Zemplén, 1902. január-június (33. évfolyam, 1-62. szám)
1902-02-25 / 9. szám
Február 25. ZEMPLßN. 5. oldal. gásra,* míg nem végre az italozási jogcím szótárának a »Z* betűjén is túl jutának. De égé a — gége és mintha a gyomorban valami veszett macska kaparászna, olyas valamit ér- zének az atyafiak. Tanácsot tartottak : mi címen lehetne egy jó sugárt inni ? És kisütötték, hogy: mikor a nagy- tiszteletü egyház és eskolavizsgáló urak itt jártak, hát az a vékonyabbik vizsgáló ur olyasmit mondott volna, hogy a tiszteletes tanító úr nem jól »taniti* az énekre a gyerekeket, mert hát hogy nem is lehet, mert a tanító úr hangja roszúl vöt, azért jó vóna, ha egy kis áldomást fizetne nekünk — mondának — mindegy, akkor jó lesz minden. És mit gondoltok ? Úgy lett minden. Kértek, a tanító ur adott, és hogy ittak, szent lett a béke, mindjárt jól énekeltek a gyerekek is, a tanító ur is 1 Mér’ nem köszönsz hé ? 1 Az öreg direktor a s.-i tanítóképzőben, hírneves paedagogus. Egy kicsit szigorú, de mikor a keze közé fog egy ifjuembert s aztán négy évig a körme közt tartva tanítóvá képesíti: az már azt jelenti, hogy ő a semmiből, a hazának egy egészen kész embert, egy jó hivatalnokot adott. Negyedévét végezte a fiú, s mindig mondogatta : mily nagyszerű elvei vannak az >öreg«-nek, hogy mily szép, ha a néppel jól bánva, a tanító közszeretetei vívhat ki magának stb. stb. Egy ízben, a szülei látogatásából az intézetbe visszatérendő, mentében a 12 kilométeres út hosszán sok pórral találkozott. Köszönt vagy tíznek, egy sem fogadta. Elhatározta, hogy ily körülmények közt nem köszön. És jött szemközt nemsokára egy kamasz. Mikor elhaladnak egymás mellett, a legény visszafordul és rákiált az ifjúra: »hát nem köszönsz hé?!« — és hatalmas fütykösét megsuhogtatá a levegőben . . . Az igazgató ur elveit azért csak tartogassátok fiuk! De az én fiam, — a fenti eset után, — amint elvégezte a képzőt s állomást foglalt: az első havi fizetéséből, önvédelemre, egy — revolvert vásárolt. A bodrogközre jöttem! A Berti kollega fia, aki papnak készül, kirándult, hogy meglátogassa az apja kollegáját. Olyan jámbor fiú, igazán: az Isten is papnak teremtette. — Ejnye! öcsém, hát olyan vékony pálcával jön a falun, tanyákon keresztül? Hisz, jó, hogy a tanyasi kutyák rá nem szaladtak. Ö erre kezembe adja a botot, hát — az csak lerántja a kezemet. Tyhű! mi ez öcsém? mondok. — Vasbot bátyám, vasbot I És kéjelegve vesz ki a zsebéből egy »boxert«. — Miféle szerszámok ezek öcsém ? Hát ezek volnának ama nagy theologusok mennybevivő »kalauzai« ? Vagy tán a csendes tengeri szigetekre, az emberevő pápuák közé készül — misszionáriusnak? . . . — Nem, kedves bátyám a — »Bodrogközére jöttem. = Pályázat tanári állásokra. A sárospataki ev. ref. főgimnázium igazgatósága két rendes tanári tanszékre hirdet pályázatot, melyre csak ev. ref. vallásu pályázók jelentkezhetnek. Az egyik tanszék földrajz-történelmi, vagy főldrajz-természetrajzi, s a másik szabadkézi-rajz vagy rajzoló geometria szakcsoportból, középiskolai tanári oklevéllel biró pályázó fog megválasztatni. A tanszékek javadalmazása egyenként 2400 korona törzsfizetés, 600 korona lakáspénz s öt ötödéves korpótlék, melyek közül az első 200, a második, harmadik és negyedik 400, az ötödik pedik 600 koronás. A megválasztottak, ha nőtlenek, 40 korona költözködési költségre, ha pedig nősek, legfelebb százhuz korona költözési költség megtérítésére tarthatnak igényt. Pályázati • Ez a malacfelvágás nem egyéb, mint a község elöljáróinak azon eljárása, midőn házról-házra menve, összeírják, hogy a tavaszon, lábszám szerint hány sertés fog ki járni a közlegelóre ? kérvények, keresztlevél, tanári oklevél s az eddigi működésről szóló bizonyítványok csatolása mellett, a tiszáninneni egyházkerület közgyűléséhez címezve, ez évi április hó 10-éig a főgimnázium igazgatóságához nyújtandók be, s a megválasztott tanárok állásukat székfoglaló értekezéssel szeptember hó 1-én lesznek kötelesek elfoglalni. Okleveles pályázók, vagy megfelelő jelentkezők hiányában a tanszékek ideiglenes minőségű helyettes tanárokkal fognak betölteni akiknek évi fizetése kétezer korona lesz. = Mi a dadegás és hogyan lehet rajta segíteni? RobozJózsef igazgató, aki hazánkban annak idején a kormány megbízásából szervezte a dadogok és hebegők oktatását és a ki most Temesvárott működik, ilyen cimü füzetében érdekes példák idézésével és röviden megmagyarázza azt, hogy mi a dadogás, hogy hogyan kell és lehet a dadogók beszédhibáját orvosolni és főképen hogy hogyan lehet a gyermekeket úgy nevelni, hogy ne váljanak dadogókká? Szülőknek, nevelőknek és tanároknak oktatásukra, beszédhibákban szenvedőknek pedig vigasztalásukra ez a hasznos kis könyv, mely most újabb lenyomatban 60 fillérért kapható Temesvárott a »Corvina* könyvkereskedésben és általa az ösz- szes hazai könyvkereskedésekben. KÖZGAZDASÁG. A közgazdasági tényezők városunkban. Irta: Gtrünbaum Simon. Sátoraljaújhely, febr. 22. Mezőgazdaság, ipar és kereskedelem, Magyarország közgazdaságának három legfontosabb tényezője. Az általános jólét érdekében ezeknek ösz- hangban együtt kell müködniök. Mindegyik tényező oly fontos, kapcsolatuk egymással oly szoros, hogy külön válásuk anélkül hogy azt az országnak közgazdasági helyzete meg ne érezze, lehetetlen. Ha a három tényezőnek valamelyike nem úgy működik, mint azt a szerves összetartozandóság megkívánja, megérzi azt az egész közgazdasági helyzet. Eszerint kedvező a köz- gazdasági helyzet az országban csak azon esetben lehetséges, ha minden közgazdasági tényező hivatásának eleget tesz, ha mindegyik kötelesség- szerüen működik, és ha egymást kiegészítik. Hogy ez a tézis helyes, közgazdaságunk jelenlegi helyzete feltűnő módon igazolja. A mezőgazdaság régóta az egyedüli tényező amely az ország lakosságának vagy legalább nagy részének, közvetve és közvetlenül, a megélhetési módot, a jövedelmi forrást adja meg és amely még most is a másik két közgazdasági tényezőnek, az ipar és kereskedelemnek éltető eleme. Hosszú ideig lehetett és volt a mezőgazdaság az államfentartó tényező, most azonban, a változott viszonyok következtében, nincs többé azon helyzetben hogy egyedül, a többi közgazdasági tényező illetve az ipar és kereskedelem támogatása és közreműködése nélkül az legyen. A tengerentúli verseny a mezőgazdasági termények és terméket árát annyira csökkentette, hogy mezőgazdaságunk jövedelmezősége lényegesen hanyatlott és helyzete váltságos lett. Ezen a változott viszonyokból támadt következményt, hogy az ország közgazdasági helyzete oly kedvezőtlen lett azért érezzük oly érzékenyen, mert iparunk és kereskedelmünk nem fejlődött még annyira, hogy a mezőgazdaságot támogathassák és hogy általuk a helyzet javuljon. Tények igazolják ezt, bizonyítja azon körülmény, hogy külkereskedelmi forgalmunk mérlegének activitása mellett a viszonyok mégis nap-nap mellett kedvezőtlenebbek. Kivitelünk, illetve az eladott áruk értéke nagyobb ugyan mint az importált, vásárolt áruk értéke, és mégis szegényedünk. Ennek az az oka, mert az általunk elportált mező- gazdasági terményeken és termékeken eredményezett haszon melyet termelési kikészitési és munkadij fejében azokon eredményezünk, aránytalanul kisebb azon haszonnál melyet az importált árucikken rajtunk nyernek. Mi az elportált mezőgazdasági termékeken talán 16—40 százalék között váltakozó brutto jövedelmet érünk el, mig ennek ellenében az importált 400—500 millió értékű iparcikkeken 60—70 de legtöbb esetben* száz százalékokon felőli bruttó hasznot fizetünk. Az egymásközötti árukicserélésnél mi nagy hátrányban vagyunk, mi lényegesen kisebb haszonnal dolgozunk mint eladóink s ez teszi kedvezőtlenné helyzetünket. A kormány méltótja ezen az értékesítésből «redő hátrányunkat és ezen a bajon segíteni az által törekszik, hogy a hazai ipart támogatja és azt fejleszteni törekedik. Azért létesített és subvencionál kereskedelmi múzeumot amely által egyes porcikkeinknek a külföldi piacot keresni és teremteni óhajt; azért engedélyez iparvállalatoknak subvenciót és adókedvezményt; forcirozza az ipar és partanouci iskolákot, létesített munkás közvetítő intézményt, közös műhelyeket stb. más olyan intézményt, melynek egyedüli célja és hivatása, — ha lassan bár, de fokozatosan, — a hazai ipart fejleszteni, Hogy viruló kifejlett ipart gyorsan és hirtelen teremteni nem lehet, az köztudomású dolog, nem kívánhatják és nem várhatjuk tehát a hirtelen és gyors változást e téren már azért sem, mert az iparnak fejlődése és emelkedése az általános műveltség fejlődésével szoros összefüggésben van. Sajnálatos azonban, hogy e téren egyáltalában keveset haladunk, sőt a kézmű és kisipar terén hanyat- lunk. Mivel az általános kedvező köz- gazdasági helyzetet az összesség jóléte adja meg, s az minden egyesnek a jólétéből rekrutáltatik, és mert a közgazdaságban az olyan eszmék amelyek az egész országot egyszerre boldogítani célozzák nem érvényesülnek, figyelmem csak is a helyi viszonyoki a terjed ki és ezekkel kívánok foglalkozni. Sajnálattal tapasztaljuk hogy városunkban is az ipar évek óta nemcsak hogy nem emelkedik, de visszamenőben van. Ennek oka nem egyedül az általános kedvezőtlen viszonyokban, nem egyedül a logyasztó közönség közö- nyéban, hanem részben iparosaink és kereskedőink némely hibáiban is keresendő. Azon nagy tisztelet mellett melylyel mint kereskedő iparosainkkal szemben viseltetem és azon rokonszenv mellett melylyel az ipar iránt általában vagyok remélem nem veszik tőlem az egyenes és őszinte kijelentést rósz néven, és kizártnak tartam azt, hogy a teljes tisztelettel tett jóakaratu figyelmeztetéseimet félremagyarazzák. Iparosaink és kereskedőnek egy része tulsokot foglalkozik a politicá- val és ezáltal bizonyos esetekben elhanyagolják saját ügyökot, amelynek istápolása által azonban legalább olyan jó szolgálatot tennének az országnak mint politizálásuk által. Ezt azért tartom hibánok, mert a politikai nézet eltérés a közgazdasági kérdésekben is érezteti hatását, és a közgazdasági tényezők között amelyek az együtt működésre vannak hivatva és utalva ellentéteket szül, mert nem tudják politikai meggyőződésüket még az olyan köz- gazdasági kérdésekben sem, melyek a politikai elvhüséggel összefüggésben nincsenek és, különválasztani. Nem-e ennek következménye az, hogy a bekezdésben említett, a kormány által létesített kedvezményeket iparosaink igénybe nem veszik, azokat igénybe vehetni nem is törekszenek ? Vájjon nem-e a politikai ellentétekben tulajdonítható hogy iparosaink részéről seminemü kezdeményezés arra nézve, hogy miképpen volna lehetséges saját helyzetükön és ezzel kapcsolatban az általános közgazdasági helyzeten is javítani és segíteni nem történik? A közönség ruhanemű berendezési és gazdasági cikkekbeni szükségletét nagy részben a külföldön előállított részben az országban de más helyett készült áruk által fedezi. Nem volna e lehetséges ezen változtatni, például az által, hogy létesítenének nálunk is mint az egyes más városokban van, egy állandó kiállítást iparcikkekből, illetve egy oly árucsarnokot, ahol az itt készült különböző iparcikkek állandóan kiállítva legyenek. A vevőközönségnek ez által alkalmat nyujtanánok meggyőződni arról hogy ide haza is kaphat, szép és tetszetősen kiállított gazdasági és házi szükségleti cikkeket, előmozdítanák ezáltal a műizlést, és összekötthetnék azt az olyan szövetkezettel, amely az elhelyezett iparcikkekre megfelelő olcsó kamat mellett kölcsönt is engedélyezne. Sokat lehetne a helyzeten változtatni, de ahhoz egyetértés szükséges. Kereskedőink érdekében lett a megrendelések gyűjtését szabályozó törvény alkotva. Vájjon kihasználják-e kereskedőink ennek előnyét a saját maguk érdekében ? Határozottan nem 1 az nem elégséges ha arra ügyelnek, hogy utazó a vevőközönségtől a megrendeléseket tőlük elve hódítsa ! Arra kell, hogy törekedjenek, hogy a közönség igényei itt olyan ízlésesen és jól kielégitessenek, hogy ne legyen arra ráutalva, hogy idegenben vásároljon. Azzal a kereskedő manap még nem felett meg hivatásának, ha árut haszonnal árusít. A kereskedőnek ma kötelessége az ipart irányítani: vállalkozással az iparost munkával ellátni és őt a fejlődésre buzdítani. Lehetne a közgazdaság terén tevékenységet kifejteni, de ahhoz akarat, kitartás és egyetértés szükséges. Mind a három tényező, a mező- gazdaság, iparkereskedelem van városunkban külön-külön testület által képviselve, ezeknek harmonikusok együtt kellene működniük és bizonyos kérdéseket kiküldöttek által esetről esetre tárgyalniok, akkor jávulna közgazdaságunk, kedvezőbbre fordulna mezőgazdaságunk helyzete is, me mondottam egyedül állaD nyező lenni többé nem 1 * A Zeniplénvármeg Egyesület igazgató vál hó huszonegyedikén tartott, amelynek egyik a Fedák István távozá: sedett titkári állás betc kintettel arra, hogy a pálya rati napjáig összesen n„0., lyázat érkezett be, amely tüzetesebb áttekintést és bírálatot igényel, a választmány elhatározta, hogy a titkár megválasztását elhalasztja a márciusi közigazgatási bizottsági ülés napjának délutánján tartandó igazgató választmányi ülésre. TÖRVÉNYSZÉK. Esküdtszéki tárgyalások. — Saját tudósítónktól. — Első nap. Bátoraljaujhely, febr. 25. Tegnap hétfőn, e hó huszonnegyedikén kezdődött az idei első esküdtszéki ülésszak első tárgyalása. Szándékos emberölés bűntettével vádolt Oláh József (Harcsa) bűnügyét tárgyalta az esküdtszék. — A tárgyalást Fornszek Béla kir. tvsz. elnök vezette, szavazó birák voltak Chanáth Miklós és dr. Kozma Endre törvény- széki birák, A vádat Sárospataky József alügyész képviselte, vádlottat dr. Fried Lajos ügyvéd védte. Miután az elnök vádlottat személyes viszonyai felől kihallgatta és a főtárgyalás megtartása elrendeltetett, kezdetét vette az esküdtszék megalakítása. Rendes esküdtekül kisorsoltad tak: Lehóczky Miklós, Révi G. Viktor, Spóner Sándor, Szlnyei Gerzson, Both József, Szerdahelyi Vincze, Ujj István, Csécsy Imre, Bernáth Győző, Benke Pál, Schneider Károly, Cséri Herman ; pótesküdtek lettek Szirmay Béla és Pavletits György. Vádlott ezután kijelentette, hogy bűnösnek érzi magát s a tényállásra
