Zemplén, 1902. július-december (33. évfolyam, 64-140. szám)
1902-08-23 / 86. szám
Sátoralja-Ujhely, 1902, augusztus 23. 86- (2226.) Harmincharmadik évfolyam. Megjelen minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: S&toralja-TJjhely, főtér 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Apró hirdetéseknél minden garmond sző á fill., vastagabb betűkkel 8 fill. Nyílttériben minden garmond sor SO fill. POLITIKAI HÍRLAP. ifj. Meczner Gyula Bíró Fái dr. Hám Sándor főszerkesztő. felelős szerkesztő. fűmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona, félévre 6 kor2' negyedévre 8 kor. — Egyes szám ára 8 fillér. — Hirdetési díj: Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár- kedvezmény. yírató ünnepi benyomások. Irta: dr. Kossnth János. — augusztus 22. Légy üdvözölve földanyánk! Kebeledből fakad az élet. Hazánk vagy nékünk: mozgó porszemeidnek. Hiába nevezünk siralomvölgyének, hiába méltatlankodunk véled, mondván földinek mindent, ami alantjáró gondolatban, érzésben, tettben ; hiába tapodunk, te szeretettel hordozol bennünket. Jutalmazod a munkát érdeme szerint. Virágot fakasztasz kikeletkor, tápláló magvakat ontasz nyáron, édes gerezddel töltőd meg a kádakat őszszel. Halálod a feltámadást jelképezi. Ahol megbecsülnek fiaid erőt, boldogságot, jóllétet nyernek, a renyheséget Ínséggel tanítod az élet becsére, vagy lerázod magadról méltatlan szülötteidet, a föld terheit. De kegyelmes vagy akkor is, oh földanyánk. Nem véthet senki annyit ellened, hogy bocsánatodra ne számíthatna. Eltakarod tékozló fiaidat is. * Sűrűn áll a kereszt a sárga tarlókon. A rojtos sörényű kévék bőséges istenáldással jutalmazzák a gazdát. Ahogy összemorzsoljuk a szálkás kalászokat, a kövér szemek érces nehézséggel, pírosló szinben bugygyannak elő a liha polyvából. Élőnkbe mosolyog a magyar búza, a világ minden ke- nyérmagvának ez az arisztokratája. Többet, olcsóbbat termelhet a muszka, az oláh, olcsóbban szálA ZEMPLÉN TÁRCZÁJA. Levél Berlinből. Irta: Biró Pál. Berlin, aug. 17. Ich küsse Ihnen die kleine Hand so lange, als Sie es erlauben, und bin der gehorsame Diener Ihrer Schönheit nnd Güte O. J. B. Kedves olvasó! Ezer bocsánat, hogy igy ajtóstul rontok be és minden szokásos bevezetés nélkül a levelem élére egy verses kötet előszavából idézem éppen a befejező mondatot. Ez a verses kötet a legújabb lipcsei kiadás, „chanson dalokénak mondják a szerzők és kiadók, de csupa merő édes poétikus lyra, az előszó pedig levél egy asszonyhoz, akinek pártfogását kérik a poéták. Színes, garciozus levél, valóságos prózai költemény. Nos és mindezt azért Írtam meg legislegelőször, hogy egy társadalmi és irodalmi életbe sugarat vetítsek, amely világit. Azt hiszem, nem kell ahoz semmiféle magyarázat, hogy ahol a poéták — és a legnevesebb közül valók — „chanson-dalok“ cime alatt lyrikus harcot vívnak, (mert az előszó valóságos polémia a „fontoskodó“ és könnyed lyrikusok közt, igazi modern Minnesänger harc) a harcuk lithat öblös hajóival a janke, de ilyent nem produkál egyik sem. És betegitheti máját a sárga irigység epéje, csehnek, osztráknak; bojkottálja bár lisztünket a pöffeszkedő császárváros és az aranyos Prága, jót, finomat nem süt, ha nem magyar lisztből süt. A komoly német tudósok chemiai konyháján megejtett vegyelmezés pápaszemes bölcsességgel ád igazat cukrásznak, péknek. Csvecskenknödli-nek való az övék, meg amit Amerika li- ferál. Fecerunt magnum áldomás. Gazda és munkás szive nagyot dobban az áldás bőségének megnyugtató tudatában. Az arató ünnep a legigazabbak egyike minden ünnepek között. A veríték gyöngéd letörlése. Az arató ünnep a szövetség magyaros megpecséte- lése a gazda és munkásai között. Bizonyos nemes demokratizmus teszi emelkedetté hangulatát. A kalász-koszorú gyönyörű szimbóluma az egymásra utaltságnak, sőt az egygyüvé tartozásnak. Az arató gazda keresetlen ékesszóllásában benne van a hálaadó imádság Ur Istenhez az áldásért, az önérzetes köszönet a jutalmazó munkáért és a szeretetteljes ragaszkodás szava ahhoz, aki emberségesen becsüli meg a hasznos embert. A családiasság jótékony melege viditja fel a tömeget s ur és paraszt megértik egymást. A közös vidámságnak nagy az ó egybeforrasztó ereje. * hevében egy asszony idealizált alakjához fordulva a nők szivét igyekeznek megnyerni, a leikifinomultságukhoz folyamodnak és a biztató mosolyuktól várják — a triumfust, oh azok a poéták olyan társadalom gyermekei, amelyben a nő, a lényét és hivatását megillető reverendában ó). És hogy én minden bevezetés nélkül Berlinből Írván levelet, ezt a sugarat láttam a legfényesebbnek, ezzel úgy érzem, a magyar közönség Ízlését a legtalálóbban érintettem, mert a magyar lovagias érzület, amely a nőt, a család szentélyében és a nagy társadalomban a legmagasabb piedesztálra emelte, a legérzékenyebb minden idegen nemzet népéletének és jellemzésének arra a sajátosságára, amely a nő körül csoportosul. Ha például magyar nem volnék és mint idegen kerülnék a mi gyönyörű pátriánkba, be szép dolgokat lehetne írni erről a magyar jellegről és a világ legszebb nőiről — a magyar nőkről. Hogy pedig a dologra térjek: erről a passziómról itt Berlinben le kell tennem, mert amennyire tisztelet környezi itt a nőket, olyannyira nem szépek. Pedig hát ez a tisztelet, amint megírtam — igen dicséretesen, nagy. Már most nem tudom, vigaszként jöttem-e a következtetésre, vagy pedig ténylegesen a modoruk láttára gyökeredzett meg a hitem, hogy a német Hétszáz arató felvonulása impozáns látvány. Eleven kedves kép. Asszonyok, leányok elől, tarka csoportban utánuk a férfiak egyformább tömege, akiknek a sora- kozásán látszik, hogy katonáéknál tanultak egyet-mást. Erőteljes hevesi nép. Csontos, kemény test- tartásu férfiak, a magyar munkás napbarnította patinájával, szembe néző bátor tekintetével. Asszonyai, leányai csinosak a munkaedzettség tüzrőlpattantságával, ünneplő tisztességben. A felpántlikázott kalász- koszorúkat hat ökrös _ fogatokon álló leányok tartják. Érzik, hogy szertartást végeznek, amihez komolyság illik. Szebb hat ökröt a Ceresi ünnepen se láthattak a Campagnában. Eredetibb képet az Aediles Cerealesek se gruppiroz- tak. A csákó-ökör homlokát ka- lász-koszpru, szarvát tarka kendő disziti. Érzi is megbámult ökör mivoltát, mert az ostoros legény alig képes féken tartani a máskor türelmes jószágot, amig a fotográfus lekapja a megfesteni való képet. Felharsannak a Rákóczi- induló viharos ütemei és keményen deffilliroz egyik csapat a másik után. A recsegő-ropogó indulót paraszt banda játsza, bumberdóval, kissebb-nagyobb réztrombitával,klá- rinéttal és nagy dobbal, némelyik paraszt-trombitás a kottát is maga előtt tartja, Ez is uj dolog, mivelhogy idáig a magyar parancsolt muzsikálni és fizetett érte. Ahová ezek valók, ott a cigány mehet családi élet — mintaszerű, békés, csendes élet. Mert a magyar, francia, olasz, spanyol, orosz és tudom is én még miféle nemzetség családi életében a boldogtalanságok pokoli fénye a szép szemek legelső kacérságában csillan fel és hiába is tagadnák az Othello sötét árnyától irtózó „jó“ férj urak, de a különböző tüzü és különböző mértani szög alatt hajlított kacér asz- szonyi tekintetek igen sok nyugtalanságot okoznak a házas élet csendes révében. Pedig hát rendesen mennyire ártatlan ez a kacérkodás, de tudja Isten, valami nélkülözhetetlen passzió. Sokszor pedig csak azért űzik, hogy lássák vájjon láttatnak-e? Szóval hiúság. Szép hiúság, amely a leggyönyörűbb szenvedélye az asszonynak. Hisz ha nem volnának annyira azok, talán nem is lehetnének — oly nagyon vonzók. Nos boldog berlini férjek: ti nyugodtan lehettek a nők eme Wahnsinn-jétől. A ti asszonyaitok igaz — nem szépek, de vigasztaljon a tudat, hogy amellett ám a kacérkodásnak — a török hit szerint a bűnök ez ördögi útvesztőjének — abszolút híján vannak. És ha a kedves olvasó, majd egyszer szintén Berlinbe téved és telve látja a kávéházak pazar termeit talán több asszonynyal, mit férfival, ne gondolja ám, hogy ezeket az asszonyokat is a hiúság, vályogot vetni, ürgét önteni. És a jövő népszínművében a leendő Göndör Sándornak nem rongyos cigány hegedüli majd fülébe a bu- bánatot elnyelő nótát a rozzant söntés előtt, hanem karmesteri ütemre trombitálják el a muzsikus napszámosok valamelyik agyon- verklizett bécsi keringőt. Es az nem lészen szivünk szerint való átalakulás. Mert a néprajzi sajátosság levetkezése a lélekre is káros átvezetés előpostája. Csak hadd cep- perlizzen a stájer, jodlirozzon a tirol, mi csak maradjunk meg a csárdás mellett az Anti hegedűje és a Csicsa cimbalma mellett. Különben a hevesi virtuson idáig nem sokat rontott se a bum- berdó, se a réztányér. Mivelhogy az arató ünnep hevében egy kis parázs verekedés el nem maradhatott. És bizony jó egy néhány marcona csendőr kármentőnek. Különben aligha nem nagyobb csata vívatott volna a Mária-major tájékán, mint a legutóbbi török görög háborúban Larissánál, ahol a fürge lábú görögöt a gyorsaságban elért hasznos rekkord mentette meg attól, hogy török atyánkfiái kárt nem tettek bennük. így nehány plezur hirdette a vérbőséget, amelytől nem a pióca szabaditotta meg egyik másik magyart. Különben másnap keményen folyt a munka és a furor hungaricust az ólmos kévék érezték meg, rakatván formás asztagokba, nagy ékességére a karádi uradalomnak. * a kacérkodás viszi oda. De hogy is. Tisztára a szokás, a generációk óta felkapott szokás viszi őket oda. De nem csak délután a kávéhoz, hanem éjjel 1 és 2 óra körül, amikor pedig szinte nehéz megkülönböztetni, hogy melyik hölgy érkezett a Rei- nische Winzerstuben- ékből, a deni- monde- ok vacsorázó termeiből és melyik a tisztes családi ebédlő asztalától. Ezt a megkülönböztetést különben még jobban megnehezíti az a feltűnően diszkrét modor, amely a Winzerstuben- ek éjjel vacsorázó hölgyközönségére a berlini társadalomról szinte átplán- tálódott. ügy, hogy a legjobb him, az úgynevezetten „legtisztességesebbnek kimondott kávéházak közönségével nem jöhetsz mihamar tisztába. Az egyik fülkében egy tisztes polgári család, a másikban pedig — egy ur és egy nő, — vagy két úr és két nő, de sohasem több úr, mint nő, vagy nem több nő, mint úr. Szóval a társaság — komplet rendeltetése nyilvános. Sajátságos azonban, hogy ezek a hölgyek is, meg az urak, mint valami törvényes formákba öntött família, csendben, nyárspolgárias kedélyességgel ülnek, fogyasztanak és élvezik — Berlin éjjeli életét, amely 1 és 2 óra között oly pezsgő, eleven az utcákon végig, mint például nálunk Budapesten este 7 és 8 óra között a Kerepesi-ut és a nagy körutak keresztezésén. Mond Lapnak mai isáma 8 oldal.
