Zemplén, 1902. július-december (33. évfolyam, 64-140. szám)
1902-07-08 / 66. szám
Július 8. ZEMPLÉN. 3. oldal. megbocsátott, mire a gróf parancsára a papnak felszolgálták a visszatartott ebédet. Ezen tény még sokáig forgott közszájon, mindenki kacagott Szlavik főtisztelendő ur esetén, s szegény, Epstein nevének említésekor ájtatosan hányta magára a kereszteket. így járt a hitetlen főpap; csak azt óhajtanám tudni, vájjon ezen dologról miképpen számol majd be az Ur itélőszéke előtt?* Gnseo Ferenc. Felkérjük t. előfizetőinket és mindazokat, kik az előfizetéssel hátrálékban vannak, hogy úgy a hátrálékos összegeket, valamint az uj előfizetést a már küldött utalványon beküldeni méltóztassanak. A kiadóhivata1. — Wekerle Sándor Kelecsenyben. Molnár István nyug. főispánnak veje: Wekerle Sándor, a közigazgatási bíróság elnöke családjával együtt Kelecsenyben apósának legszívesebben látott vendége. — Esküvő. Kraft József, a sárospataki tanítóképző tanára e hó 12-én esküszik örök hűséget Dezső Mariskának, a nagymihályi állami elemi iskola volt tanítónőjének, Dezső Lajos sárospataki tanitóképző-intézeti igazgató leányának. — Uj dókán. A sárospataki ev. ref. theol. akadémia dékánja közbejött körülmények miatt állásáról lemondott. A theol. tanári kar Rohoska József tanárt választotta meg az árván hagyott állásra. — Huszonötéves találkozó. Holnap d. u. lélekemelő szép ünneplés színhelye lesz ismét Sárospatak. A „Bodrog-parti Athen“ falai közt találkát adtak egymásnak a tanitó-képző- ben 25 évvel ezelőtt tanítói képesitte- tést nyert, máig is életben levő tanítók, illetve kántorok, a magyar szélrózsa minden irányából. A holnapi nap estéjét zárt bizalmas körben töltik egy- gyütt, ahol kedélyes beszélgetés közben felidézik kölcsönösen a múltak édes jelenéseit. Másnap, júl. 10-én, d. e. istenitiszteletet végeznek. Templom után valamennyien tisztelkednek az „Alma mater“-nek és a tanítóképző tanártestületének. — Délben tágasabb körű közebéd lesz, melyen a „huszon- ötös“-eknek ez alkalomra megjelenő családtagjai, úgyszintén velük egyetemben a többi érdeklődők is részt vesznek. — Jogakadémiai igazgató. Kéré- szy Zoltánt, a debreczeni jogakadémia tanárát, Kérészy Gyula mérnök testvérbátyját a debreczeni jogakadémia egyhangúlag igazgatójává választotta. — Zászlószentelés. Nagy ünnepre készül a magyar királyi államvasutak sátoraljaújhelyi dal-, zene- és önképzőköre. Augusztus hó 17-én nagyszabású zászlószentelósi ünnepet tart, melyre már meghívta a társegyesületeket is. Már most is nagy azoknak a száma, akik a zászlószentelósi ünnepen való megjelenésüket bejelentették. Itt lesznek a budapesti, debreczeni, miskolczi és más műhelyek küldöttei számos vendéggel együtt. A rendezőség fáradságot nem kiméivé buzgólkodik az ünnep sikerének biztosításán és fényének emelésén. Nagy és fényes ünnepet akar, mely városunk történetében maradandó emléket kell, hogy hagyjon. Legújabban a koszorús lányokat hívták meg és kérték föl tisztök elfogadására. Az előkészítő munkálatok befejezése után a rendezőség kibocsátja a zászlószentelésre szóló meghívókat. Megemlítjük még, hogy a zászlószentelés sok más ünnepséggel is egybe lesz kötve. — A sárospataki ev ref. énekkar folyó hó 6-án a sárospataki Kossuth kertben jótékonycélu nyári táncmu* Hiteles forrásból hallottam elbeszélni e mogtörtónt eseményt, igyekezve azt száraz valóságában visszaadni. latságot tartott, melyen nagy számú közönség vett részt. A kedélyes mulatság a reggeli órákig tartott és szép anyagi eredményt hozott. A mulatságon ott volt a közel vidék sok szép leánya is. — Ötven éves találkozó. Ez utón felkóretnek mindazok, akik az 1851. 1852-iki tanévben a kassai r. kath. főgymnázium VIII. osztályát látogatták, valamint azok is, kik más iskola látogatása után 1852. évben az érettségi vizsgát Kassán letették, szíveskedjenek az esetleg f. é. szeptember 10-én Kassán megtartandó félszázados jubiláris összejövetel céljából Münster Tivadar kir. tanácsos kassai polgármesternél, iskolatársuknál f. ó. julius hó végéig jelentkezni. — A városi kaszinó — mint jeleztük — folyó hó 12-én tartja nyári táncmulatságát a „Nyul“-hoz címzett kerthelyiségben. Az idei nyárnak ez az egyedüli mulatsága, melyet a múlt hó 21-én a hirtelen eső „elmosott“, — most azonban remény van arra, hogy az idő kedvezni fog, ami ha tényleg bekövetkezik, ez Tesz az idén a legsikerültebb nyári mulatságok egyike. A júliálisra annyian készülnek, hogy a siker máris biztosítva van. — A munkaszünet kiterjesztése. A Magyarországi Katolikus Egyesületek Országos Szövetsége folyamodott a képviselőházhoz, hogy a vasárnapi munkaszünetről szóló törvényt akként módosítsák, hogy a munkaszünet ne- csak a vasárnapokon és Szent István napján, hanem a kereszténység főbb ünnepein, nevezetesen legalább is Karácsony, Újév, Űrnapja, Nagyboldogasszony és Mindszentek napjain is legyen kötelező. — A dohánygyári munkásnök, e hó 6-án tartották a Nyul-kert tánc- helyiségében nyári mulatságukat. A júliálisra jó idő kedvezett; közönség, különösen táncra készülő leány any- nyi volt, hogy kifutotta volna belőle két majálisra való is. A munkásnők táncmulatságát megtisztelték látogatásukkal a dohánygyár tisztviselői is. A párok fesztelenül és kitűnő animó- val járták a táncot kivilágos kivir- radtig. A mulatság a Kossutü-szobor javára tekintélyes összeget jövedelmezett. — Akit háromszor temettek el. Érdekes dolgot Írnak Beregszászról: Múlt év augusztus havában történt, hogy Felső-Vereczkén Matola Jurkó ottani lakost udvarán halva találták. Felesége és ennek szeretője ellen merült fel a szörnyű gyanú, hogy eltették a férjet láb alól. Mire azonban ez a hir kiszivárgott, akkorra már Matola Jurkót eltemették, s a kiszállott bizottság őt már exhumáltatta, s felboncolás után újból eltemették. A megbolygatott holttest azonban még most sem érte el végleges nyugalmát. Az történt ugyanis, hogy az igazságügyi orvosi-tanács annak megállapit- hatása céljából, vájjon Matola Jurkót megfojtották-e, vagy szivszélhűdés ölte meg, megkereste a kir. törvényszéket a holttest újabb kiásatása, s Budapestre küldése iránt, ami mégis történt, ahonnan aztán a napokban visszaküldték a hullát, melyet Felső- Vereckén most már harmadszor s remélhetőleg utoljára temettek el. — Köszönetnyilvánítás. Munkácsi Süteő Istvánná szül. br. Fischer Margit úrnő Rimaszombatból 100, azaz egyszáz koronát küldött hozzám a következő sorok kíséretében: „A gálszé- csi ev. ref. templom, mint a magyarság egyik végvára felépítéseinek költségeire, — adományul.“ Midőn Öméltósága nagybecsű ajándékát szivem teljességéből megköszönöm: egyúttal kívánom, hogy adjon az isteni gondviselés hazánknak sok ily nemes gondolkozása róm. kath. vallásu honleányt. Péter Mihály ev. ref. lelkész. — Kóménytíiz volt e hó 5-én este a vármegye tulajdonát képező főorvosi lakásban; a tűz erősen csapkodott ki a kéményen, s továbbterjedését csak a tető cserépfedele s a közelben lévő fogházőrök akadályozták meg. SZÍNHÁZ. A színházakat bezárták. — Fővárosi levél. — Budapest, július f>. Ez volna a valódi holt szezon hirdetője. De mivel e színházak irodalmi és művészi határai a fővárosiak által úgynevezett Mucsára is kiterjednek, vizsgáljuk őszintén és elfogulatlanul az elért eredményt. Olyan darab, mely sokáig emlékezetessé tenné az idei évadot, nem került szinre még azokban a színházakban sem, melyek az úgynevezett színvonalra dolgoznak. Nagy irói talentum, nagy színész nem került a fölszinre az ismeretlenség homályából. Régi témák, rósz ötletek, sánta versek özöne árasztotta el a magyar színpadokat. Eredeti Íróink művei között mindenesetre akadt nehány figyelemreméltó irodalmi termék is, de ezeket az idén a közönség nem tüntette ki valami viharosan tetszése jeleivel. Az ismert szerelmi törtéueteket láttuk, sok szót, borzasztó sok szót, megdöbbentően sok, véget nem érő szótengert. A szindarabirás teknikája azonban nem haladt; az idén is fájdalommal győződtünk meg arról, hogy a Sardouk, a Dumas fils-ek nem teremnek minden bokorban, s a szindarabirás művészete is csak a hosszú századévek kultúrájának talaján virágozhatik. A magyar darabok még csodálatosan naivak, a magyar szerzők, még a legkiválóbbak is, még mindig csak egy jó felvonást képesek produkálni, s a karrikaturák kedvéért elhanyagolják az életet. Nem az irói öntudat, a szigorú önfegyelem viszi őket, hanem a tollúk szeszélye. Ötletességük se annyira a helyzetből folyik, mint inkább néhány összegyűjtött jó vagy rósz vicc kedvéért csinálják darabjukban a helyzeteket. S végül : nyelvük még mindig nem a beszélő személyek, tehát a színpad nyelve, hanem az irodalmi nyelv, melyet sen- kise beszél. A természetesség, a francia színpadi munkák óriás ereje, majdnem teljesen hiányzik a magyar színpadi termékekből. Láttunk külföldi darabokat is: többnyire régieket és gyöngéket. Az újak majdnem kivétel nélkül abból a genre-ből valók, melyeknek csak egy a jogcimük: hogy az iró pénzt keres velük. A reprise-ek közt a régi, regényes iskola tiszteletreméltó romjait láttuk, elfeledett chef d’oeuvre-eket, melyeknek már a saját hazájukban sincs becsületük. Nálunk nagy garral kerültek szinre, többnyire csak azért, hogy egy színésznő — más szerep hijján — diadalt arasson velük. Az operettszinházakról ne is beszéljünk; itt még mindig az a divat járja, melynek a primadonna szok- nyácskája, harisnyácskája, nadrágocs- kája a legfőbb motívuma. Csupa acska, ecske az egész operettirodalom, csupa kiállhatatlan, éretlen affektáció. Az előadások slilusához alkalmazkodik a darabok stílusa is: csupa negédes hülyeség, kiállhatatlan pikantéria, újra fölmelegitett, s most már hatástalan helyzet, belefulasztva egy sereg lopott vagy együgyü áriába. Hol a korszak, mely Offenbach remek műveit, a Pla- quette édes, romantikus költészetét produkálta? Ma már az Operette iró nem is gondol arra, hogy irodalmi színvonalon álló, komoly munkát alkosson, hanem csupa slágeren, truc-on excentrikus fogáson töri a fejét. Megdöbbentő éretlenség mindenütt, hazug édeskedés, mely többé az okosabb gimnázistákra se hat. És ami a legbosszantóbb : e rémesen elsőrendű semmiségeknek lapjaink néha olyan fontosságot tulajdonítanak, mintha egy- egy buta kis operettől, egy kulisszapletykától, egy szereposztástól függene a magyar haza sorsa. A legsilányabb intimitásokat olyan széles ecsetkezeléssel tárgyalják, mintha a közönség még mindig a hetvenes évek divatját követve, jobban érdeklődnék a primadonna »nadrágocská«-ja, mint az idei búzatermés iránt. Pedig a közönség ma már ugyancsak torkig van ezzel a régente is nevetséges kultusszal. A színházak idei mérlegét lezárva, kénytelenek vagyunk azzal végezni sorainkat, amivel elkezdtük: hogy a csővezetők jól működtek s a záporpróba kitünően sikerült. Ez ugyan nem sok, de mégis valami. TANÜGY. =5 Fiuevelő intézet (Convictus). A sátora^'au j helyi főgimnáziummal kapcsolatban finevelő intézetet rendezett he a piarista-ház főnöksége. Ezen intézmény a jövő 1902—3. tanévvel folytatólagosan életbe lép. Azon tanulók, akiknek neveltetése ezen kon- viktusban történik, tanárok felügyelete és tanulmányaikban azoknak vezetése mellett megy végbe. Azok a szülők, kik fiaikat pap-tanárok nevelésére és gondozására óhajtják bízni, minden bővebb felvilágosításért forduljanak Horváth Sándor sátoraljaújhelyi piarista házfőnökböz, ki készségesen tudósítja a konviktus feltételeiről. KÖZGAZDASÁG. * Erik a gabona. Az aranykalásztól dús ékes rónaságnak messze hullámzó tengerén a szem immár nem soká gyönyörködik. Megszámlálva a napok és az érett élet földre dűl az éles kaszapenge suhintása előtt. Ellepik a pacsirta kedves danájának térés mezejét az aratók tarkálló seregei és megpendül a kasza, véres lesz pengéje, ab! de még véresebb a pity- palaty fészke!! . . . Menekül a sűrű vetés rejtekében tartózkodó kis madár, fölszáll a levegő égbe és ott sírja csicsergő énekét a természet adta otthon elvesztése fölött. Az aratók, részesek, kettőzök mélabus dala tölti be szerteszét a mezők tájait és a jó istennek bőséges áldását várva hullatják keserves munkájukra fáradságuk verejték- csöppjeit. „Kaszálnak a réten, százan is egy végben, csisz, csiszi csősz. . Adja Isten, hogy az összegyűjtött rendek, a marokba szedett kövér kévék, az összebalmozott nehéz keresztek és az egybehányt kolosszális asztagok adják meg a magyar nemzet megelégedését I NYÍLT TÉR.*) Czimbalmozók figyelmébe! Werner Sárika Budapesten a czimbalom-tanszakot jeles eredménynyel elvégzett és a Nemzeti Zenede vizsgálatán kitüntetett cziinbalom-inüvészuá ajánlkozik czimbalom-órák adására illetve hangjegyről való gyökeres tanítására. Lakása : S.-a.-Ujhely, Wekerle-tór, Kóth-féle házban. *) E rovat alatt közlőitekért nem válla felelőséget a szerk. A SZERKESZTŐSÉG ÜZENETE. g. o. Debreczen. A postai megbízás költsége 45 fillérbe kerül. S. M. Címe : Balaton-Füred. Érdeklődő: A minisztérium szívesen veszi az ilyen tudósítást. Tessék földmivelés- ügyi minisztérium megfelelő szakosztályához küldeni. Nem közölhetők: Jaj be búsan harangoznak Tarjánban . . . (Paródia.) Kiadó tulajdonos ; Éhlert Gyula.
