet között olyan a magyar, mint a tüskétől megtépett, ágtól megvérzett árva fiú. A zápor megverte, a nap lesütötte. Senkije és semmije nincs és a szeretet szava nélkül megy előre az élet nagy országutján. De nem kell félteni. Szivében nagy emlékeket és nagy álmokat hord. Az emlékek ezerévnek viharaiból szállnak ki s az álmok uj ezerévre szólnak. Sorsunk és rendeltetésünk, hogy mindenképen ki legyünk zárva a nyugati világ nagy társadalmának közösségéből. A nyelvünk idegen a föld kerekségén. Lelkét megérteni, szellemét felfogni nem tudja a nyugati fül. A benne rejlő hatalmas erő, a benne viharzó nemzeti öntudat meg nem ihletheti a nyugoti hibrid szellemet. Legyünk büszkék er re. Ez a mi kiválóságunk, ami szuverénitásunk. Mi más —■ nyelven, külön nyelven dicsérjük az urat, amint hogy Isten fogalmából is elvontuk az általánosságokat és hisszük, valjuk, hogy az ur lényegében van egy parányi rész, amely egyedül és csupán értünk érez. Mi absztrahál- tuk az Urnák isteni lényegét és a lelkünk mélyén oltárt emeltünk a — magyarok Istenének. Ez a so- vinismus a nemzetnek legszentebb imádsága Istenéhez, és ennek az imádságnak a nyelve csak egy lehet: — magyar! Hatalma, indulata, szine, csillogása ennek a nyelvnek nemzeti önállóságunk kifejezője, nemzeti erőnk biztosítéka. Vele élünk az “örökkön örökké való időkig, de nélküle meghalunk egy szellő fu- vallatnyi pillanat alatt. Akarjuk a halált és mást se kell tenni, mint feladni nyelvünket; akarjuk a szolgaságot és mást se kell tenni, mint lemondani nyelvünkről! A magyar nemzet életének, boldogulásának és hatalmi fejlődésének irányítói megértik immár a magyar nyelvnek az igézetes erejét. Tudják, hogy belőle sugárzik ki a nemzeti géniusz életfen- tartó ereje. Hármas koporsóba kerülne: a halál, szolgaság és névtelenség koporsójába! A sírját, mint egykoron a hármas koporsóba zárt Atilláét fel nem találná senki sem. A közoktatásügyi kormány ez időszerinti kormányférfia, Wlassícs Gyula teljes fontosságában megérti a magyar nyelvnek e nemzet fentartó lényegét. Ennek a megértésnek a nyomán, amely istenítve él a legutolsó magyar embernek is a lelke mélyén, rendeletet adott ki a kultuszminiszter, amelynek az a célja, hogy a magyar nyelv védelmét biztosítsa és használatát elősegítse. Ez a rendelet a magyar tan- felügyelőkhöz szól és az 1879-iki közoktatásügyi törvények szigorú végrehajtását, amely a magyar nyelv általánosan kötelező oktatását szabályozza, teszi kötelességgé. Ma, a nemzeti fészkelődések és túlkapások korszakában ez a rendelet, amely voltaképpen nem más, mint egy 23 év óta élő törvény végrehajtásának a szorgalmazása, igen fontos jelenség. Ebben a rendeletben benne van a köztudat hitvallása, amely a magyar nyelv szerepét a maga jelentőségéhez méri. Mi, akik itt élünk és küzdünk a létfentartásunkért, s nehéz bajainkban a Magyarok Istenéhez fordulunk segítségért, mi magyarok, ennek a véráztatta földnek a záporvert, naplesütött árva fiai a nyelv összekapcsoló, egybeforrasztó erejénél fogva állhatunk szembe csupán, mint egy test és egy lélek, a ránk törő, ellenséges áramlatokkal. Ez a nyelv a mi fegyverzetünk és páncélzatunk, amelyen nem vesz erőt semmi nemzetiségi orvtámadás. Ennek a nyelvnek lelke és szelleme a Rákóczy-induló előretörő hangrohamában viharzik s a Himnusz szelíd, imádságos harmóniájában csillapul meg. Ez önti szivünkbe a hitet, reményt, az erőt az indulatot s a béke csöndjét, nyugalmát. Ami erő a nemzetben él, az nyelvében bírja gyökerét. — okt. 14. A hadsereg és a magyar helységnevek. A közös hadügyminiszter nemrég rendeletet küldött az összes katonai hatóságoknak és csapattesteknek, amelyben meghagyta, hogy minden írásukban kövessék a magyar helységnevekről szóló törvény rendelkezését. Maga a hadügyminiszter jár elől a jó példával, mint a hadsereg rendeleti közlönyének tegnapi száma bizonyltja. Ebben ugyanis az összes magyarországi helységek már magyar névvel vannak megjelölve. Á magyar ipar érdekében. Láng Lajos kereskedelmi miniszter rendeletet adott ki, mely a magyar ipar pártolására vonatkozik. A miniszter leiratban minden város tanácsát arra szólította föl, hogy hassanak oda, hogy a helybeli betegsegitő-egyesületek szükségleteiket magyar gyáraktól szerezzék be, mert tudomására jutott, hogy több ilyen egyesület szükségleteit külföldön szerzi be. A Dusa-hid ügye.- okt. 13. A Dusa-hid ügye, mely ügyet lapunkban Wiczmdndy Ödönnek a vármegye hatóságaihoz, a kul- tur és állami mérnöki hivatalokhoz intézett nyílt interpellatiója hozott a nyilvánosságra: ismét a felszínre került. Lapunk több száma foglalkozott a terjedelmes ügygyei, helyt adtunk az interpellátiónak éppen úgy, mint a védekezésnek. Közöltük ez ügyben a nagymihályi járás főszolgabírójának elsőfokú, majd Matolay Etele alispán másodfokú határozatát, melyszerint az alispán Butka község képviselőtestületét, a községi bírót és községi jegyzőt keményhangu határozatában megdorgálta és a község képviselőtestületének fellebbezését elutasította. Butka község képviselőtestülete azonban e határozat ellen Zem- lén vármegye közigazgatási bizottsága utján az illetékes minisztériumhoz fellebbezést nyújtott be. E fellebbezésben Eaidinger István, mint Butka község megbízottja ellen azon vád emeltetett, hogy a Dúsa mederrendezési pénzeiről vagy nem akar, vagy nem tud elszámolni. Ez inkriminált pasz- szusra vonatkozik Haidinger István levele, melyet lapunkban való közzététel végett szerkesztőségünknek beküldött egyetemben a Butka község képviselőtestülete 1902 évi okt. hó 8-án tartott rendkívüli ülésének jegyzőkönyv másolatával, mely Haidinger Istvánnak odaadó munkásságáért köszönetét szavaz s kijelenti, hogy őt a további számadási kötelezettség alól felmenti. Haidinger István levelét egész terjedelmében alábbiakban közöljük: Tekintetes Szerkesztő úr! A butkai Dusa-hid vitás ügyéből kifolyólag, úgy becses lapjában, mint a Felsömagyarországi Hírlapban közzétett fellebbezésekben azon vád emeltetett ellenem, hogy mint Butka község megbízottja, nem akarok, és nem tudok a reám bízott Dusa-me- derrendezési pénzekről leszámolni, s a miatt irántam a közbizalom megrendült. — Ezzel szemben a Dusa- hid ügyében hatóságilag hozott Il-od fokú határozat kimondja, hogy a községnek „külön számolni nem tartozom.“ Miután személyesen is azt tapasztaltam, hogy az ügy iránt élénken érdeklődő nagyközönségnek, leszámolási kötelezettségem iránt némi kételyei vannak, egy kis felvilágosítással kell szolgálnom. A Dúsa mederrendezésből kiindulólag, két számadás van. Az egyik, mely az egész Dúsa völgy parti birtokosait illeti, tisztán a mederrendezésre; a másik pedig, Butka községnek az előleges hatósági engedélylyel foganatosított mederrendezés pénzügyi műveleteire vonatkozik. A mederrendezési számadásokat még a múlt év derekán terjesztettem be az alispáni hivatalnak, s miután e vizimű hivatalos átvétele megtörtént, s 45912 kor. és 64 fillért felölelő mederrendezési számadásaim, ott átvizsgálva helyeseknek találták: én nemcsak a számadási kötelezettség alól felmentettem, de a tényleg kiadott mederrendezési költség a parti birtokosság ellenében, az előlegező Butka község, mint erkölcsi testület javára, jogerősen liquidáltatott. A község privát pénzügyi miveleteinek számadásával mid a~onl i radtam. Soha es 'erűben nem volt, hogy ez elöl kitérjek, mert hiszen a község érdekéi i el. K) korona hitel erejéig, magam is váltó elkötelezett vagyok, sőt Ganczaugh Miklós, Wiczmándy Ödön és Nye- viczky Pál urakkal," kik velem együtt a szükséges vábókat aláírták, külön Írott szerződésű is léptem, hogy arra a nem várt esetre, ha ezen Butka község javára felvett hitel .nk, ren- dotlen kezelés miatt, az illető pénzintézet részéről felmondva, beperesit- tetnék: ugyan kkor mindegyik fél, tekintet nélkül váltóbeli állására, egyenlően fizet '0,000 koront tőkét, kamatot és perköltséget. — A dolog természetéből! fekszik tehát, hogy ezen pénzműveletről, nemcsak megbízó községeim *k, de különösen váltóadós társaimnak is számolnom kell, hogy ugyanis tájékoztassam őke nézve, mennyi fon -. a mi bízott pénzből a Dúsa mederrendezésre, s menny a folyószámla hátrálókunk. Ismétli i ezen leszámolással, úgy a községi ek, mint érdektársa* nak adósa m; radta.n : rendelkezésem!' bee: itott nem fedezték te ljesen a kö zség "ö v “i altul előlegezendő m derrendezés lásokát, s 3122 kői 84 fi llér I: 2 10" dezve nem vol , s mert el pénzünk, hitelünk hfogyott, m; ás pi két is felkelleti használnom hatóság előtt, r teljes \ izmt i‘idásokat, megbízó mzségem jár .ára 1 iquidálhassam. Kél sőgtelonül e; izei a tuifizetéssel a kö: ség adós i Härä( 1 la noha ebbeli szí áradásom is hónapokkal az el iőt, le volt zárv ra, a mederrendezési pén.zmivelet ékről csak akkor számolha' ara le teljesen és véglegesen, ha ere., túlfizeteit ö nekem visszaté htetett, én a mások iránti kötelességemnek eleget tettem, de egyben a m ei v :.ban őrzött mederrendi nadásokat, a hatóságtól meg izó községem részére leendő felmutatásra, kikértem. Ez iránt a képviselő testülettel tanácskozván, elhatároztat ! hogy ezen adósság a partiba tokosak által a közigazgatási ható ágnál befizetett, se községnek visszatérítendő o’rendezési előlegekből lesz megtérítve, s mivel a vármegye pénztárában letétbe Lapunk mai »ima 4 oldal.
