Zemplén, 1902. január-június (33. évfolyam, 1-62. szám)
1902-01-05 / 1. szám
keretesek és igazságosak, ha szeretik, tisztelik egymást. Ilyen eljárás mellett az élet sara és szennye nem ragad gyermekeik tiszta leikéhez. A mennyiben a család alkalmazottjai, a cse- . lédség is a családi környezethez számíthatók s a i gyermekre való befolyásuk — sajnos — el nem tagadható: elmondhatjuk, hogy a cseládkérdés — bár a megszokottól elütő formában — szintén a nevelés körébe vág. A cselédek ugyanis nemcsak a felnőttek, de még inkább a gyermekek és serdülők élő telefon hírmondói. Általuk szereznek ezek tudomást a külső élet minden olyan mozzanatairól és változatairól, melyek e szemidoct lelkek szellemi és érzelmi nívójának és ízlésének leginkább megfelelnek Legtöbb esetben csak a sarat, a ferdét és piszkosat, a legtöbb esetben pedig a nyers, durva és trágár komikumot tálalják fel a fogékony gyermeki léleknek. Az ilyesmi pedig izgatja a gyermek fantáziáját s felcsigázza kíváncsiságát, miután lényege és hatása közalebb áll az érzékekhez, a melyeknek uralma alól a gyermek e korban még kevéssé emancipálhatja magát. Éppen ezért az igy nyert impressziók hatása alatt fejlődik érzelemvilága s e tagadhatlan befolyás alatt alakul jellemének alakja. Hogy ezt a család megakadályozhassa, szi goruan kell felügyelnie nemcsak cselédségének erkölcsére és magaviseletére, de a kölcsönösen szükségelt szabályszerű érintkezésen kívül cselédjeinek gyermekeivel való minden más intimebb jellegű érintkezését is meg kell, hogy tiltsa, annál is inkább, mert a mai életviszonyok között ki van zárva az a lehetőség, hogy ugyanazt a cselédet több éven át megtartva, annak lelki kiművelését is a család vezesse és ellenőrizze. 2. Az érzelmi nevelést érzékenyen befolyásólja továbbá egy másik, a családon kívül eső faktor is, a gyermekirodalom művelői képében. Ezek aktivitásának szálai azonban mégis a házi nevelés körén belül hatnak. A gyermekirodalom termékei, akár a nép fantáziájából eredtek, akár pedig a hivatott iró tollából kerültek ki, mindig befolyásos szereppel bírtak az érzelmek kultiválásában, Csakhogy a modern Írók egy uj irány eszméjének gyakorlati kivitelével igyekeznek a régi sablont megváltoztatni. A mosolygó alma, a csengő szőllő s a beszélő állatok meséjét száműzik a gyermekszobák •légköréből, mert varázsa elbóditja kis hallgatóit, fantáziájukat meg magával ragadja, megvesztegeti s célja tévesztett irányba fejleszti. így érvelnek s a bájos tartalmú tündérre - gég helyett szigorúan realisztikus szellemben írott történetkéket hámoznak ki a mindennapi élet ismert epizódjaiból. Én Istenem, hát egy Szokrátesz, egy Plátó nem a görög mithosz fantasztikus, költői s hazug fantazmagóriával telitett levegőjében nőttek fel ? Kant, Herbert, Spencer s számos más kitűnőségei az életnek, nem a bűbájos tündérmesék, a törpék és óriások, a beszélő madarak és virágok országának határán jártak, gyermekvágyaik- kal és fantáziájukkal nem kalandoztak-e el akárhányszor annak legelrejtettebb berkeiben is ? S a közélet e számtalan aktiv munkása közül mégis egyik sem sínylette meg azt a gyönyörűséget, a mit e mesék meghallgatásával gyermekkorában szerzett Ellenkezőleg, legszebb ékétől fosztanánk meg emberi létünk idejét, ha »copfba« akaruók szedni a fantázia költői rendetlenségü fürtjeit. A mesevilág költői leírású eseményei egy édes, bűbájos álom emléke gyanáut kisérnek az életen át s ez emlék naivsága, megkapó varázsa még az öreg korban is megőrzi a klek érzéseinek hamvát, gyermekes bizalmát, hitét. A már jól ismert dolgok látása, leirása nem képes a figyelmet sokáig lekötni s ennélfogva állandó érdeket sem bir kelteni. Már pedig a rósz kis fiú, az engedetlen kis lány s a mérges cica meséjét a saját tapasztalataikból ismerik a kicsinyek. Észrevettem, hogy leginkább a vétkes bün- •hődését, póruljárásának, felsülésének leírását hallgatják élvezettel s jobb ügyhöz méltó örömmel a gyermekek. Nem akadtam még gyermekre, ki az illedelmes Marcsa történetét kétszer is kívánta volna hallani, ellenben a vásott Laczi meséjét, a ki a másnak szánt verembe esett, többször is elismételteti magának., f A káröröm s a megtorlás érzetének csirája képződik e történetek nyomán a gyermeki szívben. Azt vehetné valaki ez ellen, hogy ilyen ér- fek a tündérregék témája szerint is éppen úgy jadhatnak a gyermekekben, de ne feledjük, hogy mig ott álombéli képek hatnak, emitt a való élet alakjai provokálják az érzeteket. Az a körülmény, hogy a vásott indulatok, pajkos, vagy rossz cselekedetek s ezeknek bün- hődése jobban leköti a gyermek érdeklődését, mint a jónak a leirása, onnan van, mert a gyermekkorban az érzetek s lelki indulatok még nagyon is az érzéki benyomások hatása alatt állanak, a jónak a teljes átértéséhez és felfogásához pedig tisztultabb fogalmak szükségeltetnek, a miket csak a 7—8-ik évétől sajátít el a gyermek s a miknek öntudatos fejlesztéséhez innen kezdve az oktatás és tanítás is hozzájárul. Meseország ragyogó képeit azonban még ezután se raboljuk el kicsinyeinktől, mert ha egy kissé befolyásolják is a fantázia elevenségét, az Abczés olvasókönyv reális tartalmú olvasmányai az iskolai oktatással egyetemben, valamint a gyakorlati élet úgyis rövid időn belül helyre billentik az egyensúlyt, józan és helyes irányba terelik és fejlesztik a képzeletet s egyúttal sorba tördelik le annak esetleges vadhajtásait is. Van ennek a reali musra törekvő iránynak e téren még egy másik ferde hajtása is. A mikor a modern mesék és történetkék a bennük leirt gyermekalakokat a mindennapi eseményekkel kapcsolatban szerepeltetik, sőt gyakran döntő, aktiv szerepet is adnak nekik: ily módon nem lesz-e a kis olvasó fantáziája szintén felcsigázva ? De sőt életre keltik benne azt a vágyat, hogy önmaga is szerepeljen hasonló esetekben. Élni vágyik hamar s a szónak érettebb értelmében, holott: »nein felel meg rendeltetésének az az óramű, a mely 50 perez alatt járja le az egy órát.« Ez a szerepelni vágyás természetesen felkölti érdeklődését a külvilág eseményei, mozzanatai iránt is s hogy ezen kíváncsiságát kielégíthesse, ma már egy uj tipus támadt a gyermeksereg sorai között: az újságolvasó gyermekek típusa. Ez magában talán még nem képezné a legnagyobb bajt, ha maguk a hírlapok is mindenben megfelelnének nemcsak kulturális, de általános nevelői feladatuknak is. Mert ha hirlapok szintén az általános, a nyilvános nevelés faktorai közé tartoznak. A mikor azonban minden bűnesetet, minden perverzitást és öngyilkosságot híven elregistrál- nak s a legrafiinirozottabb lelkiisméretességgel, szenzációs, tehát izgató formában tárgyalnak: legkevésbbé sem szolgálják e czélt, sem az általános érdeket. Nem is szólva, hogy a felnőtteket is mennyire sugerálja ez; a könnyen befolyásolhaió gyermeki kedélyt meg egyenesen megigézi s a lelkűket megmételyezi. Ez a tény kreálja aztán a hajdan ismeretlen típusnak, az öngyikosság eszméjével megbarátkozott gyermekeknek és serdülőknek a vállfáját. (Folyt, köv.) Zemplénvármcgye kir. tanfelügyelőjétől. 5496/901. T. f. sz. Valamenyi elemi iskolai igazgatóhoz (tanítóhoz.) Vallás és közoktatási m. kir. minister ur ő nagyméltósága a >Néptanoda* nevelés és oktatásügyi szaklapot iskolai és tanítói könyvtárak részére leendő beszerzésre már 1899-évben 4762. szám alatt kelt körrendeletével ajánlotta Azonban egyrészről talán fedezet hiány, — másrészről egyéb körülmények miatt a már 34 év ó'a fennálló tanügyi lap előfizetőinek száma a ig szaporodott. Tekintettel arra, hogy a szó alatti szaklap csak úgy felelhet meg nemes intentiójának ha minél többoldalú m-grendelések folytán kellő pártolásban részesittetik, — tekintettel továbbá arra, hogy e fentnevezett szaklap, a tanügy érdekét szolgáló irodalmi müvekkel gazdagítja az iskolai, vagy tanítói könyvtárt, s tekintettel végül arra, hogy a megrendelhetés akadálya legnagyobb részben le van döntve az által, hogy a beiratási dijak egy része ilyen célokra is felhasználható, e miinek minél nagyobb fokú pártolását s a könyvtárak részére leendő megrendelését a legmelegebben ajánlom Sátoraljaújhely, 1901. december 26-án. Beregszázy István s. k. kir. tanfolügyelő. CSARNOK. Elszállott a fecskemadár . . . Elszállott a fecskemadár déltájra, Vagyok a föld legutolsó árvája, Amióta berukkoltál huszárnak, Fáj a szivem majd meghasad utánad. Soha-soha ki nem mégy az eszembül, — Kis kapunknál sarkantyúd hogy nem pendül Két éve múlt. Hosszú idő, azóta Nem kell nékem se mulatság, se nóta. Elsárgult az őszi rózsa levele, Elhervadok utánad én is vele, Elemószti lelkemet a búbánat,, Sírva fogod ölelni a fejfámat. . . (A.-Berpczki) Berecz Károly. Falun. Ág-Csernyö, 19m. doe. 31. Nemrégiben ilyet olvastam a „Zemplén“ szerkesztői üzenetei között: „Az illető hírlapíró most Á. Cs.-n tartózkodik — procul negotiis“. Miután a „Főtiszt. R. M. plébános urnák“ küldött ez az üzenet reám vonatkozott, fel akarom világosítani az illető főurat, hogy a „procul negotiis“ alatt ne gongoljon esetleg olyan abszolút értelemben vett semmittevést, lustaságot. Hiszen tudják azt önök miydnyájan, kik igy télviz idején falun laknak, hogy nagy munkát végez az ember már akkor is, ha csak egyszer megy végig a falu egyetlen főutcáján az egyik korcsmától a másikig. X-nek az n-di'k hatványát kell venni, hogy megszámláljuk a „galocsni“ távolodását az igaz cipőtalptól, sőt sokssor a lábát is alig huzza ki ama szerencsétlen halandó, ki ily falun tölti a telet. A „procul negotiis“ fogalmába tartozik ám ama óriási akadályokba ütköző sétakocsizás is, melynek végső célpontja itt helyben a főtiszteletű Sz. P.-hoz kitűzött látogatás. A máskor félórai utat mostanában két óra alatt is nehéz a feneketlen várban végig úszni. No de majd ietértem a fenti cimü tervemről. Falusi jellemekről akarok Írni, azokról a kedves emberekről, kikkel együtt szívom a cser- nyei levegőt. Azt hiszik talán, hogy a bírónál kezdem? Dehogyis! Kezdem a kisbirónál, a ki éjjeli őr, postás, főrendőr egy személyben. 27 esztendő óta szolgál már „Gyuri bácsi“ híven becsülettel kis- biró és „minden egyéb“ minőségében s maholnap talán valami kis pléhtáblát is kap már a mellére. Alaposan rászolgált. Bár olvasni nem tud, mégis mindenkihez pontosan juttatja el a szerelmes leveleket, újságokat, ,,recé“-ket, —- a mint ő nevezi a rece- pissét — stb. stbt. Számolni sem tanúit soha, azért mégis algebrai pontossággal tudja, hogy 27 év alatt hány lépést tett összesen a bélyi postahivatalig meg vissza. A táviróoszlopok számát pedig éjfélkor is megmondja, jha csendes szunyókálásából felébresztik . . . Ha pedig úgy néha-néha bekopogtat hozzám, hogy a tek. szerkesztő úrhoz irt levelemen átvegye, oly kedvesen tudja azt mondani, hogy „Hát isten áldja meg!“ Ilyenkor nyakába tudnék borulni a becsületes öregnek, ki sokkal becsületesebben viseli hivatalát -- Falkai László nevű kollegájánál. Gyuri bácsi kitűnő dobos is. Úgy végzi e munkáját, mint mikor —valaha nagyon régen — rohamra vezényelték „az ő századát.“ Akkor az elleaségnek szólt a dobolása, most csak az adóbehajtásnak — vagyis relative most is csak „ellenség“-ekct szerez magának dobolásával. Mily különös is a légáramlat ilyenkor!! A faluban ott a teljhatalmú jegyző, ki a jóságos Bakura bíróval ugyancsak elviszi a portákról a bankókat. A községtanács többi tagja, mint a helyettes bíró és 3 esküdt, ritkán látható még „hivatalos“ aktusok alkálmával is. Bizony nem olyan a falusi ember, mint a városi nadrágos ur, ki „mindig csak veszöködni jár a faluházába.“ Inkább kapál vagy fát vág a János meg az András meg a többi koma — vagy ha egyéb tenni valója nincs, a szép Julcsa asszony mellett cirógatja a cicát és öleli — a Julcsa derekát. Kell is neki a politikai Azt mondja, hogy huncut biz az, — csak úrnak való 1 Már a tisztelt képviselőtestület másként beszél. Itt már feltűnési viszketegséggel (ne tossék félremagyarázni e szót) felruházott halandók foglalnak helyet — ha ugyan van hely, a hová leülhetnek. Ide már a „Bernát zsidó“ is eljár — az ő potrohos hasával. A Mózsi is be-beszól néha és csip ilyenkor egyet a szép birónó egészségtől duzzadó karján. Addig persze meg nem kezdik a „dgyűlést“ mig a — „ravasz“ koma meg nem érkezik, a ki élénk, szúrós szemeivel majd hogy át nem döfi az elnök — gubáját. Ha pegig „re bene gesta“ távoztukban a mestergerendára felakasztott 10—12 méter hosszú kolbászra pislantanak a szent héberek, úgy bizonyára azon helyen az egész gojságot óhajtanák lógni. A falu végén van a nemrég felszentelt kálomista templom, melynek kurátora, Galambos uram, a falu legjózanabb emberei közzé tartozik. A templom mellett az iskola. Ide jár a falu 60 rajkója 1 K—ly bácsi ugyancsak alázatos köszöntésre tanítja őket; de alig, hogy abszolutóriumot kannak, már ott a szájukban a — piv' ’ -ponálnak szivök
