Zemplén, 1902. január-június (33. évfolyam, 1-62. szám)

1902-05-24 / 47. szám

Sátoralja-Ujhely, 1902. május 24. 47. (2187.) Harmincharmadik évfolyam. Megjelen minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoralja-TTjhely, főtér 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Apró hirdetéseknél minden garmond szó 4 fill., vastagabb betűkkel 8 fill. Nyílttériben minden garmond sor 30 fill. POLITIKAI HÍRLAP. ifj. Meczner Gyula Bíró Fái dr. Hám Sándor főszerkesztő. felelős szerkesztő. főmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona, félévre 6 kor negyedévre 3 kor. — Egyes szám ára 8 fillér. — Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy dísz- betűkkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár- kedvezmény. fi főispán megnyitó beszéde. — május 23. A csütörtökön megkezdett ta­vaszi közgyűlés tartalmas tárgyso­rozatából előre láttuk, hogy három napot is igénybe vesz. Azt is ki­olvastuk belőle, hogy hevüléke- nyebb attrakciókban sem lesz hiány. Azt azonban, hogy e gyűlés első napján még a tárgyalás megkez­dése előtt vármegyénk históriájának egyik nagyjelentőségű momentuma megy végbe, előre nem jelezte semmi külső jel, csak amikor Hadik Béla gróf főispán felzugó lelkes éljenzéssel vonult elnöki székéhez és a zsúfolásig megtöltött nagyte­rem osztatlan figyelme közben ar­ról szólott, hogy ma közel egy esztendeje, hogy Zemplénvármegye elnöki székét elfoglalta és köteles­ségének tartja ez időre visszapil­lantást tenni, — akkor nyilvánva­lóvá lett előttünk, hogy ez a ta­vaszi közgyűlés vármegyénk uj életében határkövet jelöl meg egy uj jövő előkészítésének becsületes, nyilt, őszinte kormányzásában. Még frissen él emlékünkben az a gyönyörűen ragyogó júniusi délelőtt, amikor Zemplénvármegye fiatal főispánja pazar pompa és óriási lelkesedés áradatában vonult be először Zemplénvármegye szék­házába és önérzettől, munkára, tettre vágyó energiától sugárzó tar­talommal mondta el székfoglaló beszédét. Nagyszerű volt az az általános és osztatlan érdeklődés, a mely ez alkalommal Zemplén­vármegye szabadelvű múltjában gyökeredző minden reménységün két összpontosította a megye szék­házában, az országszerte büszkeség­gel emlegetett magyar főuraink, kik­nek bölcsőit zempléni földön rin­gatták, a mi hazafias középosztály­unk, a derék társadalom minden­minden rétege, tekintet nélkül po­litikai, osztály vagy felekezeti kü­lönbségre, spontán bizalommal, lel­kesedéssel és szeretettel szívta fel, uj és tiszta levegőre áhítozó tüdő­vel azokat a nemes önérzettől szár­nyaló szavakat, azt a tiszta, becsü­letes tartalmú programmot, amely- lyel az uj főispán a feléje áradó és előlegezett meleg bizalmat viszo­nozta. Nos és ma, amikor majdnem egy esztendő választ el ettől a naptól, a főispán kormányzati enunciácíóját ma halljuk másod­szor. Az első mesgyétől a másodi­kig egy rövid esztendő nehány hónapja választ el bennünket. Mily kicsiny idő, de a mélyreható, nagy stílű, egy rendszeres mun­kálkodás biztos vonásaival terve­zett munka mily nagyszerű mér­tékben domborodhatik ki benne. Nem a sablonos megnyitók sovány alkalmát láttuk e beszéd hatásában. £ beszéd után észlelt hangulat elárulta, hogy e meg­nyitónak éppen az adta meg a külső értékét is, hogy nem a hó- napról-hónapra eső konturvonások jellegét viselte, hanem egy komoly beszámoló színezetében — ahogyan annak alkalma meg is indokolta- tott — annyi időt ölelt fel, amely­nek terjedelmében már egy rend­szert, egy kormányzás irányát, a tervek és célok határozottabb vo­násait is fel lehet ösmerni. És e megnyitó beszéd ezen külső jellegében nyilatkozik meg első sorban Hadik főispán politi­kájának egyenes, nyilt őszinte színezete. Ez tehát az a határkő, amelylyel a kormányzása jövőjét jelezve láttuk. És amint e kormány­zás programját ezúttal is hallottuk ez nemcsak események, nemcsak időszerű áramlatok hullámain mo­zog, hanem olyan tetterős, mun­kára vágyó férfiú által vezettetik, aki nyilt irányzattal, messzibbre visszatekintve és bátran előbbre nézve biztos evezőcsapásokkal akar szembeszállani a csendes haladás utján az esetleg felmerülő küzdel­mekkel is, megmutatva, hogy hon­nan indult útnak, minő tervekkel és merre tart, minő céllal. Tö­rekszik előre, nyilt szemmel, egye­nes tekintettel nézve körül a látó­határt, kéri, hogy együtt, közös erő­vel, vállvetve segítsék egymást az egyenes utón. Aki elolvassa ezt a megnyi­tót, amelyet a mai számban hűen, egész terjedelmében közlünk, meg­érti azt a lelkes tetszésnyilvánítást, amelylyel a főispán szavait mind­untalan félbeszakították. A hatá­sának titka könnyen érthető: mert ez a beszéd minden sallang nélkül, a fölösleges szó legkisebb árnya­latának teljes mellőzésével, nemes egyszerűséggel, pusztán csakis té­nyek felsorolására szorítkozott. Té­nyek tartalma ez, örvendetes té­nyéké, amelyek részben egy esz­tendőnek, egy tartalmas kormány­zás esztendejének már élvezhető gyümölcsei, részben olyan tények, amelyek a jövő reményeit a leg­melegebben táplálják. Mindaz a reménykedés, ami közel egy esztendeje Hadik főis­pánt oly megható lelkesedéssel fogadta körünkbe, e reménykedés nyomán fakadt bizalom, amelyet a főispán folytonos tevékenysége, működésének nyilvánuló nagy ered­ményei erőssé, napról-napra erő­sebbé tett, az első esztendő végén ime a legszebb lelkesedéssel nyilvá­nult abban az általános tetszésben, a mely a megnyitó beszéd minden pontját örömmel hallgatta. Úgy a politikus, mint a köz­gazdász, úgy a kultúra, az ipar és kereskedelem, mint a közigazga­tás harcosai és irányitói megelé­gedéssel hallgatták, hogy a főis­pán egy esztendős politikája, kor­mányzása nem az egyoldalúság, vagy az elfogultság, hanem az egyöntetűség színezetében ragyog. Hogy azok a tények, amelyek a közélet minden rétegében a főis­pán keze művére vallanak örven­detesen elárulják, hogy az általá­nos közjólétet a legcélszerűbb, a természetes és szükséges eszközök utján: a jog, törvény és igazság rendületlen tiszteletével kívánja megteremteni. Az ínségesek részére kiesz­közölt kisebb-nagyobb segélye­zés, amelyről már az év folya­mán tudomást szereztünk, amely­ről, a megnyitó említést sem tesz, az ínségesek vidékére nyújtott közmunkák, erősen jelzik e poli­tika szociális jellegét, a közigazga­tásunk rendezése, különösen a pénzügyi helyzetünk erős reformá­lása, az adminisztrációnk egészsé­gessé tétele, a restanciák kiküszö­bölése, e kormányzás komoly, mun­kás színezetét, a közgazdasági ér­dekek fontosságának erős hangoz­tatása e politika egészséges irányát, a békés együttműködés hangozta­tása pedig e kormányzás előké­szítő nagyobb tervezeteit sejteti. Egy esztendő politikáját, egy esztendő kormányzása nyomán az alapvető munkálatok ily nagy masz- száját igy egy lélekzetre nem is lehet felölelnünk. De hisz most ezt mi nem is akar­tuk. Csak éppen a vármegye kö­zönségével együtt mi is a remény­kedés lelkesedésével kívántuk ezt az eseményt megörökíteni. A kö­zönség lelkes tetszése nyomán, ta­pasztalva a folyton-foly vást növekvő bizalommal párosult szeretetet, mely megnyilatkozik ifjú főispánja iránt, aki lelkes ambícióval kéri továbbra is a vármegye közönségének támo­gatását, mi mint a sajtó munkásai örömmel örökítjük meg e lelkes együttműködés nyilvánulásait és biztató jelekkel nézünk a közélet ama munkás és tartalmas működése elé, amelyet ilyen derekasan meg­kezdett esztendő után a jövő oly­annyira szépnek és biztatónak igér. — május 24. A közigazgatás reformja. A szak- tanácskozmány, melyet Széli Kálmán miniszterelnök a közigazgatási reform megvitatására össze fog hívni, első sorban az egységes megyei ügyviteli szabályzattal fog foglalkozni. A ter­vezett javaslat, melyet a miniszterel­nök az ankét leendő tagjainak elő­zetes tanulmányozás végett már meg­küldött, mintegy 150 nyomatott ol­dalra terjed és lényegében egyes elismerten jól vezetett megyék ügy­vitelét veszi alapul. A szaktanácskoz- mány idejét a miniszterelnök még nem állapította meg. Négy országgyűlési beszéd Sze­mere Miklóstól. Ismét egy elegáns kis füzet jelent meg Szemere Mik­lóstól, melyben a képviselőházban el­mondott és a szónok eredeti egyéni­ségét magukon viselő beszédét adja közre. Négy beszéd, mind a négy más­más tárgygyal foglalkozik és mind a négy úgy alakjára, mint tárgyára nézve eltér a megszokott chablontól. Mind a négy uj anyagot vitt a tárgyalások egyhangúságába és ha előadójuk egyé­nisége nem is volna az a kiváló figyel­met érdemlő felvilágosodott szellemű világfi, a kinek Szemerét ismerjük, még akkor is íöltétlen figyelmet és megfontolást Igényelhetnének. Első be­szédét a földművelőd tárcza költség- vetése tárgyálásánál mondotta és a gazdasági nevelés első rendű fontos­sága és szükségességének hangoztatása mellett rövid, de meggyőző szavakkal hívta fel a miniszter figyelmét, hogy tanulmányozza a Homestead törvényt, mely törvény hivatva lenne a kis és törpe birtokok elidegenithetlenségét biztosítani, megteremteni egy állandó és erős kisbirtokos osztályt. Második beszédét az ifjúság neveléséről a köz- oktatásügyi tárcza költségvetése tár­gyalásánál tartotta és abban alapo­san és meggyőző módon foglalkozott az ifjúság nevelésével. Határozott sza­vakban ajánlja a közoktatási kormány­nak egy uj egyetem felállítását a vi­déken, vagy a Kárpátok tövében, vagy pedig a Balaton partján, hol a tanuló ifjúság csak tanulmányainak él­het és a tanulás mellett nevelésére is kellő gondot lehet fordítani az inter- nátusokban. Ugyancsak a közok­tatási tárcza költségvetése tárgya­lásánál mondotta el a harmadik beszédét: az ujságiró-iskoláról. Negye­dik beszédében, melyet a honvédelmi költségvetés tárgyalásánál mondott, a katonává való nevelésről hozott föl egészen uj dolgokat, melyek, ha meg­valósulhatnának, hatásukban nagy fon­tosságú eredmények nyilvánulnának úgy közgazdasági mint hadászati te­kintetben. Behozatni akarja már az elemi fiúiskolákban a fegyverkezelést és a céllövést, hogy — ha majd elér­kezik a hadkötelezettségük ideje — egy minden tekintetben harcra nevelt és harcra kész ujoncanyag álljon ren­delkezésre, olyan ujoncanyag, mely egész világon ritkítja párját. A vármegye közgyűlése. — Első nap. — — május 24. A magyar hazafias érzés legra­gyogóbb színei tündököltek a tavaszi közgyűlés első napján csütörtökön Zemplénvármegye szókházában. Az a jóleső lelkes hangulat, amely Hadik Béla gróf főispán megnyitó beszédét kisérte és amelylyel mai vezető cikke­lyünkben kimerítőbben foglalkozunk, méltó kezdete volt annak a felemelő, nagyszerű megnyilatkozásnak, amely­lyel Zemplénvármegye dicső nemzeti hőseink kegyeletét oly fenséges lel­kesedéssel védelmezte és oly spontán üdvözléssel fogadta Meczner Béla biz. tag hazafias érzéstől duzzadó felszóla­lását. Lapunk mai uáma 8 oldal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom