Zemplén, 1901. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1901-07-21 / 29. szám
köszönetemnek adok kifejezést, engedjék meg, hogy azon szivem mélyéből fakadó óhajjal fejezzem be beszédemet, hogy azon munka, a melyet együtt működve és egymást támogatva folytatni hivatva vagyunk, valóban hasznos legyen e szép vármegyére ; hogy gáncs ne érhessen bennünket soha, hanem, hogy mindnyájunkat azon tudat lelkesítsen, hogy minden tőlünk telhetőt elkövettünk, hogy e vármegye minél elégedettebb, minél boldogabb legyen. Ég áldása legyen rajta! Éljen a Király, éljen a haza, éljen Zemplén vármegye! (Kitörő, szűnni nem akaró lelkes éljenzés és taps.) A főispán beiktatása. Sátoralja-Ujholy, júl. 10. Hadik Béla grófot, Zemplén vármegyének valóban nagy reményekre jogosított ifjú főispánját, ma iktatta be a tekintetes és nemes vármegye közönsége osztatlan lelkesedéssel, közörömben egyező szívvel, a Zemplénnel tőszomszédos társtörvényhatóságok küldöttségei és a mágnásvilágból is nagy számmal eljöttek jelenlétében, részükről is az örömnek ki-kitört lelkesedésével. A mi megelőzte volt a Hadik Béla gróf főispáni jövetelét, a közbizodalom, most hogy főispáni székét elfoglalta, irányában minden oldalról megszilárdult. Ha büszkeségre hajlandó érzés lakoznék lelkében, elmondhatná a cézári igéket: „Jöttem — láttam — győztem! “ Valóban győzött. Már a találkozásnak első perceiben meghódította a sziveket, mert nyivánvalóvá tette az egyéniségéhez fűződő, nem közönséges erényeket; a szép testben lakozó szép lelket, a parancsoló jellemet, a „categoricus imperativus “-t; légióképp pedig azt a hatalmat, a minek a neve: ékesszólás, — a mi az ifjú nemes grófnál, úgy vettük észre, a vér hajlandósága, nem pedig a száj járása. Az a Kant-féle „categoricus imperativus“ pedig, mely elveken alapszik és megalkuvást nem tűr, székfoglaló beszédében nyilatkozik meg. Mintha nem is beszéd, hanem kovácsolt paizs volna az a székfoglaló és mintha a spártai édes anya szózata hallatszanék belőle, a ki, mikor oda nyújtotta a mérkőzés mezejére indult fiának azt a paizsot, a vitézség eszközét, azt mondotta : „Vagy ezzel — vagy ezen!“ Mi kívánjuk a nemes grófnak, ifjú főispánunknak, hogy ezzel a program-paizs- zsal győzve és nem ezen legyőzetve fussa TARGA. Zemplén vármegye főispánjai. — A »Zemplén* eredeti tárcája. — (Folyt, és vége.) 30. Homonnay-Drugeth János gróf, Ung- iiak is örökös főispánja, országbíró. Főispáni installációját 1632-ben tartotta Zemplén várában. Afféle árnyék-főispán, kit, mint ellenfelet, a nagy kortársak fénye elhomályosított. Az atyja, György főispán, életében lappangott keresztyén türelmetlenség szülte háborúság katolikusok és protestánsok között az ő főispánsága alatt kitört és lángba borította Bethlen Gábor birodalmát, egész Zem- plénvármegyét is. A „hajdú királyinak, Drugeth Bálintnak unokája, ez a János főispán, 1645-ben dicstelenül végezte balsorstól üldözött életét. 31. Bocskói Bocskay István báró, 1642- től. Főispánkodásának végső éveiben belekeveredett a Wesselényi-féle összeesküvésbe. Alispánját, a Bécsben mártiroraságot szenvedett tolcsvai Bónis Ferencet, s a Borsi mellett nyílt csatába ereszkedett zempléni felkelt nemességet cserben hagyva, anyámasszony katonájaként gyáván kereket oldott és elmenekült Szerdahely irányában a Bodrogontulra, onnan Erdélybe. 32. Petheő Zsigmond gróf (gersei.) 1672- től főispán. Hűségéért és hűséges szolgálatainak jutalmáért Leopold király az arany gyapjas-rend adományozásával tüntette ki. A Reinfels vára ostrománál kapott sebeiben múlt ki. 33. Homonnay-Drugeth Zsigmond gróf, Ungnak örökös, Zemplénnek pedig 1675-től főmeg a fényes pályát, melyre a gondviseléstől kitűzött végzete Zemplén ege alá szólította. A tisztelet és szeretet, mely irányában az első nap megnyilatkozott, általános és impozáns volt. Az ilyen megnyilatkozás, úgy hisszük, nem csupán a főipáni méltóságnak, hanem a férfiú kiváló tulajdonságainak is .szólott. Az ilyen osztályrész, nem csalódunk Ítéletünkben, a szeretetre és tiszteletre egyaránt méltó egyéniségnek továbbra is és minél tovább, annál inkább osztályrésze marad. Véghetetleniil nyájas nyilatkozataiból, miket a nála tisztelgett küldöttségekhez intézett, különösen megragadta a mi figyelmünket egy, t. i. az, hogy a vármegye tisztikarával nem csak egyetérteni, de együtt érezni is kíván, a mit úgy magyarázunk, hogy nem csak érdekeinknek védelmezője, de örömeink, bánataink részese, bajaink orvosa, szóval hogy a vármegye tisztikara felett nem csak a főispáni székben, de kitűnő főispán-előde szivbeli érzéseinek is örököse kíván lenni. Úgy legyen! Ezért szivünk egész erejével üdvözöljük őt főispáni székében. Nemes törekvéseinek, céljainak, szándékainak megvalósításához adjon neki a magyarok hatalmas istene erőt, kitartást, szerencsét! Mint az „erőnek címere“ sokáig éljen felettünk és közöttünk „fauste feliciter et jucunde! * A Hadik Béla gróf főispán napjáról, a f. évi július hó. 16-áról részletes tudósításaink itt következnek: Homonnától — Ujhelyig. A Homonnáról reggel 8 óra 15 perckor indult különvonat, mely Hadik Béla gróf főispánt és szükebb körű kíséretét Ujhelybe szállította, a feldíszített mozdonyon kivül egy szalonkocsiból és két A. és B. osztályú személykocsiból, meg egy teherkocsiból állott. — A gróf főispán, Csőke József dr., a Hadik-Barkóezy-uradaimak központi igazgatójától kisérve, gyönyörű négyes fogatán 8 ó. 10 p -kor érkezett Tavarnáról a homonnai v. állomáshoz, hol a váróterem ajtaja előtt utcát formált sok száz főnyi sokaság igen lelkes éljenzése mellett a gróf főispánt Haraszthy Miklós, a homonnai járásnak diszmagyarba öltözött fő- szolgabirája, mellén a Ferenc-József-lovagrend keresztjével, köszöntötte. — A Tavarnáról érkezett kíséreten kivül felszállottak a gróf főispánnal Ilomonnán Szirmay Pál nagybirtokos, Lippe Ebenhard gr., úgyszintén a homonnai és a sztrop- kai járások főszolgabirái — Úrmező-állomáson Széchenyi László gróf, Diószeghy János a varan- nai j. főszolgabirája és Stromph Pál, a Hadik- Barkóczy-uradalmak főerdőmestere, — Nagy- Mihály-állomáson Füzesséry Tamás j. főszolgabíró, — Tőke-Terebes-állomáson Andrássy Tíva- 1 1 1 ■ ■■ ....................... ispánja, Thököly Imre grófnak és pártjának határozott ellenfele. Érdemes része volt, a zempléni fegyveres nemesség élén, Bécsnek felszabadításában, mikor Szobieszki János lengyel király oldala mellett a török hadsereg széjjelveretésé- nél hősiesen harcolt. Szobieszki lengyel királyt és a király kíséretét hazautazásakor homonnai várkastélyában több napon át vendégeiül látta. — Minthogy a vármegyénk történetében oly érdemesen helyt foglalt Drugeth-család Hágának a XVII. század végén magva szakadt, Zemplénnek ő volt az utolsó Drugeth-főispánja. 34. Szalai Barkóczy Ferenc gróf, Leopold királytól a vármegye főispáni méltóságát 1685-ben kapta, mégpedig a fiutódokra is átszálló örökösödés rendjével. Hogy a vérszomju Caraffa tábornok nevére örök gyalázatot árasztott vérfürdőbe egyetlenegy zempléni hazafit sem fullasztott bele az ököljog: ez a nagy szerencse az ő kiváló erélyességének tudandó be érdemül. — Anyai ágról, a Barkóczy Ilona grófnő ágáról, a folyó jelenből a régmúltba visszamenő számítással, ötödik izint való anyai őse ez az első Barkóczy főispán a most beiktatott főispánnak, Hadik Béla grófnak. 35. Szalai Barkóczy Ferenc gróf (a második) 1706-tól főispán. Kezdetben a II. Rákóczi Ferenc fejedelem vezérelte fegyveres nemzeti pártnak egyik zászlóvivője. Résztvett az abre- nunciáló ónodi (helyesebben sajó-körömi) országgyűlésen is. Mivel azonban a Bercsényi-féle romboló irányzat ötét is eltiprással fenyegette, a Munkács várát ostromló Leffelholtz cs. kir. tábornoknak ajánlotta fel kardját és karját. I. József császár-király alatt kegyvesztett lön, sőt ideig-óráig még főispáni méltóságát is kénytedarné., Hadik-Barkóczy Endréné, Hadik Jánosné, Vay Adámné grófnék és Hadik Karolina grófkisasszony ; Andrássy Tivadar, Gyula és Géza grófok, Hadik-Barkóczy Endre gróf, Hadik János, Yay Ádám és Gábor grófok, — Velejte-állomáson Andrássy Sándor grófné és Barthos József, az újhelyi j. főszolgabirája, az urak mindnyájan disz- magyarban. így érkezett és robogott be a vonat pontban V2 11-kor Sátoralja-Ujhely-állomásra. Az állomástól a diadalkapuig. Már jóval a főispánt hozó különvonat érkezése előtt, a közönségnek minden rendű és rangú ezernyi serege lepte el az állomás előtti területet, a várótermeket és a perront. Ide gyűltek a pompás fogatokon érkező, nagy kincset érő diszmagyar ruhás mágnások, a vármegyei közélet kimagasló alakjai, vezető férfiai, a szomszédos törvényhatóságok főispánjai és küldöttei és mindazok, kik a főispán üdvözlésére megjelentek. A „felvételi épület“' előtt állott föl a Dőkus Gyula vármegyei főjegyzőtől vezetett bandériom, mig az ötös, négyes és kettős fogatokat a raktárak felé eső szabad területen helyezték el az érkezés sorrendjében. Néhány perccel a különvonat beérkezése előtt a fogadásra megjelent urak a peronról a pályatestre mentek s ott félkört formálva állottak, a mig pontban V2 11 órakor a főispánt és kíséretét hozott különvonat berobogott. A mint Hadik Béla gróf főispánnak diszmagyarba öltözött daliás alakja a kocsi ajtajában feltűnt és a vele jött mágnásokkal és főszolgabirákkal a vonatról leszállott, riadó éljenzés köszöntötte. A vármegye nagy küldöttsége, úgyszintén a szomszédos törvényhatóságok és Kassa sz. kir. város küldöttségei élén Andrássy Sándor gróf dr., vármegye bizottsági tag, a következő üdvözlő beszédet intézte Hadik Béla gróf főispánhoz: Méltóságos főispán ur! Ősi szokás szerint jelenünk meg méltóságod előtt, hogy székfoglalása alkalmából üdvözöljük. (Éljenzés.) — Mi főispánunkban nemcsak az államhatalom képviselőjét tiszteljük, de vármegyénk érdekei leghatalmasabb őrét, közéletünk vezérét. Őszinte öröm tölti el kebleinket, mély hálával tartozunk kegyelmes királyunknak, hogy zempléni embert volt kegyes vármegyénk élére állítani, akinek tetteit nem pusztán a kü- telességérzet fogja vezérelni, de a szeretet, a szükebb hazája iránti ragaszkodás. (Lelkes éljenzés.) Méltóságodat eddig a leggyöngédebb érzelmek köték a vármegyéhez, itt töltötte gyermekkorát, mint ifjú itt volt álmainak első színhelye, melyek emlékei a férfit is mindig visszavonzották. Ezentúl súlyosabb láncok fogják hozzá fűzni, de elviselnie könnyű lesz, mert erősebbek. Méltóságodra szép, de nohéz feladatok várnak, melyek sikeres megoldása méltóságodnak dicsőséget, nekünk megelégedést fognak hozni. Közigazgatásunk javítása, anyagi jólétünk emelése, a kivándorlók, a magyarság ügye : gondjai állandó tárgyát fogják képezni. Hazafias működésében, vármegyénk közönsége erős támogatására számíthat, legforróbb kívánságunk, hogy a közel jövőben nemcsak len volt átengedni Petheő Mihály grófnak; később azonban ismét „grata persona“ lett, de a főispáni méltóság örökös jogának csakis a saját személyéhez kötött korlátolásával. 36. Gersei Petheő Mihály gróf. Főispánkodása alatt —miközben (1711—1734) az uj szerzemény i bizottmánynak (Comissionis Neoaequi- sticae) egyik bírája is volt — Zemplén vármegye szép számú segédhadat menesztett III. Károly királynak a török ellen viaskodott birodalmi hadseregébe. 37. Berényi Tamás gróf (karancs-berónyi,) előbb (1734-ben) főispáni helytartó, később (1737 —1747) valóságos főispán. Kitüntette magát, mint királyi biztos, a vármegyénk területén akkor dúlt pestis elfojtásában ; az úgynevezett hét éves háború folyásán pedig diadalmasan harcolt az európai közvélemény ellen Mária-Terézia királynő igazainak megoltalmazásáért a zempléni nemesi felkelők élén. Helytartója volt a főispáni széken utóda: 38. Klohusitzky Antal báró (zétényi) 1747 —1756. főispán. Életirója, Szirmay Antal, csak nagy általánosságban jegyezte fel róla, hogy a „vármegyének hirt, dicsőséget szerzett.“ 39. Szalai Barkóczy Ferenc gróf (a harmadik) Pálócz és Tavarna örökös ura, egri püspök, később (1804.) esztergomi hercegprímás, valóságos belső titkos tanácsos. Zemplént,szülötte- földjét, bárcsak egy évig volt főispánja, odaadó ragaszkodással szerette. A csicsvai várnak festői szép romjai közt, a tavarnai Hadik-Barkóczy- kastély felett, a Csicsva-hegyen még ma is látható, remetelakának tőszomszédságában, a freskófestésű kápolna, hol az imádság szárnyain fel- emelkedett lelke legközelebb érezte magát te* Folytat ás ax I. mellékleten,
