Zemplén, 1902. július-december (33. évfolyam, 64-140. szám)
1902-07-08 / 66. szám
2. oldal. ZEMPLÉN. Julius 8. alá csoportosult. Á magyar história legdicsőbb korszakában, a magyar szabadságharc idejében, a Lenkey-huszá- rokkal együtt a Hadik-huszárok is átjöttek a magyarokhoz és harcoltak az osztrákok ellen. A Hadik-ezred szinmagyar volt mindig, bár hivatalos nyelve a német, lélekben magyar ma is. Az ünneplő ezred futaki Hadik András gróf nevét viseli örök időkön át és igy természetesen ez ezred ünnepén legközvetlenebbül érdekelt rész Zemplén vármegye főispánjának családját, a Hadik-Barkóezy családot illeti és igy mi zempléniek is élénkebb szemmel figyeljük az ünnepi készülődést, mely vármegyénk egyik első főúri családját készül méltóan szép alkalommal, méltó pompával fogadni. Saját kiküldött tudósítónk érdekesebb és aktuálisabb részleteket is fog majd közölni az ünnepség lefolyásáról, addig is itt adjuk az ezred nevéhez és történetéhez fűződő hozzánk küldött részleteket: * Arad, júl. 5. A Hadik-huszárezredet 1702. március 27-én alapították. A spanyol örökösödési háború idejében kötötte meg az egyezményt I. Lipót császár és gimesi Forgách Simon gróf. Az egyezmény németül van kiállítva és ez a fölirata: Convention mit Forgách wegen Werbung eines Husaren-Re- gimentes. A Convention szerint az ezrednek tiz, egyenkint száz emberből álló századból kell állania. Minden huszár után (auf jeden tauglichen Hungarn) harminc tallér volt kikötve, április végén pedig az ezrednek készen, fölszerelve kellett lennie. A toborzás helye: Pozsony, Győr, Seprőn, Moson és Vasvármegyék területe volt. Első törzstisztjei az ezrednek Esterházy Gáspár gróf és Csáky Tamás gróf voltak. Az első uniformis világoskék, zsinóros dolmány, görbe kard tarsolylyal, pisztoly és karabély volt. Az ezred zászlója fehér selyemből készült, egyik oldalán Szűz Mária képével, a másikon a császári kétfejű sassal. A kuruc időkbe esik az ezred első nevezetes eseménye. 1703. telén Forgách gróf, az ezred-tulajdonos azt a parancsot kapta, hogy a felső-magyarországi hegyek közt harcoló Rákóczi csapatai ellen a parancsnokságot vegye át. Forgách ekkor azt az ajánlatot tette, hogy ezredét is magával viszi; amit azonban nem engedtek meg neki. Jól tudták ugyanis a császáriak, hogy Forgách Rákóczi hive. És egy év múlva Forgách csakugyan Rákóczi szolgálatába állt s ekkor Lehóczky Márton alezredest nevezték ki császári pátenssel az ezred parancsnokává. Az ezred egyik része Forgáchcsal átment a kurucokhoz, a többit nagy sebtiben a bajorok ellen vezérelték. Az ezred résztvett a spanyol örökösödési háborúban, majd a törökök ellen küzdött. A franciák ellen 1734- ben harcoltak, 1737-től kezdve újra a törökök ellen, ezután az osztrák örökösödési háborúban, majd a bajor háborúban vettek részt. A francia forradalmi háború folyamán Napoleon ellen is küzdött az ezred; résztvett az as- perni és wagrami csatában (az utóbbiban az ezrednek száz embere és százhetvennyolc lova maradt a csatatéren.) Kitüntette magát az ezred 1809. április 22-én az Eggmühl mellett Napoleon ellen vívott csatában, mely ugyan az osztrákok vereségével végződött, de az ezred nagyon vitézül visel kedett. A Hadik-huszárezred összesen 419 ütközetben, csatában és táborozásban vett részt; ezekben elesett és sebet kapott az ezrednek 162 tisztje és 3072 legénye. A dicsőség statisztikáját jelentik ezek az adatok. Hadik András gróf, kinek nevét az ezred viseli, 1732-ben lépett a hadsereg kötelékébe a Dessewffy-huszárokhoz (a mai Hadik-huszárezredhez). Itt kezdte katonai karriérjét. Eleinte Szavojai Jenő herceg csapataiban a törökök ellen harcolt. Életének legszebb győzelme az volt, a mikor Mária Terézia katonáinak élén bevonult a poroszok fővárosába, Berlinbe. Innen a gróf gavalléros ajándékot hozott haza császárnőjének: a berlini tanács által ugyanis két tucat kez- tyüt készíttetett, a melyre berlin városának térképe volt hímezve. Ezeket a keztyüket a győzelem jeléül átnyújtotta Mária Teréziának, kinek nagyon tetszett a kedves, elmés ajándék. Hadik András gróf, a hogy a katonaságot otthagyta, budai kormányzó, majd Bács vármegye főispánja lett; 1774- ben pedig a Hofkriegsrath elnöke. 1790-ben huszonnégy csata dicsőségével hunyt el Mária Terézia legkedvesebb katonája. VÁRMEGYE ÉS VÁROS. )( Személyi liirek. Matolai Etele alispán Szinnáról, hol a szolgabirói hivatalt vizsgálta meg, illetve a felfüggesztett főszolgabiro ellen a fegyelmi eljárást megelőző vizsgálatot foganatosította, ma visszaérkezett Ujhelybe. — Dongó Gy. Géza vármegyei főszámvevő, megrendült egészségének helyreállítása érdekében, hosszabb szabadságért folyamodott. )( A vármegyei főorvosi lakás ujjá- épittetését a tegnap megtartott verseny- tárgyalás után ma adta vállalatba a vármegyei gazdálkodó választmány. Hárman nyújtottak be ajánlatot, névszerin- Klein Izidor és Zombory János sátoraljaújhelyi építész-vállalkozók, úgyszintén Fekete Fülöp mérnök vállalkozó Kassáról. Hármuk közül Zombory János tett legolcsóbb ajánlatot 15,25% (2791 K. 47 f.) árengedménynyel a 18,425 K. 57 f.-re költségvetéseit ösz- szegből. A Klein Izidor árengedménye 108%, a Fekete Fülöpé 9.3%. így a Zombory-íéle ajánlat 1077 K. 89 f.-el, illetve 893 K. 64 í -el lévén o’csóbb a Fekete- illetve Klein féle ajánlatoknál, a gazdálkodó választmány Zombory Jánost bízta meg a szóban levő építkezéssel, egyszersmind megkereste a város polgármesterét, hogy az építkezéssel egybe függő helyhatósági intézkedéseket sürgősen foganatosítsa. A régi épület lerombolása, az újnak Elépítése az ez évi ősz végéig befejezendő. )( Versenytárgyalás. Emlékeztetjük az érdeklődőket, hogy a vármegyénél e hó 14-én d. e. 9 órakor kezdődik az a verseny tárgya'ás, melyen egy évre biztosítják az irodai szerek, egyenruházati cikkek és a tűzifa szállítását. A versenytárgyaláson részt venni kívánók írásbeli zárt ajánlatokat adhatnak be e hó 12-éig az alispáni iktatóhivatalba. )( Városi közgyűlés. Sátoraljaújhely város képviselőtestülete e hó 5-én Székely Elek polgármester elnöklete alatt népes, rendkívüli közgyűlést tartott. — Tárgysorozat első pontját id. Meczner Gyula indítványára Szőllőssy Arthur képv. tag. indítványa a Kossuth Lajos által lakott háznak emléktáblával való megjelölése képezte. Utána id. Meczner Gyula és társainak Kossuth-La- jos 100-ik születési évfordulójának megünneplése tárgyában beadott indítványát fogadta el egyhangúlag a képviselő testület. A hazafias érzés sugallta indítványokat igaz örömmel és lelkesedéssel fogadta a képviselő- testületnek minden egyes tagja. A végrehajtás keresztülvitelére a polgár- mester elnöklete alatt 32 tagú bizottságot küldtek ki. — A törvényszéki palota helyének kijelölése ügyében kelt törvényhatósági határozatból kifolyólag Grünbaum Simon és társai abbeli kérvénye, hogy a palota helye a Korona- és Bercsényi utca sarkán jelöltessék ki, — újabb határozathozatala céljából a törvényhatósághoz terjesztetni rendeltetett. — A vármegye törvényhatósági bizottságának az 1900. évi pénztári számadások jóváhagyására vonatkozó határozata tudomásul vétetett. — A város történetének megiratására vonatkozó polgármesteri előterjesztés a következő rendes közgyűlés napi rendjére tűzetett ki. — dr. Wlassics Gyula vallás és közokt. miniszternek a f. évi jun. 3-án tartott iskolai ünnep alkalmából hozzá intézett távirati üdvözlésre küldött köszönő levele, — melyet annak idején lapunkban is közöltünk — éljenzéssel tudomásul vétetett. — Vencsellő község kérvényére vonatkozólag, — melyben a tiszai két hidas vámsze- dési jogának engedélyezése tárgyában átír, — a képviselő-testület, mint erre nem illetékes, nem határozott. — A Kossuth-szobor helyének kijelölése tárgyában kelt belügyminiszteri határozat értelmében a kiküldött bizottság az ügynek a napi-piac elhelyezési ügyével együttes tanulmányozására és véleményes előterjesztés tételére felhivatott. — A közsególyezés módjáról és mérvéről alkotott szabályrendelet jóváhagyást nyervén, kihirdettetett. — A kisdedóvó-bizottságba dr. Iíornyay Béla helyére Horváth Endre választatott meg. —• Dick Péter marosvásárhelyi lakos a kövezeti vám és piaci helypénzszedési jogok bérbeadására vonatkozó határozat ellen beadott fe- lebbezésével elutasittatott. — Végül a szervezkedési szabályrendelet módosíttatott és a tiszti fizetések rendez- tettek. Ezzel a rendkívüli közgyűlés véget ért. HÍREK. A tárnái pap. — Visszaemlékezések. — A 70-es évek elején főtisztelendő Szlavik Jeromos volt a Nagymihály melletti Tárná községbeli görög kat- holikus hívők lelkipásztora. Jámbor, istenfélő ember, kinek minden igyekezete oda irányult, hogy a reá bízott „báránykákat“ összetartsa s azoknak lelkét „csizmástól“ a mennyországba liferálja. Ezen jó tulajdonságai mellett kiváló művész is volt főtisztelendő Szlavik uram, amennyiben az isteni szikrát, a bort, művésziesen itta ! Ebbéli művészetének gyakorlása által sokszor kiesett ugyan az „Európai egyensúlyból“, de ez mitsem változtatott az istenfélő lelkiatya népszerűségén. Megszállva az isteni szikrától, vulgo „szamorodnitól,“mindent rózsa színben látott, csak híveivel volt ilyenkor elégedetlen; ezen elégedetlenségének , számtalanszor a legkíméletlenebb „Abrahám a Santa- Clára“-féle modorban adott kifejezést. Egy Ízben, midőn a szószékről, — Európai egyensúlyában teljesen inogva — az utolsó itélet-nap borzalmait ecsetelné, hívei az „ingó főpap“ szemléletében, nevetve adták jelét azon nézetüknek, miszerint mégis csak mozog a föld, a lelkiatya fejtegetésének nemes hevében ilyképpen inté figyelemre és magába-szállásra szeretett báránykáit és kosait: „És ha majd az Ur az itőlet-napon kérdezendi tőled, Szlavik barátom, miképpen teljesítetted földi feladatodat, miképpen nevelted reád bízott „bá- ránykáidat“ ? igy fogok felelni: Uram ! mennyei Királyom, nem báránykák voltak azok, hanem disznók“ ! Hogy ilyen „magába szállást“ követelő intelmei a leghangosabb, mennydörgésszerű kacajjal honoráltattak, az képzelhető. * Élt akkoriban Tárnán egy igen joviális főúr, a jókedvüségéről általánosan ismert, boldog emlékű Sztá- ray Ferdinánd gróf, ki főtiszteiendő Szlavik uramnak gyengéjét ismerve, sokszor a legfurcsább helyzetbe hozta nevezett lelkiatyát. A nemes gróf kifogyva látszott már humoros ötleteiből, midőn egy „Epstein“ nevű bűvész érkezett Nagymihályba, ki ügyességéről általánosan ismeretes volt. Néhány estét rendezett már Epstein Nagymihályban, a vidékről is számosán látogatták az előadásokat, Szlavik Jeromos uram is megnézte az előadást, s másnap — járatos lévén a kastélyba — elragadtatással beszélte el a grófnak Epstein csodainűvésze- tét. A grófnak megvillant agyában az eszme, s a lelkendező főpapot másnapra ebére hívta meg kastélyába. Epsteint kihozatta Tárnára, tartana kastélyába előadást válogatott műsorral. Epstein másnap reggel a gróf fogatán érkezett Tárnára. Midőn a nemes grófnak bemutatkozott, az az előadást délutáni hat órára állapította meg. Addig is bűvészeiről beszélgetve, a gróf elbeszélte neki a pap által hallottakat, s kérdezte, hajlandó volna e tervezett tréfát végigjátszani. Epstein természetesen kész volt a papot láthatatlanná varázsolni; a gróf összes cselédeinek szigorúan meghagyta,hogy * ha a főtisztelendő ur hozzájok fordulna valamiért, azt feleljék: „Hallani, halljuk ugyan főtisztelendősége- det, látni azonban nem látjuk. Főtisztelendő Szlavik uram délben Val2 órakor jelent, meg ünnepi disz ornátusban, de hogy a disz uniformist az éjjel esett hatalmas zápor okozta sárban el ne rondítsa, vagy talán az ünnepi aktusnak nagyobb fényt kölcsönözzön, fogatán hajtatott fel a kastélyba. A gróf ur ezt látva, titkárjával egy bankót küldött le a kocsisnak s cselédei által hasonló szigorú parancsát tudatta a főpap kocsisával. Az ebéd tálalásáig a gróf dohány zójában társalgóit a főpappal és Ep- steinnal. Epstein, a gróf által insti- gálva, a leglehetetlenebb dolgokat állította, s szörnyen elhajítván a sulykot, többek közt azt is állította, miszerint ő képes egy élő embert láthatatlanná tenni. Fő tisztelendő Szlavik uram ezt már sehogy sem volt hajlandó elhinni. Az inas az ebéd tá- lálását jelezve, a társaság az ebédlőbe vonult, asztalhoz ültek. — Ekkor a főpap, kinek oldalát fúrta a láthatatlanná tevés processusa, ismét hitetlenségének adott kifejezést. — A gróf és Epstein titkos jelt váltottak, mire Epstein nagy ceremónia közben feláll, mindennemű hókus-pókust tett a pappal, majd láthatatlannak jelentette ki Szlavik Jeromos főtisztelendőségét. Az inas — instructiójához híven — az ebédet feltálalta, de consequensen a papot nem kínálta az étellel. — A főtisztelendő ur izgett-mozgott székén, sóvárgó pillantásokat vetve a falatozók tányéra felé, s midőn legkedvencebb ételét, a fogoly-pecsenyét szolgálták fel, kétségbeesetten rántotta meg az inas frakkját: Hát engem nem kínálsz meg ebéddel ? Az inas látható consternátióval jelenté ki, miközben a tágas teremben fürkészve nézett körül; Hallani, hallom ugyan főtisz- telendőségedet, de látni, nem látom 1 A pap hangos szitkozódással ugrott fel székéről: Engem meg akarnak tréfálni ? s rohant a konyhába, hogy korgó gyomrát majd ott kielégíti. . . . Mérgesen rivalt ra a szakács- néra : Adj ennem! Mire a konyhában jelenvoltuk kórusban feleltek : Hallani, halljuk ugyan főtisztelendőségedet, de látni, nem látjuk. Ezen kijelentés megremegtető egy kissé főtisztetendő Szlavik urat, de csakhamar magához térve, lerohant kocsisához az udvarra, s dörögve, parancsold: „János, fogj be, megyünk haza, egy percig sem maradok itten, hol az embernek enni sem adnak 1“ De ki Írja le ő fő- tisztelendősége megdöbbenését, midőn kocsisa egész megrémülve keresi maga körül urát! „Hát vak vagy, te ostoba, szamár 1“ — riad rá méltó gerjedel- mében a főpap. — „Látni nem látom, \ de hangját hallom,jich myloszt!“ Szlavik Jeromos főtisztelendő remegni kezdett! — „Hát csakugyan nem látsz János!?“ „Bizony Isten nem látom főtisztelendő úr.“ Ez az ujabbi — esküvel pecsételt — kijelentés végkép leverő Szlavik uramat lábáról! Hát ő csakugyan láthatatlan? Ez a bűvész képes volt őt megbabonázni? S a hitetlen hinni kezdett. Remegve ment fel az ebédlőbe s ünnepélyesen kért bocsánatot Epsteintól, hogy kételkedni mert tudományos hatalmában. Epsteia
