Zemplén, 1902. január-június (33. évfolyam, 1-62. szám)

1902-02-25 / 9. szám

2. oldal.

ZEMPLÉN.

Február 25

választmány határozati javaslatát elfogadásra ajánlotta. A törvényhatóság ide vonatkozó határozatát a »Zemplén* múlt számának »Hivatalos Rész«-ében közre adván, itt a közönség tájékoztatásául még azt említjük fel, hogy a febr. 18-iki közgyűléstől nyert megha- talmaztatással a vármegye alispánja az uj közkórház építésére szolgáló 50 éves 708,000 K. nominális törlesztéses kölcsönt biztositó okiratot 5.225%-es kamattényező alapján 37,000 K. annuitással, a budapesti Magyar Jelzálog Hitelbank kiküldöttjével Sátoraljaújhelyben a f. hó 22-én d. u. folytatott tanácskozás után aláirta, mégpedig oly stipulációval, hogy a 688,000 K. ösz- szegben kitett minden 100 K.-ból 97.5 K, effektiv, bármikor konvertálható kölcsön-összeg a bank részéről az ez évi július hó 1-én egész terjedelmében folyósittassék. Az erről kiállított kötvény a t. vármegye közgyűlésének, hozzájárulás céljából be fog mutattatni. Feltéve, hogy a vonatkozó határozatok megnyerik a kormányhatósági jóváhagyást is — a miben kételkedni nincs okunk — bizonyosra vehetjük tehát, hogy vármegyénknek ez a századokra áldásosán kiható alkotása, vagyis a sátoraljaújhelyi törv. hat. közkórház építését a legközelebb nyíló tavaszszal megkezdhetik és már az 1903. év folyamán átadhatják humanisztikus nemes hivatásának.

(1 kik nem soroznak.)

Mindjárt az ülés elején érdekes pikantériát keltett, mikor Matolai Etele alispán ama kérelmét, hogy az 1902. évi sorozási költségekre V*0/0 pótadót szavazzon meg a közgyűlés, nem fogadta el három szavazat: Dr. Fried Lajos, utána ifj. Horváth József és Várlaky Sándor. Ha a vezér előtt szavaznak, akkor talán: ők is megszavaz 5 volna — a magyar katonát,

incidens után az a dókivető és 1 ' zój nlási bizottságba az 1883. XLIV ,-c. 30. §-a értelmében ez év folyama a tagokul újból megválasztattak : Cseley Antal és Kun Frigyes rendes ragokul, — Halász József és Bánócz^ • Kálmán pedig póttagokul.

(Az alispán jelentése.) ármegye állapotáról szóló fel- alispáni jelentésből említjük meg, hogy : a szőlők felújítása aTokaj- Hegyalján szünet nélkül halad előre, a minek az idei enyhe tél is kedvezett; az Ujhely határában, legnagyobbrészt rab-munkások alkalmazásával felújított parlag-szőlők a múlt év szüretén igen szép termést hoztak; elismeréssel említette fel az alispán Schweitzer János újhelyi fogházfelügyelőnek a neval már érzékenyen panaszkodik Bo- ruth, hogy „a pártolás fényes termébe nem jutottunk be, folyvást a küszöbön állunk.“ A „Zemplénének 1870. szept. 20-án kiadott 38. számban pedig ilyen elkeseredetten szól:

Ha Zemplénmegye csakugyan megbukni engedi ezen, a kiadó által különben is csak áldozattal fentar- tott lapját s eszébe jut majd egy világtudósnak megírni a magyar nemzet müvelődés-történétét: nem azt fogja-e mondani rólunk, hogy Zemplénmegye müveit osztályát a szlávok képezik, mert magyar hírlapja nem lóvén, Zemplénben a szomszéd Ungvári megjelenő szláv lap terjeszti a szláv műveltséget.

Az általános felbuzdulás azonban késett. „Csak Sátoralja-Ujhely város lelkes közönsége segített fentartani a lapot.“ Boruth és akkor volt legjelesebb munkatársai — egy Szemere Miklós, egy Matolai Viktor, egy Oeöcze Bertalan, egy Timkó József, egy Kun Pál, egy Török Sándor, egy Hornyay Kálmán, egy Szabó Endre, egy Mezei Ernő, egy Arvay József és sok más jelesek — hiába hozták forgalomba „az akaraterő és a tett tőkéit, hogy azok a vidék és népének anyagi és erkölcsi javára kamatozzanak; hiába igyekeztek a társadalmi eszmék sokoldalú és- sokfelé nyúló szálait a magyar nemzeti közmivelődésnek üdvös eszmekö- fébe összpontosítani; „hiába ápolgatvét, a kinek elévülhetetlen érdemei vannak a rab-munkaerő sikeres alkalmazása körül, ellenben panaszkodott, hogy a borárak alászállottak, a borkereskedelem stagnál s csak az utólsó hetekben mutatott némi fellendülést. Amerikába kivándorolt a múlt év decemberétől 615 egyén, visszajött a lefolyt harmadfél hónapban 239 egyén. Bárczy Benedek sztropkai járási főszolgabírónak, kit a belügyi kir. miniszter rendelkezése következtében hivatali állásától a főispán felfüggesztett, (itt említjük meg, hogy helyettesitőjeül Malonyay Tamás varannai szolgabiró rendelteit ki Sztropkóra) a felfüggesztés idejére kijáró fizetését ugyancsak Vb részben jelölte meg a belügym. intézvény, — a közgyűlés azonban, törvényadta jogával élve és tekintettel arra, hogy a főszolgabíró nem male- volenciával, hanem inkább egyéni tö- rődöttségéből folyó gyengeségével szolgált reá a felfüggesztésére, az ezt követő fegyelmi eljárás idejére neki a fele fizetést rendelte kiszolgáltatni; állami adókötelezettségének 9/io részben a közönség minden kényszer nélkül tett eleget. A közegészség jónak nem mondható, sőt a vörheny és a kanyaró járványszerüen uralkodik a vármegyében.

(A kicsiny szatócsokról.)

Az alispáni jelentés után szólásra emelkedett Várlaki Sándor, a czéki plébános és az alkoholizmus káros hatásáról és az ez ellen való védekezésről beszélt. Felszólalásának alapeszméje helyes volt, csak éppen az nem, hogy az élét mindig a kicsiny falusi szatócsok ellen irányította. Elvégre nem ezek okozzák az alkoholizmust. Ügyész indítványára a közgyűlés, mert a kérdést általánosságban és nem konkrét indítvány alakjában tette, napirendre tért fölötte.

(Miniszteri intózvónyek.)

Ezután több miniszteri intézvény során különösebb érdeklődést keltett az útadó-kérdés, amelylyel lapunk mai számának más helyén részletesebben foglalkozunk.

Sátoralja-Ujhely város rendezett tanácsa felírt a vall. és közokt. ügyi kir. ministerhez, hogy az Ujhelyben még az 1895. év folyamán nagygimnázioinból lőgimnáziommá fejlesztett középiskola céljaira a város részéről megajánlott évi 3000 ft.-nyi hozzájárulást, mely ma már 32,000 K. tartozásra czaporo- dott, engedje el. A minister leiratában értesítette a közönséget, hogy kérése teljesíthetetlen ; mert a szóban levő évi hozzájárulást az orsz. vall, és tanulmányi alap igényelvén, az elengedés dolgában a minister nem határozhat.

ták a közérdekeknek gyújtott oltárlángot“ : már-már ütött a kimúlás órája és a legkitartóbb, a legideálisabb lelkületű Boruth már-már „készült lapja felett megírni a siralmas nekrológot.“

A léptennyomon fenyegető kimúlás kisérteteinek csoszogása közben segítségre jöttek, szellemi és anyagi segedelemmel jó barátai.

Az 1870. október havában Farkas Lajos, az ifjabbik, lesz a szerkesztő- társ, Kollener József a kiadótárs. Ez az első triumvirátuskora.Velük együtt jött „több zemplénmegyei közintézet és társulat,“ mely a „Zemplén“-t közlönyévé avatta. Az ekként megfejelt, ereiben felfrisült lap szellemét józan közvélemény lengi át. Társadalmi irányzatában is határozottan nemzeti, szabadelvű. Hangja férfias, komoly Előadása objektív. Szépirodalmi részét ragyogóvá teszi a Boruth irói egyéniségének klasszicitása. A munkatársak szaporodnak. Farkas Bertalan, a sokoldalú, termékeny és széptollu beszély- iró (ma nyírbátori kir. járásbiró) mint főmunkatárs lép be a redakcióba és Boruth Elemérnek jobb keze lesz.

Csak az előfizetők száma nem akar szaporodni. Azaz, hogy előfizető csak volna, de sok közülök utófizető, igen sok pláne nem fizető. Pedig pontos fizetés: ez a fődolog! A pap az oltárról, a lap az előfizetőkből él. Ez az igaz. Ezt hangsúlyozza Boruth, midőn 1873-ban írja: „három év küzA főldmivelésügyi kir. minister leiratban értesítette vármegyénk közönségét, hogy az ú. n. hegyvidéki ki- rendeltség vezetőjét, Kazy Józsefet, utasította, miképp akcióját terjeszsze ki Zemplénvármegye felső és közép járásaira. A gyűlés lelkes éljenzés mellett szavazott köszönetét a főispánnak, aki ezt a nagyjelentőségű kiterjesztést kieszközölte. A miniszternek felirattal fogják ezt megköszönni.

Délelőtt olvastatott fel Ehlert Gyula lapkiadó jelentése is, amelyben tudomásra adja, hogy »Zemplén* cimü lapját hetenkint háromszor megjelenő politikai lappá átalakítja és igy leköszön a hivatalos részről és lemond a községi előfizetőkről. A mint a »Zem- p'én* utolsó vasárnapi száma is közli a vármégye ezt tudomásul vette és a lapkiadónak sok évi lelkiismeretes ténykedéséért köszönetét szavazott.

A tárgysorozat több pontjának elintézése után a gyűlést elnöklő főispán 1 órakor bezárta.

A délutáni gyűlés.

A délután 3 órakor újból megnyitott ülésre felvonult a Sátoraljaújhely városi ellenzék is, összesen mintegy négyen.

(Egy kis vihar.)

Mindjárt a hegyközség kérdése egy kis vihart támasztott. A törvényesség alapja körül folyt a polémia. Néha szikra is pattogott a villamos levegőben. Kincsessy Péter hegyközségi elnök és Mizsák István tiszti főügyész közt személyes kérdés keletkezett félreértésből. De Kincsessy nobilis felvilágosítása után csendes lett újra minden. Id. Meczner Gyula e kérdésnél a szegényebb »kecskelegelősök* ügyét védelmezte. Humanitás szempontjából ellenezte az egységesítés mai formáját. Szavazas után folyt a vita tovább csendben.

Sátoraljaújhely r.-t. város jelentette a vármegye közönségének, hogy a város képviselőtestülete a napipiac terét a Kossuth-szobor felállítására átengedte. A közgyűlés a város e határozatát nagy szótöbbséggel tudomásul vette.

(A város költségvetése.)

Sátoralja-Ujhely r.-t. város költség- vetésénél felszólaltak id. Meczner Gyula és Barthos József, akik a költségvetést magvas indokolással elfogadásra ajánlották. Itt próbált Búza B. biz. tag elcsépelt szólamokkal hangulatot csinálni. A nagy többség folytonosan »eláll* kiáltásokkal szakitotta felbe beszédjét, különösen mikor Barthos főszolgabíró felszólalását gyanúsításnak minősítve, később maga is mindelmeit elegikus hangon elzengeni gyermekes és mindamellett alig jutalmazó munka lenne. Tegyenek eleget az előfizetők kötelezettségeiknek“ . . .

1878. dec. 17-én a „Zemplén“ átváltozott „Zempléni Lapok“-ká. Szerkesztő- és kiadótulajdonostárs Boruth mellett Hornyay Kálmán, a nemes lelkületű, ideális gondolkozásu, remek- tollú iró lett. A triumvirek: Boruth, Hornyay és Farkas vállvetett erővel a lap szellemi színvonalát magasra emelték. Éjét nappallá téve, a munkamegosztás elve szerint, eleven tollal, izmos tudással, mélyreható kritikával feldolgoznak minden aktuális témát, a mit csak termelt Zemplén közélete, társadalma és a mi szellemi vagy anyagi téren a nagyközönség hasznára válónak mutatkozott. így tartott a lap életében ez az első triumvirátus az 1880 végéig. A próbaéveknek kiábrándulás lett a vége. Hornyay a szerkesztőségből kilépett. A lap visszavette régi nevét. Lett megint „Zemplén“, Boruth-t&l és Farkas Bertalannal, megfogyatkozott munkatársakkal és előfizetőkkel.

Uj éra kezdődött a lap életében az 1885. jan. 1-én, a mikortul kezdve a nemes vármegye közönsége végre is hathatós pártfogásába vette a „Zemplén“-^ nevezetesen hivatalos lapjává avatta s kötelezte 451 községét, hogy járassa és rá előfizessen. Ez az erkölcsi és anyagi támogatás, mely a „Zemden objektivitás nélkül üres gyanusitá sokkal pattogott. Ugyannyira, hogy elnöklő főispánt egy általános tapsviharral kisért erélyes figyelmeztetésre indította, sőt később csak az általa adott felvilágosítás után kerülhette el az — elnöki rendreutasítást. Persze alaposan leszavaztatott a jelentéktelen kisebbség, mely a vidéki tagokkal együtt a következőkből ál1 ott : Constantin Géza, Hericz Sándor, ifj. Horváth József, Búza Barna, Matolai Etele, Fuchs Jenő és — Várlaki Sándor.

A »Zemplén* előző, még »hivatalos« számában ösmertetve volt már a községi költségvetések tárgyalása, mely után a közgyűlés este 9 órakor véget ért.

A MEGYE ÉS A VÁROS.

)( Zemplénvármegye Hivatalos Közlönye lesz a cime annak a lapnak, mely ezután csakis hivatalos tartalommal és hétről hétre ismétlődő egy bizonyos naphoz nem kötve fog megjelenni és kiadatni. A vármegye hivatalos közlönyében a kormányrendeletek, a középfokú és a helyhatósági intézkedések fognak közzété- tetni. A keddi közgyűlés útmutatása szerint a vármegye hivatalos közlönyének első száma előre láthatóan március 1-én fog megjelenni és szétküldetni a községeknek.

)( A megyei útadó-kérdés. Á keddi megyei közgyűlést élénken foglalkoztatta a kereskedelemügyi miniszter azon rendelete, mely a megyei útadót 6-ról 10 százalékra emeli. Ez ügynek előzményei a vármegye közönsége előtt ismeretesek. Dacára hogy a miniszter a múltakban többször sürgette az emelést, mivel egy megye sem fizet a mienkkel egyenlő csekély útadót, a vármegye az emelést mindig ridegen megtagadta. így történt, hogy az 1901. év elején a miniszter felrendelte az alispánt és tudatta vele, hogy törvényadta jogával élve, most már rendeletileg fogja az útadót 6-ról 10 százalékra emelni. Ez meg is történt. Az útadó-kérdés ilyetén állapotával állott szemben a jelenlegi főispán, mikor Zemplénvár- megye kormányzatát átvette. Az első közgyűlés, mely ezen ügyet tárgyalta, javaslatára felirt a leszállítás érdekében. Ennek eredményeképpen a miniszter kijelentette a leiratban: hogy ha a vármegye ki tudja muutatni, hogy az utakat alacsonyabb százalékban (esetplén“ egzisztenciáját biztosította, kellő időben érkezett még a tekintetben, hogy Boruth Elemér alkotását a közönség rokonszenvében megerősítse; de későn mégis a tekintetben, hogy a nagy közönség érdeklődésében ilyképp megerősödött „Zemplén“ fájának érett gyümölcsét maga az ültető is sokáig élvezhette volna. Boruth Elemér, a „Petőfi-társaság“- nak és Zemplén-vármegye bizottságának tagja, a kiválóan jeles és nemes szellemi kvalitásokkal megáldott költő-iró‘ az 1886. évi aug. 26-án, közjót munkáló életének 53. évében, elhunyt. Sírig hű barátainak megbízásából és nevében e sorok Írója mondott búcsúbeszédet — törpe az óriás felett —■ a s.-a.-ujhelyi ref. temetőben ásott sirgödre mellett.

Árvaságra jutott a „Zemplén.“ Alapítója, 14 évig szerkesztője és kiadója a ravatalon. Főmunkatársát, Farkas Bertalant, épp akkoriban közhivatali előbbremenése elszólitotta Uj- helyből Király-Helmeczre.

De jöttek megint a testvéries rigyben élt a jó barátok, kik a „Zemplén“^ elárvult helyzetéből kimentették. Az uj szerkesztőség 1886. szept. 5-én bemutatkozott. Az olvasóközönség kegyesen fogadta. A lap szerkesztését tisztelettel alólirott vettem át főmunkatársi minőségben. A szerkesztésért —- teljesen szabad kezet engedve a főmunkatársnak, — Payzsoss