Zemplén, 1902. január-június (33. évfolyam, 1-62. szám)
1902-04-12 / 29. szám
Sátorai] a-Ujhely, 1902. április 12. 29. (2169.) Harmincharmadik évfolyam. Megjelen minden második napon kedd, «sütörtök és szombat este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoralja-TJjhely, főtér 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Apró hirdetéseknél minden garmond szó A fill,, vastagabb betűkkel 8 fill. Nyílttériben minden garmond sor 30 fill. POLITIKAI HÍRLAP. iíj. Meczner Gyula Biró Fái dr. Hám Sándor főszerkesztő. felelős szerkesztő. főmunkatirs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona, félévre 6 kor negyedévre 3 kor. — Egyes szám ára 8 fillér. — Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár- kedvezmény. pvészkeöő politikusok. — Április 11. A minap egyik politikai csoport a helyi politika keretében elvi vitát provokál. Szemére lob- bantja egy nagy politikai pártnak, hogy egész harcmodorát elvte- lenség jellemzi, hogy nem eszmék iránti lelkesedés, hanem személyi motívumok, nem az elvi győzelem dicsfénye, hanem hatalmi túlkapás vezérli minden szándékát. Körülbelől igy szólanának a súlyos vádpontok. És oh mily hangzatosán szólanák ezek a vádak. Minő csodás ihletséggel lehet ily vádakkal szemben a fanatizmus buta és tomboló dühét felkorbácsolni. Mily gyönyörűséggel lehet harcba küldeni e vádak ellen a jóhiszemű, becsületes, de a politikában a szenvedélyek árjától könnyen sodorható naiv tömeget. Csak érteni kell a nyalako- dáshoz. Végig kell nyalni az Európa-szerte feltépett szociális sebeket és a tömeg hálás jó indulattal mindjárt kész elhinni, hogy ezeknek a sebeknek gyökeres gyógyulásához elegendő ez a csiklandozó nyalakodás. És elkábult idegzettel mintegy szerelmes fékevesztettségbeu rabjává lesz a nyalakodó művészeknek, akik e nyalakodó művészÄ ZEMPLÉN TÁRCZÁJA. Tisza Kálmán jubileumára.* * Ave Caesar! ám, Jupiterre, jól van ! Merituri te Salutant! valóban 1 Nincs uj dolog a nap alatt, az égnek Csillagai letűnve, visszatérnek. Dicsé korod, nagy Róma, hitted-ó ezt, Hogy itt magyar honunkban újra élvezd? És hitted-é, te kis magyar hazám, Hogy Róma lesz belőled igazán ? Róma, a cirkusoknak fénykorával, Erényeid leomló templomával I Hát ave Caesar I — dobban a porond, Korlátjain ezernyi nép tolong, Nincs dolga nőnek csendes otthonában, Gyönyört keres csak a piac zajában; Szabad csatákban férfi mit keresne ? A dőzsölésbe fül ma minden eszme; Rabszolga emlején serdül a gyermek, Az ifjú lángja-buja kéjre gerjed És Róma ujjong, ül nagy ünnepet, Ki látod e bűnt, nagy Caesar, neked 1 Ó 1 Cirkusok fényes, dicső kora 1 Szebbet se látott a világ soha, Kivéve ezt az njabb kiadását, Magyarhonban magyarra fordítását. Mert ime itt is van, ki elfogadja, Ha isteníti őt ezernyi rabja; Ki bíborában fenn ül mint a bálvány, Alázkodó vak hódolatra várván. És gladiátor is van, mint a kender, Mert kényurat mindig szolgál az ember, Csak jól fizessen a feláldozásért. S a munka helyett léha naplopásért. Van nép is, aki bámul és ujjongat, Éhezve mit tehetne, úgy is jobbat? És hová térne lihegő kebellel, Midőn reá is csak itt vár a menhely, * Szerzőnek még eddig ki nem adott költeményeiből. kedéssel értenek ám ahhoz, hogy e müvészkedésükkel kierőszakolt kábultságot, ezt a szerelmet a saját céljuk keresztülviteléhez felhasználhassák. És vájjon mi ez a cél? Talán ebben rejlenék a tiszta elvi tartalom? Ebben volna a nemzeti megerősödés gondolatának nagyszerű tartalma? Ezzel vívhatnék ki a haza nagy boldogságát? Ez volna-e a közélet ama magaslata, amelyről irodalmi, társadalmi, köz- gazdasági életünket erős és biztos fejlesztéssel egy ország kulturális és anyagi jóléte felé irányíthatnék ? Ezer és ezer ilyen kérdést halmozhatunk egymásra és nyugodt, tárgyilagos átgondolással megadhatjuk rá a határozott feleletet, hogy igenis nem. Nem lehet bizalom az olyan emberek bárminemű irányitó ereje iránt, akik álszenteskedő szemforgatással csak azért nyalakod- nak a tömegek jóindulata körül, hogy azokat az elvek maszlagaitól elkábitva, belesodorják a gyűlölködés, a személyes hajsza, az embervadászat- undok förtelmeibe, hogy akár ilyen fegyverek utján is, de feltétlenül kéjelegbessenek a vezéri trónus kábító atmo3zférá-’ jában. Oh tudjuk mi nagyon jól, hogy az ily laza erkölcsi alapon nagyon jól esnék a tisztesA napnak árnyában, Caesar körében, Ki népe óhaját betölti bőven S a panem et circenses vad zaját, Harsány óljenre fordittatja át. yve Caesar! ám, Jupiterre, jól van I A nagy Rómát színpad se adja jobban. Mint te utánzód s veled annyi bátor, Halálra kész, bajvivó gladiátor. Csak egyre intlek, majd ha kél a végzet, Fejed körül szótfosziik az igézet És Róma rogyni fog a bűn súlyával, Akkor tekintsd meg : merre vannak, bányán ? Hányán maradtak bajvivó vitézid, Kik estedet bosszúra készen nézik, Bár ünnepednek dőzsölték borát S a porban csókolák lábod nyomát ? Akkor, ha még buzdulva honfi véred, A nemezissei kardod összeméred S szétszórva bíborod foszlányait, Még védenéd hazád oltárait, Akkor tekints szót: merre van a nép, Amely utánad szállva síkra lép ? Hiába szólsz, pajzsod hiába döbbeD, Gúnyos kacaj felel rá mindenünnen ; Hiába harsog kürtöd, vészt dörögve, A honfi lélek elhal uj gyönyörbe’, S kiket kitartott cirkusod porondja, Újabb Caesart köszöntenek ujjongva 1 Ave Caesar 1 im felköszönti rád A hon szerelme is fanyar borát; Könytől fanyar, mely szivemet facsarja, Ha nézek, ó! a sülyedő magyarra; Ha nézem, ó! felhőit a jövőnek, Melyek a bosszús égen összegyűlnek. S kik itt tengünk, szebb létünk megtagadva, Reánk szakadnak, mint Isten haragja 1 Vigyázz magyar I Előzd meg e napot S ha szolganóped immár jól lakott, Ürítsd ki poharát nagy ünnepednek, De azokért, akik nem hizelegnek! (Sátoraljaújhely, 1885. május 9.) Fejes István. ség képében ragyogni. Akár csak egy végtelen mértékig el- züllött bukott nőnek, a ki az élet dőzsölő árján végiggázolva végül a tisztesség árnyékában akarja pihentetni agyonfárasztott ideg zetét. Miután már a legféktelenebb kíméletlenséggel végig gázolt az a csoport minden végig gázolható egyéni és politikai becsületen, nem kiméivé a kegyelet szent emlékezetét sem, most végtére megható uaivsággal azon sopánkodik, hogy az elvei tisztaságát el nem ösmerik. A küzdelmek hevében bármennyire is felcsaphatnak a politikai szenvedélyesség hullámai, de miért igyekeztek a nyala- kodásukkal elkábitott becsületes tömeget a társadalmi rend és a személyi becsületek felforgatásába is belevinni és szinte szédületes elvetemültséggel azokat éppen egy nemes tartalmú politikai irányzat céljaira ilyen utón felhasználni? Hogyan beszélhetnénk igy tiszta elvekről, lovagias összemérközésben hogyan harcolhassanak igy az elvek fegyverei ? A politikai harcok leggyülöle- tesebb, minden nemes intencióból kivetkőzött eszközeivel dolgozó politikusok ue akarjanak elvi harcot provokálni mert ilyesmiben őket mindezek után, a tisztes és tárgyilagos politikát Mimi szerelme. — A Zemplén eredeti tárcája. — Irta: Damjanovlch Miklós.^ I. Ártatlan kis babának hívta mindenki Mimit, mikor a kolostorból kikerült és felvette az obiigát első hosz- szú ruhát. Az ideálista gimnáziumi tanulók, a nagyokat mondó jogászgyerekek és a fonyadt arcú ruék egyaránt rajongtak érte. Az utóbbiak mondogatták is gyakran, ha a kávéházban pletykáztak: — Szép is, fiatal is, és ami fődolog — szegény. Hm, hm! Ez a hümmögés pedig egy lányra nézve olyasfélét jelent, mint a vádlottra a halálos ítélet. A leány most még ártatlan, naiv, nem ismeri az élet gondjait. Polák Dániel, ez a vigécember még csak elnyomorog rövid ideig, hogy aranyos kis babájának (igy becézgette) minden kívánságát teljesítse, de a leány mindinkább nagyobbra nő és ezzel együtt szaporodnak az igényei is; ezeket pedig kell, hogy kielégítse. Bárhonnan is! Legalább igy szokott ez történni. A nagyvárosi szegény leány épen úgy igyekszik lépést tartani a folyton változó divattal, mint a leggazdagabb bankárleány. És ezt meg is teszi, ha kell — bukása árán is. Ez a számitó ruék filozófiája ; mert minden rué számit. A szerelem kufárjai ezen építik fel az ő matematikai tételeiket, melyek rendszerint hetámogató közvélemény egyáltalán nem veheti — komolyan. Felfogásunk szerint a sajtónak kötelessége a közvélemény nyilvánulásait, politikai tekinteten kívül, mindenkor a legmelegebben támogatni. Nem lehet célja a rendes és természetes erők dinamikájából eredő politikai eredményeket sem elhallgatni, sem elfojtani. De hisz ez a működése, az elvek sziklaszilárd talapzatára épitett erőkkel szemben nem is vezethetne eredményre. Eredménynélküli, oktalan politikát pedig hülyeség volna éppen sajtó utján vezetni, vagy irányítani. Éppen ezért hivatásunk legszentebb kötelessége volna az elvek tiszta és becsületes fegyverével vezetett politikát, még ha nem is osztanok mindenben azokat az elveket, a nyilvánosság előtt elismerni. Hivatásunk volna azok jogosultsága előtt a nyilvánosságra szánt hasábjainkat átengedni. Mert éppen ami ujságirói-funkciónk hitvallása az újságot a közvélemény hü tükrévé formálni. De vájjon milyen elismeréssel legyünk olyan csoporttal szemben, amely éppen a sajtószabadság legszentebb elvét sértegeti, vájjon minő tiszta elvet fedezzünk fel azoknál, akik éppen a sajtóval szemben a legszenvedélyelyesek is. Hiszen az emberek és az életük útjai annyira hasonlók I A kis Mimiben azonban csúnyául csalódtak. A sorsnak úgy tetszett, hogy vele kivételt tegyen. Valami a faluról a fővárosba vetődött ügyetlen fráter, ki a külváros egyik piszkos utcájában üzletet nyitott, elkövette azt a bolondságot, nőül vette a kis Mimit. * Á „Hódítók Klubbjá“-nak nevezett asztaltársaságban két hétig másról sem beszéltek, mint Mimi, az aranyos kis Mimi házasságáról. Eleinte kissé elcsüggedtek. Boszankodtak afelett, hogy ezúttal eliramodik előlük az őzike, melyre vadásztak, de Ormay Laci, a „hódítók“ klubbjának érdemes elnöke, már a második liter bor elfogyasztása után diadalmasan előadta véleményét a legújabb esetről, mely a klubb becsületén oly nagy csorbát ütött. — Mit féltek, kicsinyhitüek ? E szellemes bevezetést nagy hahotával fogadták. — Még nem veszett el minden, sőt meglátjátok, hogy diadalmaskodni fogunk. Én mondom ezt, én Ormay Laci, a klubb elnöke. A helyzet nagyon egyszerű. A szőkehaju kis Mimi nőül megy a bárgyú falusi tökfilkóhoz Gerber Istvánhoz. Nem láttátok, mily ügyetlen a fráter ? Úgy ül az angyal mellett, mint valami fagyos szent. Biztos vagyok benne, hogy Mimi nem Lapunk mai si&ma 8 oldal.
