Zemplén, 1902. július-december (33. évfolyam, 64-140. szám)

1902-08-23 / 86. szám

Augusztus 23.

zempnlEn.

5. oldal.

TANÜGY.

A f.-zempléni ev. ref. egyházmegye általános tanítóegyesületének közgyűlése.

Gálszécs, aug. 20.

Nevezett közgyűlés e hó 15-ikén tartatott meg Gálszécsen, Péter Mihály papi elnök és Yárady G. tanítói alelnök vezetése mellett, 17 egyesületi tag, és 2 érdeklődő lelkész jelenlétében. A világi elnök Dókus László családi körülményei miatt — a közgyűlés élénk sajnálatára, — a közgyűlésen meg nem jelenhetett.

Választmányi ülés után a templomban gyűltek össze a tagok, hol a „Jövel Szent-Lélek“ elhangzása után Péter Mihály papi elnök mondott magvas és irányeszmékben gazdag megnyitó beszédet, a gazdáról vett megkapó és szépen keresztülvitt hasonlatban fejtegetvén a jó tanító feladatát, kötelességét, kiváló nyoma- tékkal hangsúlyozván a magyarosítás hathatós munkálását. A megnyitó beszéd közzétételére — határozat szerint — a Zemplén-t kérték fel, mely beszédet teljes terjedelmében itt közöljük :

T. tanitóegyesületi közgyűlés!

Szivem melelegségéből üdvözlöm az egyesület t. tagjait s a tanító urakat. A munka mezejéről, ahol az aratás már be is fejeztetett: jöttek önök ide, eme másik mezőre, hogy a tanítás ügye felett tanácskozzanak, elmélkedjenek, tapasztalataikat előadják s keressék a célhoz vezető legjobb utat.

Lehetetlen t. egyesületi tagok, hogy amikor ott állottak önök a keresztbe rakott kévék mellett, — lehetetlen, hogy eszökbe ne jutott volna : mily nagy hasonlóság van önök és a mezei munkások közt.

Láthatták, hogy aki alkalmatlan időben, rosszul művelt földbe s ocsut vetett, az gazt aratott; aki pedig alkalmas időben, szorgalmasan előkészített földbe tiszta magvakat szórt: az tiszta búzát, aranykalászokat aratott. Mert aki mit vet, azt aratja. A természetben minden oknak meg van a maga okozata, s minden okozat valamely okból származik.

így van ez t. egyesület azon mezőn is, amelyen önök munkálkodnak — a tanítás mezején. Önök is magvetők : Csakhogy sokkal nagyobb felelősség alatt állnak, mint ama másik mezőn dolgozók; mert azok magoknak vetettek s magoknak aratnak; ezért ők lássák, ha rósz vetésök után silány aratás következik; a tanítók ellenben vetnek a családnak, az egyháznak, a hazának, az emberiségnek.

S hogy mikép munkálkodtak, hogy milyen magot vetettek, annak az emberiség vallja kárát, vagy veszi hasznát, mert az erkölcsi világban, a tanítás mezején is okvetlenül bekövetkezik az aratás, mert itt is minden oknak meg van a maga okozata, csakhogy itt az aratás hosszabb idő múlva jön elő a tanítók vetése csak évek, sőt évtizedek múlva kél ki, s hogy milyen lesz az aratás: az mutatkozni fog a jövő nemzedék tetteiben. — Lehet örömet keltő, midőn az önök keze alól kikerült nemzedék munkái, jellemes, egyházát s hazáját szerető, nagy tettekre képes lesz; de lehet siralmas is, ha az önök tanítványai minden nemesebb dologra képtelenek lesznek. Érezzék azért a felelősségnek egész súlyát, hogy a haza és egyház gazdag aratásnak örvendjen.

E végből t. uraim, önöknek mindenkor a jó gazdát kell szeműk előtt tartani. — A jó gazda nem elégszik meg azokkal az eszközökkel, amelyekkel munkálkodtak ősei. Az újkor uj módokat, uj eszközöket talált fel az okszerű gazdálkodás meghonosítására. A jó gazda azokat tanulmányozza, használja, alkalmazza; mert különben mint ósdi, messze elmarad művelt gazdatársai megett.

így kell ennek lenni a tanítás és nevelés terén is. A tanítás és nevelés mezeje napról-napra újabb tapasztalatokkal gazdagodik. A cél: a munka megkönnyitése és intenzivé, gyümölcsözővé tétele. A jó tanító tehát ezek- pek tanulmányozása elől nem zárkózik

el; ő halad a korral és a jóknak ismert módszereket igyekszik iskolájába alkalmazni, hogy iskoláját a legkiválóbbakkal tegye versenyképessé.

E folytonos önműveléssel és annak az iskolában való értékesítésével szerzik vissza a ref. tanítók azt a kiválóságot, mely régebben az ev. ref. iskolákat általában jellemezte, mert tudvalevő, hogy nem oly régen a mi iskoláink vitték a vezető szerepet, ma pedig be kell ösmernünk: vannak olyanok, különösen az állami iskolák, melyek minket, vagy a mi iskoláink többségét jóval megelőzi, holott a létfeltételek ugyanazok. — Ha pedig a tanítást hátráltató akadályokkal találkoznának, az önök feladata ismét, hogy ezt feltárják s orvoslását kérjék a felső hatóságoktól azok eltávolítására, amely mindig szívesen siet a tanítók gyámo- litására, mert legféltettebb kincse az fcko a.

Önöknek hát korszerű eszközökkel kell munkálkodni, mint a jó gazdának; de máskülönben is a jó gazdát kell figyelembe venniök. — A jó gazda mindig alkalmatos időben munkálkodik s egy percet sem mulaszt el. Ő előbb gazda, s csak azután más. így kell tenni a tanítónak is. A tanítónak is fel kell emelkedni hivatásának e magaslatára. Ő is néptanító előbb, s csak azután más egyéb. A tanítás minden percének okos felhasználása mind egy-egy alkalom a magvetésre, amelyet ha elszalaszt, — a rohamra való tanítás, hogy az elmulasztottakat kipótolja egy-egy alkalmatlan időben való magvetés, amelynek káros hatása, — mintegy rósz aratás — mutatkozni fog a gyermekek megterheltetésében, a sokat markol keveset szőrit elvének bekövetkezésében. A hivatását, az ügykörét szerető tanítót épen az jellemzi, hogy mellette minden pillanatban ott áll egy hatalom, mely nagyobb minden hatóságnál s ez a lelkiismeretnek tettre intő, buzdító szava, mely lépten- nyomon igy sarkalja, igy szól neki: ma, ma, mert hátha holnap már nem szánthatok és nem vethetek.

A jó gazda végül jó magot is vet. A tanítás terén a jó magvak : a tanítónak példája: minden szava, minden tette, amelyet a gyermek meglát és meghall. S ha felemelő példát lát — lehetetlen, hogy e jó magból ocsu és gaz keljen ki.

Ha igy járnak el: vetésök után bizonynyal jó aratás lesz s növendékeik tanult és erkölcsös tagjai lesznek a hazának és az egyháznak.

Van-e mindkettőre szükség? Ha önök nem szólnának, a kövek kiáltanák helyettük, hogy mindkettőre égető szüksége van nemzetünknek Helyzetünket a művelt népek versenyében csak úgy tarthatjuk meg, ha első sorban műveit népet képzünk. Aki pedig még mélyebbre tekint s megfigyeli egyházunk helyzetét: az kétszeres erővel igyekszik ref. népünk mennél műveltebbé tételére. Nézzenek szélylyell A nemzet régi gerince, a hajdani középosztály, amelynek legtöbb tagja a mi egyházunkhoz tartozott, amely egyházunk fentartásá- ban s védelmezésében kiváló érdemeket szerzett, — megroppant s az egyházi élet egész súlya most már arra az osztályra fog nehezedni, amelyet népnek nevezünk ; sőt ez az osztály van hivatva, hogy a maga kebeléből rajokat bocsásson ki, hogy ez mintegy uj és friss csapat-vezető szerepet töltsön be s elfoglalja a hajdani középosztály helyét. — Ez lesz aztán a gazdag aratás 1

Nagy és komoly azért az a feladat, melyet önök az iskolában a nép gyermekének értelmi képzése tekintetében folytatnak.

De nem kisebb ennél az erkölcsi képzés. Ha a tanító urak megfigyelik korunk helyzetét, lehetetlen nem lát- niok, hogy mind vészesebb mértékben terjed az a ragály, amelyet erkölcstelenségnek nevezünk, amelytől Róma megvész s rabigába görnyed. A legmagasabb körökben, az intelligens osztályokban napirenden vannak a legsötétebb és legmegdöbbentőbb bűnök. Jaj volna ennek az országnak, jaj volna a mi egyházunknak: szomorú aratás következnék a hazára, ha e bűnök tápot

találnának a nép körében is. Álljanak azért őrt önök, t. uraim, kik a nép erkölcsének hivatalos és hivatott őrei és ne engedjék, hogy a tiszta gyermeki kebelbe más mag hulljon a tiszta erköl- csiség magvánál;‘ neveljenek Istenben bizó, erkölcsös, jellemes népet, hogy azon a pokol kapui diadalt ne vehessenek. Éz lesz a másik gazdag aratás.

Végül még egy nagyon fontos dologra kívánom felhívni b. figyelmüket. Ez uraim a magyarosítás kérdése. Igaz, hogy e téren elmondandó szavaim ez egyesületnek csak igen kevés tagját érdekelheti, mert hiszen ha a mi ev. ref. egyházunk nem ok nélkül neveztetik magyar egyháznak; e nevezet egyházmegyénk túlnyomó többségére is illik, mivel azonban, azon lo/o-ból, melylyeí az ev. ref. egyház idegenajkuság tekintetében a statisztikában szerepel—egy csekély hányad a mi egyházmegyénkre is esik, mert nehány tótajku egyházunk is van: kérem méltóztassanak meghallgatni szavaimat.

Tudjuk, hogy mióta a magyar nyelv kötelező tanításáról szóló törvény meghozatott : azóta a magyarosítás tekintetében folyton folyni kellene a magvetésnek. Sok helyen szép aratás is mutatkozik, de az általános kép mégis megdöbbentő, mert csak nemrég világosodott ki, hogy a magyarság 1848 óta több száz községet veszített. Ocsut vetettek sokan s a nemzet gazt arat. A mi tót egyházainkra ez nem áll, mert itt tartott a magyarosítás s ha nem oly eredménynyel, mint óhajtottuk volna, ezt sokszor rajtunk kívül álló tényezőkben kell keresni.

De most a mi célunk az önök segítségével és az Isten akaratával az, hogy azt a csekély hányadot is eltüntessük s itteni tót egyházainkat nemcsak érzelemben, mert e tekintetben most is magyarok, de a magyar nyelv bírásában is teljesen magyarokká tegyük.

E cél elérésére mindent elkövetünk. Gondoskodni fogunk évről-évre arról, hogy a tót híveink megmagyarositásá- ban kiváló érdemeket szerzett néptanítóink anyagilag megjutalmaztassanak ; sőt gondoskodni fogunk arról is, hogy az ilyenek erkölcsi jutalma se maradjon el, mert ezt mi buzdító eszköznek tekintjük.

Azt akarjuk, hogy a tót egyházakban működő lelkész ne legyen egy kínos dilemma elé állítva, hogy amidőn ő szive mélyéből óhajtaná az igét magyar nyelven hirdetni, nem teheti, mert hívei nyelvét nem értik, s kénytelen oly nyelven szólani, melyet a hivő megért, ha különben nem akarja, hogy az érthetetlen igehirdetés a hitéletre káros hatással járjon.

Szóval mulasztást akarunk pótolni. De mi ebben csak buzditók lehetünk s az egész ügy sorsa önökön fordul meg. Karolják fel azért ezen nemes ügyet még nagyobb buzgósággal, mint eddig, hogy mihamar bekövetkezzék az az idő, amelyben elmondható lesz: az ev. reformátusok közt nincs egy is, aki a magyar nyelvet szóban és Írásban nem bírná.

Ezeket akartam tek. egyesület elmondani, most pedig a közgyűlést megnyitom.

Ugyancsak Péter Mihály olvasta fel az egyesület múlt évi működéséről szóló részletes jelentését, melyből kitűnt, hogy a tagdijak pontosabban folytak be, mint azelőtt s általában minden elintézésre váró ügy megoldást nyert, hogy az egyesületi élet élénkítése s a tanítók munkálkodásának fokozása végett pár tanítót felszólított felolvasás tartására, minek nyomán 2 munka is érkezett be, s hogy Dókus László világi elnök egy 20 koronás aranyat adományozott a magyarosítás kérdésével foglalkozó, kellő színvonalon álló munka szerzője részére, amit a közgyűlés élénk éljenzéssel és j könyvi köszönettel honorált.

A választmányi gyűlés j könyvének felolvasása és tudomásulvétele után a köri jkönyvek felolvasása és tárgyalása következett, melynek során az abarai kör azon indítványa, hogy a 15 éven aluli gyermekeket a korcsmákból kitiltó törvény szigorú keresztülvitele [tárgyában kerestessék meg

a vármegye, elfogadtatott azon hozzáadással, hogy a fonókák bezáratása is szigorúan foganatosittassék.

Majd Berecz Ottó migléczi ev. ref. tanító olvasta fel „A magyar nyelv tanítása az idegen ajkú népiskolában“ cimü dolgozatát, mely teljes elismeréssel fogadtatott s szerzője részére a 20 koronás arany kiadatott.

Tárgysorozat szerint ifj. Berecz Károly kis-azari tanító „A figyelem hajdan és most1' cimü munkájának felolvasása következett volna most, de a dolgozat terjedelmére való tekintettel az egy 3 tagú bíráló bizottságnak adatott ki oly utasítással, hogy a jövő gyűlésre tegyen arról vélemé- nyes előterjesztést.

A zsinati előkészítő-bizottság tanügyi osztálya elnökének az elnökséghez intézett megkeresése folytán papi elnök felszólított két tanítót (a körlevélben szólittatta fel valamennyit, mert az e tárgyú megkeresés későn érkezett) hogy tegye tanulmány tárgyává a zsinati törvénynek a népiskolákra vonatkozó intézkedését s a netaláni módosítások iránt tegyen előterjesztést. Ennek folytán Karakó szürnyegi tanító egy kimerítő dolgozatot nyújtott be, melynek megjegyzései s a vonatkozó szakaszok tárgyalás alá vétettek s több módosítás elfogadtatott, s annak a zsin. biz. tanügyi osztálya elnökségével való közlése határozatilag kimondtatott.

Indítványok kerültek még sorra, melyek rendjén Beregszászy tanfelügyelő az egyesület tiszteletbeli tagjává választatván elnök indítványára, ugyancsak tiszteletbeli tagokká választattak Vidonyi, Sárkány, Mizsák nyugalomba vonuló tanítók, kiket az " elnök megható szavakkal méltányolt és buzsuztatott el; ismét elnök indítványára az Eötvös-alapba minden jelenlévő tanító belépett s a többiek kötelező tagsága is kimondatott; a tanítók felszólittattak, hogy a kártékony rovarok pusztítása s a hasznos madarak védelme tekintetében követett eljárásokról a köri gyűléseken részletesen és kimerítően számot adjanak ; a jövő gyűlésre egy pályamunka tűzetett ki „A ref. ifjúsági egyesületek feladata és köre“ címmel, 40 korona pályadijjal. Végül néhai Tóth Lajos volt zempléni tanító síremlékére történt gyűjtés.

Közgyűlés után az Erzsébet-szál- lodában gyűltek össze közebédre a tagok, melyek során számos szép felköszöntő hangzott el. Referens.

= A sátoraljaújhelyi főgimnáziumban a f. évi javító-, pótló-és magánvizsgálatok ez év aug. 29-én és 30-án a délelőtti órákban tartatnak meg. A beiratások pedig szeptember

1—4-éig d. e. 8—11 óráig.

= A statusquo izr. anyhitközség elemi fiú- és leány iskolájában a beiratások augusztus hó 28. 29. és 31. napjain a hitk. irodában lesznek. Az előadás szeptember 2-án kezdődik. Felkéretnek a szülők és gyámok, hogy a beiratási határidőt pontosan betartani szíveskedjenek, mert az izr. főünnepek október hóban lesznek és igy a késői beiratással a szeptember hónapét is elveszítenék a gyermekek. Felhívjuk egyúttal a t szülők figyelmét arra, hogy szándékunkban van az I. és II. vegyes osztályokat is elválasztani, az I. és II. leányosztály vezetésére külön tanerőt beállítani, ha megfelelő számú fizető leánynöven- dókek jelentkeztek. Ezért is szükséges a pontos beiratkozás. Tandíj kedvezményekért augusztus 28-áig lehet és kell folyamodni. Sátoraljaújhely, 1902. aug. 22. A hitk. iskolaszék.

A SZERKESZTŐSÉG ÜZENETE.

S. K. ós G. E. A gyűlésről szoló tudósítás lapzártakor érkezett. A következő számban közöljük.

Politikus Hegyalja. Felelős szerkesztőnk ma küldött levél választ. Holnap ott lesz.

K. M. Tessék. Kedden délelőtt szívesen.

Diák. Oda már elkésett. A másik utón szeptember 15-ikéig várhat.

Nem közölhetők : Lehullott rózsa. (Költemény; Emlékek gyönyöre. (Novella.)

Kiadó tulajdonos; ÉJaiert Oyul»,