Zemplén, 1902. július-december (33. évfolyam, 64-140. szám)
1902-08-23 / 86. szám
2. oldal. ZEMPLÉN Áuguszt. 23. Őrhegy. Kevesebb ember, de egytől-egyig honi. Mert amig zsíros Karád falujából arató nem akad a saját munkájának miatta s igy egyebünnen kell verbuválni kaszás népfelkelést, addig emitt kikerül hazulról az arató, aki hálás tisztességgel veszi a munkát, amiben elsőbbsége vagyon. És mert tudja, hogy a böcsület máskorra is kell, enged a szilajságból. Rangosán lépked a korzón vivő előtt az okos, aki szép szóval köszönti az uraság képviselőjét. Tiszta szívből eredő igaz beszéd hangzik a tiszttartói lak előtt, épülésére a munkás gyülekezetnek, akit áthat a patriarchalis melegség. Az úr szives elösmeréssel téríttet asztalt számukra, vendégeiül fogadja őket. Különben is régi ösmerősök. Apáik is itt dolgoztak. Az uradalom jóságos gondviselője valamennyiüknek. Munkát ád télen, nyáron, ha baj van oltalmat, segítséget. Ennek a nagy darab földnek szive is van, esze is van. Nem úgy, mint a sok kéményü gyártelepeknek, ahol ha megtelik a raktár és megtorlódik az áru, nincs munka, nincs kenyér, a munkás az Ínség martaléka. És mert szörnyű elviselni a hajlék és kenyértelen nyomort annak, aki dolgozna, ha volna mit, az elkeseredés lassankint kitépi szivéből a szelíd érzéseket. Mindenkinek joga van élni, aki nem dologtalan. Élni a munka árán becsülettel. A hibáján kívül kenyerét vesztett tömeg kifosztottnak érzi magát s aztán egy két lázitó szóra szeme vérbe borul, elő a veres lobogóval s a jelszó, le azzal a jogrenddel, amely koldusokkal népesíti be az államot. Megszívlelni való igazságok követelnek itt érvényesülést. Elő az okossággal, elő az okos emberiességgel, aminthogy történik is, csakhogy az állam segítése nem eléggé kiadó, a kapitális pedig szívtelen. A föld jó, a föld irgalmas, hatnék, hogy ekkor talán a legnagyobb. Szinte hihetetlen, hogy itt Berlinben ugyanazon egy élet-szerv működjék az utcán és a kereskedelmi forgalomban éjjel és nappal. Például a Friedrich-Strasse sugárvonala emelkedettebb helyről — igy éjjel — olyan nagyszerű képet nyújt, amelyet arra mifelénk, sem a budapesti, sem a bécsi kultúra és forgalom mellett még csak elképzelni sem lehet. Egy városrész, amely fényben úszik, az üzletek kirakatai nyitva végtől-végig, két oldalt a sok ember miatt nem lehet csak lépésben járni, az omnibuszok és az egy lovas drosch- kék minden öt percben összetorlódnak, a villamos vasút pedig 10—15 utón szeli át, a Friedrich-strassei pályaudvaron pedig egy ivezett hid fölött a világ minden részéből érkeznek a gyors és express vonatok és dübörögve vágtatnak végig e zűrzavaros chaoszon. Es mindez éjjel 1 és 2 óra között egy világváros kellős közepén zajlik, amikor a vén Európa többi részein, minden utca alszik, Borsiban épedig a kakas már hajnalt is rikkantott. Azt mondják, hogy egyedül még London utcái élnek ilyenkor, de Parisban, Budapesten és Bukaresten az éjjeli élet e hírhedt Mekkáin csakis az „úgynevezett“ éjjeli élet lüktet ilyenkor, az is többnyire négy fal és négy- szemközt, vagy hangos utcai — gum- miradlerezésben. De nem lehet sem egy, sem két aki hűséges marad hozzá. Nem igér arany hegyeket, de ád puha kenyeret, tisztes honi ruhát, szal- mafedeles hajlékot a testnek, nyugalmat, megelégedést a léleknek. A zöld pázsit, a pacsirta-dalos mező, az illatos rét, a susogó nádas, az esteli harangszónál áhita- tossá varázsolt esthajnal édes harmóniát lehelnek. A verítékedet oh magyar földműves hullasd arra a göröngyre, amelyet apáid emléke szentelt meg. Ne menj idegenbe, de még a városba sem. Jobb néked oda haza. Hanem minden ember legyen ember és magyar. Meg kell becsülni a népet. Tanítani okos szóval, jó példával, jutalmazó munkára, ösztönözni takarékosságra, felmelegíteni a szivét a hittel Istenéhez, okos szeretettel az emberekhez, bizalommal önmaga iránt. És munkát nékiek! A munka — élet. A tévelygés járványát fel fogja váltani a törekvés, a kitartás. Az erők egyesítésének jótékony hatása el nem marad. Akik a népért önzetlen lélekkel fáradoznak, a legigazabb áldozatot viszik a hazafiság oltárára. Hogy gyakran hálátlanság e jutalom! Tévedés! Igazán jót tehetni a legméltóbb tett mindazok között, amire ember vállalkozhatik, annak a tudata a legédesebb jutalom. De különben is csak egyesek szivét turkálja az a csúnya féreg, aminek a neve hálátlanság, a tömeg ösztöne felösmeri a megváltás útját. — ang. 23. Kossuth Lajos születése századik évfordulójának emlékére a város közönsége által folyó 1902. évi szeptember hó 14-én Sátoraljaújhelyben rendező ünnepély sorrendjét, a város képviselő testületé által kiküldött rendező-bizottság a következőleg állapította meg: f. Az ünnepély napján reggel a sátoraljaújhelyi gyártelepi zenekar a város főbb utcáit ébresztővel járja be. 2. Délelőtt 8 óra 30 perckor a képlevél keretében erről a lüktető életről írni. És hogy egyelőre csak bevezetést írtam és csak a nőkről, meg erről az éjjeli életről, annak két oka van. Az első az, hogy bevezetést mégis csak Írni kell. A második pedig az, hogy ha egyéni véleményem szerint is, de minden vidék és nemzetiség legjellemzőbb sajátosságát abban keressem: miként nyilvánul a társadalomban a nő szerepe, milyen a karakterisztikája. (Ez alatt ne tessék karaktert érteni, mert ezt nem faji, hanem individuális tulajdonságnak tartom). Hogy pedig eny- nyit megírtam a berlini nők szerepéről, még korántsem Írtam róluk eleget, esak annyit, amennyit e levél-ciklusom első leveléül meg akartam Írni. Még több szó esik majd róluk, mert van ám itt kacér asszony is — bőven. Csakhogy ezek ám nem berliniek. De nem is lehet ezt a várost csupán a berliniek után megítélni, oly nagy az idegenforgalma. És lám éppen az a jellemző, hogy ez idegenforgalom tömkelegében mily gyönyörűen válik ki a jelleg az idegen és a berlini nő közt. A férfiaké is, de ez nem annyira feltűnő. Az öltözködése legelső sorban elárulja. A berlini nő egyszerűen, szép ruhában vonul korzóra — de nincs az öltözködésében semmi művészet. A toilette nem érvényesül rajta. Ma délelőtt például egy kis társasággal sétáltunk a Friedrich-strassén Fedák Zsazsával. Lehet, hogy a Central szálviselő testület, a vendégek és a nagy- közönség a városházánál gyülekeznek, a honnan a sátoraljaújhelyi önkéntes és gyártelepi tűzoltó egyletek disz- századának vezetésével a sátoraljaújhelyi ev. ref. templomban tartandó hálaadó Isteni tiszteletre vonulnak. 3. Délelőtt 9 órakor a sátoraljaújhelyi ev. ref. templomban hálaadó Isten- tisztelet tartatik. 4. A hálaadó Isten- tisztelet után az ünneplő közönség a városháza elé vonul, a hol a város kép- viselő-testülete disz-közgyülése után a városháza erkélyéről a polgármester az ünnepélyt megnyitja. A polgármesteri megnyitó után a sátoraljaújhelyi dal-, zene- és önképző-egy- let elénekli a „Hymnuszt“, mit dr. Kossuth János ünnepi szónoklata követ. 6. Ennek megtörténtével az ünneplő közönség a képviselő-testület vezetése alatt a sátoraljaújhelyi gyártelepi zenekar közreműködése mellett vonul a vármegye székháza elé, hol az 1848—49-ik évi honvédek nevében Matolai Etele tart emlékbeszédet, minek elhangzása után, id. Bajusz József alkalmi költeményét szavalja el. 7. Innen a menet ugyanazon rendben az emléktábla leleplezési helyére vonul, ahol a város polgármestere felkéri dr. Hornyay Béla képviselő- testületi tagot a leleplezési beszéd elmondására, minek megtörténte után a gyártelepi énekkar a „Szózat“-ot énekli el. 8. Az emléktábla leleplezése után déli 1 órakor a városi színházban közebéd lesz, melynek rendezésével dr. Hornyay Béla és Staut József urak vannak megbízva. A köz- ebéden az ünnepi szónoklatot Mecz- ner Béla tartja. 9. Felkéretik a város közönsége, hogy az ünnepély napján házait fellobogózza s este ablakait kivilágítsa. 10. Ezen magasztos hazafias emlékünnepen leendő részvételre a nagyközönség tisztelettel felkéretik. Sátoraljaújhelyben, 1902. évi augusztus hó 22-én. A város képviselő testületé által kiküldött rendező bizottság nevében : ifj. Meczner Gyula, h. polgármester. A munkácsi püspök a magyar nyelv tanításáról. Firczák Gyula munkácsi görög-katolikus püspök augusztusi pásztorlevelében lelkes hangon ajánlja egyházmegyéje papságának figyelmébe a magyar nyelvnek a népiskolákban való kötelező tanításról kiadott miniszteri rendeletet. Az érdemes püspök pásztorlevelónek ez a része szószerint igy hazngzik: loda óriási palotája során kitett kosztüm-képeiről ismerték fel. De én nem hiszem, mert ez a város oly óriási, hogy itt egy-kót napos vendégszereplése után még annyira nem ösmer- hették. Nos és lehet talán, hogy a férfiak inkább, de a nők, akik lépten-nyo- mon utána néztek, azt a művészetet csodálták, ahogyan fel volt öltözve. Pedig egyszerű volt, nem feltűnő, egy tiszta fekete csipkés könnyű derék és szoknya — de művészettel öltözve. Ezt pedig itt megcsodálják, mert ez itten valóban csodaszámba esik. Meg is csodálták, nem csak rajta,máson is. A Wintergarten első estéjén ragyogott a sok pompás női toilette, de nagyob- bára meg lehetett ösraerni az öltözködésben a párisi chic-et, az angol egyszerű eleganciáját és a berlini—szép de rosszul kezelt toilettejét. Nem szép nők, nem kacérkodnak, rosszul öltözködnek, — minta feleségek a vőlegényjelölteknek, kik a mi hölgyeink toilette-müvészetétől annyira félnek és ajánlani is tudnék őket melegen, ha nem volnának olyan rettenetesen hidegek. Ha majd egy fizikusnak eszébe ötlik, hogy a hölgyek forr-pontját a fajok szerint megállapítsa, bizonyára arra az eredményre fog jutni, hogy amig egy magyar nő a vallomás 10 fokos Celziusa mellett már forr, addig a porosz, a teuton-vér, úgy 100 fok Celzius körül — kezd reagálni. Most azonban egyelőre hagyjuk Már e rendeletet megelőzőleg tiz évvel előbb ugyanilyen értelemben hívtam fel egyházmegyém papságát, hogy a magyar nyelvnek, mint kötelező tantárgynak tanítását a hegyvidékeken is gondosan és szigorúan ellenőrizzék. És el kell itt ismernem, hogy lelkészkedő papságom követte utasításomat, mert az ő buzgó közreműködésük eredményezte, hogy hazánk északkeleti határain, a Kárpátok bércei között is felcsendül tanköteles gyermekeink ajkán az édes magyar szó. A fennebb idézettt miniszteri rendelet alábbiakkal miheztartás végett egész terjedelmében közölve, felhívom Nagytisztelendöség- teket, hogy még fokozottabb buz- gósággal igyekezzenek annak érvényt szerezni a vezetésökra bízott iskolákban, közöljék e körrendeletét tanítóikkal is, ellenőrizzék annak pontos betartását. Mindnyájan érezzük, valljuk és hirdetjük, hogy híveinknek, hegyvidéki népünknek jó és balsorsban osztoznia kell a honfoglalás óta osztályos testvérével, a magyarral, kivel kötött hüségesküjét egy évezred alatt hulló vérével annyiszor megpecsételte; hassanak ezért oda Nagyon tisztelendőségtek úgy is mint híveink lelki vezetői, úgyis mint hitközségi iskoláink igazgatói, hogy a hegyvidéki nép a magyar nyelvet minél alaposabban elsajátíthassa, hogy nyelvben is megértse testvérét, a magyart, kivel érzelemben mindig egy volt. VÁRMEGYE ÉS VÁROS. A Dusa-hid ügye. — aug. 22. Wiczmándy Ödön Zemplénvár- megye törvényhatósági bizottságának tagja — mint lapunk olvasói előtt ösmeretes — a múlt hóban felkért bennünket, hogy a Dúsa bid ügyében egy a vármegyei hatósághoz és az illetékes mérnöki hivatalokhoz intézett interpellációját közöljük. Mi ezt készséggel megtettük. Azonban az ügyben szereplő és Wiczmándyval ellentétben álló védekezés kérelmére közöltük az illetékes megyei hatóság határozatát is. Ennyiben állott az ügy akkor, amidőn lapunk t. olvasó közönsége az ügy pro és kontra álláspontját megösmerte. Most azonban kezd az ügy bonyolódni, illetve — elmérgesedni. Nem szívesen vesszük, hogy ilyen ügyek ilyen módon kerüljenek a nyilvánosság elé. Nehogy e forr-pontokat. Színházi est előtt vagyok, a Deutches Theater-hen a híres Takácsok-hoz készülök. Gerhardt Hamptuannak ezt a revellációs szocialista drámáját itt az eredeti forrásában nézni nem kis élvezet már jóelőre is, különösen az eddigi színházi esték után felborsolt remények után. De minderről már csak a jövő héten. A színpadi próbákról, a színházakról, Fedák Sáriról és nagy sikeréről, intimitásokat a Wintergarten-ről, e siker csodálatosan impozáns színteréről, Berlinről, mint erről az óriási kultur központról, a kereskedelmi forgalmáról, a világ e legnagyobb nyári üdülőhelyéről, erről a gyönyörűséges erdősorokba és virágos aüék közé és köré épített világ-metropolisról és mindenről ami mélyebb nyomokat hagyott bennem. Azt, hogy a múzeumokról, a palotákról és egyéb olyan dolgokról nem ivók, amit a Baedecker-ben is' megtalálhat a kedves olvasó, azért teszem, mert úgy tartom, hogy amennyire unalmas az ily es levél az olvasóra, valahogyan csak úgy tehetjük elviselhetőbbé, ha szubjektivek lehetünk. És azért is, mielőtt mindenről Írtam volna: leveleimet a nőkkel, a mi legszubjektivebb érzelmeink szépséges asszonyaival kezdtem, akik hiába még ha berliniek is — szépek, mert asszonyok.
