Zemplén, 1902. január-június (33. évfolyam, 1-62. szám)
1902-02-09 / 6. szám
. ak, mert hisz a .sztalatlan parasztja ■mi nem tudta, de sőt apzsi potentátokkal sellérek volt lege- : ,dt?! ... k helyütt gonosz 1 V hajszolt tagosítás lőidézte. Azon mér- llett, mely népünk óriása folytán érte it, egy eddig uj és zhetnők nemzetirtó zkelte magát, fáj- tt, agyonkommasz- i otések mesterséges )zása (ez a mi né- an terjedő titkos orvasztó, ebben a bénító helyzetben lig 4—6—8 gyér- íent családonkint; ;k megdöbbentően íz másról — fenti iskodik. Ha ugyanis rek 5—20 év előtt akat megtekintjük dik szivünk nem- , de mint embe- etessé teszi ezt a llandó kivándorlás, 3t, folyton-folyvást jdalom, leginkább vármegyénket! o ikintettel tehát az iet és hivatást kell nép gazdasági át- i ^lkül a mai világokét, a minden ol- vt. a nanról-nanra irh ladik rész - ökös küzdelrr avagy a hollandus ígér árja és rornbo- pedig tagadhatatlan Agunk — legalább földmivelö ország : ilkotó óriási kontin- lyról, különösen gou- z a gazdasági élet nép gazdasági ere- emelésében és bizto- 1 törekedni, erre kell mert hisz ily mójából nagyon szégyen- . Mintha a művelődés kölcsök nagyfokú haik az oka, azon vesződ- y ez igy van, azt kény- ternünk. Azt mondják, i felfogása a színházak íarkánsabban. kintetet színházi éle- eg a többi hasonló irá- ágait tömött páholyok, z-cgy örökbecsű, klasz- alkalmával pedig csak gy ürességnek miatta, n a jóizlés, hanem c művelésére és nö- ?ondot. Az agy hadd ívet vonja be az ér- e: ez a mai világ jelokokból vonatkoztat- e A mai emberiség !.nek — tehát mondjuk, my részé önző, '¥* án>A nyüzsgő íagit a sok hazugságok- 5 prfcvbo városka piacán in k uve - ,:á . .várfogsággal, csinált szedőn a népet is, a közös hazát is, közelebb hozzuk az ideális célokhoz. Remélhetjük, a mi nagyon óhajtandó is, hogy a Darányi minister tervezete szerint készülendő tagosítás révén a népjólét fejleszthető lesz, s a Darányi törvényében foglalandó erők és eszközöknél fogva tér jut a nép terjeszkedésére, hogy az állam hathatós anyagi támogatásával a nép megélhetését biztositó közlegelők mindenütt biztosíttatnak s azok felosztása, vagy más célra való fordítása eltiltatik. Ugyanabban a törvényben biztositatni fog a „birtok minimum“ is és az örökösödés kérdésével kapcsolatos, égetően fontos kérdés megoldása is, mely t. i. az untalan való bir- tokelaprózást megakadályozza. Mert épp az elaprózás folytán csúszott és csúszik ki az öröklött apai birtok az örökösök lába alól legkönnyebben. Nem tagadhatjuk, hogy a birtoklásnak, birtokrendezésnek célja a rendszeres és hasznothajtó gazdálkodás biztosítása, a mely az elaprózott, sokfelé, több számú dűlőkben elfekvő s igy rendszeresen, alaposan nem is művelhető földek egységesebb, egybetartozó eszközlésében, összevonásában áll, a mely helyesen, az eddigi keserű tapasztalatok okos s a jövőbe látó felhasználásával, képes csak biztosítani a társadalom egyedüli éltetőjét: a munkát és annak arcuk verítékével szerzett édes gyümölcsét — a megelégedést. Óhajtjuk, kívánjuk s a nap-nap után észlelt, tapasztalt sikerek után jogosan reméljük is, hogy a ministernek ez a tervezett akciója, mint annyi más már eddig is, a nép javát fogja eszközölni — és hogy népünk széttört leikébe uj erő, uj élet, és a jobb jövő reménye költözik be. átfogia maid — foaia is át — egyetemlegesen a boldog megelégedés! Demeter >« íuos. lolkész. Válasz Guseo Perc AúU . WM Lí U. M.UU. . V.jLUq . O.'. i.1 , ! Ül— -1 hazafias eszmék szeretetétől áthatott szived érzelmeit a mi szerény jelentőségű, de mély alapokon nyugvó „véd- és dac-szöveségünk“-kel összefüggésbe hozod, mélyen meghatott. Ifjúkorom ideálokkal telt, ideálokért hevülő érzelemvilága ujjult meg bennem egy pillanatra. Eszembe jutott, hogy a tevékenységnek mennyi forró vágya, a nemes és nagy eszmék micsoda tündöklőén tiszta és lángoló szeretető töltött el akkor engem is, még néhány jó barátomat, — és azután alkottunk akkor „véd- és dac-szövetség“-et, a melyről azt hívők, hogy az egész világ megostromlására képes lesz. Ám az élet egy a más után tördeli le a retetreméltósággal, számitó szinészieskedéssel elmondott badarságokat. — S mindez miért? — Önző érdesekért! Vannak sokan, nagyon sokan, kiknek a más boldogtalansága — ha csak ezáltal önmaguknak a legcsekélyebb előnyt, vagy érdeket biztosítják — öröm, a mások veszte kéj, kiknek a legjóságosabbnak látszó mosolyuk mögött ravaszság, gonosz számítás rejlik ; vannak, kik a bérenc detektívek jutalomra szomjazó mohóságával foltokat keresnek a legtisztább jellemen is, hogyha esak a legparányibbal is — a tiszta jellemet befeketítsék, a legkisebb szeplőt kikacaghassák és a gyáva rágalom mérges fogaival szeretnének minden hótiszta jellemet rongyokká tépni. De hagyjuk ezt! Ön, ugy-e bár nagyságos asszonyom, nem azért intézte hozzám kérdését, hogy az erkölcsbiró palástját magamra öltve, itten ájtatos szemforgatásokkal leckéket adjak a mai társadalomnak. Nem is azért hozakodom én elő modern :et vesződnek evvel nénytelenül) hanem i ’vhogy ezáltal csípő kérdésére megadhassam né- i íet-mszabta fe'eleteraet. /Vége köv) nemes, nagy eszmék külső zománcát, a mikor megismertet az akadályokkal, a mik sokszor erősebbek magoknál az eszméknél. A „véd- és dac-szövetség“ megmarad tehát; de nem megvíhatatlan célokat tűz maga elé, hanem azoknak csak egy-egy megvalósitható részletét. A lelkesedés meg van; de nem a képzelet által szított lángolás, hanem mély, szivbeli meggyőződés alakjában. És e mély meggyőződéssel szivemben üdvözöllek téged is, mint a nemes célokért küzdő „véd- és dac szövetségünk“ uj tagját. Szívesen ölelünk keblünkre, mert jól hivatkozol Latkóczy ódájára: «A hont szolgálni senki sem késett el, Csak az, ki mnnkát nem lel, Dem kiván !* . . . És kiben a nemes hevülés mellett, mint benned is, meg van a rátermettség, a képesség, a hivatottság szükebb és tágabb körben, fent és lent a hazafias eszmék hü szolgalatára, azt kétszeresen érzett örömmel fogadjuk fel szövetségünkbe s mondjuk neki: a hon javáért — Isten hozott 1 Méltán hivatkozol a sok fájó sebre, melytől közös jó anyánk, a drága magyar haza vérzik. Bár csak frázis lehetne. Ezer sebre, millió sebre, sok gyógyító kéz kell! Nos, mi mindannyian, állam, társadalom, vármegye és egyesek, a kikben a hazafias élet alakot ölt, hivatott ápolói vagyunk a sebei közt vérző anyának! Kivándorlás, keresethiány, iparpangás, gazdasági válság, társadalmi problémák, felekezeti villongások stb. stb. megannyi láztünet, a melyet jótékony "odaadással kell csillapítanunk. És én büszke vagyok arra, hogy ezt a mi szerény „véd- és dac-szövetség“-ünket a hires- neves ősi Zemplénvármegyénk hegyei közt épp oly bátor lélekkel hirdethetem, mint a mily őszinte, hü képviseletét látom ez eszméknek Zemplén vezető férfia, s ezek élén a mi minden nemesért lángoló ifjú főispánunk Öméltósága személyében. Tudom, hogy a mit mi, szerény körben elbeszélgetve, meghányunk-vetünk, tudom, hogy a mi gondolatokkal, eszmékkel, érzelmekkel ezt a mi „véd- és dac-szövetség“-ünket körültámogatjuk, a magasabb tudás és a szélesebb ha- keretében ők még fokozottabb mérték- Lvu ’olják fel! De igazad van. künk is dolgoznunk kell! Eszmékat ter- , a mikre a gyakorlati életszükségek- következtetósek tanítanak. A gyógyítás kell mutatnunk, a kik itt szükebb de gyakorlatilag látjuk a célravezető gyű ■ itáa eszközeit. ta tehát a nemes, hazafias munkában! A' ',r itt vagy köztünk, mellettünk, akár ra itottságod, képességeid erejénél fogva lagaou rnunkamezőre készülsz — a minek előtereit már hallottam is — Te mindig hivatott és azt hiszem, eredménynyel küzdő harcosa lész a mi hazafias, erkölcsi alapokon nyugvó, szerény szövetségünknek. Tehát ifjú, uj harcos — Isten hozott táborunkba ! Hazafias üdvözlettel: szerető bajtársad Lőrincz János, felső-zempléni ev. körlell£észt Vármegyei ügyek. Személyi hir. Egész részvéttel adjuk köztudomásra, hogy Dókus Gyula vármegyei főjegyző pár nap óta influenzában fekvő beteg. Állapota ugyan könnyebbedéit már, de azért még napokra terjedhető ideig lesz kénytelen magát a hivatalba járástól visszatartóztatni. A t. vármegye állandó választmánya, Hadik Béla gróf főispán elnöklete mellett, f. hó 15-én d. e. 9 órakor ülésezik. Számonkérőszók. A t. vármegye központi és járási hivatalainak időközi tevékenységét ellenőrző bizottság, vagyis a számonkérő- szék, az állandó választmány tanácskozásának befejezése után f. hó 15-ik napján ülést tart. A magyar nyelvet és népnevelést Zemplényármegyében terjesztő egyesület Sátoralja-Újhelyben f. hó|14-én, d. u. 2 órakor, választmányi ülést tart. Tárgy: Beregszászy István titkár lemondása után uj titkár választása. Kavicsfelosztás. A t. vármegye közutaira az 1902. évben kiosztandó kavics felosztásáról szoló tervezet kinyomatván, a közig, bizottság tagjainak áttanulmányozás céljából kiadatott.
