Zemplén, 1902. január-június (33. évfolyam, 1-62. szám)
1902-02-25 / 9. szám
Február 25. ZEMPLÉN. 3. oldal. leg 6 százalékban is) fentartani tudja, rendeletét ehez képest módosítani fogja. Erre az állandó választmány kimondta, hogy belemegy az érdemleges tárgyalásba s ily értelemben fel fog írni a miniszterhez. Minthogy azonban a közgyűlésen egy bizottsági tag amellett szólalt fel, hogy a törvényhatósági bizottság helyezkedjék ismét csak a rideg megtagadás álláspontjára, a közgyűlés egész természetesen elfogadta ezt az álláspontot, mert hisz’ régi elvhez híven fizetni senki sem szeret. De hogy mennyire káros volt a rideg megtagadás álláspontja, ezt világosan bizonyítja az erre válaszképpen jött legújabb miniszteri leirat, amely a 6 százaléknak 10-re való emelését rendeli el, indokolásában fősulyt mindvégig arra helyezvén, hogy mivel a vármegye érdemleges tárgyalásba bocsájtkozni nem akart, ebből csak azt látja, hogy nem tudja kimutatni, hogy kevesebb útadó mellett is képes az utakat fentartani. Ennélfogva a törvényhatósági bizottság kimondta a miniszteri rendelet foganatosítását, egyúttal utasítván az alispánt, hogy belemenve az érdemleges tárgyalásba, Írjon fel a miniszterhez, kérve őt, hogy a kimutatáshoz képest szállítsa le az útadót. JEGYZETEK a hétről. * Kegyes olvasó, aki ránevelődtél az újságolvasásra és jóakaratu érdeklődéseden grandiózus pompával épült fel a magyar ujságirodalom, aki figyelembe veszed nemcsak a tisztán országos dolgokkal foglalkozó fővárosi sajtót, hanem a vidéki sajtót is1, amely a te városod, megyéd, kisebbik hazád nagy és apró ügyeit tárgyalja, ellenőrzi, nyilvántartja azzal a lelkiismeretes gonddal, amely a vidéki sajtó lagnagyobb részének dicséretes sajátja, kegyes vidéki magyar olvasó, fordulópontján egy újságod pályafutásának, hozzád fordulunk ama tiszteletteljes bizalommal és szeretette], amelylyel minden magyar íródeák tartozik a mi ezerszemü Caesarunknak, a magyar közönségnek. Ez a hosszú lélekzetű bevezetés pediglen ne ijesszen el. Nem következik utána sem gyűjtésre való felhívás szegény árvák részére, akiknek apjukat ama bizonyos hajókötél ütötte Andor és Horváth József vállalták el és viselték a felelősséget. Ez volt a „Zemplén“ élettörténetében a szerkesztő személyének változása szerint számított második triumvirátus. A „triumvirek“ bentmaradtak a szerkesztői kötelékben 1887. dec. 31-ig. Ekkor Payzsoss Andor kilépett a szerkesztőségből és beállott újra a munkatársak sorába. Horváth 1889. dec 31-ig maradt bent, ekkor átadta helyét a szerkesztőségben Dókus Gyulának. így állott és igy maradt a „Zemplén“ szellemi ügyeinek vezérlete az 1891. jún. 7-ig, mikor Dókus Gyula is búcsút vevén a felelős szerkesztőségtől, egy magam maradtam, sőt ráadásul átvettem a szerkesztői felelősséget is. Főmunkatársam lett Kapás L. Aurél piarista-tantár, aki nekem az 1892. évi márc. 20-ig volt nagy segítségemre a szerkesztés nem könnyű munkájában. Akkor, rendi főhatóságának parancsára, ő is visszalépett. Távozása után Schmidt Lajos barátom, ma Sátoralja-Ujhely r. t. város rendőrkapitánya lett és maradt mai visz- szalépésemig derék, belső munkatársam. Időközi egyéb változás mindösz- sze is csak annyi történt, hogy a ki 20 évig volt a „Zemplén“ anyagi ügyeinek fáradhatatlan, buzgó intézője, özv. Boruth Elemérné úrasszony az 1893. július havában, midőn Budapestre telepedett át, a „Zemplénének le, sem emlékszoborra való adakozás, de még csak előfizetési felhívás sem, hanem csak egy jámbor figyelmeztetés, amely e rovatunkra vonatkozik. Ugyanis megindítjuk ezt a rovatunkat avval a célzattal, hogy ami esemény egy hét alatt összetorlódik, abból mi — a hót végén — kiválasszuk azt, amiről elmélkedni lehet, vagy amely oly mélyen benyulik a közélet eleven testébe, hogy a napi robot alkalmával nem lehet égé szén rávilágítani. És ami becses kiválasztott anyag igy összegyűlt, azokról minden héten elmondjuk e rovatban a magunk saját külön reflexióit, kiterjeszkedve — a dolog természetéhez mérten — sokszor nemcsak az eseményre, hanem annak indító okaira is. Elszándékozunk mondani pedig mindezeket nem a napi robot sablonos hangján, hanem csekély erőnkből telten valamelyes magasabb írástudói készséggel. Nem is részletezzük tehát a szándékainkat tovább, hanem ime nekivágunk, Ítélje meg majd a mi közönségünk hogy mint sikerül az nekünk s legyen foganatja annak a jámbor óhajtásnak : vajha ez a rovat várvavárt kedves olvasnivalója lenne a mi közönségünknek. * Itt mindjárt megkezdhetjük egy kis kesergővel. Kesereghetünk a fölött, hogy egyes helyeken az újságírás mennyire letért eredeti magasztos hivatásának ösvényéről. Egyéni ambícióknak került hatalmába s ezek a mindenáron kitűnni akaró ambíciók súlyos rombolást vittek véghez az újságírásban. Természetes ugyanis, hogy ahol közérdek helyett egyes emberek érdeke tartatik szem előtt, ahol a személyes politika és a személyi motívumok helyezkednek előtérbe, ahol napirenden van a teljesen privát ügyek és érdekek tárgyalása, ott a személyek súrlódásainak villanyszikrája folytán kitör a nyilatkozatos zivatar, az ujságháboru s megszületik: a lármás újságírás. Hiszen igaz : úgy szép az élet, ha zajlik. De az ég szerelmére, Sátoraljaújhelyben már fülsikitető orkesztrum a sajtó. Itt már minden kicsiségért olyan port csapunk, ami a dolog érdemén messze túlhalad. Helyes, le- * * és sajtójának tulajdonjogát átruházta Éhlert Gyula t. barátomra. * Ez a „Zemplén“ harminckét éves pályafutásának mogyoróhéjba szorított külső története. A belső történet: az meg van Írva Írva a „Zemplén“ I—XXXII. vaskos köteteiben. Alkotásaiból, társadalmi hatásának eredményeiből, csak egyetlenegyet említek meg itten. A sátoraljaújhelyi árvaház alapítványai között 200 koronás alapítvány kezeltetik : A Zemplén munkatársainak alapítványa cimén. Az a kétszáz korona a „Zemplén“ 1894. évi jubiláris számának tisztajövedelméből képződött és arról a szives és nemes viszonyról, mely a lap és közönsége között oly bensőségessé fejlődött szebben beszél minden Demoszténesznél! Ezt a bensőséges szép viszonyt adom és hagyom örökül a „Zemplén“ harmadik triumvirátusának. Fogadják tőlem itt is baráti és munkatársi kézszoritásomat, hozzájuk való hűségem zálogául. Átadom nekik a zászlót — mo- csoktalanul, becsüléssel. Lobogtassák fennen! És vezéreljék a „Zemplén“-t, annak hagyományos szellemét, tovább : a magyarságnak, a magyarságban gyökerező nemzeti egység szellemének diadalára, dicsőségére! Dongó Gy. Géza. gyen harc, ha van rá közérdekű ok. De a harc, mint öncél, nem lehet alapja az újságírásnak. Mert magával hordja az izgatás, a lázitás, a gyanúsítás, a hazugság veszélyes fegyvereit. A közönség pedig egyideig — igaz — örömmel nézi a veszekedést, de ennek ára az, hogy az újság komolyságán és alaposságán esik halálos sérelem. Azért mi nem mondjuk, hogy a mi politikánk az abszolút béke politikája lesz. Igen, kihúzzuk mi is a fringiát, ha van rá ok, mert a nagy igazságok mégis csak a harc hevében pattannak ki, de nyilatkozatokkal telisteli hintett, dörgedelmes „Arizona kikker“ nem leszünk s evvel csak a vidéki magyar újságírás nemes ügyének fogunk szolgálatot tenni. * Annak hogy a pénz a nagy vi- lágpiaczon is olcsóbb lett, természetesen folyománya van mifelénk is. A pénzintézetek leszállították a betétkamatot egy fél percenttel. Ezt értjük. A pénzintézeteknek ólvezniök kell az olcsó pénz közgazdasági hasznát. De mivel annyi okos és humánus érzésű úri ember intézi a pénzintézetek közgazdasági politikáját, arról is hangot óhajtottunk volna hallani, hogy vájjon lejebb szál- litják-e a pénzintézetek a váltó leszámítolási percentet is ? Hiszen ha olcsó a pénz, akkor ezt a kedvezőbb közgazdasági fuvallatot érezniük kell azoknak a kisiparosoknak, kisgazdáknak és kiskereskedőknek is, akik kedvezőtlenebb hitelképességük révén mindig csak nagyobb percent mellett élvezhetik a pénzintézetek hiteleit. Ha olcsóbb a pénz miért ne élveznék ezt éppen azok, akik az olcsóbb pénzre nagyon is rászorultak. * Hogy a sötét képek mellett egy kis vidító fénysugárt is élvezzünk, gondoskodtak róla a lányiskola kicsiny diáknői és a kicsiny diák urak. Dacára a kis diáknők titkolt óhajának a diák urak nem akartak „kezét csókolom“-mal kalapot emelni. Osz- szeült hát a diáknők kis serege és egy mélyen titkos tanácsban elhatározta, hogy ezentúl „kezétcsókolom“ nélkül nem fogadják el a puszta köszöntést. Nos mi a kezüket, az apró piciny kezüket csókoljuk érte, hogy elárultuk ezt a titkos sztrájkot. Ä diák urak szándékait és elhatározásukat pedig még nem ösmerjük. Az apró szép diákkisasszonykák ártatlan duzzogása után a diák urak valószínűleg Balzac-kal fognak gondolkodni, imigyen: Nem kell okoskodni ott, ahol érezni kell. És a sértett női érzékenységet meg fogják követni , a „kezétesókolom‘-ok özönével. És mindegyik büszkélkedni fog majd azon, milyen nagyjelentőségű dolog az ő „kezétcsókolom“-ja. Zemplén politikai hírlap megjelen minden második napon és pedig: kedden, csütörtökön és szombaton este megelőzve minden más megyei lapot közöl pontosan és kimerítően vármegyei, városi, községi ügyeket. Hírrovatában, törvényszéki, köz- gazdasági, ipar és kereskedelmi rovataiban a tudósítók egész légiója mindenről pontosan, gyorsan és hűen tudósítja. Irodalmi, tanügyi és színházi közleményeit kitűnő belső dolgozótársai látják el. A „ZEMPLÉN“ előfizetési ára: egész évre . . 12 korona, félévre ... 6 „ negyedévre . . 3 „ Hirdetések jntányosan felvétetnek. HÍREK. Prolog egy újsághoz. Most, amikor a divat Úgy alakult nálunk Hogy mindenhez egy rövid Prológot csinálunk, Csábit rá az alkalom Csábit rá a théma: S a ,Zempléu«-hez prológot írok versbe én ma. Mert végre is, ha egy lap Mely a közügy őre, örvendetes lépést tesz Pályáján előre, Kezdetén az uj útnak Amit majdan megtesz Jelentse be a prológ A lapunk milyen lesz: * Politikánk szinmagyar, Szabadelvű, bátor, Nem lázitó mint valami Nagyhangú orátor. S a mi történt érdekes Zemplén vármegyében Fürge tollú krónikás Leírja itt szépen. Akit a mi érdekel Megleli e lapban Minden, ami csak közügy Tért talál majd abban. A törvényszék, a megye A vidék, a város Minden dolgát tudatjuk Jó-e avagy káros. Ámde komoly kérdések Mellett tért találunk Arra, hogy könnyed S3elletn Is meglegyen nálunk. Sok meglepő újítás Terve van már készen Érdekes lesz a lapunk És — modern egészen így csináljuk a lapot Lelkesen és bátran Harcolunk a közügyért Sok — »békés csatában.“ Nagyérdemű közönség Aki munkánk látod Továbbra is segítsen A te pártfogásod. Melchior — Személyi hir. Hadik Béla gróf főispán tegnap délután a gyorsvonattal Budapestre utazott. Polónyi Elemér sikerei. Nálunk Magyarországon nem úgy van, mint másfelé a fejlettebb kulturállamokban, ahol sovén érzésből a művészet szeretet rajongásával a művészeket a szü- kebb hazájuk emeli piedesztálra. Nálunk széles ez országban megfordítva szokott ez lenni. Mikor valakit a fővárosunk nagygyá tesz, akkor mi is a dicsérők sorába állunk. De sokszor még akkor sem. Hát ha már igy is van, nyugodjunk meg benne, mig jobbra nem fordul a kulturfilozofiánk és örvendjünk most azon, hogy vármegyénk egyik jeles szülöttje Polónyi Elemér zongoraművész az elmúlt héten oly nagy sikerrel hangversenyzett Budapesten a Royal nagytermében, amelylyel egyszerre az elismert igazi müvésznagyságok sorába emelkedett. Az országos lapok kivétel nélkül az elragadtatás hangján írnak a művészete megnövekedéséről. A magyar Sauer-nek mondják. Önálló hangversenyének értékéta saját pompás szerzeményeinek dicséretével csak még jobban kiemelik. Fővárosi tudósítónk írja, hogy különösen amióta
