Zemplén, 1902. január-június (33. évfolyam, 1-62. szám)

1902-03-22 / 20. szám

Sátoralja-Ujhely, 1902. március 22.

20. (2160.)

Harmincharmadik évfolyam.

Megjelen minden második napon

kedd, csütörtök és szombat este.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoralja-Ujhely, főtér 9. szám.

Kéziratokat nem adunk vissza.

Apró hirdetéseknél minden garmond sző 4 fill., vastagabb betűkkel 8 fill.

Nyilttérben minden garmond sor 30 fill.

POLITIKAI HÍRLAP.

ifj. Msczner Gyula Bíró Bál dr. Hám Sándor

főszerkesztő. felelős szerkesztő. főmunkatárs.

Előfizetési ára:

Egész évre 12 korona, félévre 6 kor negyedévre 3 kor.

Egyes szám ára 8 fillér. —

Hirdetési dij:

Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár- kedvezmény.

szag borkivitele Ausztria-Magyaror- szágba a borvám-záradék következtében 1892-től 1900-ig terjedő időben átlag évi 1,051.059 métermázsa volt s az összes bevitel 97‘2 százalékát tette ki, s igy nagyon is érthető, hogy Olaszország mily nagy súlyt helyez az olasz borvám-klauzula további fennmaradására.

Ez azonban a mi rovásunkra megy, mert az olasz borok igen erősen vannak szeszezve s igen alkalmasak a mi borainkkal való bázasitásra, s mint ilyen, a mi boraink értékét leszorítja elannyira, hogy ma a termelő borait egyáltalán eladni sem tudja. így nem szabad megengednünk, hogy idegen olcsó borok kis vám mellett ide bebocsáttassanak s a mi kiváló borainkat értéktelenné tegyék, (ügy van!)

Minden bortermelő állam ezen fontos közgazdasági ágának megmentésére mindent megtesz s elkövet mindent, hogy a szőlőtermelést s borkereskedelmet megkönnyítse. Francia- ország eltörölte a borital-adót s behozta a kedvezményes forgalmi adót. A mostani borüzletünk pangását figyelembe véve, igen indokolt volna, amint ezt már múlt felszólalásaimban is sürgettem — bogy a borital-adó nálunk is leszállittassék (Igazi Úgy van 1) s nem tartom méltányosnak, bogy a szőlősgazda azon bormennyiség után, a melyet saját házi szükségletére fordít, •tdót fizetni tartozzék. Az sem helyes, hogy a szőlősgazdák a törkölyből s gyümölcsből bizonyos mennyiség erejéig szeszt adómentesen nem főzhetnek. (Úgy van! a baloldalon.)

(Hamis horok.)

Legnagyobb borkiviteli piacunk Ausztria s a borkereskedésünkre igen nagy hátrány, hogy Ausztriában a műborgyártás még eltiltva nincsen; Ausztriának a köztünk fennálló viszonosságnál fogva a műbortörvényt meghoznia kellett volna, mert itt nagy az alkalom, hogy a mi törvényeink kijátszassanak. Fordulnak elő esetek, hogy Ausztriába üres gönczi bordók szállíttatnak ki, minek más célja nem lehet, minthogy ezen bordókban más természetű borok tokaj-hegyaljai borok gyanánt adassanak el.

A Budapesti Hírlap egyik cikkéből olvassa szónok, hogy:

„Valóságos gyártelepek vannak Triesztben, amelyek a mesterséges borok gyártásával foglalkoznak. Az egyik telep Trieszt külvárosában, Bar- colában van. Itt gyártják a tamarind- bort és egyéb belföldi jellegű műbort. A másik telep a szabad kikötőben van, ahol a külföldről importált, illetve a külföldre szánt bort pancsolják a cs. kir. közraktáraktól bérelt raktári helyiségekben.“

Németország 1901. évi október hó 1-én léptette életbe az uj bortörvényt, mely sokkal szigorúbb, a büntetés maximuma egy évig terjedhető logházbüntetés- és 15,000 márka pénzbüntetésben van megállapítva. Szükségesnek tartanám, bogy a borellenőrzést nálunk is állami közegek teljesítsék.

(Viharágyuzás.)

A költségvetésben a jégverés ellen való védekezés céljából felállítandó vibarágyu-telepek berendezése érdekében teendő hivatalos utazások költségeire és szakközegek rendkívüli szolgálatainak jutalmazására 80.000 korona fel van ugyan véve, de kívánatosnak tartanám, hogy a jelző-állomások felállítására is egy bizonyos összeg vétessék fel, mert a gyakorlati tapasztalatok azt bizonyítják, hogy valahányszor kellő időben kezdték a lövöldözést, mindig sikerült a jégképződést meggátolni, de az is megtörtént, hogyha későn kezdtek a védekezéshez, a jégverés bekövetkezett, s hogy ez elő ne fordulhasson, szükséges a jelző-állomások felállítása, hogy idejében a jelt megadhassák. (Helyeslés.)

jjernáth géla beszéde.

— március 21.

Ki ne ösmerné azt a szeretetreméltó, kedves embert, aki mindenkinek „kedves“ barátja és akit mindenki kedves barátjának tart, ki ne ösmerné Bernáth Bélát a mádi választókerület képviselőjét.

De nem is erről akarnánk szólam. Hiszen egy népképviselőnek nem éppen a személyes vonatkozások adják meg az értékét, nem ezek az előnyök azok, amelylyel egy népképviselő a választói sze- retetét kiérdemli. Ezzel még nem rótta le azt a kötelességét, amelyet a mandátum becse, a hazája iránti kötelessége reá hárít.

Am Bernáth Bélának olyan szerencsés az egyéni természete, hogy amint a személyes érintkezésben lebilincsel, éppen úgy teljes hevülettel és lelkesedéssel felkarolva a kerülete érdekeit, a kötelességérzetének nemes tudatával köti le azokat, akik benne oly szívesen és hűségesen megbíznak. Mondanunk sem kell, hogy Bernáth Béla mi lyen téren mozog a legsikeresebben. Azon, amelyre vállalkozott. És ez az ő egyéni természetén felül az ő politikai értéke is. Mint hegyaljai szőlőbirtokos és mint a Hegyalja egy nagy emporiumának képviselője ott, ahola mi szükebb hazánk sorsát intézik, ezt az érdeket minden lehető alkalommal a legerélyesebben, a legnagyobb tűzzel védelmezi. Mindenkor okosan és alkalomszerűen.

Mint a szabadelvű párt egyik

TÁRCA.

A baba.

Irta: Nadeau, fordította : Beöthy László. A dalárda ma esti hangversenyén szavalja: Hönsch Ica.

Porcellánból volt a baba,

A szeme nagy, csodálkozó,

Orrára csüngött a haja,

Az arca rózsás és bohó.

Ha megnyomták beszélgetett,

Azt mondta hogy: papa, mama,

Élni és meghalni teveled Te kedves, bolondos baba.

Milyen örömmel öltöztettem, Fecsegtem, játszottam véle,

Mosdattam és sétálni vittem,

Hogyha itt volt az ideje.

Lassan-lassan fölcseperedtem,

Azt mondták rám, hogy nagyleány, Hanem azért el nem feledtem •

S szerettem nagyon a babám.

Már tizenöt éves lehettem,

S mind hosszabb, hosszab lett ruhám, Babámat szépen fölneveltem És vigyázva, féltve gondozám ;

Amikor ezért kinevettek,

Elsírtam szivem bánatát S nem mutatva bút, keservet,

Szivemre vontam a babát.

Egy este, hogy aludni mentem, Áthallik a papa beszéde:

„Leányomnak férjet kerestem,

Mert ez a nő rendeltetése.*

közgazdásza, a Hegyalja érdekében a minap is szép és magvas beszédet mondott a parlamentben, amelynek főbb és kiemelkedőbb

részét a következőkben adjuk:

*

Szőlőink felújítása már eddig oly örvendetes mértékben emelkedett, hogy ez idő szerint a legfontosabb feladatok egyikét képezi a szőlő s bor értékesítésének helyes megoldása. Hogy pedig az elérhető legyen, szükséges első sorban a borgazdaság intenzivebb művelésére áttérni, az ennek alapját képező helyes borkezelést a nép rétegeivel megismertetni. Arra kell tehát törekednünk, hogy kellő képzettségű s a borkezeléshez értő pincemesterekkel rendelkezzünk.

(Szövetkezetek.)

A szövetkezetek s pince-egyletek azonban e hivatásuknak csak akkor fognak teljesen megfelelni, ha a szövetkezeti tagoknak boraikra előlegeket adhatnak. Ebhez azonban szükséges oly törvényes intézkedés, hogy a kapott előlegre nézve a szövetkezet minden más hitelezővel szemben elsőbbséggel bírjon.

Ily intézkedések, mint Francia- országban, nálunk is beválnának, mert a borüzlet pangása esetében a termelő borait nem volna kénytelen elpocsékolni s éríéken alul eladni, s ez fokozná a bor értékét.

(Borvám.)

A bor értékesítésének legnagyobb akadálya az olasz borvám-klauzula törvénybeiktatása (Elénk helyeslés) s a tisztelt kormánynak mindent meg kell tennie, hogy ezen borvám-klauzula eltöröltessék, illetőleg, hogy az olasz borvám tetemesen felemeltessék. (Helyeslés.) Köztudomású, hogy az olasz bor mily nagy mennyiségben jön be hozzánk, nevezetesen az olasz kormánynak Fiúméba kiküldött borászati megbízottja jelentése szerint OlaszorCousinom volt, ki kezemet kérte, Égő, édes szerelmi vágygyal,

S örülve titkon, majd meg félve, Tanácskoztam a babával.

Egész meg voltam zavarodva, Hullattam sűrű könyeket,

De el volt vetve már a kocka: Igen babám, férjhez megyek. Cousinom szép, mindenki látja,

S nekem Is tetszett volna tán,

De volt egy szörnyű nagy hibája, Hogy nem szerette a babám !

Eddig csak képzeletben,

Óh higyjék, higyjók el nekem, Óhajtva, félve, csak sejtettem, Hogy mi az igaz szerelem. Szivembe nem lopódzott még be Édes, bűbájos boldogsága, Reszketve néztem hát elébe,

S nem gondoltam csak a babára.

De midőn másnap reggelen Tekintete szemem kereste S kezébe reszketett kezem,

Az első csókot akkor kórte,

Édes sejtés szökött szivembe; — Közöttünk rózsák illata,

S először, esküszöm az égre, Egyedül maradt a baba.

Reá figyeltem szivdobogva, Felindulásom egyre nőtt,

Mig megtanított sok titokra,

S elém festette a jövöt. Hallgattam őt álmodva — ébren, Mig hajolt suttogva reám,

S lassan-lassan észrevétlen Elfelejtettem a babám.

Óh mily édes igy kettesbon élni, Igen, igen most érezőm,

Ha átölel a büszke férfi S szerelemről beszól nekem.

Szeretve egymást mindörökre,

Feledve a világ baja,

S feledve búsan, összetörve Hever sarokban a baba.

M.

Rabséta.

— A Zemplén eredeti tárcája. —

Irta: Gál Lajos.

Ami kinn a világban gonoszság, bűn, ravaszság, gazság, az csöndes renddé válik a virágos négyszögü udvaron, ahol naponként kétszer lehet látni a rabsétát.

Szó nélkül lépdel egymás után a gyilkos, a rabló, tolvaj, sikkasztó, csaló, parázna, bamisitó s annyi más individuum, akiket egyenlővé tesz- a szürke darócz ruha, holott amig ide nem kerültek, nem egyet tátongó ür választott el a másiktól. Most csak két lépésnyi tér van köztük, amit a szabályok Írnak elő.

Csak egyhangú kopogásuk hallatszik, a mint a nedves kövezeten lépegetnek, de beszélniök nem szabad.

Nem fogynak, hanem naponként szaporodnak.

A gonoszság nem ritkul. A büntetés nem apasztja a gonoszok számát. A béke, a „jogrend“ fehér zászlaja nem tűzhető ki soha a börtön homlokzatára, mert mindig van lakója.

S mily változatos számban vannak itt a lakóki

Amott megy büszke léptekkel a vállas, széles mellű férfiú . . . gazdag ember, de még gazdagabb akart lenni tehát csalt; s bár szivesen áldozta volna fel vagyonát, hogy ide ne kerüljön, az igazság utolérte s ha eddig nem volt elég pompás palotája, most meg kell húzódnia szűk cellájában.

Utána megy egy kis ember. Arcvonásai nemesek, kezei finomak, fehérek: országos betörő s többszörösen visszaeső bűnös, aki ámulatra ragadta hallgatóit költői hasonlatokban gazdag védő beszédével. Azzal mentette magát, hogy praedestinálva van a bűnre, mert a társadalomban csak szégyen, megvetés vár reá és a kétségbeesés uj bűnbe sodorja.

Lányos arcú suhanó jön mögötte, ki öcscsót ölte meg, mert egy lányt szerettek. Egyszerű paraszt eszével és naiv leikével ügyetlenül, de őszintén vallotta be: „Bűnös vagyok, mert a saját véremet öltem meg, de bár inkább ő szúrt volna le engemet!“ és sírva fakadt bírái előtt.

Egy cigány cellája ablakából néz ki, keservesen, meg van láncolva, mert már négy Ízben akart öngyilkos lenni. A börtön levegője kétségbeejti. Á szabadság neki éltető eleme, ha ezt elveszik tőle, belehal. De a szabad levegőn hidegvérrel rabolt ki egy szegény asszonyt és félboltra verte.

A férfiak után a nők következLapunk mai ssáma 8 oldal.