Zemplén, 1902. január-június (33. évfolyam, 1-62. szám)

1902-04-08 / 27. szám

2. oldal.

ZEMPLÉN.

Április 8.

szakoskodtak. Vál. elnök ott a helyszínén igyekezett rendet csinálni, látta hogy kezét feltartva integetett és rendelkezett erre, amarra, de hogy gyeplőszárat megfogva szekeret feltartóztatott, vagy szekérre felugrálva tollat cserélgetett volna, azt nem látta.

Hétfőn tanúskodtak: Habossy István, aki reggel a czékeiekkel zavartalanul jött be, a délelőtt folyamán látta a Vadászkürt erkélyéről, hogy sörös hordót hozó szekeret a kordon feltartóztatott s az mintegy másfél óra hosszat ott vesztegelt. 9—10 óra közt a Rieder-ház előtt látta, amint vál. elnök négy Búza-párti kalapja mögül a vörös tollat kitépve, azok helyett Dókus-tollat, nemzetiszinüt tűzött oda.

Szőllősi Tivadar pénzintézeti tisztviselőnek oly esettől nincs tudomása, hogy élelmi szert, vagy italt a katonai zárvonal miatt egyáltalán be nem lehetett volna vinni a Vadászkürtbe. Csak Bokrostól hallotta, hogy ebben akadályozva vannak. Erre azután ő vállalkozott és sok nehézséggel, a me- gyekuti kordonon át, azután a Lövi üzletén és Zinner kerítésén keresztül, a sört is, a kenyeret is, a szalonnát is beszállíthatták a Vadászkürtbe.

Giretk Mihály bútorkereskedőt eleinte nem akarta átbocsájtani a katonai kordon, a járdán való átjárásra utasította, de az ott tolongó nép miatt ott át nem mehetett, igy aztán a kordonon is átengedték. Nincs közvetlen tudomása olyan esetről, hogy valamely Buza-párti választó a katonai kordonok miatt a szavazó helyiségbe nem juthatott volna. Hallomásból tudja, hogy Fehér nevű hentes e miatt le nem szavazhatott. Mikor szavazás után a vármegyeházból kijött, alig tudott onnan kijutni, oly nagy néptömeg tolongott a téren.

Platz Károly hentes látta, amint a megyekuti kordon úgy fél 10 óra tájban őt, Bajusz Ernőt és Borschke Reinhold gyári művezetőt eleinte nem, később átbocsájtotta. (A lajstromból tűnt ki, hogy Borschke leszavazott Dókusra) 1—2 óra körül Bokros János tanú üzletében vásárolt 60—70 írt. ára élelmet, ekkor nem lehetett keresztülvinni, mert a katonaság a két kordon közti teret tisztította, 4 óra tájban már elvitték.

Dr. Bánóczy Kálmán reggel vo nult be zavartalanul a cékeikkel, a bevonulást csak később akadályozta a Rieder ház előtti kordon azzal, hogy a hirdetmény szerint ott a választóknak le kellett szállniok. Tanú szinház- utcai kordonokról is tud. A megye- kut előtti kordonnál ő igazolt Buza- párti szavazókat, akiket azután keresz- tülbocsájtottak. Bajusz Ernő említette neki, hogy a kordon miatt Borske János nevezetű választóval fél 10—10 óra tájban lekésett a szavazástól. Li- gety Béla pedig egy Weisz Károly nevű szavazót nem hozhatott át a kordonon. Reggel a Buza-pártiakat a polgármester a nyugoti oldalra hasította. A nap folyamán ez irányban nem tett megfigyelést. A Wekerle-té- ren Schmidt rendőrkapitány által feltartóztatott szekerek nem tudja milyen címen kérdeztettek meg, de mindjárt ezután tovább haladhattak a Vadász- kürtig. Látta egy erkélyről, hogy vál. elnök egy szekér körüli tömkelegben van a Szakácsy cukrászda előtt. Hogy Ott mit tett vál. elnök arra nem tud visszaemlékezni, csak arra, hogy ő elnököt erősen — abcugolta.

VÁRMEGYE ÉS VÁROS.

A vármegye közgyűlése.

— Saját tudósítónktól —

— Április 8.

Zemplénvármegye törvényhatósági bizottsága ma délelőtt élénk érdeklődés mellett tartott rendkívüli közgyűlést. A közkórházi kölcsön ügyében érdeklődőket, az uj tagosítás törvény- alkotási rendezésére adandó javaslat a birtokosok tekintélyes részét, a sárospataki aszfalt-ügy Sárospatak

vezető-férfiait szólította be mai napra a megye székvárosába. Mintha nemcsak rendkívüli közgyűlésre, hanem tartalmasabb rendes gyűlésre készültek volna, oly szép számban voltak együtt a bizottság tagjai a megyei székház nagytermében. Az a lelkes hangú éljenzés is, amelylyel a terembe vonuló főispánt fogadták, oly erősen hangzott fel, akár csak a nagygyűléseken szokott.

A gyűlést, amelyről egyébként részletesebb tudósításunkat alább közöljük, Hadik Béla gróf főispán pontban 10 órakor, üdvözölvén a t. bizottság tagjait, megnyitotta.

*

(A kőzkórliáz kölcsöne).

Első tárgy volt közkórházunk építésének ügye. A közgyűlés elfogadta a Magyar Jelzálog Hitelbank köl- csön-ajánlatát és az alispánt feljogosította a kötvény aláírására. A kötvény szerint a Sátoraljaújhelyben felépítendő törvényhatósági közhór- házra 691,900 K. kölcsönt vesz fel 50 évre a törvényhatóság, 35,372 K. féléves járadékban előlegesen törlesztve vagyis 4.78°/o-os annuitásra kap az intézet saját értékpapírjaiban, bármikor konvertálható 93V2°/o-ban ef- fektuálható kölcsönt, ami a tervezett 740,000 K. építési költségre 691,000 K. fedezetet nyújt. Kormányhatósági jóváhagyás után a közkórház építésének ügye versenytárgyaláson vállalatba adatik.

(Az uj tagosítás)

A községi új tagosítás törvényalkotással fog rendeztetni. Az orsz. kormány e végből kórdőpontokat intézett vármegyénkhöz is, amire a küldöttség tagjai Matolai Etele alispán elnöklete mellett ’Sennyey Miklós br. Wiczmándy Ödön, Nemthy József, Mizsák István és Thuránszky László a mai rendkívüli közgyűlésnek mutatták be feleleteiket, illetve javaslataikat. A javaslatot Bernáth Aladár jegyző előadásában némi változtatással elfogadta a közgyűlés.

(Sárospatak aszfalt-ügye)

Sárospatak község képviselőtestületének a Magyar-Aszfalt-Részvény- társaság budapesti cég részére Sárospatak gyalogjáróinak aszfalttal történt kiépítéséért fizetetten tartozása fedezetéül 65,900 K.-ról kiállított kötvényét a beérkezett felebbezés félreté- telével jóváhagyta a közgyűlés.

A bábatartásról szóló szabály- rendelet tervezetét a vármegye rendkívüli közgyűlése jóváhagyván, a tervezet a vármegye „Hivatalos Lappjában meg fog hirdettetni.

A közgyűlés háromnegyed 12 órakor ért véget.

)( Ministeri megbízott. A földmi- velésügyi m. kir. miniszter Molnár Béla volt orsz. képviselő, gálszécsi földbirtokosnak Zemplén vármegye területén megbízást adott a gyü- mölcsészet, kertészet, szőlészet, borászat és általában a földmivelési tárcza ügykörébe tartozó egyéb gazdasági ágak fejlesztése érdekében kifejtendő működésre. Különösen pedig feladatává tette a Zcmplénvárme- gyében levő községi faiskolák felülvizsgálását és állandó figyelemmel kisérését, valamint a faiskolákról és be- fásitásról szóló vármegyei szabályrendelet végrehajtásának ellenőrzését, a szőlőtermelés, borértékesítés terén jelentkező mozzanatok állandó megfigyelését, a jelzett gazdasági feladatok előmozdítása érdekében szükséges in tézkedésre nézve javaslatok tételét stb. Ezt a miniszter azzal hozza a vármegye közönségének tudomásárai hogy a nevezett megbízottját eljárásában hathatósan támogatni szíveskedjék,

hírek.

Rákóczi sírja.*

Irta: Radó Antal.

Egy kép jött az újságba ma,

S alatta ez a sor Írás van:

„A minoriták temploma Konstantinápoly városában.“

Nem készítette művész tolla;

Egy utas, ott lenn vándorolva, Dilettáns kézzel rajzold.

És kis leányom kérdi tőlem,

Mért nézek mégis oly merően,

Oly elfogódva rá?

E tájon, ennyi hervadás, —

És ennyi pusztulással szembe,

Hol mindenről lerí a gyász,

E galatai sárba’, szennybe’,

E szűk hajlékban, amely ott áll, És látszik, szintén megkopott már A szélnek ostromaiban:

Szegényes nyughelyére téve, Idestova százhetven éve,

A föld alatt Rákóczi van.

Ki hosszú sóvárgás között A Márványtenger partja mellett Olyan soká volt száműzött: lm halva* sem talált kegyelmet. Van feledés százféle bűnre,

De amit ő művelt, az ime Még egyre fáj, még egyre bánt: Törvénybe’ van rebellis volta És az élőre és a holtra Áll az ítélet egyaránt.

Rákóczi! ezt remélted-e Midőn a rodostói házban Múlt éveid története Elédbe rajzott látomásban?

Midőn elmédbe’ végig futván Élted viszontagságos utján, Tűnődve megkérdéd magad:

A nép, amelynek szived szolgált, Nevednek is emel-e oltárt, Amelynek lángja égbe hat ?

Oh hős! láttad magad talán, Tizenkét esztendős korodba’,

A Zrínyi lánya oldalán A harc golyói közt forogva:

Hogy a munkácsi vár tövébe’ Caprara immár harmadéve Rátok szegezte ágyúját,

S te fent az ostromlókat nézéd És fegyveriknek dörrenését Büszkén, mosolygva hallgatád.

S eszedbe juthatott az éj,

Amelyen nász-szobádra csaptak,

S ott hagyva nődet, ifjú férj, Elmentél Bécsújhelybe rabnak. Hogy’ néztél büszke méltósággal Farkasszemet a vészbirákkal,

Nem félve a halált,

És árulással összeróva,

Hogy’ állt számodra a bitófa,

De mindhiában állt.

S aztán a harc! Félistenül —

Hol a hazában megjelentél,

Ezernyi nép hogy’ vett körül,

Egy szóddal serget hogy’ teremtél! S a mikor nőttek a veszélyek, Hogy’ nőttek vélök a vezérek: Bercsényi, Bottyán .. . mindegyik 1 Hogy’ mentek tűzbe, érted küzdve, Váraknak füstje, falvak üszke Hányszor jelölte lépteik!

S a nyolcesztendős viadal Hogy gondolatban általólted:

Tán elzümmögted azt a dalt,

Mely annyit lelkesítő érted.

S tán azt képzelted évét múlva, Török vizek felé vonulva Jön egy magyar csapat,

És diszszel, fénnyel, diadallal, Hazakiséri majd e dallal A te hült hamvadat!

Oh nagyságos fejedelem!

Híjába hitted, mindhiába!

Aludj a régi jó helyen Es mitse várj múltad dijába!

Hisz olyan régen alszol ottani Megszokhattál már kis zugodban: Ne véld, hogy elviszünk!

* Rákóczi halálának április nyoloadiki évfordulója alkalmára,

Hogy elmegyünk majd diszmenetbe’ Hogy itthon lószsz majd eltemetve, Szegény rebellisünk!

Neki százhúsz mérföldje volt,

És mind a hazájának adta;

Csak hat lábat kívánt a holt,

S hazája eddig megtagadta.

Volt neki sok rónája, bérce, Azokba’ sok márványa, érce — — S értünk veszett el mind e kincs! Sárjára holmi gránit-roncsot Kíván csupán, meg holmi broncot S mi azt feleljük néki: nincs!

Nincs semmink ! Oly szegény a hon! Csak olykor egy-egy verselője, Merengve rég elmúltakon,

Dalol egy éneket felőle.

Nem kérdi, balgán, róla dallván, Hogy szive mélységes siralmán Megbotránkoznak-e, nem-e ?

Csak ir, s két köny hull a papírra: Az egyiket fájdalma sírja,

A másik könnyet — szégyene.

— Rákóczi-sirja. Ma reggel három órakor múlt 167 esztendeje, hogy Rodostón II. Rákóczi Ferenc fejedelem, a XVIII. évszáznak legnagyobb szabadsághőse, meghalt. Ma telt be százhatvanhét esztendeje annak, hogy a fejedelemhez mind haláláig hűséges kamarása, Mikes Kelemen, az ő Török- országi Leveleinek CII. darabjában irta: „ ... ma nagypéntek lévén, mind a mennyei, mind a földi atyáinknak halálokat kell siratnunk. .. És azután igy folytatja: „ ... hullassuk bőséggel könyveinket, mert a keserűségnek ködje valóságosan reánk szállott. De ne azt a jó atyánkot sirassuk ; mert őtet az isten annyi szenvedései után a mennyei lakodalomba vitte, ahol a gyönyörűségnek és az örömnek poharából itatja, hanem mimagunkat sirassuk, kik nagy árvaságra jutottunk“ . . . Testét, amint kívánta volt, minden világi pompa nélkül, édes anyja mellé nyugosztották Konstantinápolyban, a galatai St.-Benoit templomban; ahol mindmáig várják a nemzeti megdicsőülés alkalmát, hogy t. i. az édes anyai földnek visszaadja hálás nemzete a drága hamvakat.

II. Rákóczi Ferenc fejedelem, a magyar ember megdicsőült képe, a tökéletes magyar, ki a világtörténeti kor- ' szakot megelőzve „kis világ volt a nagyvilágban“ hazájának és nemzetének önzetlen szeretetóből már akkor „tant“ csinált, midőn a szabadság, egyenlőség és testvériség eszméi mint uralkodó eszmék a világ számára publikálva nem voltak; és „rendszert“ csinált hamarább, mint megtörtént azoknak a nagy világeszméknek vórkeresztsége. Szintén a hű Mikesnek köszöni a nemzet, hogy azt a tant és a rendszert, a ÍI. Rákóczi Ferenc fejedelem társadalmi kátéját magában foglalt állami okiratot, a fejedelem „búcsúzó le veié“-1, megmentette az örök feledéstől és általadta a történelemnek. Abból a búcsúzó levélből citáljuk: „ . . . törvényem azt parancsolta, hogy az istent mindenek felett és felebarátomat ő érette, mint önnönmagamat szeressem . . . mindazokat, akiket isten ezen a világon gondviselésem alá bizott, ámbár szolgálatomra rendeltettek, fiaim gyanánt szeressem és . . . amim volt közikben osztottam“ . . . Ezek a „pro libertate“ a közszabadságért, az egyenlőségért, testvériségért élt-halt fejedelemnek, a XVIII. század legnagyobb magyar emberének a szavai 1 Szent szózat, mely e mai napon sírjából „kitör és eget kér.“ Halljuk és szívleljük meg szavait, amiket reszkető kézzel örök törvényül a magyar sziveknek leirt javunkra ; hallja és szívlelje meg minden hű magyar, még az a „felsőmagyar“ is, aki a minap, hogy a születésnap 275. évfordulóján Rákócziról irtunk, kiállott a fórumra és reánk, kik a történelmet nem ösmerjük, gyalázkodva a nyelvét öltögette és hirdette ország- nak-világnak, hogy a történelem ellen vétettünk, mikor a fejedelmet megtettük a szent hármas egység: a,