Zemplén, 1902. július-december (33. évfolyam, 64-140. szám)
1902-08-23 / 86. szám
3. oldal. ZEMPLÉN. Augusztus 23. azonban Wiczmándy azt gondolja, hogy ez ügy hirlapi megvitatása formájában neki igaza volna, megtesszük ezt, azzal a megjegyzéssel, hogy ezt az ügyet ö vitte a nyilvánosság fóruma elé. Mi ime ezt a nyilatkozatát is közöljük, mert egy hírlapban megkezdett vitát egyik részről sem szabad elfojtani. De már megengedi nekünk Wiczmándy úr, hogy az ellenfél védelméül közlésre küldött határozatot is éppen ezen okból közöltük. Áz ellenfélnek épp oly joga van a nyilvánosság előtt védekezni, mint amily joggal Wiczmándy úr ezt az ügyet a nyilvánosság elé vitte. Ami pedig a mai nyilatkozatában érintett terjedelmes felebbezést illeti lapunk következő számától kezdve, azt is közölni fogjuk. Ily nem általános, hanem egyes vidéket érdeklő ügyben a mai számot nem foglalhattuk le tisztán e 13 ives terjedelmes felebbezós közlésére. A múltkori válaszra szóló viszonválaszként pedig közöljük egyelőre is a következő nyilatkozatot: Tisztelt Szerkesztő Ur! A „Zemplén1 augusztus hó 16-ik számában az mondatik, hogy a nagy mihályi főszolgabírónak a foganatosított vizsgálat után, azonnal kelt határozatát azért közli, nehogy a közönség, a folyó évi augusztus hó 2-ikán kelt értesítéssel megtévesztessék. S hogy azon határozatból látható, hogy miután az ügy fellebbezés alatt áll, sem a hatóság, sem a vállalkozó nem oka, hogy a felépített hídfők, mostanáig sincsenek betömve. Szokatlan eljárás ugyan, hogy fel- lebezés alatt lévő határozat, hírlapokban kezöltessék, de mert megtörtént, a viszonosságnál fogva, arra kérem a tekintetes Szerkesztőséget, hogy Butka község fellebbezését is, becses lapjában egész terjedelmében közölni szíveskedjék. A fellebbezéshez nem kell kommentár. Abból tájékozva lesz mindenki, hogy Butka községe méltatlan és törvénybe ütköző meghurcolásnak van kitéve, amely sérelem vizsgálat utján megállapítandó és orvoslandó leend. Tájékozást nyer továbbá, hogy a község panaszaira, a főszolgabiró úr nem teljesítette azonnal a nyomoza- tot, csak nyolc hét múlva és csak 3-adszori ittléte alkalmával — nem nyomozatot, — de csak szakértői helyszíni szemlét tartott, a kir. kultur- lŐmérnök úr közben jöttével (amit ezelőtt tenni elmulasztott), amelynek eredményeként constatálható : hogy a kir. kulturmérnökség, sürgősen, már aug. 4-én, közege által felvétette a »Dúsa hid« alatti, úgynevezett „szigetköz« területet, hogy a munkatervet elkészíthesse. S ugyanakkor megálla- pittatott, hogy ha a kérdéses területből, a föld csakugyan kiemeltetnék, (mert ezt tenni nem muszáj), akkor a II.-ik csatorna betöméséhez szükséges földnek kiemeléséhez, s az esetleg felmaradó földnek más célra való fel- használásához, a munkák, csakis a kir. kultúrmérnöki hivatal által kirendelendő »rétmester* vezetése alatt lesznek végrehajthatók. Hogy a mondottak által a község álláspontja (mert a község ezt kérte helyeseltetett és eljárásának törvényes volta megállapittatott, ez mondatik az aug. 2 iki »Zemplén« hasábjain. Ez igaz ! Tehát az aug. 2-iki közleménynyel a közönség megtévesztve nincs. Azt helyesbbitteni nem kelletett, mert aki a helyzettel ösmerős és teszi, az rosszhiszemüleg jár el. Nem lehet különösen egy, oly határozattal, amely fellebbezés alatt áll, s melynek éppen a legnagyobb gyöngéje az : hogy a bebizonyított tényeket figyelmen kívül hagyja. Amely alapos nyomozat mellőzésével, egyoldalú — valótlan — bemondásokat használ indokul s úgy tünteti fel a főszolgabírót, mintha ő nem a község gondoskodására, de a vállalkozó érdekei mentegetésére nyerte volna megbízását. S ezért nem a 3-ik közlemény, de a főszolgabírói 1-ső fokú határozat az, amely a közönség megtévesztésére alkalmas. Amiért is vizsgálatot kérünk, amelynek során igazolni fogjuk, hogy a fellebezett határozat igazságtalan és semmis. És hogy igenis, azon szomorú ténynek, hogy Butka az árlejtés után, már 5-ik hónapja, hid nélkül lévén, nagy károk és veszélyeknek van kitéve, s hogy ezen egyszerű hídépítési ügy, törvénysértésekkel összebonyolit- tatik, ezeknek csakis a közigazgatási hatóság és a vállalkozó az okai! Tisztelettel: Wiczmándy Ödön. )( A pékipar körébe eső munkálatok vasárnapi szünetelését szabályozó kereskedelemügyi miniszteri legújabb körrendelet, mely egyebek- közt kimondja, hogy a törvény ide vonatkozó rendelkezésének megfelelően csak az olyan munkaadó jár el, aki a segédek felváltásáról akként gondoskodik, miként minden munkásnak havonként egy vasárnapon, mindenkor reggel 6 órakor kezdődő s a szüneti napot követő hétfő reggeli 6 óráig tartó munkaszünetet biztosit, a vármegyei „Hivatalos Lap“ ma kiadott számában meghirdettetett. A szociális humanitárius és egészség- ügyi szempontok szerint megokolt körrendeletét az érdekelteknek ezen az utón is figyelműkbe ajánljuk. )( A „Rendőri Lapok", melyeknek járatása eddig is kötelessége volt minden nagy- és kisközség jegyzőjének, legújabban kiterjesztette figyelmét a büntető jog elméleti és gyakorlati érdekeire is, nevezetesen pedig terjeszteni fogja ezután a „Rendőri Lapok“ minden egyes száma a köz- rendészet és kihágási ügyek, valamint a bűnvádi perrendtartás és eljárás szabályainak a szakösraertetését is, s mint ilyen hivatva lesz arra, hogy úgy a járásbeli, mint a községi közegek, kiknek a büntető perrendtartás a polgárok személy- és vagyonbiztos- ságát tárgyazó ügyekben oly fontos hatáskört biztosított, ezután a „Rendőri Lapok“-at odaadó érdeklődéssel olvassák és tanulmányozzák. )( Határidő. Ezen utón is emlékeztetjük a vármegye területén lévő összes községi és körjegyzőségeket, hogy a törvényhatósági 1902. évi összeirási lajstromok benyújtásának határideje e hó 30-ikával lejár. )( Ebadóösszeirások benyújtásával késett községi és körjegyzőket az alispán megsürgette. JEGYZETE K a hétről. * Az aratási ünnepek újból való életrekeltése kedves, dicséretes, és hatásában mélyrenyuló intézkedése volt a magyar kormánynak s azoknak a derék uraknak, akik ezt az ősi magyar szokást felelevenitettók. Mert ezáltal egy lépést tettek a néppel való közeledéshez. Ez paradoxonnak látszik, de úgy van, hogy akik úgyszólván egész életüket a nép között töltötték : a gazdák egy jelentékeny része, meglehetősen messze állottak a népiélek megértésétől. A fizikai [munka közössége hozta össze őket, és nem igen volt ebben a közös munkálkodásban egy szikrányi szeretet sem. Csak a képesítő szükség tartotta egymáshoz kötve a föld urát s a föld népét. Különben nem egy helyen titkos gyűlölet tüze lappangott az urak elleu. Ez a hamu alatti parázs akkor vetett lángot, mikor a Bodrogközön a Hírhedt szocialista lázongás felütötte fejét. Hangsúlyozzuk, általánosságban beszélünk és koncedáljuk, hogy igen sok helyen van és volt dicséretes kivétel. De általánosságban nem volt meg a teljes összhang ur és paraszt közt. Ennek1? bizonyos történelmi háttere van. Mikor a paraszt jobbágy volt csupán s teljesen ki volt szolgáltatva a földesur kénye-kedvének, jobban ragaszkodott urához, aki megmegfenyitette, ha rászolgált, de általában atyailag gondoskodott róla. A régi patriarchalis időkről ha szó esik, legendákat beszélnek a cselédek hűségéről, a múlthoz való ragaszkodásukról. Mig most általános a panasz, hogy a gazdasági cselédekkel nem lehet boldogulni. Lusta, engedetlen és bosszút szomjazó népség. Igen, mert nem úgy bánnak velük, hogy szere- tetet gerjesszenek a parancsolok iránt. Durván és brutálisan. Azt mondják : a paraszttal nem lehet másként boldogulni. Dehogy is nem lehet, hisz maga a kormány mutatott példát rá, hogy jó szóval, szeretettel többre lehet menni, mikor behozta az aratási ünnepeket avval a világos célzattal, hogy a munkás nép és a gazda közt visszaállítsák a régi idők szellemét.: az egymás iránti szeretetet- Amely a legelőbbre való dolog e világon és amelylyel jobban lehet boldogulni, mint mindenféle ellenséges indulatu fegyverekkel. Örömmel vesszük tehát híreit mindazon aratási ünnepségeknek, melyek Zemplénmegyében folynak le. Ezek a magyar ünnepségek kedves és derék mulatságok, mert látszólagos jelentéktelenségükben nagy célok szolgálatában állanak. * Kossuth Lajos századik születésnapjának méltó megünneplésére áhítattal készül minden magyar ember, de nekünk, zemplénieknek különös okunk van ünnepelni ezt a dátumot, mert hiszen egy századdal ennekelőtte ez az áldott földje a hazának adta a nagyférfiut a nemzetnek. Innen indult el küldetésére, mely nagy vala és dicsőséggel teljes. Ez a dicsőség most immár felhőtlenül ragyog s múlt idők homályából fényesen válik ki a nagy reformátor glóriás alakja. Ha tehát országszerte lelkes lesz az ünnepség — bizonyos, hogy a mi ünnepünk nem fog hátramaradni lelkesedés tekintetében egy Kossuth-ünnep megett sem, aminek biztosítéka az a lelkes készülődés, melyet az ünnep rendezői már most kifejtenek. HÍREK. Krónika. aug. 23. A fürdőszezont scartba tettük, És sárgul az uborka mind . . . Terhes felleg vonul felettünk És hűs fuvallat ránk legyint! . . . A nyárnak vége és a séta Estelente ritkább leszen, Inkább fog majd akadni théma; S uj élet lüktet versemen. Ezt az időt én várva-várom, Mert krónikám egyhangú már, Elizzadt ríme mind a nyáron S felperzselé a napsugár 1 . . . Jövel, jövel 1 pár téli hónap, Úgy várom az őszt és havat, Jövel: hava szenzációknak, Hozz krónikámra sugarat 1 . . . . . . Nem is csuda, ha a dorombom Ma ósdi, csépelt hangot ad . . . Hisz’Ujhelyben — hitemre mondom! — Semmi uj sincs egy hót alatt. —th. Egy napom Tokajban. Irta: Gál Lajos. — augusztus hó. Tokaj város határában, a „Csurgó- völgyiben, úgy hiszem, egy alkalmatlan kis árok szeli ketté a szőllőkbe vezető utat. Ezt az árkot a tokaji pol gárság „buktató“ nak hívja, nyilván azért, mert oka volt, hogy nehány úrnak a szőllőbe, vagy onnan visszatérő hintájának a „druckféder“-je letört s ebből folyóan, a logika örök törvénye szerint, a hintóbán ülő kibukott. A tokaji szőlősgazdáknak természetesen, sehogysem tetszik a jel zett árok neveletlensége. Nosza tehát: jelentés ment illetékes helyre, hogy az árok fölött készítendő hid iránt az eljárás folyamatba tétessék. , Az eljárás megindittatott. Következett a közigazgatási bejárás a helyszínén való kiszállással. Ennek eszközlése végett kijöttek a hivatalos urak Tokajba. Jelesül: az alispán egy aljegyzővel, a kultúrmérnök, két magánmérnök, a főszolgabiró (aki különben ott lakik) és az érdekelt birtokosok. A helyszíni tárgyalás megejtetvén, a hagyományos bankett sem maradt el és pedig megtartatott a magnum áldomás (ez kell a magyarnak 1) a Buktatóhoz közel eső „Philoxera ellen védekező egyesület“ tanyáján. Természetes, hogy a bankettre a vendégek iránti tiszteletből a város minden intelligens embere hivatalos volt. így történt, hogy vagy 30 úr verődött ösz- sze a bársonyos mezőtől környezett, szabad ég alatt felteritett fehér asztalnál. Az asztaltól pár lépésnyire a földbe vájt katlan körül nyársakon pirult a kitűnő friss kecsege. A katlan fölött pedig szolgafára akasztott bográcsban főtt az igazi jó paprikás. A mondott napon valahogyan én is Tokajba vetődtem és délelőtt ellá- gattam a járásbírósághoz. Itt meghallgattam privát passzióból egy büntető tárgyalást, amelyen Nemes Bandi barátom mint biró fungált, s mondhatom, csak bámultam és gyönyörködtem a formák szigorú megtartásán és a tárgyalás méltóságteljes vezetésén, amihez nagyban hozzájárult Császár szol- gabiró, ügyészségi megbízott is lelkiismeretességével és talpraesett vádin- ditványával. (Pedig ő a közigazgatás embere.) Mindezt azért jegyzem itt meg és azért említem fel a közigazgatási bejárást is, mert ennek köszönhetem a szerencsét, hogy a tokajiak igazi magyaros vendégszeretetét megösmerhet- tem és az ottani társadalom színe-ja- vában gyönyörködhettem. Nemes Bandi barátom ugyanis volt szives engem is meghivatni a bankettra. No hát mondhatom, ilyen kedves, feledhetetlen délutánt még nem élveztem végig. A magyar kedélyességnek, a hazafias érzelmű polgárságnak igazi typusait ismertem meg. A szőllős gazdák saját termésű boraikat rakták az asztalra. Volt ott arany sárga, fehér és narancs szinü bor, s egyik fajta jobb, mint a másik. Legnagyobb tetszést azonban a Kics- sinkó Tóni úgynevezett „polyhos“ bora aratta, amely természetére nézve gyönge, de csúszós és zamatos. Ez a bor újonnan felfedezett jövevény. Ha emlékezetem nem csal, a szakértők által azért részesült különös előnyben, mert az újság ingere mellett tovább lehet belőle kvaterkázni mint a más forma nehéz hegyaljai testvéreiből. Ha már áldomást tart a magyar ember, pohár köszöntőnek is kell lenni. Az alkalom meg volt. A bor tüzelt, s a magyar hazafiság pezsgett. Ott ült az asztalfőn Matolay Etele megyénk szeretett alispánja, a kire a társaság szive mélyéből és sűrűn emelt poharat, éltetvén őt, az emberi kor leges-legvégső határáig. A tósztok száma tömérdek volt. Valami jóleső érzés, valami kimondhatatlan lelkes hangulat vett rajtam erőt, a mint elnéztem a lelkes arcú férfiakat, akik úgy ültek egymás mellett, mint a benső barátság, az egyetértés és a testvériség szimbólumának kedves képviselői. Pedig igen vegyes elemekből verődtek össze. Volt ottan kormánypárti, függetlenségi, agrárius. Volt református, katholikus, zsidó, lutheránus. Volt alispán, ügyvéd, biró, szolgabiró, jegyző, földbirtokos és kereskedő, és igy tovább. A mint hallottam, a zöld asztalnál az ellentétek olykor-olykor ki is élesednek. De a fehér asztal mellett elsimítja azokat a mindent kiegyenlítő társadalmi ösz- szetartás és a local Patriotismus. A
