Zemplén, 1902. július-december (33. évfolyam, 64-140. szám)

1902-08-23 / 86. szám

4. oldal.

ZEMPLÉN.

Augusztus 23.

local Patriotismus szent fogalom: a szükebb haza szeretete. Aki a faluját szereti, az megyéjét és az országot, vagyis hazáját is szeretni fogja. Aki a saját lakhelye haladásáért, felvirágoztatásáért polgártársaival egyetértve (bár vitatkozva is) küzd és dolgozik: az jó hazafi.

Szívből élveztem a tokajiak mulatságát.

Nemes Bandi aljárásbiró olyan mély értelmű, lelkes, hazafias felköszöntőt mondott a megye alispánjára, mint a magyar szabadságharc dicső bajnokára, hogy hallgatóinak szeme könnybe lábadt. Ezután kacagtató humorral, versben beszélt egy másik tokaji úr. (Bocsánatot kérek, hogy a neve nem jut eszembe). Gazdag szőlőbirtokos, aki többek között ezeket mondotta:

,Én minden jó hont! előtt leemelem fóvegem, Noha az én fövegem Nem cilinder, nem kalap:

(Aki nem hiszi kikap)

Csak egy ütött- kopott sipka:

Éljen Dr. Platthy Zsiga!«

A miből mindenek előtt kitűnik, hogy Dr. Platthy Zsigmond já* rásbiró igen jó hazafi és népszerű ember Tokajban.

Hogy mikor lett vége a bankett- nak, nem tudom, mert szégyen bevallani, de biz én úgy V2 hét óra felé elszöktem, mivel nem igen bírom az italt és a vendégszeretet már a jelzett ideig is igen sok pohárral diktált belém.

Egy tapasztalattal gazdagabb lettem : hogy bár a tokaji közigazgatási bejárás nagy apparátussal ment neki egy kis ároknak (amit bizonyosan a szabályok Írnak elő) s hogy ez a bejárás murival végződött, amint illik. De mivel különböző állású, vallásu és gondolkozású polgárokat a hazaszeretet és barátság szent eszméjében egyesített: kívánatos, hogy Magyarországon az ilyen közigazgatási bejárások még hosszú, hosszú időn keresztül igen gyakoriak legyenek.

Végül pedig szívből kívánom, hogy Tokaj derék polgárai továbbra is ilyen vidám kedélyben és egészségben a kor legszélsőbb határáig éljenek.

— Szerkesztőségünkből. Lapunk felelős szerkesztője visszaérkezett Sátoraljaújhelybe és a tegnapi naptól kezdve újból részt vesz a lap szerkesztésében.

— Személyi hir. Arnóthfalvy István ezredes, a miskolezi 10-ik honvédgyalogezred parancsnoka e hó 21-én hivatalos ügyben városunkba érkezett. Az nap este tiszteletére a tiszti étkezőben vacsora volt, melyen a gyakorlatra bevonult tartalékos tisztek is résztvettek.

— A tokaji polg. énekkar zászló- szentelési rendezősége serényen folytatja működését, hogy az aug. 24-én leendő mulatság minél sikerültebb legyen. A tennispályát tetemes költséggel kibővittette, hogy a remélhető nagy mulató tömeget befogadhassa; szerződtette Jónás jóhirü pataki bandáját. Már eddig is jelezte testületi megjelenést a nyíregyházi, diósgyőri, hajdúnánási, abaujszepsii dalárda s küldötségileg is több dalkör fogja magát képviseltetni. A zászlóanyai tisztet özv. Vecsey- Oláh Károlyné úrnő volt kegyes elvállalni, ki a dalkört egy igazi remekmívű lobogóval ajándékozta meg. Az egész ünnepség, melynek érdekességét nagyban emeli a dalárdák együttes és szóló éneke, valamint magánszereplők föllépése, oly nagyszabásúnak Ígérkezik,aminőTokajban ki tudja,mikorvolt.

— Esküvő. Rosenthal Gyula a kazinczi Kőszénbánya r. t. főtisztviselője szeptember hó 7-ikén délután Kaposváron esküszik örök hűséget weissenthali Weisz Margit kísasz- szonynak weissenthali Weisz Herman nyug. cs. és kir. őrnagy és neje leányának.

— A tályai hazafias érzelmű ifjúság Kossuth Lajos születésének száz éves évfordulója alkalmából tervezett hazafias emlékünnepély előleges költségeinek fedezésére a f. hó 24-én azaz Lajos napja előestélyén nyári tánc- mulatságot rendez. A mulatság a

„Kódú“ nevű erdőben, kedvezőtlen idő esetén a városháza nagy termében fog megtartatni. Belépti dij: Személyjegy 2 kor. Családjegy 4 kor. Kezdete d. u. 4 órakor.

— A varga inas szerencséje. Kis János X. községbeli becsületes varga mester, hazafias lelkesedéstől áthatot- tan, az aug. 20. nemzeti ünnep örömére egy hatalmas fazékkal főzetett kedves oldalbordájával töltött káposztát. A jeles nemzeti étek eredeti rendeltetése az lett volna, hogy majsztram uram a bélést, a Miska inas pedig a káposzta-laput kebelezzék majd be, elvitázhatlán tulajdonjoggal. Ebéd alkalmával Miska inas keservesen nyelte a savanyu laput, majsztram pedig vigyorgó pofával tömte befelé a bélést. A készlet oly nagy volt, hogy még a vacsorára megmaradt rész is teljesen megszüntethette volna a Miska inas nyála futását, annál inkább, mert a töltelék közt egy néhai malacnak fél feje is kandikált. Miska belátva, hogy az isteni falatokhoz aligha lesz szerencséje, a lapu rágás pedig még egy varga inas hazafias érzületével sem egyeztethető össze. Szent-István király napján: — gondolt merészet és nagyot. Majszt- ramné asszony a drága tartalommal dicsekvő fazekat a konyha földjén helyezte el vacsoráig való pihenésre. Majsztram és neje kiáilottak a kapu elé, bámulva a. dél utáni ünneplő közönséget. Miska belátta, hogy „itt az idő, most vagy soha“; a két mangalicát fogva tartó disznóól ajtaját egy alkalmas pillanatban felnyitni, és a másik pillanatban észrevétlenül eltűnni nem volt reá nézve lehetetlenség. A két mangalica egyenest a konyhaajtónak rohant, azt rövid utón belökték s oh balsors! moslék hiányában neki estek a káposztás fazéknak. Egyik malac öt-hat töltelékkel rohant kifelé, mig a másik néhai bajtársának a fazékban talált földi maradványát kezdé illő tisztességgel eltemetni. Majsztramnó asszony a hívatlan vendégek örvendező röfögése által figyelmessé tétetvén, kétségbeesetten rohant majsztrammal együtt a vész színhelyére. Minek fejtegetném bővebben a dolgokat. A végeredmény az lett: hogy majsztram sült szalo- nát vacsoráit, az asszony könyezett, Miska inas pedig harminc darab tölteléket kapott vacsorára!

— Rajta kapott betörő tolvaj. E

hó 20 áról 21-ére menő éjjel a honvédlaktanya udvarán lévő kantinba Kovács András honvéd betört. Az ajtó zárját akarta fölfesziteni, miközben a városból hazatérő honvédek munkájában megzavarták. A honvédek észrevették a kantin mellől a laktanya hátulsó része felé húzódó betörőt, s hogy rajta csíphessék, elrejtőztek. A honvéd kevés vártatva rejtekhelyéről ismét előjött és oldalfegyvere segítségével hozzáfogott az előbb abbanhagyott műtéthez. Kevés idő múlva az ajtó zárját sikerült feltörnie és igy háborítatlanul bejutnia a kantinba. Mikor bent volt, az elrejtőzött honvédek alkalmasnak találták az időt a betörő tolvaj elfogatására. Megostromolták a kantint és a benne volt betörőt fölszólították a kijövetelre, de miután a bent lévő honvéd erre nem mutatkozott hajlandónak, a kívül állók egyike megtöltötte a fegyvert és ismét fölszólította. Erre azután előjött a tervének végrehajtásában megakadályozott honvéd és megadta magát. Nyomban lezárták és másnap a parancsnokság megindította a vizsgálatot.

— A gyilkos áldozata. Múlt száj munkban részletesen megírtuk, hogy Süveges János tartalékos honvéd e hó 21-én éjjel leszúrta Illés András kocsist, aki ennek következtében a

helyszínén meghalt. A kocsis hulláját e hó 21-én este 6 órakor katonai és polgári hatóság előtt boncolták föl a köztemető halottas kamarájában. A boncolásnál közreműködő orvosok konstatálták, hogy a gyilkos honvéd szuronya felülről lefelé haladt és főütőeret metszett keresztül, minek következtében a szerencsétlen kocsis elvérzett. — A vizsgálat megejtése céljából már lejött egy hadbíró, aki naponként hallgatja ki a bejelentett tanukat. A gyilkos honvédet a vizsgálat befejezéséig itt tartják.

— Négy darab okmány egy hátiratolt kérvénynyel érkezett Orosz Ilona okleveles tanítónő címére Sátoraljaújhelybe. A címzett itten feltalálható és okmányai kézbesíthetők nem voltak. Okmányait a rendőrkapitányi hivatalban átveheti.

— Farkas kaland. Nagymihály- ról írják: Kellemetlen kalandja volt e napokban Sztáray Sándor grófnak, ki Pulchard főerdész és Orünmann budapesti fakereskedő társaságában a jószai erdőben épülő fogaskerekű vasutat nézték meg. Amint az erdőben haladtak, egyszerre egy csinos farkas társasággal találkoztak. Sztáray Sándor gróf nyomban elsütötte vadászfegyverét s a farkasok közül kettőt leteritett, a többiek pedig elmenekültek.

— Tűz Petriken. Az elmúlt héten tűz volt Petriken. A helyszínén a derék abaraiak is csakhamar megjelentek a községi fecskendővel, hogy a petrikieknek az oltásnál segédkezzenek. A fecskendő azonban, mely egy esztendeig haszálva nem volt: megtagadta a szolgálatott, midamellett az abaraiak nagy szolgálatot tettek az oltásnál.

— A málnázó medve. Varannó- ról írják a T. H.-nak: Egyik szomszéd községünkből egy szegény tót asszony elküldötte két kis fiát az erdőbe, hogy a varannói heti piacon leendő értékesítés végett málnát szedjenek. A két 8 és 10 éves fiúcska kosarakkal fölszerelve, elindult, hogy anyjok rendelkezéséhez képest eljárjanak. Az erdőben egy hatalmas kiterjedésű málnabokorra akadtak. A gyerekek örömmel estek neki s mohón szedték a szebbnél szebb málna szemeket. A mikor egy félkört írtak le a bokor körül, egyszerre a nagyobbik gyerek elsikoltja magát, s uccu neki, vesd el magad! eliramodik. A másik önkénytelenül vele futott. Mi riasztotta el a gyermekeket ? — Egy hatalmas mackó két lábon állva edegélte ugyanazon bokorról a málnát. Mikor a gyerekek visszatekintettek, a medvét még akkor is rendíthetetlen nyugalomban málnát szedegetni látták.

— Málczai fürdőben e hó 20-án Szent-István napján rendezett tánc- mulatság fényesen sikerült. Az egész vidékről szép számú intelligens közönség gyűlt egybe, kik a késő éjjeli órákig Miklós Jancsi zenéje mellett együtt maradtak. Búcsú is volt aznap Málcán s oly nagy néptömeg gyűlt egybe, hogy alig lehetett a faluban mozogni.

— Gazdátlan bélyegek. E hó 22-én a helybeli kir. adóhivatalba gyanús körülmények között bélyegeket hoztak beváltás végett, amelyek — minthogy a bélyegeket beváltani akaró holszer- zésöket megmondani nem tudta — a rendőrkapitánysághoz kerültek, ahol azokat igazolt tulajdonosa átveheti.

— Rendőri hírek. Betörési kisér let. Weisz Mórnak a »Nyul« hóz címzett korcsmájába folyó hó 22-én éjjel betörési kísérletet követett el egy ismeretlen tettes. Az utcára szolgáló ablakot feszitette föl, a melyen keresztül a korcsmahelyiségbe akart hatolni. Miközben a korcsmába mászott, a benn alvó dobrai biró fölébredt és elriasztotta az ismeretlen betörőt. — Meghiúsult betörés Ugyan azon éjjel akarta valaki a gyártelepi állomáson lévő pénztárt megdézsmálni. Már föl is feszítette az ajtó zárját, de mielőtt valamiben kárt tehetett volna, — valami zajtól megijedt és elmenekült. Nem

lehetetlen, hogy a tettes ugyanaz volt, aki a közeli *Nyul«-ban próbált szerencsét.

— Egy-kót izr. gimnáziumi tanuló

teljes ellátást kaphat egy intelligens izr. családnál. Alapos correpetitió és lelkiismeretes felügyelet. Bővebbet a kiadóhivatalban.

— Csemegeszőlő csomagolva,

bármily nagy menyiségben megvótetik. Úgyszintén a téli szőlők is. Vidékiek levélben és helybeliek személyesen is bejelenthetik ebbeli ajánlataikat a mennyiség és minőség megjelölésével Burger Adolfnál (Sátoraljaújhely Wekerle-tér 671. az emeleten.)

IRODALOM.

Szendrői Holozsnyay Ciril dalaiból.

Este óta . . .

Este óta Szól a nóta,

Három cigány huzza;

Bele-belesir a lelkem Százesztendős búja.

Húzzad cigány 1 Az a kis lány Másnak lett a párja ;

Oda az én szegény szivem Minden boldogsága 1

Húzzad, húzzad 1 Sirasd búmat,

Sirasd lelkem álmát;

Sírva temesd életemnek Letűnt boldogságát.

Húzzad, Húzzad!

Hej, ne unjad,

Ne fogjon az álom;

Elég idő lesz aludni Majd a másvilágon 1

Addig húzod,

Mig a húrod,

Mig a vonód bírja,

Mig a szemem minden könyét Cseppig el nem sírja 1

Letűnt minden . . .

Letűnt minden, ami szép volt, Minden ami drága- Tova szállott mindörökre Lelkem ifjúsága.

Szétfoszlott az édes ábránd,

Szét a hazug álom;

Lelkem előtt csak a sötét,

Rideg valót látom.

Remélt üdvöm, boldogságom Koszorúja tépve,

Utolsó csepp könyemet is Rég elsírtam érte.

Reményimet összetörve Koporsóba tettem,

Egy leomlott boldogságnak Siratója lettem I

Finis.

— Az »Ország Világ« aug. 17-iki számából. —

Lemondtam rólad. Végkép, mindörökre! Már nem is érzem, hogyha fáj a seb 1 Elvégre: egy vágygyal lettem szegényebb

S éltem csupán egy kínnal terhesebb!

Csupán az álmom oszlott szerte-széjjel, Csupán a múltam távozott veled, Csupán reményem omlott össze végkép, Csupán az éltem lesz majd ridegebb.

Csupán világom dőlt romokba Össze, Csupán te lettél újonnan szabad;

S mig száz sóhajjal lettem én szegényebb,

Te egy kacajjal lettél gazdagabb. . .

Németh Pál.

*