Zemplén, 1902. január-június (33. évfolyam, 1-62. szám)
1902-04-12 / 29. szám
2. oldal. ZEMPLÉN. Április 12. sebb türelmetlenséget tanúsítják, akik embervéren, emberi lelkiismeretben gázolva személyek hullájára áhítozva csinál politikát. De nehogy félreértessünk. El- ösmerjük, és valóban örömmel ösmerjük el, hogy egy uj éra óta a politikai életben frissebb, üdébb szellő járja át a mi vármegyénk politikai életét. Látjuk, hogy a tisztes elvi küzdelem érvényesüléséhez minden alkotmányos terrénum szabadon áll a közéletet vezetők rendelkezésére. És elösmerjük azt is, hogy némelyeknek — tisztelet e kiviteleknek — valóban puritán érzelmek dobogtatják a szivét és a lelki ismeretét; a politikai eszmék hűséges, tisztességes szolgálatában. r Ámde azt is tudjuk, hogy éppen e kevesek korholó és elitélő hangon nyilatkoznak ama csoport féktelen viselkedéséről, amely a politikai művészkedésével — és ezt nem kell megtéveszteni a politikai művészettel — mindmáig többet ártott, mint amennyit tisztes harcmodorral esetleg használhatott volna. Mert régi igazság az, hogyha a politikai háborúskodások legmelegebb tüzében elnézhetjük a szenvedélyesség kitörő hangjait, utálattal elfordulunk attól, ha ez rendszerré válik. Ott, ahol rendszert csinálnak szinleg az elvek zászlója alatt, a politikai harcmodor leglelkiismeretlenebb elvtelenségével, ahol rideg és bárdolatlan üzleti sugal- mazás révén képesek elvet csinálni a személyes hajsza, a társadalmi felforgatás kicsinyes és tisztességtelen motívumaiból, ott igenis lehet szólani elvekről, de csakis ezekről az elvekről. És ott hiába is akarnak úgy viselkedni, mint ahogyan a tisztes politikai elvek rendes küzdőterén szokás, amig arról a sekélyes mefogja megszeretni, mert hogy most nem szereti, arról felesleges beszélnem. — Úgy van! Éljen Laci! — kiáltották a „hódítók.“ — Nem is szeretheti, mert még gyermek, ki nem is tudja, mi az a szerelem. Atyja, ez a vén sáfár örült, hogy valahogyan lerázhatta a nyakáról, a szegény leány pedig mit tehetett mást, engedelmeskedett. Persze nem is sejti, hogy grófok, bárók és amit első helyen kellett volna felemlítenem, a „hódítók“ rajonganak érte. Szabó Feri, akinek már tizenkét év óta kellene az orvosi egyetemre járni, a bortól nehéz fejét lehorgasztva, rekedtes,hangon elkezdett kiabálni: — Éljen a Mimi szerelme! Az elnök folytatta a beszédét. — Azt hiszem, semmi kétség, hogy amint a fruskának megjön az esze, megúnja a férjét és . . . Ormaynak nem kellett folytatnia a beszédet. A „hódítók“ diadalmasan elkezdtek kiabálni. Szabó Feri örömében megcsókolta Ormay Lacit. El is határozták legott, hogy a „hódítók“ klubbja nem hagy fel a reménynyel. Meg kell hóditaui a fiatal asszonyt! Az eset fontos volt, ezért eltértek a rendes szokástól. Nem húztak sorsot, hanem az elnökre bízták a fontos missiót. Egyúttal kimondták, hogyha a kiküldetés eredménytelen lesz, Urmay Laci elveszti az elnökség díszes állását. Az elnök elbizakodottan bólintott a fejével; méltóságteljesen elfoglalta zőről le nem térnek, a szándékuk őszinteségében egyenes magyar logikával — senkisem biz- hatik. — április 11. A rendőrség fejlesztése. Régi kívánsága az már a vidéki városok legtöbbjének, hogy rendőrségüket államosítsák. Ez intézkedés növelné a közrendet és közbátorságot, kiszabadítaná a rendőrséget kicsinyes helyi befolyások alól. A személyzet növekednék s szakképzett egyénekkel bővülne ki, a rendőri szolgálat jól dotált és ép ez utón kiválóbb erők által ambicionált hivatássá válna. S végül jelentékenyen megkönnyítené az illető városok kiadásait is, a mikor csekély hozzájárulás fejében az állam vállalná magára a rendőrség összes kiadásait. Az államosítást értesülésünk szerint a belügyminiszter fokozatosan kívánja keresztül vinni, s ez irányban már tervezetek készülnek a minisztériumban. Kétségtelenül ez is fontos láncszem lenne a közigazgatás fokozatos államosításában. Úgy értesít fővárosi tudósítónk, hogy a felvidéken mint a hol a legsürgősebb minden téren az állam segit- sége, — fogják először bevezetni és kipróbálni az intézményt. Nem lehetetlen, hogy rövidesen erre mifelénk erősen fogunk foglalkozni a rendőrség államosításával. A felvidéki kivándorlás ügyében ez év nyarán összeülő országrészi kongresszus rendező bizottsága alakuló ülést tartott Budapesten a Közteleken. Az ülést Zselénszky Róbert gróf, az O. M G. E. kivándorlási bizottságának elnöke nyitotta meg. Ajánlatára a felvidéki bizottság elnökéül s egyszersmind a kongresszus elnökéül Miklós Ödönt, a borsodme- gyei gazdasági egyesület elnökét válsztották meg. A kongreszszus rendezésében részt vesznek az összes felvidéki társadalmi és gazdasági egyesületek, iparkamarák és törvényhatóságok. A kongresszus székhelye Miskolc, idejéül pedig május 31. és junius 1-ét tűzték ki. A kongresszusi iroda székhelye Budapest, Köztelek, Ezenkívül Miskolcon egy helyi bizottság alakul. Á bizottság többek hozzászólása után elhatározta, hogy a kongresszuson tárgyalandó anyag közé fölveszi a törvénykezési eljárás gyorsítására és a köz- igazgatási hivatással kapcsolatos tevékenységre vonatkozó javaslatokat. az első helyet és odaszólt a pincérnek: — Tíz üveg Carte-Blanche-ot! II. Igaza volt Ormay Lacinak. Szegény kis Mimi nem tudta még, mi a szerelem és mi a házasság? Bohó fejében ugyan mindenféle bolond gondolatok kergették egymást, midőn mint iskolás leány titokbau elolvassa azokat az édes szavakat, melyeket a szerelmesek egymásnak súgnak. Mindig azt hitte, hogy majd eljön ő érte is a hatalmas, szép ember, ki az ölébe veszi, csókot nyom selyem hajára, aki megvédte őt minden veszedelem ellen. Azt hitte, hogy ott, hol ketten egymást szeretik, megszűnik minden baj és gond. Boldog álomnak hitte a házasságot. El is jött érte Gerber István, ki elvitte a szülői házból. Szegény kis Mimi I Az oltár előtt bátran mondta ki: szeretem. Azt hitte, hogy szereti. Olyan becsületes, jóságos a Gerber István arca; a beszéde is csupa őszinteség. De alig mult el a házasság első néhány hete, borzasztó kiábrándulás vett erőt Mimin. Minél jobban megismerte férjét, annálinkább feltűnt előtte annak ügyetlensége, szegletessége. Egészen más férfiak azok, kik egymásután jönnek az üzletbe. Nagy kerülő utakat tesznek meg, csakhogy a Mimi piciny kezeiből kapják a legrosszabb szivarokat. Milyen elegánsak, szépek ezek az emberek! BeszédA vizsgálat. — Huszonötödik nap. — Sátoraljaújhely, ápr, 11. Csütörtökön folytatólagosan a bodzás-uj lakiak tettek vallomást. Pénteken a törvénybeiktatott nemzeti ünnep napján szünetelt a vizsgálat. A csütörtöki vallomások egyik legórde- kesebbike, amelyről néhány tanú már megemlékezett, Damaraczky Mihály bodzás-uj laki gazdaember érdekes vallomása, aki elmondja, miképp indult el ő Bodzás-Ujlakról még mint Dókus-párti és hogyan esett meg vele, hogy mégis a Buza-párt tanyájára került s végtére mégis csak kénytelen volt a Buza-pártra szavazni. Ezt a vallomást szóról-szóra, teljes terjedelmében közöljük. Egyébként a csütörtöki napról tudósításunk a következő: * Gyarmathy Sámuel bodzás-ujlaki ev. ref. lelkész és Rédey Zoltán, gyógyszerész, kik egy szekeren jöttek be, a bevonulás alkalmával tapasztalt szóbeli inzoltusokról, a szekerek megrohaná- sáról, a gyeplőszárak ráncigálásairól az előbbi bodzás-ujlakiakkal egyező vallomást tesznek. Azután mindketten előadják, hogy a Vörös Ökör előtt, éppen hogy a bevonuló szavazóiknak le kelett volna szállni a Dókus-tanyán, a Buza-párti csőcselék megrohanva 3 —4 szekeret azokat tovább vonszolta szavazókkal együtt a Vadászkürt felé, Rédey vallja, hogy a közlekedés úgy a Vörös Ökör hátsó mint első kapuján szabad volt, amig ők szavazásra kerültek többször ment azon keresztül a Wekerle térre, de ottan sem őt fel nem tartóztatták, sem azt nem látta, hogy bárkit is feltartoztatták volna. Ebben az értelemben tesz vallomást Andreánszky Gyula segédjegyző is. dr. Guttman József bodzás-ujlaki körorvos a bevonuláskor ért szóbeli inzultusokró1 és terrorizmusról tesz vallomást és arról, hogy szavazás alkalmával Damaraczky Mihály és Hornyák Mihály bodzás-ujlaki gazdaembereket, kik velük Dókus-pártiakkal jöttek be szavazásra, a Buza-párti választók csoportjában vannak. Egyiküket e miatt meg is szólította. A többi Buza-pártiak azonban körülvették, úgy hogy hozzá nem férhetett. Hogy miképpen kerültek oda azt nem tudja. Stefancsik József a bevonuláson a Dókus-pártot ért szóbeli inzultusokról szólva elmondja, hogy a Rákóczi utcán látta, amint a Buza-párti csőmodoruk is olyan behízelgő, kedves I Azonban a legelegánsabb és legférfiasabb közöttük Örmay Laci, kinek naponta kétszer, háromszor is akadt dolga az üzletben. Gerber István meg elégedetten dörzsölte a kezét. — Milyen jó kuncsaft ez az Ormay Laci! Légy hozzá nyájas és előzékeny édes Mimikám. Nem is volt szükség erre a buzdításra. Mimi asszonyság ugyan is szívesen hallgatta az Ormay csevegéseit. Tetszett neki az a derék, férfias ember, kinek csak az arca volt kissé sápadt a sok ójjelezéstől. Ormay Laci pedig naponta, beszámolt a klubbnak az ügy haladásáról. — Ma már megengedte, hogy megcsókoljam a kezét, sőt egy kissé el is pirult. — Ma bevallotta, hogy nem szereti a férjét. Ilyenformán hangzottak a hivatalos jelentések,melyek bizony nagyon is megfeleltek a valóságnak. Mimi mindinkább megerősödött abban a hitben, hogy Ormay Laci az az ember, kiről ő mindig ábrándozott. Hiszen oly szép, férfias dolgot mond neki, amilyeneket még sohasem hallott férjétől. Gerber István nem beszólt neki sohasem önzetlen szerelemről, örök hűségről, végtelen boldogságról, kimondhatatlan gyönyörökről. Mint a légy a pókhálójához, úgy közeledett mindjobban és jobban cselék Vinczlér János és Kovács András szekerére felugrált. Tovább őket meg nem figyelte, leszálláskor mindjárt bement a Vörös Ökörbe, mert életveszélyesnek tartotta a kint maradást. A Buza-párti bodzás-ujlakiak a Dókus-pártiak után vonu tak be. Obsincs János gazda és Yajnek szabó Buza-pártiak vallják, hogy ők a Buza-párt szekérsorával minden feltartóztatás nélkül zavartalanul jöttek és vonultak egész a Vadászkürt elé, ahol a tanyájukon leszálltak. Buza-párti zászlójuk volt, Obsincs szerint 10 szekérrel jöttek. Szakái Géza János gazda Dókusra jött be szavazni, a kis piac és Wekerle tér sarkán a szekerüket megrohanták és elakarták huzni, ő azonban leugrott a szekérről és bement a Vörös Ökörbe Balogh János Buza-párti választó a Hreskó Mihály szekerével együtt később indult el Bodzás-Ujlakról, úgy hogy 10—fél 11 órakor érkeztek be a városba. Őket senki fel nem tartóztatta, zavartalanul juthattak el a Vadászkürtig, ahol a tanyára vonultak. Damaraczky Mihály : Én a többi Dókus-párti választóval indultam el B.odzás-Ujlakról, de a szekerem útközben eltörött, átültem tehát a Bárán András szekerére s azon jöttem be a városba. Amint a kis-piaczról a nagy piaczra hajtottunk, ott valahol megál- lottunk, mert nem tudtuk merre van a Dókus-párt tanyája. En a szekérről leszállottam, ekkor két oldalról rögtön karon fogtak és bevittek a Va- dászkürtbe a Buza-párti tanyára, én leszavaztam ezután Búza Barnára. Az egész bevitelem olyan hirtelen történt, hogy én észhez sem kaptam, azt sem tudtam hogy hova visznek, de meg is voltam ijedve, mert olyan hírek jártak hogy verekedés van s csak akkor vettem észre hogy a Búza tanyán voltam. Tőlem nem kérdezték azok akik a Vadász-kürtbe vittek, hogy kire jöttem szavazni, én nem mondottam hogy Dókusra, mert féltem s a dolog hirtelen történt. Toliam nem volt, mert azt még a hídnál kivettem, a zászlót is bedugtuk a kocsiba. A tanyán bent már nem mértem megmondani, hogy én Dókusra jöttem szavazni, mert féltem. A Vadászkürt udvarán amint a Buza-párti bodzás-ujlaki választók közzé kerültem, azok csodálkoztak, hogy hogyan jut- tottam oda hogy Dókusra akartam szavazni, én megmondtam nekik ; biz engemet megfogtak, behúztak s a verem felé, melyet a „hódítók“ ástak neki. Rengeteg éljenzéssel fogadták a klubban Ormay Laci jelentését: — Holnap meglesz az első randevú. III. Dobogó szivvvel kipirult arccal hagyta el Mimi a két szobás lakást, ahol alig három hónapot töltött el. Talán többé nem is tér ide vissza? Ilyesfélére gondolt. Ijedten nézett folyton maga körül, mint a szökevény-tolvaj. Folytonosan úgy rémlett előtte, mintha Gerber Istvánt látná az ő jóságos, becsületes arcával, akit ő most meg akar csalni. Szánni kezdte a férjét; már-már elhatározta, hogy visszafordul, de ekkor már ott látta maga előtt Ormay Laci hatalmas alakját. Elfelejtette azt a derék, becsületes embert, ki most is fáradozik, dolgozik az ő kis Mimikéjeért. Ormay Laci megfogta a kis kezeket. — Szeret ? — Szeretem, a magáé leszek. El- válok a férjemtől és a maga felesége leszek. Ormay Laci egy kissé meghökkent. Az asszonykának naiv szavai meglepték. Lehajolt és megakarta csókolni, de az ügyesen kisiklott karjai közül. — Majd, ha a felesége leszek, akkor szabad. — Csak akkor ? Ne bolondozzék
