Zemplén, 1902. január-június (33. évfolyam, 1-62. szám)
1902-04-05 / 26. szám
Sátoralja-Ujhely, 1902. április 5. 26. (2166.) Harmincharmadik évfolyam. Megjeleli minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoralja-fiJjhely, főtér 9. szára. Kéziratokat nem adunk vissza. Apróhirdetéseknél minden garmond sző 4 fill., vastagabb betűkkel 8 fill. Nyílttérijén minden garmond sor 30 fill. Zemplén POLITIKAI HÍRLAP. ifj. Meczner Gyula főszerkesztő. Biró Pál felelős szerkesztő. dr. Hám Sándor főmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona, félévre 6 kor negyedévre 3 kor. — Egyes szám ára 8 fillér. — Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden szó utá 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy dis betűkkel, vagy kerettel ellátott hirdetés« térmérték szerint egy négyszög centir után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél á kedvezmény. fi kivándorlásról. Népmentés. — Kötött birtokok. Zempléni felvidéki vasutak. Irta: Demeter János. A sók baj közepette egy óriási mulasztást követtek el az intézők. Azt tudniillik, hogy a kivándorlással is úgy voltunk eleinte, hogy mig csak a tótok és a legminimálisabb birtokú parasztnép vándorolt ki, tétlenül, ölhetett kezekkel néztük a dolgokat, resteltük kutatni az igazi okokat. Már pedig a polgárai érdekét szivén viselő államnak azonnal az okok megszüntetésére kell fordítani összes, hathatós erejét, ámde e helyett ex catedra azon szomorú igéket hallottuk illetékes ajkakról, hogy: „nem bánom, kié a föld, csak megfizessék az adót utána!“ Mily rettenetes aberráció! Hiszen már II. Endre aranybullája védte a hazai földet s ennek védelmében megtiltotta, hogy idegen szerezhessen Magyarországon birtokot, mert nem akarta, hogy ezen tiltó rendelkezés nélkül Magyarország lassankint földrajzi fogalommá zsugoritassék össze s a nemzeti piramis talapzata szétromboltassék. Ha ez a lavinaszerű kivándorlás hazánkra nézve uéppusztulás- sal nem járna, ha egész vidékek, falvak teljes elnéptelenedését nem okozná, ha a legtöbb kivándorlóra nézve testi és lelki rokkantsággal nem végződnék, akkor még talán előmozdítani s nem megakadályozni kellene: mert hiszen az ott megkeresett és hazaküldött tőke országunk és népünk anyagi gyarapodását volna hivatva munkálni, TÁRCA. Ledőlt fenyő.* Állt fenn a hegytetőn az erdők királya, Csillogó kereszttel büszke koronája Kinyúlt a bérez felett S fénylő sugárt vetett A nap is reája. Szállt vihar felette, szállt vihar alatta, Elérte a felhőt, azután elhagyta; Nyilt, bátor és erős, Ezer veszélyt legyőz, Fejét égnek tartva. Most már alázuhant utszélén a völgybe, Derekán át hidat vert a patak öble; Villámütött fején, A barna seb helyén, Redvet a moh nőtt be. A nap ma is ragyog, de őt kikerüli, Csak ember tudja még nagyságát be[csülni, Mig rajta lépve át, A bocskora sarát Mohához törüli. Fejes István. • Ezt a verset 1893-ban Írtam. írásakor a hatalmát vesztett Tisza Kálmán lebegett szemem előtt: ennek bizonyságául közlöm újra. táplálni és szolgálni. Így is volt eddig. Azonban a mostani gyakorlat feltétlenül káros, mert az ország anyagi és erkölcsi erejét támadja meg s jövőjét kérdésessé teszi. Az a baj, hogy ezen kivándorlóknak bizonyosan fele, ha nem több, nemcsak vissza nem tér hazájába, de sőt a magyar nemzetre nézve örökre elveszett, mert eddig alig egy harmada a kivándorlóknak tér vissza hazájába. Már pedig, tekintve a magyar nemzetet — minden kiszivárgott csepp az életet adó vér vesztesége. Nagyszabású akcióra van szükségünk minden téren, a legerősebben hozzá kell fognunk gazdasági regenerációnkhoz és pedig nálunk az egész gazdasági rendszer alapjánál a mezőgazdaságnál kell kezdeni a bajokat orvosolni: erős, hathatós, virtuális eszközökkel. Kis dolgokkal nem érünk célt, a postakocsi már most nem versenyezhet a gyorsvonattal. Alulról, a népnél kell kezdeni az orvoslást. Ott a hol a múlt bűnei és a jelen bajai szövetkeznek és rombolják népünk erkölcsi és anyagi erejét gazdasági tevékenységét. Ez az oka, hogy legnagyobb részük ma fásultabb, elkeseredettebb és kö- zömbösebb mint valaha. Mert csak úgy és akkor le- 'szünk képesek megakadályozni a kivándorlást, ha itthon a megélhetés föltételeit biztosítani tudjuk. Erre pedig első eszköz és mód az, hogy a mezőgazdaság mai kereteit tágítanunk kell, a helyes birtokmegosztási és állami telepítési Erényes nők. — A Zumplóu eredeti tárcája. — Irta: Gál Lajos. Ha az ember a teremtés komája, úgy a nő a korona fényes gyöngye, aki beragyogja az élet számtalan örvényeit bájaival, derűt hoz a gondok káoszába mosolyával, idényt hint a szenvedések éjjelére gyöngédségével, enyhiti a férfi küzdelmes pályáját s szerelmével mennyet varázsol még oda is, ahol a nyomor poklot teremtene máskülönben. Vannak gyarló és vétkes nők. De ez nem lehet kritériuma az igazi női jellem megítélésének. A nő sü- lyedhet, de sohasem mélyebben mint a bűnös férfi. Ellenben a férfi sohasem emelkedhetik az önfeláldozás, az ideális szerelem s a hűség ama magaslatára, melyen egy erényes nő áll. A nő mindig eszményibb gondolkozása mint a férfi. Neki is jelszava az „excelcior,“ csakhogy sokszor gyönge a feljutáshoz, ha támaszát: a férfi igaz szerelmét elveszti. Ezért bukik el sok közülök. De midőn az elbukottakat kárhoztatjuk, gondoljunk a férfi erőre, mely a helyett, hogy a gyöngét támogatta volna, annak bukását segítette elő s legott enyhébb lesz itéleakcióval, a közgazdasági kerület szélesbitésével. Úgy az állam, valamint az egyesek tulajdonát képező és eladásra szánt, avagy megszerezhető birtokok parcellázva, részletekben felosztva áruba bo- csátandók, hogy ezen utón a gazdasági egyedek szaporodása, a honi földhöz való ragaszkodása, lekötése biztosittassék. Az állam köz- vetetlen felügyelete és intézkedése folytán a városok, községek és egyes társadalmi faktorok tulajdonában lévő igen jelentékeny birtokok, amelyekben ezek úgyis csak közvetett, vagy bérlet utján folytatnak gazdálkodást, ezen célra fordítandók. Nemkülömben a fönnálló korlátok mellett a hitbizományi birtokokból azon mellék és távoli uradalmak, melyek a fő és törzsbirtoktól külön esnek, s amelyeknél csakis a jövedelem s nem annyira a személyhez kötött faji és családi érzelmi momentumok esnek latba, szintén kicserélendő lenne akár ingatlan erdő-birtokkal, avagy ingó pénznek vinkulálása és elidegeníthetetlenségének törvény általi megkötése és a befolyó vételárnak jövedelmező elhelyezése által. Ugyanazon szempontok alá esnek az egyházi birtokok, amelyek többnyire és kivétel nélkül csakis bérgazdaságban vannak s a jelen viszonyok között, fájdalom, eredeti rendeltetésűknek éppen nem szolgálnak, vagy ha igen, a legritkább kivétellel és mértékben másnak, a haszonélvezőn kívül. Akár csere, akár átutalás, akár tünk a vétkes, még bukásában is édes nő iránt. A nő mindig vallásosabb, mint a férfi. Hite szilárdabb, mint a férfié. Bizalma nem vész el oly könnyen, mint a miénk. Sőt számtalan nő a sors csapásai alatt sem roskad oly hamar össze, mint az erős férfi. A nő önzetlenebb, mint a férfi. Gyönyörűen bizonyítja ezt Mantegazza e pár szóban: A nő gyakran beéri e felkiáltással: „Szeretlek 1“ A férfi igen gyakran azzal éri be, ha kidülleszt- heti mellét és hencegve mondja: „Szerettetem!“ Az őszinteség inkább erénye a nőnek, mint a férfinak. A nőre, ha hibás, méltán ráillik a halhatatlan Rousseau e mondása: „De trónod előtt tárja fel szivét mindenik s azután mondja közülök csak egy is, ha képes rá: „Én jobb voltam, mint emez 1“ Általánosan elterjedt nézet, hogy a nő, nem titoktartó, pedig az ellenkezőre is lehet példát találni, Jókai Laenája inkább a nyelvét harapta el, semhogy társára kelljen vallania. Igazi hűség, forró lelkesedés a nőnél található leginkább. A család lelke a nő, a tűzhely őrangyala a nő. A nő által nyújtott eszményi boldogságra gondolhatott Jókai, midőn igy irt: „Vannak drága idők, amik alatt a költő csak érzi a poézist, de nem fölosz’tás utján, de lehetőleg mir több kötött és nem kötött birt( lenne fordítandó arra, természe sen illetékes tényezők belenyr vásával, hogy a kisbirtokos eg} dek képződése, szaporodása, lel tővé tétessék. Kívánatossá te ezt nemcsak a kivándorlás m< akadályozása de a már ott levő vándoroltak mennél nagyobb sze ban való hazaédesgetése. De vánatos ez a föld jövedelméi jobb kihasználása, az adózókép ség gyarapodása, a nroletárizá folyamat megakasztá • ' erő stabilizálása és tűzhelyhez kötése, egyszóval a nemzet törzserejének számbeli és anyagi, fizikai és morális növelést és szempontjából is. Ml . ■ jük. hogy azon számos orvoslando bajok között, amelyek államot C. társadalmat környei csak egy szilárd pont van, amelyen a társadalom rendje, nyugalma, állandósága, biztossága szilárdsága nyugszik, s ez: a kisbirtokos parasztgazda osztály. Ez az os/ tály az, mely ha tűrhető helyzetben van, konzervatív hajlamainál fogva semmiféle fölforgatá iák n n n nyerhető, de ha nyomorog, akkor a legelső izgatásna legi zto ihn zsákmánya. S ma éppen zen tály van a legsúlyosabb valsa , Ezen állapotokat sem a magyarság, sem a népesség, sem a munkáskéz, sem a honvédelem, sem az államfönntaítás. ern pedig a szociáiizmus izgatásai tekintetéből összetett kézzel m mu szabad. írja le.“ Igen, a fens ge.:, ti fia, költészet ez, amit reántt a van. esség gyakorol. Á szerető nő nemcsak 1 vese de barátja, kísérője örömben natban résztvevő társa férjént kell — megtagadva igaz lén még a száraz, abstrakt tudom! rén is szívesen segédkezik ne záli nem a „jövő század regén képzelt alakja, de típusa ama latra méltó, kiváló tulaj donsá felruházott hölgyeknek, akik életben sokszor találkozunk. M deti és mily mesteri jellemzé asszonynak, midőn férje a hí első hetében a természettudor titkaiba avatja. Első sorban kellett volm nunk az anyai szeretetről, uel. legszebb, a legigazibb erénye szivnek. Ki ne emlékeznék meghatva gyermek éveire? K ne tűnnék föl az édes jó any dott alakja, amidőn szelíd nen ott áll beteg gyermeke ágya aggódva, virrasztva, ápolva őt. 1 hetetlen drága anya, aki sem gudni, sem büntetni, csak örök retni és megbocsátani tud szír zatának. A „lőcsei fehér asszony“ rozva él közöttünk. A bűnös i a szigorú erkölcsök korában lÜT' Lapunk mai sx&ma 8 oldal.
