Zemplén, 1902. január-június (33. évfolyam, 1-62. szám)

1902-04-08 / 27. szám

Sátoralja-Ujhely, 1902. április 8. 27. (2167.)

Harmincharmadik évfolyam.

Megjelen minden második napon

kedd, csütörtök és szombat este.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoralja-TJjhely, főtér 9. szám.

Kéziratokat nem adunk vissza.

Apró hirdetéseknél minden garmond szó á fill., vastagabb betűkkel 8 fill.

Nyílttériben minden garmond sor 30 fill.

POLITIKAI HÍRLAP.

ifj. Meezner Gyula

főszerkesztő.

Bíró Pál

felelős szerkesztő.

dr. Hóm Sándor

főmunkatárs.

Előfizetési ára:

Egész évre 12 korona, félévre 6 kor negyedévre 3 kor.

— Egyes szám ára 8 fillér. —

Hirdetési dij:

Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár- kedvezmény.

fi kivándorlásról.

Belterjes gazdálkodás. — Falusi erkölosök. — Az amerikai misz- szionáriusok.

Irta: Demeter János.

A nyerészkedő tűzbiztositási társulatok helyett életbeléptetendő lenne mihamarább a kötelező állami tűzbiztositás. Mert ne feledjük, hogy Magyarországon milliókra menő kárt okoz évente a sok rettenetes tüzeset. A felvidéken egy véletlen szikra, egész falvakat hamuvá, egy egész emberi élet fáradságát, munkája gyümül- csét hasznát-javát — semmivé teszi, ezrek és ezrek vagyoni jólétét — tabula rasá-vá csinálja pár óra, sokszor néhány perc. Az alkoholizmus veszedelmei ellen legcélszerűbb volna az állami monopólium behozatala; igy a nép, ha már drága pénzen bár, de legalább jó és ártalmatlan italhoz juthatna. De addig is a korcsmák száma redukálandó és erősen szigorító intézkedésekkel az iszákosság korlátozható lenne. Mert az vérlázitó dolog, hogy a 600—700 lelkes faluban 2—3 korcsma mellett, még 2 szatócsbolt is árulja, kínálja az emberirtót. „Occassió facit furem.“ — Nemkülönben éppen a felvidé ken fönntartandók, szervezendők és több község összevonásával értelmes, ügyes, szakavatott egyének vezetésével létesítendők az úgynevezett reális hitel és fogyasztási szövetkezetek. Ha valahol, úgy éppen a hegyektől elzárt, az intelligenciától kevésbé lakott eme határszéli „gyepű“-kön ezen intézmény reális áldásos hivatást teljesíthet, amennyiben míg egyrészt kizárja és lehetetlenné teszi az uzsorát, kiszolgálja az egyesek szükségleteit; addig másrészt a népet a józan, okos, előrelátó takarékossághoz szoktatja.

A cikksorozatomban előadottakon kivül égetően szükséges volna arról gondoskodni főleg a mai nehéz megélhetési viszonyok között, hogy minden egyes községben, ahol nincs, vagy felosztatván, vetésforgó alá vonatott közlegelök szereztessenek és a szarvasmarha állomány javittassék. Ma már a forsirozott magtermeléssel nem boldogulhatunk; kényszer utján hajt az egyre súlyosabban vál- lainkra nehezedő helyzet, hogy belterjesebb gazdálkodást kell folytatni, vagyis a föld hasznához, a szorgalom és igyekezet egyéb hasznait kell csatolnunk. S ilyen a szarvasmarha tenyésztés, mely főleg a hegyvidéken, a minő a mi vármegyénk is, egyedül képes a legjövedelmezőbben jutalmazni igyekezetünket. Az igen tetemes haszon mellett, melyet ez hajt a szegény parasztnak, még az élelmezési viszonyokat is megjavítja, vagyis emeli a népesség struktúráját.

De a társadalomra is sok és fontos feladat hárul. Amennyiben a kivándorlás per emincnaiam nemcsak országos, hanem társadalmi kérdés is. Érdekli teljes egészében a társadalmat is, amennyiben a kivándorlás, a. nemzeti erő elvonása következtében fontos szociális kérdés is. Nem szabad a kivándorlás kérdésével szemben tétleneknek maradnunk, már csak azért sem, mert a kivándorlásnak fontos társadalmi és közgazdasági kihatásai vannak. Vannak országok, melyek bővelkednek munkáskezekben, ott a kivándorlás a kereseti viszonyok javítását eredményezheti, de nem nálunk, ahol amúgy is szűkölködünk a munkáskezekben. Nálunk a kivándorlás következtében ugyanoly arányban fogy a produktiv munkaerő, amely különösen a mezőgazdaság művelésében érezhető, és melyet semmivel sem lehet pótolni. Sem bevándorlással, sem pénzzel, de még kettőzött szorgalom és igyekezettel sem.

Társadalmi hatásai között megemlítendő, hogy rontja, aláássa a a népesség erkölcsi és fizikai struktúráját. Mig egyrészt tág kapu áll nyitva az erkölcstelenségnek úgy itthon, mint Amerikában; addig másrészt a bölcső versenyében az óriásilaglecsappant, esketések és születések tekintetében 50 százalékkal visszaestünk. Mindenfelé a vidéken árvánhagyott gyermekeket, özvegyen hagyott asszonyokat és támasz nélkül maradt agg-apákat találunk. Kockára van téve a hitvesi tisztaság, az asszony-erkölcs; kisértésnek a szemérem és az erkölcsi épség az egész vonalon.

De meg azután az ilyetén Amerikából hazatért egyén amellett, hogy testileg kimerült, idegei és erőiben enervált, ha nem is teljesen rokkant, a mindenféle szociális és kommunista eszmék által legtöbb- nyire annyira szaturált, hogy bizony itthon mindennel elégedetlen, rakoncátlan, akiknek vezetéséről és kormányzásáról csak előrelátó óvatosság mellett lehet szó. És ezen nem is lehet csodálkoznunk; mert hisz ismeretes és Kohányi Tivadar lapszerkesztő amerikai honfitársunk állítása szerint is, a kivándoroltak mig egyrészt legtöbben az amerikai munkauzsora karmai közzé kerülve, a bányák mélyeiben baromi munkát végeznek, vallási életében magára hagyatott, leikével uzsorás- kodik a vállalkozó épp úgy, mint az amerikai lelkészek legtöbbje; másrészt ki van téve a megzsaroltatás, a kizsákmányolás, az erőszakoskodás minden nemének, bank, tolmács, ágens hajójegyáruló ügynök által. Például, ha a kivándorló, igazán véres verejtékkel megszerzett pénzecskéjéből 200 koronát öveinek hazaküldeni akar, legkevesebb 30 koronát fizet a banknak, mely e küldeményt teljesíti. — És ami borzasztó, nemcsak anyagilag, hanem lelkileg is a zsarolásnak és speculációnak vannak kiszolgáltatva amerikai véreink éppen az oda kivándorolt egyes lelkészek részéről, a kiknek legnagyobb részét fájdalom nem a nem a lelkek üdvének szomja, áhítata, hanem a lelkiuzsora a pénz szomja vitte, űzte Amerikába. Ézen lelkikufárok megadóztatják horribilis összeggel a szegény amerikai tótparasztot minden egyes funkcióért. Mig pl. itthon nálunk a gyóntatás ingyenes, addig Amerikában 2 dollár =10 korona taksához kötött. Még a templomba lépés és az istenitiszteleten jelenlét is, pár dollár belépti dij lefizetéséhez van kötve. Temetés, esketés, keresztelés, avatás stb. szóval minden papi ténykedés uzsoradij mellett, a mienkhez képest széditően magas stolla mellett teljesittetik. — Tisztelet az egyes kivételeknek, de ezen úgynevezett „misszionáriusok“ igazabban szólva csak lelki kufá- rok és pénzcsinálók; a papság tisztességén, becsült állásán nyerészkednek. Erről a kizsákmányolásról hallatlanul szomorú dolgokat mesélnek a hazatérő kivándoroltak.

— április 7.

Híresztelés bodrogközi zendülésről. A Kassán megjelenő Felsővidék cimü újság sátoraljaújhelyi tudósítója azt Írja, hogy:

„A bodrogközi Karádon eddig még ki nem derített okokból folyó hó 1-én lázadás ütött ki a népek között. Mivel Karád az évekkel ezelőtt dúló bodrogközi szocializmusnak főfészke, Sátoraljaújhelyből és Sárospatakról rögtön csendőri kirendeltség sietett oda egy hadnagy vezetése mellett.“

Illetékes helyről nyert értesülésünk szerint e hir minden igaz alapot nélkülöz, amennyiben sem Karádon, sem a Bodrogköz más helyén ez időben olyas mozgalom, mely a legkisebb aggodalomra, vagy óvóintézkedésre adott volna alkalmat, elő nem fordult. Ilyesmit a Bodrogköz közéletében csak a legmerészebb fantázia fedezhet fel.

Feloszlik a Szent-Bazil Társulat.

Ungvárról Írják lapunknak a következőket: Az Ungvári székelő Szent- Bazil gk. egyházi és irodalmi társulat beszünteti működését, illetve feloszlik. Ezt határozta el az e hó 3-án tartott társulati rendkívüli közgyűlés, melyen Jankovics János nagyprépost elnökölt. Egyelőre azonban a feloszlás csak elvileg van kimondva, a végleges feloszlás akkor fog megtörténni, ha az alakulóban levő Unió irodalmi s könyvnyomdái részvény- társaság megalakul, mely azután átveszi a Szent-Bazil-társulat könyvnyomdáját.

A vizsgálat.

— Huszonegy és huszonkettedik nap. — Sátoraljaújhely, ápr. 7.

Szombaton már tizenkét órára be is fejezték a vizsgálatot. Röviden mondtak súlyos dolgokat a mikóházai gazdaemberek. Hétfőn is történt egy pár színesebb élű attrakció, de egyébként semmi újat nem tartalmaznak a vallomások, akár bőbeszédűek, akár csat- tanósak, egy verklit fújnak, némelyike látott tollat húzogatni, a másik része nem emlékszik reá. Egy ugyanazon helyről szemlélők homlokegyenest ellenkező dolgokat mondanak. Es erre a kis tollas-komédiára építené fel egy nagy eszme ideális politikáját? Oh mennyivel tartalmasabb ez az eszme, semhogy ilyes pihekönnyű tollas-politika elbírhatná ?

Á szombati és hétfői vallomásokról a következő tudósításunk számol be:

*

Szombaton két helybeli kivételével nagyobbára a vidékiek folytatták vallomásukat.

Wieden Ede rendorirnok a bevonulások alkalmával a Vörös Ökör előtt teljesített hatósági szolgálatot. A legerősebb szóbeli inzultusokkal illette őket a Buza-párti csőcselék, hiába mondta, hogy ő nem Dókus kortes, hanem ha- tós.ági funkciót teljesít, hiába figyelmeztette őket a rendre, az érkező szekerekre felugráltak, zűrzavart idézve, azután az egyre érkező Dókus-párti szekerekre ugrálva, egész tömegben rohanták meg azokat és vitték egy részét a Vadászkiirt felé. A csörgői úti zendülésről, hol a csöcse’ék a Dókus-párti szekeret feltartóztatta jelentést tett a rendőrkapitánynak, azután a melléje adott huszárokkal a rend helyreállítására oda vonult.

Özv. Jurkó Pálné, Laczkó Mihály ragyás, Balogh Györgyné, Dzsupin Mihály és Imre János mikóházai gazdálkodók, akik mindnyájan egyszerre érkeztek a városba egyenlően erős vallomásokat tesznek, arról a féktelen terrorizmusról, megfélemlítésről és erőszakoskodásról, amelylyel őket a Buza- párti csőcselék már a város végén és itt bent a Wekerle és Széchényi tereken fogadta. Kettőjüket lerángatták a szekérről, dulakodtak, vitték vonszolták őket a Vadászkürt felé, ahonnan csak nagy erőfeszítéssel szabadulhattak, egynek a kalapját rántották le, mert nemzeti szinti tolla volt. A többi Balogh Györgyné tanácsára, aki elibük ment a város végére, félve az agyonveretés- től a Dókus-tollat eldugdosták, a zászlót is elrejtették. Némelyike csak úgy menekülhetett, hogy »nem szavazó«- nak mondotta magát, másika pedig kitépve a fehér és zöld tollat Buza-pár- tinak színlelte magát.

Yágó Gyula áh. isk. igazgató látta, amint bevonuláskor a Buza-párti csőcselék megrohanta a Dókus-párti szekereket, a tollakat kitépdesték, erőÜS?" Lapunk mai ss&ma 4 oldal.