Zemplén, 1902. január-június (33. évfolyam, 1-62. szám)
1902-02-09 / 6. szám
Sátoralja-Ujhely, 1902. február 9. © (2l4e.) Harmincharmadik évfolyam. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. 2EMPLÉN-VÁEMEGYE KÖZÖNSÉGÉNEK ÉS A ZEMPLÉN-VÁRMEGYEI „TANÍTÓ-EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. MEGJELENIK IMI 12ST ID E ÜST S-Á. 1ST-A. X=. ELŐFIZETÉS ÁRA: Egész évre « . 12 kor. Felévre .... 6 „ Negyedévre . . 3 „ Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 30 fill. A nyílttérien minden gannond sor dijja 40 fill. ■■■MBS HIRDETÉS DIJJA hivatalos hirdetéseknél: Minden szó után 2 fill. Petitnél nagyobb^ avagy diszbetükkel, vagy körzettel ellátott hirdetmények ért térmérték szerint minden négyszög centim, után 6 fill, számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyuj tátik. Hirdetések és pénzküldemények a kiadóhivatalhoz intézendők. Uj tagosítás. Csak rövid idő előtt adtak hirt az országos lapok arról, hogy a magyar föld- mivelő népnek szivvel-lélekkel igaz, önzetlenül odaadó barátja, Darányi földmi- velésügyi miniszter ő nagyraéltósága, egy nagyon komoly és jelentős dolgot szándékozik megvalósítani, vagyis új tagosítást akar életbe léptetni, azt megelőzően pedig nagy megfigyeléssel és előtanulmányok latbavetésével készült törvényt akar alkotni. Sokaknak, de kölönösen az ország nagy tömegét tevő kisbirtokosoknak rég táplált, óhajtott reménye éledhet föl a föld- mivelésügyi ministernek e terve nyomán. Mert bármint vélekedjék is valaki, tagadhatatlan, hogy a gazdaosztály mégis csak első osztálya, geriuce, „per emiuen- tiam* földmiveléssel foglalkozó országunknak, közvetve pedig a magyar társadalomnak. Hisz az ország talaja, geográfiai fekvése, de meg a magyar nép tömegének tipikus természete is egyenesen a föld- mivelésre, az agrikulturára utalják első sorban. Magyarországot földmi velő gazdaság nélkül, gazdaosztály nélkül, el sem lehet képzelni; mert valójában a magyar föld egy nagy és bőséges hasznot hajtó kapitális, egy óriási nagy takarékpénztár, mely rendes befektetés, kezelés és gondozás mellett meghozza a dús kamatot jövedelmet. A nemzet tömegét alkotó gazdaosztály helyzete és sorsa azért igen fontos. Tiszteletet, gondozást igényel, már csak azért is, mert nélkülözhetetlen, mint olyan, mely a kenyeret termeli, adja a nemzet minden rétegének, s mely a kontinensen páratlanúl álló vér- és adóterhet viseli. Lehet bátran állítani, hogy az ő munkájuk, szorgalmuk nélkül a társadalom többi rétegeinek éhen kellene haluiok, ha a iöldmivelést kiküszöbölnék az országból. Igazság szerint 80°/o-kal fenntartói ők a nemzettestnek s eleddig fenntartó oszlopai a magyar nemzetuek ! Jogos és igazságos, de meg föltétlenül szükséges tehát a gazdák érdekében történő ez az állami intézkedés; mert e kérdésnek helyes megoldásából kifolyó haszon és jobblét kihat majd az egész társadalomra. S mivel a rendszeres és hasznot- hajtó gazdálkodás mindeuekfölött ennyire fontos, és pedig első sorban a nemzeti politika szempontjából, csak helyeselni lehet s a legnagyobb örömmel kell üdvözölni a minister szándékba vett tervét és annyiak részéről rég óhajtott elhatározását. Fontos a birtokrendezés még nálunk, mint kisebb nemzetnél népesedési szempontból is; a mi bizony tagadhatatlanul a megélhetés kérdésével kapcsolatos. Azonkívül az uj tagosítás hivatva van arra is, hogy a múlt idők igen sok anomáliáját, fiskális érdekből, szűkkeblű, elzárkózott, együgyű előre nem látásból elkövetett kárt, összeütközést a jövőben meg szüntesse. De uój-eus! .l egy nagy feladata : a megszaporodott népesség megélhetését, itthonmar adását biztosítani, az amerikai kivándorlást palliative korlátozni, egy a múltban elkövetett régi igazságtalanságot és nemzetgazdasági óriási kárt megszüntetni. Mert bizony be kell ismernünk, hogy a régi tagosítás körül tapasztalt önző eljárással, egyes kápzsi rövidlátó birtokosokon kívül, alig volt valaki megelégedve. Sok község, a legtöbb kisgazda aző gyorsan bekövetkezett vagyoni romlását egyenesen a roszszúl, szerencsétlen teóriával keresztül hajszolt tagosításnak köszönheti. Hogy pedig az régi tagosítás, s az annál követett protekciós eljárás, hatalmi kényszer, erőszakolás, befolyásolás a nagy uradalmak érdekében, egységes kompakt törvény nélkül, a nép tönkreju- tásának, kivándorlásának és, bátran mondhatjuk, szaporodása megakadályozásának egyik legjelentékeuyebb oka volt s ekkép Magyarországnak ma már világos k-árára szolszolgált : azt érzik a gazdák és mindenki, a ki a nép között él; de bizonyítják maguk az egyes törvényhatóságok és az or- országos magyar gazdasági egyesület vallomásai a ministerhez; azoukivül a kis egzisztenciák elégedetlensége, állandó panaszai, perei és fölszólalásai is ugyanezt bizonyítják. A nagy okulás után „culpa“-t mondva bátran állítjuk, hogy a nemzet alapját, javát, derekát és munkás kezét képező, a paraszt köznép anyagi romlásának, társadalmi betegségének és nyomorúságos á'la- potának okai: a helytelenül, igazságtalanul keresztül vitt tagosítás és úrbéri rendezésben rejlik. Az okozta a főbajt, hogy a tagosításnál és rendezésnél közreműködő tényezők, úrbéri bíróságok és különösen a nagy birtokosok, uradalmak, sőt maga az államkormáiy is, semmi tekintettel sem voltak a nép érdekeire és jövőbeli egzisztenciájára; mert hiányzott a faktoroknál az a természetes fajszerető érzés, előrelátó, gondosság, mely az „élni és élni hagyni“ elvet külömben a gyengébbel szemben alkalmazni szokta, hanem e helyett mindenkit a „cape-rape" cudar, önző elv vezetett. Eseteket tudunk, mikor egyes élelmes, olyan 80 köblös forma birtokosok 300 holdat mérettek maguknak hivatalos asszisztencia mellett abból a községi föld- tulajdonból, a mely „irtvány“ lévén, legelőnek vagy községi tulajdonnak kompetált volna. — Máshol a „classis“ előretolá- sával csalták meg az írástudatlan, parasztot ; vagy egyszerűen a község tulajdonát képező volt erdőterületet felosztotTAHCA. £ehet-e a férfiaknak hinni? (Levél egy elvált nőhöz.) — A »Zemplén« eredeti tárcája. — Irta: Weisz József. Nagyságos asszonyom! Minő kedvesség, udvariasság, előzékenység ! Valóban, madame, erre a kegyed részéről én nem számítottam, épp a kegyed részéről nem, ki azt hangoztatja, hogy a szép nő hasonlítson a világtárlathoz, a kit mindenki megbámulhat, de különben: „kéretik a t. közönség hozzá nem nem nyúlni.“ Hiszen kegyed ... De pszt! Jól ösmerem természetét, a mely dicséretet nem tűr, hízelgéseket visszautasít s félő, hogy egy- válogatott bók árán még ki is eshetném kegyes gráciájából. Hogy is mondja szellemdu soraiban nagyságos asszonyom: „ . . . Kiváncsi vagyok az ön véleményére, mon chére ami, egy természeténél fogva ugyan elavult és kényes, de alakjában vévé mindég uj és aktuális kérdéshez: Lehet-e a férfiaknak hinni . . .“ Megvallom, őszintén megvallom, e kérdése fölötte meglep és zavarba ejt. Vájjon lehet-e a férfiaknak hinni ? S erre én adjak feleletet, én ki szintén a férfinem tekintélyes osztályához tartozom? Nem fél attól, bájos madame, hogy megtalálom fordítani a tézist : „Lehet-e a nőknek hinni 1“ Erre mindenesetre könnyebben tudnék megfelelni, mert hát a nők . . . De hát az ön akarata, kérelme, parancs előttem s igy ha ecetes ábrázattal is, igyekezni fogok tőlem telhetőén kifejteni e bonyolódott kérdésre vonatkozó nézeteimet. Mert ez nagy plobléma, egy oly gordiusi csomó, melynek megfejtéséhez nem elég azt egyszerűen ketté metszenünk. Hogy erre a kérdésre, szabatos, korrekt, kimerítő és mindenek felett tárgyilagos feleletet adhassunk, szükségeltetik pro primo: egy kis adag pszikólógia — pro szekundó : sok és erős megfigyelése korunk társadalmi és erkölcsi életének — és végre igen, igen sok közvetetlenül szerzett tapasztalat. Miután pedig koponyám nincsen a psziko- lógiai mély eszmék befogadására berendezve, s a megfigyeléstanból is okvetetlen szekundába pónált volna néhai jó professzorom: legfeljebb az úgynevezett közvetetlen tapasztalatok révén, fogok feltett kérdéséhez hozzászólhatni. Köztudomású tény, hogy az uj század, erkölcsi felfogás tekintetében, nem válik díszére az emberiségnek. Egy angol bölcsész, ki az emberismeretről szóló müvével akadémiai pályadijat nyert, abban a munkájában, többek közt, igy filozofál : „A mai társadalom egy olyan embersereglet, melyben a nagy fenevadak, az oroszlánok és tigrisek csak elvétve szerepelnek, mert túlsúlyra jutott a hasznossági típus, a róka és az igavonó vegyüléke, melyet a körülmények nevelnek és saját erejének felismerésére vezetnek. Nagy erényei nincsenek, de nagy bűnök és sarkolatos hibák jogosan vethetők a szemére. A mai ember főképessége: az alkalmazkodó képesség. Olyanok, kik a saját utjokon haladnak és uj ösvényt törnek, kevesen vannak. Akkor is nem a nagy szenvedély kergeti őket, hanem a nagy birvágy. A nagy vonások helyébe a sokféle vonás lépett és a ki célhoz akar jutni, ne fektessen súlyt az egyénekre, hanem az egyéniségekre.“ Mint ezekből látható, az én pályakoszo- ruzett angol bölcselőm egy kicsit a pesszimizmus fekete vizében evez emberismeret dolgában. De ezen nincs mit csodálkoznunk; mert fájdalmas igazság, hogy a mai -modern emberismeret egy adag pesszimizmus nélkül el nem képzelhető. Csekélységem, ki pedig undorodom a pesszimisták kormos szemüvegét orromra illeszteni, égnek meredt hajamszála legszélsőbb atomjától egészen lábujjhegyemig telve vagyok avval a meggyőződéssel, hogy a mai társadalom erA Zemplén mat «zúma ttz oldal.
