Zemplén, 1902. január-június (33. évfolyam, 1-62. szám)
1902-03-22 / 20. szám
2. oldal. ZEMPLÉN. Márciu 22. Kérem a t. miniszter urat, hogy legalább a fontosabb borvidékeken jelző-állomásokat állítson fel. (A boros hordókról.) Ha Fiúméba megyünk, tengeri kikötőnkben szomorú kép tárul elénk. Ugyanis egyrészt ott látjuk felhalmozva a sok olasz s dalmát bort, melyet hozzánk behoznak, mi által boraink minőségét diszkvalifikálják s ezt értéktelenitik. Másrészről azt tapasztaljuk, hogy a dongát, — amelyre nekünk épen a borüzlethez szükségünk van — Franciaországba viszik ki. Ez utóbbinak az a következménye, hogy a hordó-dongák nálunk majdnem még egyszer annyira megdrágultak, mint azelőtt voltak. (Úgy van!) Felhívom tehát a t. miniszter ur szives figyelmét erre a körülményre is, kérve őt, hogy hasson oda, hogy a kincstári erdőkben az üzem dongafákra is terjesztessék ki, hogy a szőlősgazdák a hordóhoz szükségelt dongafákat méltányos árban szerezhessék be. (Helyeslés.) (Közös védelem.) T. képviselőház! Nemcsak mi, de az összes államok nagy harcot vívnak, hogy nemzeti őstermelésüket megvédjék s népüknek a megélhetést biztosítsák. Ne engedjük, hogy a kis- és középbirtokosság vagyonát újból elveszítse s kénytelen legyen a koldusbotot ismét a kezébe venni. A szőlőtermelésnek meg kell adni a kétszerezett védelmet. Közgazdaságunk egy ága sincs az idő szeszélyeinek, annyi állati s növényi ellenségnek kitéve, mint a szőlőszet. Ezen ágnál a közepes s rossz termések jóval meghaladják a jó termések számát s azoknak évi megmunkálta- tása nagy anyagi áldozatba kerül s igy nagy védelmet érdemel ■ nem szabad ezen közgazdasági águnkat más államoknak borai beözönlése által megsemmisittetni engedni. (Élénk helyeslés.) (A hegyaljai küldöttségről.) A t. kormány a múlt napokban meggyőződött arról, — amidőn a To- kaj-Hegyalja küldöttsége előtte tisztelgett s sérelmeit vele közölte — hogy a Tokaj-Hegyalját mily nagy veszedelem fenyegeti, különösen az olasz bor tömeges beözönlése folytán. Eötvös Bálint: Önálló vámterület! Bernáth Béla: Ott volt a kapás, kis-, közép- és nagybirtokos, iparos s kereskedő s mindnyájan arra kértük a kormányt, hogy az olasz bőrnek. Sokkal kevesebb nő van, mint férfi. Az asszonynak csak a nyelve rossz, de bűnre nehezebben vetemedik, mint a férfi s ez vigasztaló tudat. Amig a nő minoritásban van a bűn lejtőjén a férfivel szemben, addig nem kell kétségbeesnünk az emberiség sorsa felett. A nő megvédi az erkölcsöket s megmenti a társadalmat. A nő itt is a szebbik nem. Csinos és tiszta. Gyapjukendőjét Ízlésesen köti meg fején, szürke ruhája, fehér köténye van, nem divatos szabású ugyan, de karcsú derekát azért el nem födheti teljesen. Többnyire szegény, bukott személyek, kiket valamelyik rosszlelkü férfi elcsábít s s aztán kegyetlenül elhagy. A szégyenében magára hagyatott leány pedig megöli a bűn gyümölcsét. Tehát a bűn szerzője itt is a férfi legalább moraliter. A nő könnyebben is viseli a rabságot, mint a férfi, hiszen egész lénye a megadás, a szenvedés martyr koszorújára alkottatott s annak a szegény szerencsétlennek, aki csábítás által nyomorba döntve, sokszor az éhhalállal küzdve, bűnre vetemedik, jól esik a vezeklés a csendes falak között, ahol egy sem külömb, mint ő, ahol senki sem veti szemére szégyenét, mert mindenkinek meg van a maga gyalázata 1 Amott egy kis gyermek gőgicsél anyja karján; a gyermek követi rabságában, mert anyatej nélkül még elveszne a szegény, j nem érzi a börtön szégyenét, nem fáj neki a vám tetemesen felemeltessék s borunk kivitele a többi államokkal, nevezetesen Német- és Oroszországgal szemben megkönnyittessék. Maga a kormányelnök ur oda nyilatkozott, hogy ismeri bajainkat, hogy a mostani állapotok nem maradhatnak fenn. Remélem, hogy a t. kormány mindent meg fog arra nézve tenni, hogy a Tokaj-Hegyalját fenyegető nagy veszélyt elhárítsa; mert a Tokaj-Hegy alj a bortermelését csak úgy tudjuk megvédni, hogyha az olasz borvám tetemesen felemeltetik. T. képviselőház! A miniszter ur a közgazdaságunk szőlészeti és borászati ágát nagy előszeretettel kezeli s ennek fejlesztéséről s előmozdításáról minden irányban gondoskodik, az ország ezért neki hálás elismeréssel tartozik. Én, ki e téren az ő működését ismerem, nemes törekvéseit mélányolni is tudom s teljes bizalommal lévén irányában — a költségvetést elfogadom. (Elénk éljenzés a jobboldalon. A szónokot számosán üdvözlik.) A vizsgálat. — Tizenharmadik és tizennegyedik nap. — Sátoraljaújhely, máre. 22. Á vizsgálattal ma már valósággal mint egy korrajzzal foglalkozhatunk. És elmondhatjuk, hogy immár két nappal újra idősebbek lettünk és jó Isten tudja hányszor ilyen két nap kell még ahhoz, hogy ezt a komédiás kort levázolva lássuk a maga meztelen valódiságában, szőrtől-bőrtől megfosztva minden bordáját felismerve a maga hideg csontvázával. Minő mérhetetlen feladat egy közéletre ezt a sorvasztó huzalkodást végig kálváriázni és minő csodálatos erő kell ahhoz, hogy egy objektív bíró ezt a nagy vázat apróra, minden „undorító“ porcikájával végig szemlélje, végig vizsgálja. Tudósításunk a csütörtöki és pénteki napról a következő: * Szentgyörgyi Vilmos: Reggel 9 óra tájban látta, amint a Buza-pártiak 4 szekeret, amelyen Dókus-párti jelvényekkel ellátott szavazók ültek, cipeltek a Vadászkürt felé, a Széchenyi- téren lévő Szakácsy cukrászda előtt voltak már, amidőn a választókat erőszakkal húzták le a szekerekről. Ugyanekkor látta, amint vál. elnök, a rendőrkapitánynyal e jelenetek színhelyére sietett és ott a tömeget a csendre és rendre büntetés, mert az anyatej édes — a börtönben is . . . A humánus törvény gondoskodik a rab-anyáról, jobb táplálékot juttat neki, mert ő kettőért eszik, ha szoptat. Irigy szemekkel néz az anyára az utána jövő szép fehér arcú rab- leány (ledér pincérnő, ki szeretkezés közben duzzadt tárcát lopott) s kérő szemekkel néz a börtönörre, s ha az néha megengedi — tudja már mit kér a leány — visító örömmel ragadja magához a kisdedet. A börtönőr ilyenkor mosolyog, hiszen ő is családapa s a börtönben is többet szabad az asszonyfélének, mint a férfinak. És igy tovább! Az emberi bűn minden fajtája, ez emberi szenvedély minden fekélye összegyűjtve van itt. De a szemlélő nem lát mást, mint egyforma, szürke embersort. Csak az őr kivont szuronya mutatja, hogy ez a büntetés a megtorlás helye. Künn zord őszi eső sárossá teszi az udvart, a levegő csípős, hideg: de a rabok, mint a kálikból kiszabadult madarak futnak ki celláikból, a levegő jól esik nekik, ha hideg is, ha zord is, mert a szabadság édes testvére 1 Néhány nógyszögméter az egész udvar s mégis egész kis világ, telve a legrémitőbb drámákkal, a romlás, gonoszság és bűn százféle typusával. Mennyi fájdalmat, mennyi könnyet, mennyi keserűséget, szégyent és gyalázatot zárnak el a magas sárga fafigyelmeztette. Ennek azonban nem lett semmi eredménye. Azt határozottan állíthatja, hogy vál. elnök szeme láttára sem választókat a szekérről le nem húzott, sem a tolljelvényeket ki nem cserélte, véleménye szerint ilyesmit nem is tehetett, mert széjjel tépték volna. A Buza-pártiak tömegesen és egyenként folytonosan terrorizálták a Dókus-pártiakat. Dr. Szepessy Arnold orvos: látta- reggel 9 óra után, amint a Koronautca szögletén a Weinberger-ház előtt a Buza-pártiak tömege 10—12 Dókus- zászlóval és jelvénynyel ellátott választót megtámadott, megrohanták, szerencsére egy huszárszázados közbelépett egy csapat huszárfal, s mintegy 10 percnyi idejébe került, amig rendet csinálhatott. Tanú mint orvos azért nem távozott a helyszínéről, mert a Buza-párti tömeg magatartása oly fenyegető volt, hogy a vérontást majdnem kikerülhetetlennek ta'tóttá. A Dókus-pártiak különben egész napon át a legerősebben voltak terrorizálva Gál Mór reggel 10—11 óra tájban jött be a vily—vitányi Dókus párti szekerekkel, ezt már a Kazinczy-utca szögletén kezdték ostromolni a Buza-pártiak, ez a csőcselék-tömeg a Wekerle-téren már egészen megszállta a kocsisorukat, felugráltak, a szavazókat húzogatták le, három szekeret pedig erőszakkal elraboltak és felfelé a Petőfi-utcának elhajtották, megrakva szavazókkal. Tanú a nagy zavargás elől kénytelen volt elhagyni egész kocsisorát, amely 51 szekérből állott és a dohánytőzsdébe ment, hogy azután mi történt a szavazókkal, nem tudja, mert ezek elszállásolásáról már nem neki kellett gondoskodnia. Schwarcz Ignác vaskereskedő üz- lciébe a választás reggelén két ösme- rőse, két velejtei szavazó, Reposzki és Koleszár jöttek be. Tolijelvényeiket a ködmönük alá rejtve elmondták, hogy ők négyen jöttek be egy szekéren, amikor a Buza-pártiak megtámadták őket, a másik két társuk valahová szinték elmenekült. Az üzletébe menekült két ember nem merészelt onnan kifelé, mert az üzlet előtt csoportosulás támadt. A tömeg befelé kezdett tódulni, öten, hatan már be is kerültek, azzal gyanúsítottak, hogy én a Dókus párt javára vesztegetek. Á fenyegető helyzet elől a rendőrségre sietve, ott panaszt tettem, szerencsére a lovasság is megérkezett és elriasztotta a vörös tollas tömeget az üzlet elől. A tömegben felösmerte Bettelheim Sándort és Hell Jenőt. Alexander Vilmos könyvkereskedő lak. Az élet milyen kaleidoskopja prizmáit vizsgálni kénytelen. Oh a törvény embere nem lehet idealista, az élet feltárul előtte a maga ridegségében és sokszor érzi, hogy a költő mondása igaz: „Az életet úgy kell venni, amint van: piszkosan!“ Hűvös van, behúzódom hivatalos szobámba, hol enyhe meleget terjeszt a jól befűtött kályha. A meleghez menekülök, szabadulni akarók a rósz benyomástól, amit a rabok látása lelkemben ébresztett. Még nem szeretném egészen elveszteni idealizmusomat, hiszen idealizmusból választottam ezt a pályát is! . . . Van-e hát itt idealismus ? ... A gyermek mosolygó arca tűnik fel előttem, ki a rab anyának keblén szeretettel csügg s kéjjel szívja az édes anyatejet ... A szent anyaság után sóvárgó ledér leányt látom, ki azt el nem érheti soha! s ez fáj neki. A mosolygó börtönőr jut eszembe, ki maga is szeretettel néz a csecsemőre. Az igazság egyenlősége, a büntetés egyformasága nyugtat meg, mely utoléri a bűnöst, legyen az akár ur, akár paraszt, akár gazdag, akár szegény ! Hát nem idealizmus ez ? — nem felemelő tudat az, hogy az emberi jóság, az erény és beesület, aminek a neve igazság is lehet, üldözi a gonoszságot, a rosszat, amit bűnnek is hívnak ?! Nem megnyugtató az, hogy „az ember sár és napsugár 1“ és lapkiadó a Rákóczy-utcai üzletéből látta, hogy a bevonuló Dókus-párti szekereket a Buza-párti csőcselék megrohanta, a zászlórudakat kapdosta, azokról a zászlót tépdeste, úgy hogy később a Dókus-pártiak már becsavart zászlókkal és elrejtett jelvényekkel jöttek, hogy felismerhetők ne legyenek. Szitkokkal, köpdösve és gáncsolva űzte a csőcselék a szekereket, felkapaszkodva azokra, igy vonultak mindegyre a Wekerle-tér felé. 9 óra tájban, amidőn Schwarcz Ignác üzlete elől a huszárság elzavarta a tömeget, már rendesebben haladhattak a Dókus párti szekerek. Tanú üzlete előtt Schön Andor egy Dókus-jelvény- nyel ellátott reí papot, aki arrafelé haladt, oldalba lökött, mondván : »Tudja meg ez is, hogy ma választás van !« Klein Pál kereskedő előadja azt az rktelen és vérengző dühös ostromot, amelylyel egy vak dühvei támadó tömeg a Rakóczy-utcai üzletébe kergette Kozma Antal jesztrebi ev. ref. lelkészt, akit a Dókus párt javára való vesztegetéssel gyanusitottak és nejét, meg a kántort, akik odajöttek, hogy az Urasztalára valót vásároljanak. »Adjátok ki 1 Hozzátok ki! Öljétek meg a papot« kiáltozták éktelen zajjal fenye- getődzve, egyszerre nagy csörömpöléssel az ajtót zúzták be, egyikök a pap fejéről, mely sebtől vérzett már, lekapta a kalapot és örömmel mutatta: »Már megbélyegeztük!« A legválságosabb percben szerencsére megérkezett a csendőrszázados és az őrnagy katonai erővel, akik aztán a lelkészt, nejét és a kántort a felbőszült tömeg dühétől megmentették. Ugyanily értelemben tesz vallomást Klein Lina, Klein Pál testvére, aki ez izgalmas, veszélyes jelenetnél szintén az üzletben volt. Egyik kérdéssel kapcsolatban választástvédő megjegyzi, hogy ez az ügy már bűnügyi vizsgálat tárgyát képezi. Ehlert Gyula: A választás napján d. e. 10 — 11 óra tájban a második szavazó küldöttségnél, ahol én mint helyettes küldöttségi elnök működtem, ha jól emlékszem egy szürnyegi parasztember azt a kérelmet terjesztette elő, hogy ne egyenként, hanem csoportonként bocsássuk őket ki, mert inzultusnak vannak kitéve, hogy életük is veszélyeztetve van. Amiről úgy emlékszem írásos jelentést tettünk a vál. elnöknek. A választást eljárás reggel 8 órakor vette kezdetét, ekkor történtek a jelölések s ekkor én a vármegyeház nagytermében voltam s ott maradtam Vz9—9 óráig, mikor is a városházára távoztam el. A jelzett idő alatt, vagyis reggeli 8—1I$—9 óráig vál. elnök a vármegyeháza nagy tőimében volt s onnan ez idő alatt el nem távozott. A délelőtt folyamán a II. küldöttségi teremben egyszer láttam vál. elnököt. E vallomással megegyezően vallott Lehoczky Ödön, a II. szavazatszedő küldöttség egyik jegyzője. Miklóssy István g. kath. esperes lelkész, mint a II szavazatszedő küldöttség elnöke reggel 8 óra előtt jött fel a vál. terembe, ahol már ott találta a vál. elnököt. Együtt volt vele ottan 3/i 9 óráig, amikor elnök a II. küldöttséget elkísérte a Széchenyi téren lévő Weinberger házig. Akkor az elnökön testhez álló fekete kabát volt. A délelőtt folyamán elnök egy ízben járt lent a II. küldöttségnél. A velejtei lelkész estefelé panaszkodott arról, hogy a Búza-partiak bántalmazzák a Dó- kus-párti szavazókat. A tárgyalási jegyzőkönyvhöz csatolt jelentés felmu tatása után vallja, hogy azt a jelentést ő irta alá, de arra határozottan nem emlékszik, hogy azt a délután vagy délelőtt folyamán küldték fel vál. elnöknek. Puky Árpád : Látta hogy reggel V29 óra tájban a Buza-pártiak úgy a Kazinczy, mint a Kossuth utca felől szabadon, zavartalanul haladhattak a Vadászkürt felé. Röviddel azután a Széchényi téri Weinberger sarokház előtt látta, amint iparos-segéd és iparosokból álló tömeg éktelen lármával és a legmerészebb, kíméletlen erőszakoskodással rohant meg egy Dókus- párti szekeret, amelyen egy protestáns pap kinézésű ember és még vagy 7—8
