Zemplén, 1902. július-december (33. évfolyam, 64-140. szám)
1902-09-04 / 91. szám
2. oldal. ZEMPLÉN S ct.timber 4. Béla gróf főispán közbenjárására, 1500 koronát utalványozott. Kossuth ünnep Monokon. Kossuth Lajos születési helyén Monokon, szintén készülnek a százados emlék- ünnepély megtartására. Ott, ahol dicső emlékű hazánkfia először látta meg a napvilágot, onnan is fény árad majd az emlékezés országszerte lángoló oltára felé. A község képviselőtestülete díszközgyűlést tart s az ünnepi beszéd megtartására Kovács Gábor dr. ügyvédet kérte fel. Segítség. — szept. 3. Ez a kiáltás hangzik szerte a megyében a föld poráig elpusztult mádi szegények ajakáról. És egy pillanatra sem kételkedünk abban, hogy ez a kiáltás rövidesen jelszóvá fog válni szerte a megyében, hogy a mádi tüzkárosultakon gyűjtésekkel, adományokkal és jótékonyságra hajló minden leleményességgel segítsünk. Erőssé teszi ezt a meggyőződésünket az a sivár kép, amely az alábbi tudósításokból Mád város legszegényebb lakosainak szivetté- pően szomorú helyzetéről élénkbe tárul. Lapunk kiadóhivatala szívesen közvetíti a gyűjtést, amelyet beküldés után azonnal hirlapilag nyugtázunk és rendeltetése helyére juttatjuk. A tudósítások megírják, hogy a segély akció Mádon már megindult. De ez vajmi kevés lehet e keserű nyomor enyhítésére. Ha Eperjes, Toroczkó tűzvésze nyomán egy egész ország mozdult meg és a leégettek segítség-kiáltása egybeolvadt a jótékony visszhang segélynyújtásával, akkor a mádi veszedelem nyomán meg kell mozdulnia első sorban is Zem- plénvármegye társadalmának. Nyújtson ehhez példát az az államsegély, amely ezt az akciót meginditotta. Amint ugyanis egy távirat értesít bennünket: a belügyminiszter Hadik Béla gróf főispánunk közbenjárására 1500 korona segélyt küldött a mádi tüzkárosultak felse gélyezésére. A veszedelemről szóló hozzánk beküldött általános tudósításunkat itt közöljük, ezután pedig egy express tudósításunk részletesebben is megírja a mádiak szomorú veszedelmét. Az általános tudósítás a következő : Nagy tűzvész Mádon. Vasárnap, augusztus hó 31-én délután 1 órakor rémült jajveszékelés, harangkongatás és hangos kürtszó riasztotta fel Mád város lakosságát. Ijedten futottak az emberek az utcákon és rémülve látták, hogy a város felső része egy lángtengerbe borult. Az arcokra kiült a kétségbeesés, mert mindjárt tisztában lehetett mindenki a helyzet rendkívüli komolyságával, aggasztó voltával, miután az akkor dühöngött szél mellett lehetetlen volt a mentésre még csak gondolni is. Csak kevés időbe telt, csak egynéhány perc müve volt és egy egész városrész, egész utcasorok állott lángban. Borzalmas, szivettépő látványt nyújtott, hogy alig gyűlt ki egy ház, már egynéhány perc múlva egy egész sor épületet, egész utcákat nyaldosott végig a semmit sem kímélő, romboló elem. Az épületek fölött összecsapott, összeölelkezett a láng, hogy igy egyesülve elpusztítson, megsemmisítsen, elhamvaszszon mindent, amit útjában ér. A lakosok mindent odahagyva, csak puszta életük megmentésére gondolhattak. Egyébnek megmentéséről szó sem lehetett. Akadt ugyan egynéhány elszánt ember, kik életük kockáztatásával legalább véres verítékkel szerzett életnemüiket akarták megmenteni, de ezek a vakmerőségükért majdnem életükkel fizettek, mert a nagy hőség és a nagy füst elnyomta őket és ezer szerencse, hogy nagynehezen, félig holt állapotban lehetett őket kimenteni. Midőn a leírhatatlan pusztítás körülbelől 70 ház és melléképületeinek leégése után a szél kissé leült és még á rendkívüli nagy csapás nyomasztó hatása alatt állott mindenki, újólag tüzilárma keletkezett és az eddigi szerencsétlenség színhelyének éppen ellenkező irányában — a város alvégén, mely az előbbitől legalább is 4—500 méternyire fekszik — gyűlt ki egy ház és alig egy negyed óra alatt ott is vagy 36 ház borult lángba. A szomszédvárosok Szerencs és Tállya derék tűzoltóságai a szomorú hir vétele után azonnal segítségünkre siettek, de segítséget ők is már csak később, a szél csillapultával nyújthattak, de akkor dicséretes munkát végezve, — derekasan megfeleltek emberszerető feladatuknak. Hálás kö- szönetünk segítségükért, de adja az Isten, hogy soha se szoruljanak viszonzásunkra. Valóban leírhatatlan az a kétségbeesés, az a nyomor, amit a tűz pusztítása itten okozott. A. legszánalmasabb a dologban pedig éppen azon sajnos körülmény, hogy e csapás, e pusztítás a nép íegszegényebb részét érte. Azokat, akik véres verítékkel, fáradságos, nehéz munkával, többnyire mint kepések szerezték be rendszerint egy évre szolgáló életnemüiket, vagy egy kis takarmányra tettek szert és helyezték padjaikra. Már pedig bizony sajnos, úgy az életnemü, mint a takarmány legnagyobb része a bősz elem martalékává lett. Az olyan szegény ember pedig, ki keresményéből családjával csak napról-napra : él — az nem is igen gondol, de nem is igen jut neki annak a biztosítására is és örül, ha csak házikóját valamiképpen biztosíthatja. A mostoha sors által oly gyakran sújtott és oly sokat látogatott szegény városunkban sajnos ismét tábort ütött az ínség, a nyomor. Földhöz ragadt szegény emberek hajléktalanokká lettek, oda veszett, a lángok martalékává lett még azon kis szegénységük is, amit oly fáradságos, keserves munkával kerestek, hangya-szorgalommal összegyűjtöttek. Elszorul, megesik az ember szive, ha látja a nagy szükséget, ha tudja és arra gondol, hogy bizony sok éspedig számos tagú család van, kiknek gyermekei majd hiába kérnek, hiába esdnek egy karéj kenyérért. E felette szomorú körülmény tudatában egynéhány itteni lelkes polgár a nyomor pillanatnyi enyhítése céljából rögtön meginditotta a gyűjtést és már másnap reggel a károsultak között kenyeret és szalonnát osztatott ki. Mi itt a magunk részéről bizonyára nem fogjuk elmulasztani a nyomor enyhítésére mindazt elkövetni, ami kötelességünkben áll, és a mi szerény tehetségünktől telik. De az ínség, a nyomor nagysága mellett a mi erőnk elenyésztően csekély annak az enyhítésére. Kérve kérünk tehát minden ne- messzivü emberbarátot, hogy bármily kis adakozásával és e város nehezen sújtott károsultjait segélyezni kegyeskedjék. Mint már emlitém a gyűjtés nálunk már megindult és bízvást hisz- szük, hogy a tek. szerkesztőség a maga hatáskörében is készséggel elvállalja a gyűjtés eszközlését. Nem kételkedünk egy percig sem, hogy az illetékes hatóság a maga részéről minden lehetőt el fog követni, hogy tőle telhetőleg szintén hozzájáruljon a károsultak segélyezéséhez, sőt mint biztos értesülést nyertem ez irányban már eddig is megtétettek a szükséges és eredménynyel biztató lépések. Mád, 1902. szeptember 1. YYettersclineider Miksa. * A veszedelemről szóló részletes tudósításunk a következőkben számol be: szept. 3 A Tokaj-Hegyalja ezen elsőrangú de a sors csapásaitól annyira látogatott városát augusztus hó 31-én újból nagy csapás sújtotta. Délben a főutca felső végén Friedmann Mátyás háza kigyulladt, a tüzet azonban alig pár perc alatt sikerült eloltani. Délután 1 óra tájban, eddig ismeretlen okból, Keresztény István háza gyuladt s a tűz erős nyugoti szél által kergetve, alig 45 perc alatt 72 lakóházat, közel 100 melléképületet hamvasztott el. Mentésről, oltásról szó sem lehetett. A nép otthagyva mindenét, puszta életét megmentendő, a közel szőlőhegyekre menekült, csak három óra tájban lehetett a tűz közelébe jutni. Amikor is a mentési munkálat kezdetét vette, talpra állott az egész város, s főleg az alvég közönsége tett ki magáért, jármüvein nagy tömegben szállítva a vizet a különben is vizsze- gény felvégre. Három óra tájban rémes kiáltás hangzott végig az utcákon : ég az alvég ! S tényleg égett, A Lukács Györgyné háza több mint egy kilométer távolságra s az égő városrésztől szélellenes irányban kigyuladt s alig 15—20 perc alatt 36 lakóház, s mintegy 40 melléképület lett a lángok áldozatává, s csak akkor ért véget, midőn útjában mindent leperzselve a temetőig ért, itt is leperzselvén a temető száraz gyepét, s elégetvén a sírokon a koszorúkat. Az elöljáróság táviratilag hívta fel a szomszéd városokat segélynyújtásra, s valóban mesés gyorsasággal érkezett meg Bárczy Gusztáv szolgabiró a szerencsi városi és gyári tűzoltósággal, s a tállyai tűzoltóság Szabó Lajos útbiz- tos vezetése alatt, s derekasan hozzáláttak megmenteni azt, amit még lehetett. A mentési munkálatot nagyban nehezítette a vizhiány. A közel három havi nagy szárazság miatt, a különben is kevés viz csakhamar elfogyott, s 7 óra tájban egyetlen egy kútban sem volt víz. Kimerült a bő vizéről ismeretes városkutja is, melynek fenekét ezt megelőzőleg még nem látta senki. A tűz kizárólag a szegény néposztály lakta részeket sújtotta. A leégett 102 ház közül alig 15 van amely be nem égett volna. Ódaégett minden élelmiszer, takarmány, s igy elpusztította a szegény s töldhöz ragadt zsellér, s fuvaros népnek a télre beszerzett eleségét s vonó állatainak élelmét. A kár meghaladja a 200,000 koronát. A napi kenyerétől megfosztott nép pillanatnyi felsegélésére több lelkes polgár már a veszély estéjén gyűjtést rendezett, a nyomor elhárítása végett azonban egy nagyobb segély-akció indítása elkerülhetetlen. VÁRMEGYE ÉS VÁROS. )( Közgyűlés a városnál. Sátoraljaújhely r. t. város képviselőtestülete szombaton délután fél 3 órakor rendkívüli közgyűlést tart. )( A vármegye állandó választmánya Hadik Béla gróf főispán elnöklete mellett Sátoraljaújhelyben e hó 11-én, d. e. 9 órakor ülésezik. Az ülés tárgya: a vármegyének közigazgatási, árva- és gyámhatósági 1902. évi költségelőirányzata. )( Körlevél. A nyugdíjazás következtében megüresedett sztropkai járási főszbirói állás elnyeréséért Malonyay Tamás, a helyettesitő agilis főszolgabíró Sztropkón, a következő körlevéllel kereste fel a vármegye választó közönségét: Mélyen tisztelt Bizottsági Tag Úri Bárczy Benedek sztropkai főszolgabíró nyugdíjaztatása folytán a sztropkai főszolgabírói állás megüresedett. Miután pedig ezen állást elnyerni óhajtom, azon tiszteletteljes kérelemmel fordulok a Mélyen tisztelt Bizottsági Tag úrhoz, hogy engem, ki ezen állást már egy fél éve, mint helyettes betöltőm: becses szavazatával támogatni kegyeskedjék. Ezek után \ tiszteletem kifejezése mellett maradok Sztropkón, 1902. évi szept. 3-án. )( Hegyközség alakulás Sárospatakon. Tudósítónk írja: Kedden délelőtt Sárospatakon a képviselőtestület közgyűlésén a Korgó, Tehéntánc, Alsó- Megyer, Felső-Algát hegységekre nézve a hegyközség megalakult. Elnöklő Gortvay Aladár szolgabiró ezt a plé- num előtt megalakitottnak nyilvánította. )( A sztropkói föszolgabirói állásra pályázik ifj. Bajusz József árvaszéki jegyző, a vármegyénél hét esztendő óta törekvőén működő tisztviselő, aki újból a következő körlevelet bo- csájtotta ki támogatása érdekében: Bárczy Benedek volt sztropkói főszolgabíró nyugdíj áztatván, minthogy ezen állás e hóban megtartandó közgyűlésen betöltetik, felkérem újból Zemplénvármegye bizottságának tisztelt tagjait, kik érdemesnek tartanak ezen állás elnyerésére, hogy megvá- lasztatásomat becses szavazatukkal elősegíteni szíveskedjenek. Tisztelettel Sátoraljaújhely 1902. szept. 3-án. Ifj. Bajusz József tb. árvaszéki ülnök. )( A törvényhatósági útadók befolyása a múlt hónapban igen kedve- \ zőtlen volt, mert 11,368 K. 33 f.-el kevesebb az ez évi 8,811 K. 58 f. befejezés a múlt év aug. havi befizetésénél. )( Pótlovak vásárlása. A m. kir. kassai 5. honvéd-huszárezred pótlovazó bizottsága Páczin községben e hó 21-én (huszonegyedikén) reggeli 8 órakor, készpénzfizetés mellett pótlovakat fog vásárolni. )( Bencsik Béla tb. szolgabiró K.- Helmeczről ez évi augusztus hó 27-én a következő körlevéllel kereste fel a vármegye bizottsági tagjait: A szin- nai főszolgabírói, esetleg más állás betöltésével üresedésbe jövő szolgabirói állásra magamat megválasztatni óhajtván — tiszteletei kérem, hogy meg- választatásomat szavazata és becses támogatása által előmozdítani méltóz- tassék. hírek. — Kinevezés. A vallás- és köz- oktatásügyi miniszter Diviacsky Rezsőt, gyergyó-ditrói polgári iskolai rendes tanítót a sárospataki állami tanítóképző-intézethez segédtanárrá kinevezte. — Esküvő. Egry Béla helybeli róm. kát. elemi iskolai tanító augusztus hó 26-án esküdött örök hűséget Zombán, Tolnamegyében Keller y n- nuskának, Keller Sebestyén uradalmi állatorvos leányának. — Három uj magyar név. Rosen— berg Bernáth dr., Viktor, István és Ernő fiai nevét belügyminiszteri engedéllyel Roboz-ra magyarosította. — Halálozás. Őszinte részvéttel vettük a következő gyászjelentést, amely egy derék öreg hazafias pap haláláról értesít: A tokaji esperesi kerület papsága és a nagyszámú rokonság fájdalomtelt szívvel tudatják főtisztelendő Gedeon János esperes, tarczali plébános, aranymisés áldozár- nak a haldoklók szentségének ájtatos felvétele után 1902. szeptember 2-án
